Nógrád Megyei Hírlap, 2007. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)
2007-08-21 / 194. szám
12 2007. AUGUSZTUS 21., KEDD SPORTTÜKÖR Otthonra talált Salgótarjánban A „hűség városából”, Sopronból került Salgótarjánba, amelyhez viszont ő viszonyult hűségesnek immár jó 45 esztendeje. Csaknem kétszáz mérkőzést (NB I: 169, NB I/B: 29) játszott középhátvédként a Salgótarjáni Bányász Torna Club fekete-fehér szerelésében. Visszavonulása óta sportvezetőként szolgálta és szolgálja a magyar, s azon belül a Nógrád megyei labdarúgást. Ferencz Gyula, a Stécé egykori sziklaszilárd védőjátékosa augusztus 20-án töltötte be 70. életévét. Barátai, tisztelői az ünnep előestéjén a Kakuk-lovasudvarban köszöntötték. mellett - az elmúlt 37 évben is a sport adott értelmet. Felsorolni is nehéz lenne milyen vezetői funkciókban, társadalmi megbízatásokban dolgozott és dolgozik mind a mai napig. Szakosztályelnöke volt az SBTC-nek akkor is, amikor 1972-ben az eleddig legnagyobb sikert elérte és bronzérmes lett az NB I-ben. Kétszer is volt - összesen nyolc évig - az MLSZ Kakuk József az ünnepség szervezője, az SBTC elnökeként is köszöntötte a hetvenéves Ferencz Gyulát 31-én még részese volt a Honvéd elleni hazai győzelemnek, sőt a Népsport tudósítása szerint a mezőny legjobbjának bizonyult. Ezt követően azonban már csak kétszer lépett pályára A legendás Jancsik Mihály 1962-es visszavonulását követően a Ferencz Gyula lett az előző évben vidék legjobbjaként szerepelt SBTC középhátvédje. Bár az 1963-as év kellemetlen emlék minden stécéista számára, mert a csapat kiesett az első osztályból, az NB III-as Soproni VSE-ből érkezett - már kétszeres B-válogatott - fiatalember egyre többet és egyre jobban szerepelt a legjobbak közé gyorsan visszakerült Stécé védelmének tengelyében. 1967-ben és 1968-ban például mind a 30 mérkőzésen játszott. Nyolc évig a szó szoros értelmében egyik oszlopa, biztos pontja volt a hátsó alakzatnak, négy évig a csapatkapitányi karszalagot is viselte. Összemérte tudását a korszak legkiválóbb csatáraival, Az ünnepelt családja - felesége és két leánya - társaságában köztük az Albert-Branikovits- Varga Zoltán hármassal, a Újpest híres támadósorával élén Bene Ferenccel, vagy a honvé- dos Tichy Lajossal és Kozma Mihállyal: váltakozó sikerrel, de mindig szíwel-lélekkel harcolt a csapat sikeréért. 1970. május a Komló ellen idegenben és itthon. Utolsó meccsén 1970. június 13-án felemelt fejjel, győztes csapat tagjaként vonulhatott le a játéktérről és végleg szögre akasztotta a futballcipőt. Nem búcsúzott azonban a labdarúgástól, életének - a családja Az ünnepi asztalnál: Zsuffa Miklós, Székyné dr. Sztrémi Melinda, Ferencz Gyula, Becsó Zsolt és Eötvös Mihály elnökségi tagja, s több mint tíz éve már, hogy elnöke a Nógrád Megyei Labdarúgó Szövetségnek. Számos rangos kitüntetés is igazolja eredményes munkáját, a szívéhez azonban - úgy tudni - az idén kapott Salgótarján Sportjáért érdemérem áll a legközelebb, hiszen ezzel itt, a második otthonául választott városban ismerték el tevékenységét. Kakuk József autókereskedő, az egykori SBTC-játékos - csakúgy mint más jubiláns csapattagok esetében - Ferencz Gyula számára is méltó ünnepséget szervezett a kerek évfordulón. Az udvarházban rendezett megemlékezésen tiszteletét tette Becsó Zsolt, a Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlésének elnöke, ott volt Eötvös Mihály és dr. Juhász Tibor salgótarjáni alpolgármester - utóbbi az SBTC elnökségének is tagja - megjelent számos játékostárs, illetve volt Stécé-labdarúgó - Agócs Lajos, Básti István, Dávid Róbert, Jeck Ferenc, Kmetty József, Kökény József, Krajcsi József, Kriskó Lajos, Répás Béla, Szöllősi Gyula, Varga Sándor - is. Részt vett az ünnepi vacsorán Mohácsi Lajos volt játékvezető, Mihalik Ferenc, az öregfiúk egyik csapatvezetője, s ugyancsak a korábbi generációkat képviselte a vezetők, illetve a szurkolók részéről Persik János, Pájer Zoltán és Suhai Ferenc is. Lapunk képviseletében Plachy György kiadóvezető csatlakozott az ünneplőkhöz. Korill Ferenc műsorvezető először a Bányász-kohász dalA legidősebb köszöntő, a 98. életévében járó Persik János volt kör tagjait hívta színpadra, akik a bányászhimnusszal, erdésznótákkal kedveskedtek az erdőmérnöki diplomával rendelkező ünnepeltnek. Egyikük, Vajda István egy korsót és egy bányászjelvényt is átadott Ferencz Gyulának. Zsuffa MikDr. Csongrády Béla, a szurkolók, a szimpatizánsok nevében kapott szót: - Mi salgótarjániak csak hálásak lehetünk Ferencz Gyula édesapjának, aki szigorú volt felnőtt fiához, és addig nem engedte máshová igazolni, amíg a diplomáját Sopronban sokoldalú, eredményes munkásságát egyaránt - mondta és azt kívánta Ferencz Gyulának legyen még akkor is aktív szerepe a labdarúgásban amikor- újra a szebb napjait éli közös szerelmük: az SBTC. E gondolat megerősítéseként tette hozzá: - Örvendetes és egyben biztató, hogy az általad is erősített legenda továbbélésének mostanság kedvező jelei mutatkoznak. Ugyancsak előre is nézett Székyné dr. Sztrémi Melinda Salgótarján polgármestere, aki a városi és a megyei önkormányzat megbízásából köszöntötte Ferencz Gyulát. Kifejtette, hogy egy olyan ember születésnapja ad okot az ünneplésre, aki sokat tett az SBTC-ért, akitől sok segítséget, mindig jó tanácsokat kapott sportszakmai kérdésekben. - Egy csapat újjászületését is ünnepeljük most - tette hozzá a polgár- mester asszony, utalván a A Bányász-kohász dalkör erdésznótákkal is kedveskedett az erdőmérnöki végzettségű Ferencz Gyulának lós, a hajdani Nógrádi Szénbányák Vállalat vezérigazgatója köszöntőjében arról beszélt, hogy a várossá válás alapjait megteremtő bánya fénykorában vonzó életfeltételeket teremtett meg nem szerzi. Miután ez sikerült, következhettek a „kérők”, köztük a nógrádi megye- székhely, ahol mindmáig megbecsülés, köztisztelet övezi sportpályafutását, személyét és Stécé helyzetében beállott és várható kedvező változásokra. - Alakítsuk együtt a jövőt! - kérte ő is Ferencz Gyulát. Az ünnepelt - aki szép ajándékokat is kapott - meghatot- tan mondott köszönetét az SBTC-nek, Kakuk Józsefnek és nem utolsósorban családjának, hogy ily módon érhette meg a hetvenedik születésnapját. Elmondta: köszöni a sorsnak, hogy Sopron után otthonára találhatott Salgótarjánban is. Bizony bepárásodott a szeme, amikor Gabora Károly és zenekar elkezdte kedvenc nótáját: „Az én jó apámnál nincs jobb a világon...” Ugyancsak Ferencz Gyula tiszteletére lépett fel az esten Tárnái Kiss László és Szöllősi Emese énekes és ragyogott fel a sötét égbolton a tűzijáték ezernyi színe és formája.- dyb A volt játékostársak, barátok között ott volt Básti István és Répás Béla, a jelenlegi SBTC elnökségi tagja is különböző társadalmi csoportok, így a sportolók számára is. Ezért kerülhetett ide Ferencz Gyula is, aki nemcsak remek labdarúgónak, de kiváló szakembernek is bizonyult és Nagybátonyban egy fafeldolgozó, építőipari cég vezetője is lett. Nyelvtudását, műveltségét, kapcsolatteremtő képességét jól kamatoztatta a vállalat érdekében mind a nyugati, mind a keleti - köztük a kemerovói - relációban. Kakuk József elmondta, hogy az SBTC jelenlegi elnökeként büszke arra, hogy a csapatnak egykoron olyan játékosai voltak, mint Ferencz Gyula. Reményét fejezte ki, hogy az ünnepelt még sokáig egyengetheti a feltörekvő Stécé útját annak érdekében, hogy legyen még olyan sikeres SBTC, mint az elmúlt évtizedekben volt. Az ünnepi est résztvevői látványos tűzijátékban is gyönyörködhettek
