Nógrád Megyei Hírlap, 2007. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)

2007-08-03 / 180. szám

4 2007. AUGUSZTUS 3., PENTEK NÓGRÁD MEGYE Nógrádiak a Művészetek völgyében Portiunkula búcsú Szécsényben a /íz ___j___1 • _________________________' ______________I jj & „M indenki a mennyországba juthat!” Negyedmillió látogató, több mint háromezer előadó, s ezer­kétszáz program. E számsorból is ki lehet találni, hogy ez csak a Művészetek völgye lehet. Az idén tizenkilencedszer várta jú­lius 27. és augusztus 5. között az érdeklődőket. Magyarország, illetve Közép-Kelet- Európa leg­nagyobb multikulturális feszti­válja. A Bakony alján, a Balaton-fel- vidék északi karéjában bújik meg a festői szépségű kicsinyke falu, Kapolcs. Féltő szeretettel emelkedik fölé a Kecskekő. Ne­ve - melyet valószínűleg Kapolcs kun vezérről kapta - immár országszerte, sőt külföld­ön is ismerik. Az Eger-patak partján fekvő falu a középkor­ban fontos szerepet játszott, mel­lette haladt el a Via Magna, így az Adria felé tartó forgalom ke­resztülhaladt ezen a területen. A néphit szerint a közeli Királykő csúcsán lévő földsáncok Attila várának maradványai. A Sugárkankalin Turisztikai Egyesület kilenc település - Borsosberény, Dejtár, Drégely- palánk, Hont, Horpács, Ipoly- vece, Nagyoroszi, Patak, Puszta­berki - összefogásával jött létre a mikrotérség turisztikai fejlesz­tése érdekében. Rövid működé­sük eredményei közé tartozik az „Örökségeink útján zöldút” meg­valósítása. A program célja, hogy értékeik megtekintését kí­nálják a térségbe érkezők szá­mára. Kapolcsi bemutatkozásu­kat a működésüket támogató Ökotárs Alapítvány szervezte. Ennek során megismerkedhet­tek az érdeklődők a Börzsöny és Cserhát vidékének nevezetessé­geivel, látnivalóival. A bemutató helyszínére betérőknek lehető­ségük nyílt filmek révén meg­csodálni tájaink szépségét, elő­adást hallhattak a térség meglá­togatásra érdemes helyszíneiről, megnézhették, milyen gyönyö­rű a Dejtár-Patak vidéke meny­asszonyi viselete, s persze meg­kóstolhatták a Drégelypalánkon készült jóféle pogácsát és borocs­kát is. A gazdag programkíná­latban szerepeltek még kézmű­ves foglalkozások, s bemutatták Karaffa Gyula „Épp hogy csak beszólok...” című könyvét is. Nyugat-Nógrád sikeresen szerepelt a kapolcsi fesztiválon, s miután igen sokan ismerked­hettek meg e vidék kínálatával, bízhatunk benne, hogy ennek révén újabb vendégek érkeznek majd szép tájaink megtekinté­sére. ■ V.J. fr. Lendvai Zalán Szécsény. Minden év augusz­tusának elején búcsúját ünnep­li templomunk. Bár az idén 675. éve alapított templom - és feren­ces kolostor is - Urunk színevál­tozásának („A színében elválto­zott Üdvözítő”) titulusát viseli (ünnepe augusztus 6.), a szécsényiek és a környező fal­vak, települések hívei is a hagyo­mányosan e hónap első szom­batján a Porciunkula búcsút tartják meg. A Porciunkula ma a ferences rend anyatemploma, egykor egy Assisi határában, a hegyen épült város lábainál, a síkságon lévő erdőben megbúvó romos kis épület volt. Innét származik is­mert neve is: Porciunkula = ki­csiny hely, részecske. A kápolna, amely alig négy méter széles és hét méter hosz- szú, Angyalos Boldogasszony tiszteletére van felszentelve. As­sisi Szent Ferenc kedvelte az el­hagyatott helyeket, mert az imádságra, az Istennel való ben­sőséges együttlétre igen alkal­masnak találta. San Damiano templomocskája után ezt is hely­rehozta, itt ismerte fel hivatását, és itt telepedett le az első testvé­rekkel (1209), így a rend bölcső­je és központja lett. Itt fogadta be Szent Klárát és alapította meg ezzel a ferences rend második, női ágát (1212). Ide gyűltek ösz- sze a testvérek minden év pün­kösdjén káptalanra (1217-ben már több mint ötezren) és 1226- ban itt lépett át az örök hazába. A Celanoi Tamás által írt életraj­zában (2Cel 12) olvashatjuk: ,A szent minden másnál jobban sze­rette ezt a helyet, és a testvéreknek is megparancsolta, hogy különle­ges szeretettel ragaszkodjanak hozzá. ” Az apró Porciunkula ká­polnát ma egy hatalmas bazilika foglalja magába, a Santa Maria degli Angeli. Itt van a rend köz­ponti kolostora, anyaháza. A hely kegyelmi gazdagságát tapasztalva - miután egy láto­másban az Úr Jézus jóváhagyja kívánságát - Ferenc 1216-ban III. Honoriusz pápától kéri a tel­jes búcsú kiváltságát: mindazok, akik e helyet meglátogatják, itt az Isten iránti szeretetükben a bűnbánatban újjászületnek, ma­gukhoz veszik a szentáldozás­ban Krisztust, és imádkoznak az egyház és a pápa szándékára, bűneik teljes elengedését, teljes búcsút kaphassanak. „Mindenki a mennyországba jut” - örvende­zett Ferenc, amikor a Porciunkula búcsút a pápai en­gedély birtokában bejelentette. A búcsú kiváltságát később más pápai iratok is megerősítették, sőt minden ferences templomra kiterjesztették, megtartásának hagyománya pedig - a keresztút és a betlehemállítás ferences lel­kiségből fakadó szokásához ha­sonlóan - az egész világon elter­jedt a testvérek és a harmad-ren­di (a ferences lelkiség szerint a világban élő) hívek által. A búcsú elnyerésével Szent Ferenc saját lelki gazdagságát és Isten kegyelmét kívánta megosztani minden emberrel - mindenkit a Porciunkulához akar vinni, hogy ott utat találjon az égbe, Istenhez. A világ min­den részéről számtalan zarán­dok látogat ide nap mint nap, imádkozni Isten segítségét és a Szűzanya oltalmát kérni, és akik nem juthatnak el Assisi­be, a ferences templomokban megtartott búcsún élvezhetik ezeket a kegyelmeket. A Porciunkula búcsúnak élő hagyománya van Szécsényben is. A História Domus feljegyzései szerint minden évben, még a fe­rencesek száműzetése idején, a kommunista időszak alatt is mindig nagy tömegek részvéte­lével tartották meg. Szécsényben az idén augusz­tus 4-én, szombaton tartjuk a Porciunkula búcsút, melyen a 800 éve született Árpád-házi Szent Erzsébet ereklyéje is meg­tekinthető lesz: tisztelettel vesz- szük körül a világegyház legis­mertebb magyar és ferences szentjének zarándokbotját. Ka­tolikusként persze nem tulajdo­nítunk az ereklyéknek mágikus erőt, de tisztelettel vesszük kö­rül - arra csodálkozunk rá, hogy a Krisztus követségében járó ember - így pl. Árpád-házi Szent Erzsébet - életében a bot már nem fegyver, hanem tá­masz, segítője útjai során, ami­kor üldözést szenved, vagy a szegényeket látogatja, jótékony­ságával Isten szeretetét közvetí­ti számukra. Mindez bennünket is arra bátorít, hogy a rendelke­zésünkre álló eszközöket - pénzt, időt, jogköröket, szavain­kat - megszenteljük, és minde­nekelőtt a jó lehetőségeként, a szegények, a rászorulók és egy­más életének szebbé tételére használjuk. Az idei búcsú tehát különle­ges: őseink példáját követve a vi­lág sok ezer ferences templomá­nak közösségével kapcsolódunk össze a 675 éves szécsényi temp­lomban a 800 éve született szent ereklyéje mellett, hogy Isten sze- retetében megújuljon életünk, és egymás felé is megnyíljon szí­vünk. Az ünnepi búcsú alkalmából a templomban már 17 órától lesz gyóntatás. 18 órakor litánia lesz, majd kihelyezzük Árpád-házi Szent Erzsébet vándorbotját. 19.30-kor ünnepi vecsernye kez­dődik, 20 órakor pedig ünnepi szentmise lesz, melyet dr. Beer Miklós püspök atya mutat majd be, és amelyet agapé követ a ko­lostor folyosóján. Este 10 órától a templomban szentségimádás kezdődik a klarissza nővérek ve­zetésével, majd rózsafüzér imád­ság és zsolozsma következik, vé­gül éjfélkor szentmisével zárul a búcsú programja. A búcsúra szeretettel várjuk a megújulni vágyókat, érdeklő­dőket és minden jó szándékú embert! Megválasztották Palócország szépét - Nem vesztek ki a hagyományok vé idén a kazári Sándor Boglár­kát választották, míg a második a herencsényi Galanics Petra, a harmadik pedig a terényi Csor­dás Ágnes lett. A menyecske ka­tegóriában a kazári Danyi Lilla Istvánná szerezte meg. Különdí- jat kapott a csitári Kissné Gál Pi­roska. A csoportok között a He­ves megyei bogácsiak lettek az elsők, második helyen a karancslapujtőiek végeztek, a Balassagyarmat, a 12. alkalom­mal megrendezett Szent Anna- napi palóc búcsún a hagyomá­nyoknak megfelelően megvá­lasztották Palócország viseletes szépeit - különböző kategóriák­ban. A színpadra lépők között a 19 hónapos kisfiútól a fiatal és kö­zépkorosztályokon át a nyolc­vanéves nagyszülőkig szinte va­lamennyi korosztály képviseltet­te magát. Külön öröm volt látni azt, hogy a leáuy kategóriában sok gyermekkorú öltötte magá­ra büszkén ősei hagyományos öltözékét, ami azt a reményt su­gallja: lesz még utánpótlás, hi­szen az 1960-as évek „kivetkőzé- sét” követően e fiatalok 2007- ben, a harmadik évezred elején már büszkék a tradícióikra. A szülők legtöbbször újravarratták a nem olcsó ruhadarabokat - időt és anyagiakat nem sajnál­va, sokat áldozva a palóc hagyo­harmadik helyezést a heren- csényiek érték el. A család kate­góriában az őrhalmiak győzedel­meskedtek, másodikok a rimóciak, harmadikak a varsá­nyiak lettek. A gyermekek köré­ben a kazári Piácsi ftil győzött, másodikként „fűtöttbe” a 19 hó­napos rimóci Bablenq Bálint, a harmadik helyezésben az ipolyvarbói Fábián ifeinadett ré­szesült. A Máriás leány és meny­asszony kategória győztese a dejtári Bodor Evelin Jeti - aki a patvafci önkormányzat különdí ját is megkapta - második he­lyen az ilinyi Tóth Bernadett, a harmadik helyen a herencsényi Perjési Zsófia végzett. '< mányok megőrzése érdekében. Kisfiúk és kislányok viselték örömmel a falujukra jellemző ruhákat. Érdekességszámba ment az is, hogy a kazári Huszkó Jánosné a palóc gyászviseletet is bemutatta - elsőként a búcsúk történetében. Paiócország szépévé és egy­ben a leány kategória győztesé­vitte el a pálmát, a második he­lyezést az őrhalmi Menyhárt Éva, a harmadik helyet a rimóci Kiss

Next

/
Oldalképek
Tartalom