Nógrád Megyei Hírlap, 2007. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)
2007-08-18 / 193. szám
16 2007. AUGUSZTUS 18., SZOMB, SPORTTUKOR Játékosként és vezetőként is letette a névjegyét Hetvenéves Ferencz Gyula, a Nógrád Megyei Labdarúgó Szövetség elnöke, az SBTC egykori kiváló játékosa Ferencz Gyula a Nógrád Megyei Labdarúgó Szövetség elnöke, az SBTC egykori kiváló labdarúgója augusztus 20-án ünnepli a 70. születésnapját. Már négy és fél évtizede a nógrádi labdarúgás kiemelkedő személyisége. Az SBTC csapatában 1962-1970 között szerepelt középhátvédként, 198 mérkőzésen játszott, s kétszer a B-válogatottban is szóhoz jutott. A visszavonulása után vezetőként jeleskedett, a Stécé szakosztályelnöke, majd társadalmi elnöke volt. A Nógrád Megyei Labdarúgó Szövetség elnöke 1996-tól, és két ciklusban az MLSZ elnökségi tagja volt, s 2007 nyarától másodszor lett a nálunk működő NB III Mátra-csoport versenybizottságának az elnöke. Munkáját többször elismeréssel jutalmazták. Ferencz Gyula- Szülővárosomban, a Soproni VSE gárdájában kezdtem 14 évesen a labdarúgást - eleveníti fel a múltat Ferencz Gyula - Még ma is büszke vagyok arra, hogy az akkori NB III-as csapatunkból 1961-ben kétszer is bekerültem a magyar felnőtt B- válogatottba. Mindkét mérkőzésen nyertünk, Algériát 6:0-ra, míg lugoszláviát 5:l-re győztük le. Ezután több élvonalbeli csapat, így a Ferencváros, a Vasas, a Pécs és az SBTC is megkeresett, hogy igazoljak hozzájuk. Édesapám viszont azt mondta, hogy előbb szerezzem meg a diplomámat, és azután mehetek, ahová akarok. Az erdőmérnöki oklevelemet 1961-ben szereztem meg, és a sorsom további alakulását eldöntötte, hogy akkor a bányamérnököket is a soproni egyetemen képezték. A salgótarjáni hallgatókkal baráti viszonyba kerültem, és 1961 őszén jelentős részt az ő rábeszélésükre kerültem ide. Nem bántam meg a döntésemet, hiszen az SBTC erős NB I-es csapat volt Szojka Ferenc vezérletével a játékosok is segítették a beilleszkedésemet, könnyű volt az átállás. Ferencz Gyula az első NB I-es mérkőzését 1962. szeptember 29- én játszotta az MTK ellen. A Hungária körúton 10 ezer néző előtt a hazaiak nyertek 2:0-ra, ennek ellenére sikeresen mutatkozott be a legendás Jancsik Mihály utódaként. Később Szojka Feri visszavonulása után négy évig csapatkapitány volt Sok nagyszerű, emlékezetes találkozón viselte a Stécé fekete-fehér mezét Védőként nagy csatákat vívott az akkori időszak világklasszis csatáraival. szerepeltem, és a lelkes szurkolóinkra is mindig számíthattunk. Szerettem edzeni, és talán ennek is köszönhető, hogy nem szenvedtem jelentősebb sérülést. Egyetlen alkalommal állítottak ki, a tatabányaiak ellen, amikor Ladinszky Attila hátulról belém rúgott, én pedig megfordulva rúgó mozdulatot tettem felé. Kaposi játékvezető leküldött a pályáról, de a fegyelmi bizottság nem tiltott el, így a következő fordulóban már újra pályára léphettem. A sportember legkedvesebb edzői közé sorolja Grosics Gyulát, aki emberközelbe tudott kerülni a- hangsúlyozta. - A váltást mégsem bántam meg, hiszen megtisztelő felkérést kaptam arra, hogy töltsem be a szakosztályelnöki posztot. Ma is úgy érzem, hogy ezt hiba lett volna visszautasítani. Tehát 1971-től kezdve- a mai szóhasználattal élve - a sikercsapat menedzsere voltam. Erre az időszakra esik az SBTC virágkora. Még ma is sokan megkérdezik, hogy mitől volt olyan jó az akkori csapat Olyan szakvezetés állt a csapat élén, mint Moór Ede és Szabó Géza, akik szakszerűen folytatták a Marosvári Béla által elkezdett munkát. A csapat olyan gazdasági háttérrel működhetett, mint a Nógrádi Szénbányák, amely az ország egyik legnagyobb szénbányászati vállalata volt, olyan sportszerető vezetővel, mint Pothomik József vezér- igazgató. A játékosok barátok voltak, tudtak egymásért küzdeni. Emellett nagyon jó képességű labdarúgók alkották a csapatot. Nem véletlenül emlegetik azóta is a Szalay, Répás, Básti hármast. Az a középpályás trió szinte forradalmat hozott az akkori magyar labdarúgásba. Elöl a csatársorban leck Ferenc és Kajdy Tibor állandó veszélyt jelentett, és akkor játékosokkal és Marosvári Bélát, aki mindenkinek megtalálta a posztját, és megalapozta az SBTC bronzérmes sikercsapatát. Emlékezetes nap számára 1970. május 31-e, amikor is hazai pályán 6 ezer néző előtt Jeck góljával l:0-ra nyertek a kiválóságokkal felálló Bp. Honvéd ellen. íme a győztes csapat: Magyar - Ferencz - Baranyai, Horváth E, Kmetti, Gecse - Szalay, Répás B. - Kriskó, Básti, Jeck. A Népsport akkori tudósítása szerint Ferencz bizonyult a mezőny legjobbjának. Ezt követően még két alkalommal lépett Ferencz Gyula az Aranycsapat kiválóságaival: Grosics Gyula (balról) és Buzánszky Jenő- A legkellemetlenebb ellenfeleim közé tartozott Albert Flórián, aki otthon ördöngösen cselezett, de Salgótarjánban mindig bátortalan volt, a másik pedig Bene Ferenc, aki küzdőszellemével, erőszakosságával sok gondot okozott- folytatta az egykori kiváló védő.- Rengeteg szép emléket őrzök a pályaftitásomból, kitőnő edzőkkel, vezetőkkel dolgoztam együtt, nagyszerű játékostársak között pályára a 13. helyért vívott mécseseken a Komlói Bányász ellen: június 6-án idegenben 3:l-re kikaptak, majd június 13-án hazai pályán 2:l-re nyertek. Ezután hagyta abba az aktív játékot, 33 évesen, de a formája és az erőállapota alapján még két-három évig el tudott volna játszani a csapatban.- Az edző, Moór Ede is kérte, hogy folytassam tovább a játékot 1961. május 6., Népstadion: Magyarország B-Jugoszlávia B 5:1 (1:0). Képünkön a magyar válogatott (balról: Berendi Pál, Monostori Tivadar, Farkas János, Ferencz Gyula, Taliga Ferenc, Színi József, Sóvári Kálmán, Rákosi Gyula, Pál László, Novák Dezső, Török Gábor 1968. március 3-án a Népstadionban a bajnokság nyitófordulóján 2:2- es döntetlennel zárult a Ferencváros-SBTC mérkőzés. Képünkön elöl: Ferencz Gyula (balról), Albert Flórián, Baranyai Gyula és Szőke István kapus. robbant be Kovács István. Nagyon jó és egységes csapat volt az akkori SBTC, amely a klub történetének legnagyobb sikerét érte el az 1971-72-es bajnokságban, amikor a csapat a harmadik helyen végzett az NB I-ben, és ezzel a nemzetközi kupaporondra is kiléphetett. Az AEK Athén volt az ellenfél, s az első mérkőzés idegenben volt. A szakosztályelnök a többiek előtt három nappal előbb kiment Athénba afféle szálláscsinálónak.- A szokásoknak megfelelően az AEK Athén elnöke fogadott a repülőtéren, de a hivatalos tájékoztatáson kívül semmiféle segítségre nem számíthattunk a részéről - mondta a vezető. - Szerencsére Puskás Ferenc éppen Athénban dolgozott, ahol istenként tisztelték, hiszen nem sok1 kai korábban a BEK-döntőbe vezérelte a Panathinaikosz csapatát. Felhívtam Puskást, bemutatkoztam, és amikor meghallotta, hogy Salgótarjánból jöttem, rögtön arról érdeklődött, hogy és mint van Szojka Feri, majd a telkemre kötötte, hogy üljek be egy taxiba - a számlával ne törődjek - és mondjam a sofőrnek, hogy vigyen a város központjában lévő Omonia kávéházba, ahol találkozunk. Nagyon kedvesen fogadott, és elvitt egy olcsó, de színvonalas szállodába, amely mindenben megfelelt a csapatnak. Ráadásként részletes szakmai elemzést adott az AEK csapatáról. Ezután meghívott a Panathinaikosz hét végi mérkőzésére, amely nagy élmény volt számomra. Később, ha találkoztunk, mindig emlegette: no, ugye nem hagytalak elveszni Athénban! Az SBTC Athénban 3-1-re kapott ki, míg a visszavágó 1-1-es döntetlennel zárult. Nagy tehetőséget szalasztottak el, hiszen a következő ellenfél a Liverpool tett volna.- Ettől függetlenül ez a csapat nagyon sok örömet szerzett szurkolóinak, és személy szerint nekem is, mint sportvezetőnek - emelte ki. - A gárda működésem alatt részt vehetett a görög larisszai városi tornán, ahol elsők voltunk, és a spanyolországi Hispánia Kupán, Barcelonában, ahol a második helyezést értünk el. A következő időszak már a hanyatló korszak kezdetét jelentette. Ekkor már zajlott a bányavállalat visszafejlesztése, és egyre kevesebb anyagi támogatás érkezett a csapathoz. Amikor 1977 végén megalakult az STC, a városi nagyegyesület, már nem vettem részt a csapat irányításában. A fúzió szétválása után 1984-től újra visszatértem a szeretett klubomhoz, s két évig társadalmi elnökként működtem, majd 1986-89 között, Somogyi Jenő elnöki időszakában az MLSZ elnökségi tagja voltam. A Nógrád Megyei Labdarúgó Szövetség elnökévé 1996-ban választották meg, és ezt a tisztséget mind a mai napig betölti. Tavaly választották újra, s a megbízatása 2011-ig szól. Négy évig (1997-2001) az NB III-as Mátra- csoport versenybizottsága megyénkben, Salgótarjánban volt, s most nyártól 2010-ig ismét itt van, és most is az ő vezetésével működik. Másodszor 2000-2005 között volt újra az MLSZ elnökségi tagja.- Az ott végzett munkámért megkaptam a FIFA és az UEFA elismerő oklevelét, Joseph Blatter és Lennart Johansson aláírásával - tette hozzá a sportvezető. - A különböző magyar válogatottakat többször is elkísértem a külföldi utakra, sőt, az ifjúsági válogatott mellett csapatvezető is voltam, és egyszer Stockholmban Johansson úr meghívott bennünket a rezidenciájára is. A másik élményem az UEFA volt elnökével, hogy amikor első alkalommal találkoztunk, az akkori elnökünk, Bozóky Imre bemutatott, és elmondta, hogy régi futballista vagyok. Johansson úgy azt felelte: „nem kell mondani, látom a járásán, hogy labdarúgó volt”. MLSZ-elnökségi tagként Lothar Matthäust is elhozta 2005- ben Salgótarjánba, a német klasszis - a magyar válogatott akkori szövetségi kapitánya - fut- balltudását is bemutatta a Gabora-gálán.- Lothar Matthäusszal is a külföldi túrákon sikerült jó kapcsolatba kerülnöm - említette. - A német nyelvtudásom révén szívesen kereste a társaságomat. Különösen a thaiföldi túrán volt több időnk beszélgetni, és ott tapasztaltam igazán, hogy Lothar mennyire elkötelezett, ízig-vérig sportember. Ekkor sikerült meghívnom őt a Gabora-gálára, ahol játékával nagy közönségsikert aratott. Azt mondta, jólesett neki a játék, megragadta a hangulat, jól érezte magát Salgótarjánban. voltam. A gazdasági tevékenysi gémért miniszteri kitüntetésbe részesültem. Ma már csak sportnak szentelem a szaba időmet. Boldog családi életi élek 1970 óta a feleségemmé Dalemirral, aki gyógytornász megyei kórházban. Két felnőtt 1; nyom van, Orsolya és Dón Mindkettő diplomát szerzett, é önálló munkakörben dolgozna! Hogy mit szólok a megyén labdarúgásához? - kérdez vis; sza. - A rendszerváltás gazdi ságilag legrosszabbul az észaf megyéket, ezen belül Nógrádc érintette. A labdarúgás anyaj háttere is megrendült a hely nagyüzemek elsorvasztásává Ezeknek a szerepét sem az ör kormányzatok, sem a nagyobi vállalkozók nem tudták átvenn Ezért a megye futballja egyre ne hezebb helyzetbe került, és ma ra alaposan visszafejlődött. Jelei Egykori SBTC-s csapattársaival (balról): Básti István, Szojka Ferenc Ferencz Gyula és Jeck Ferenc Ferencz Gyula erdőmérnökként jött Salgótarjánba, ahol a Nógrádi Szénbányák Vállalatnál a kereskedelmi és áruforgalmi osztályt vezető üzemigazgató volt 1989-ig. Ezután az Érdért kisterenyei telephelyének igazgatója volt, ahonnét 1995-ben ment nyugdíjba. Időközben programozó mérnöki másoddiplomát szerzett és német felsőfokú nyelvvizsgával is rendelkezik. A legbüszkébb arra, hogy tavaly, 69 évesen nemzetközi sportmenedzseri diplomát szerzett.- A sport volt az egész életem, sok sikerben volt részem játékosként és vezetőként egyaránt - hangzik az összegzés. - Köszönetét mondok az SBTC-nek és mindazoknak, akik hozzájárultak ehhez. A sportvezetői tevékenységet mindig társadalmi munkában végeztem, a bánya- vállalatnál megbecsült dolgozó pillanatban úgy érzem, hogy már látni a fényt az alagút vé gén, mégpedig azért, mert érez ni, hogy az utánpótlással egyn szélesebb körben és egyre komo lyabban foglalkoznak. Természe tesen az utánpótlás-nevelésnel is akkor láthatjuk majd az igaz eredményét, ha ismét összeáll < megyében egy olyan, magasabt osztályú felnőttcsapat, amelyil képes tesz megtartani a helyi fi atalokat. Ehhez azonban na gyobb összefogásra, több egy más iránti lojalitásra lenne szűk ség a sportvezetők, támogatói körében. Bízom benne, hogy er ről a mélypontról már csak felfe lé fog vinni az út. Azt kívánom hogy Salgótarjánnak és a me gyének is több NB-s csapata te gyen, mint jelenleg. Sok siker kívánok a csapatoknak, nagyor jó mérkőzéseket a szurkolóknak ■ Balogh Tiboi Névjegy Ferencz Gyula 1937. augusztus 20-án született Sopronban. Posztja: középhátvéd. Sportpályafutása: Soproni VSE (1951-62). Az SBTC-ben 1962. szeptember 29. és 1970. június 13. között 198 bajnoki mérkőzésen szerepelt (NB I-ben: 169/0, NB I/B-ben: 29/0). A Magyar Népköztársasági Kupában második helyezett csapat tagja (1967: Győri Vasas ETO - SBTC 1 -0). Kétszer szerepelt a magyar B-válogatottban (1961 tavaszán az Algériát 6:0-ra, míg Jugoszláviát 5:1 győzték te. Vezetői funkciói: SBTC szakosztályelnöke (1971-77, SBTC társadalmi elnöke (1984-86), MLSZ elnökségi tagja (1986-89, 2000-2005), Nógrád Megyei Labdarúgó Szövetség elnöke (1996- tól), NB III Mátra-versenybizottságának elnöke (1997-2001,2007- től). Sportkitüntetései: MLSZ 75 éves jubileumi emlékérem (1976), Nógrád Megye Sportjáért Érdemérem (1985), Magyar Sportért Érdemérem (1997), Magyar Labdarúgásért Arany Érdemérem (2000), MLSZ 100 éves jubileumi emlékérem (2001), Puskás Ferenc emlékérem (2002), Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) elismerő oklevél (2001), Salgótarján Sportjáért Érdemérem (2007).
