Nógrád Megyei Hírlap, 2007. július (18. évfolyam, 152-177. szám)

2007-07-11 / 160. szám

4 2007. JÚLIUS 11., SZERDA NÓGRÁD MEGYE w DiÓSjenŐ. A község szélén, már a Börzsöny erdei között áll az Ipoly Erdő Zrt. helyi erdészetének épülete. Ez a mai Magyarország terü­letén az egyetlen olyan erdészet, ami annak is épült még 1905-ben. A cég a tervek szerint még az idén felújíttatja a régi épületet, ami­nek eredeti funkciója is megmarad. FOTÓ: FARAGÓ ZOLTÁN Etes. Az Önkormányzat a Gyer­mekétkeztetési Alapítvány által az EU intervenciós programja keretében kiírt pályázaton tartós élelmiszereket nyert 3140 kg mennyiségben. Az önkormány­zat által leszállított élelmiszerse­gély 10-féle terméket tartalmaz - többféle lisztet, tésztaféléket, bú­zadarát, vaníliás karikát. A ter­mékekből a hivatal dolgozói ké­szítettek csomagokat, amelyek 89 családnál 217 gyermek részé­re kerültek szétosztásra a napok­ban. Elsősorban a rendszeres gyermekvédelmi kedvezmény­ben részesülők, a gyermekeiket egyedül nevelők, valamint a nagycsaládosok részesültek a tá­mogatásból. A csomagokat az ön- kormányzat házhozszállítással juttatta el a családoknak. BARÁTHI OTTÓ Árnyékból a fényre Hétágra síita nap, vágyom va­lami hűvösebb helyre, s eszembe jut, márciusban jártam utoljára aDolinkában. Ügydöntők, kilá­togatok - húsz perc a városköz­ponttól az egykor kedvelt kirán­dulóhely A táj idilli, de beljebb sétálva az úttól balra holdbéli tájat idé­ző' vízmosás-árok fogad, a sé­tány két oldalán szálfa termetű óriás fenyők állnak vigyázzban, sűrű, zöld és élénk az erdő. A természet elpusztíthatatlan - gondolom magamban. Nem így a volt Kohász-stadion, ahogy lá­tom, s ami - mint fény mellett az árnyék - szégyenlősen húzódik meg. A pálya egykori „gyalult”, zöld gyepszőnyege - a nemrég még derékig érő bozóttól ugyan megszabadítva - mint rosszul kaszált, kiégett mező. A valami­kor korszerű, kényelmes és szép lelátó látványa lehangoló, durva rombolás rémes, riasztó nyoma­it viseli. Beljebb derűsebb lesz a kép: az Arany János iskola nebu­lói hancúroznak, ricsajoznak önfeledten. Öröm nézni a kicsi­ket, miként azt is jó látni, hogy a liget növényzete viszonylag gondozott, útjai tiszták. Egy fia­talasszonytól megtudom, a fér­jével együtt a városgazdálkodá­si üzem alkalmazásában, na­ponta 6 órától 12-ig takarítanak. Mondja, délelőttönként újra gye­rekzsivajtól hangos a liget, éjsza­ka acélgyári polgárőrök őrzik. Mindez a gondoskodás apró je­le, halvány fénye. Csakhogy újra árnyék vetül örömömre: a játszó­tér most tér, játékszerek nélkül.. Tarjáni kis közösségek egykori pompás pihenőparkja, családok hét végi második otthona, két év­tizede árnyékba került, hogy kike­rüljön onnan, a város tájreha­bilitációs programjába való beil­lesztése szükséges, önkormány­zati és civil összefogással - s a Dolinka újra fényre derül! Az 1100 évvel ezelőtt le­zajlott pozsonyi csatára emlékeztek Rétságon a témplomkertben kopjafát állító ünnepség résztve­vői. A helyszín történel­münk évszázadainak állít emléket, hiszen a Szent­háromság-szobron kívül itt látható az aradi vérta­núk oszlopa, az I. világ­háború emlékműve, s a templom falán a Görgey Artúr rétsági látogatására és a II. világégés áldoza­taira emlékező tábla. A pozsonyi csata, az akkori is­mert világ egyik legnagyobb ese­ménye, amelyből győztesen ke­rültek ki a magyarok. A 907-ben, 1100 évvel ezelőtt lezajlott po­zsonyi csata kimagasló helyet foglal el a magyar történelem­ben. A csata eredményeképp a magyarság végleg megteleped­hetett a Kárpát-medencében. Árpád nyugati gyepűi kiváló­an ellátták szolgálataikat, s jó előre jelezték vezérüknek az el­lenséges hadak gyülekezését. Árpád terve az volt, hogy min­den áron meg kell akadályozni, hogy a háromfelé tagolt ellensé­ges erők egyesülten léphesse­nek fel a számszerűleg jóval gyengébb magyar hadsereggel szemben. Ezt csak úgy tudták el­érni, ha az első mozzanatban a folyóátkelést egyedül lehetővé tevő hajóhadat kikapcsolják. A csata első napján, 907. július 3- án, taplós nyilazással fölgyújtot­ták a német hajókat, miközben búváraik megfúrták és elsül­lyesztették a legerősebb német hajókat. Sieghardt - a parancs­nok - maga is csak nagy nehe­zen tudott elmenekülni néhány hívével. Sietve ment Ennsburg- ba, ahol a király nyugtalan kí­váncsisággal várta tőle a győzel­mi híreket. A második lépésben Árpád rá­zúdult seregével a gyengébbik, déli ellenséges oszlopra, körbe­zárta és július 4-én és 5-én telje­sen felőrölte azt. Diadalittas har­cosait - ismert bőrtömlős pon­tonjai segítségével - éjszaka úsz­tatta át az északi partra, ahol ir­tózatos harcban, kétnapos küzdelemben sikerült neki Luitpold seregét is megsemmisí­teni. A német hadsereg nagy csapást szenvedett. Maga a főve­zér is életét vesztette a csatában és ezrével a hadoszlop lovasai. A kis számú menekültet a ma­gyar könnyűlovasok könnyű­szerrel érték utol és vágták le. Ennsburgig érve színlelten visz- szavonultak. De amint a vár őr­sége üldözőbe vette őket, villám­gyorsan megfordultak és azokat is felkoncolták. Erre a király si­etve elmenekült, és Passauig meg sem állott. Páratlan győzelmük után a magyar tumánok mélyen előre­törtek nyugatra, Árpád az ország határát a hun és avar határral egybeeső Enns folyónál jelölte ki. Az egész terület német gróf­ságait - hűséges uraikként - va­zallusainak fogadták. Életükkel együtt meghagyták nekik vagyo­nukat, és rájuk bízták a területi közigazgatás szolgálatát is, de azért hadisarcot kellett nekik a mindenkori magyar fejedelmek­nek fizetni. Nyugat és Kelet ha­talmát az Enns folyó választotta el, amely aztán 955-ig lett határ­folyó és nyújtotta a védelmet Ma­gyarországnak. Az Enns folyó ezért került bele népmeséinkbe, mint a legtávolabbi vidékek Ópe­renciás tengere, melyen túl (ober Enns) már valami egészen más világ kezdődik. Nagy volt a győzelem, de nagy áldozatot is adtunk ezért! Árpád maga is a csata áldozata lett, mert belehalt két fia is a véres küzdelemben kapott sebekbe. Á rétsági ünnepséget - hol Mezőfi Zoltán polgármester em­lékezett a tizenegy évszázaddal ezelőtti diadalra - hagyományőr­ző csoportok képviselői korhű jelmezeikben felvonulva tették emlékezetessé. V.J. Élelmiszer rászorulóknak Ezerszáz éve történt - Árpád vezérre emlékeztek Falumúzeum a főutcán Bemutatják a község száz évvel ezelőtti mindennapjait Magyamándor. Elkészültek a le­endő faluház, falumúzeum épí­tészeti tervei. A község vezetői arra törekednek, hogy a főutcá­ban e célra megvásárolt ház át­alakításával Magyarnándorban is méltó helyen mutathatják be az elmúlt korokban, főként a XIX. század végén és a XX. elején a községben élő emberek min­dennapjait. Az elképzelések sze­rint ez a ház nem csak kiállítóte­rem lesz, hanem hagyományőr­ző rendezvények helyszíne is. Emellett helyet adna .kézmű ves- , illetve játszóházi foglalkozások­nak és iskolai tanóráknak is. Az épület átalakításához a Nógrád Megyei Területfejlesztési Tanács pályázatán nyert támogatást az önkormányzat. Gyermekek védelme: a Pro Falmilüdíjazott Az ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi miniszter, Vincze Bélánénak, Szécsény város gyámhi­vatala ügyintézőjének kiemelkedő szakmai munkája elismeréseként a Pro Falmilii-díjat adományozta. A ki tüntetett az elmúlt majdnem három évtized alatt, bár­hol is dolgozott, mindig olyan emberekkel állt kapcso­latban, akik sorsuknál, koruknál egészségi állapotuk­nál fogva nem mindig az élet napos oldalán álltak. Szécsény. Balassagyarmaton az egészségügyi szakközépiskolában érettségizet, csecsemő- és gyer­mekgondozói képesítést szerzett. Még abban az évben, 1976-ban fel­vételt nyert a Budapesti Orvosto­vábbképző Intézet Egészségügyi Főiskolai Kar védőnőképző szaká­ra, ahol 1979-ben jelesen állam­vizsgázott, okleveles védőnőképe­sítést szerzett. A balassagyarmati kórház rendelőintézetében dolgo­zott, mint körzeti védőnő. 1988- ban az akkor még, Szécsényi váro­si Tanács által fenntartott területi gondozási központ vezetője lett. 1994-től az idősek ápoló otthoná­nak a vezetője volt. 1998-tól Szécsény város gyámhivatalában dolgozik. Két munkatársával együtt 15 település tarozik hozzá­juk. Mindezek száraz tények, Vincze Béláné amely mögött ott van az ember, az érző, gondolkodó lény, aki felelős­ségteljesen, érző és gondolkodó 16 nyekkel foglalkozik. Munkájáról, így vall:- A gyermekek védelme az ér­deklődésem középpontjába ke­rült. A családoknak meg kell kap­ni azt a védelmet és támogatást, hogy a gyermekeik boldog csalá­di környezetben nőjenek fel. Segítséget kell nyújtani a gyerme­kek jogainak és érdekeinek érv6 nyesítéséhez, a szülői köteless6 gek teljesítéséhez. Meg kell véde­ni gyermekeinket a bántalmazás­tól, az elhanyagoltságtól. Számos kérdés, valamint megoldandó fel­adat fogalmazódott meg bennem. Huszonöt éve munkám során mindig gyermekekkel, családok­kal, hátrányos helyzetű emberek­kel foglalkoztam és egyre nyilván­valóbbá vált számomra, hogy mi­lyen fontos gyermekeink egészsA ges fejlődősének biztosítása, mi­vel csak így nőhet fel olyan nem­zedék, akik majd a társadalom boldog jövőjét hordozzák. Munkája igencsak összetett, sokrétű. Gyámhatósággal kap­csolatos feladatok, a családi jogál­lás rendezése, gondozás alá he­lyezés és még jó néhány feladat, amiben mindig felelősségteljesen kell dönteni. Vincze Béláné a munkája mel­lett képezte magát. Az államigaz­gatási főiskola továbbképző int6 zetében szociálpolitikai, szakigaz­gatást szervező főiskolai szakosító oklevelet szerzett 1999-ben köz- igazgatási alapvizsgát, 2002-ben közigazgatási szakvizsgát tett.- Mit érzett, amikora kitüntetést átvette?- Boldog voltam. Mindenki örül, ha munkáját valamilyen formá­ban elismerik. Hogyne örülne ak­kor, ha az kitüntetés. Úgy gondo­lom, hogy a megyei szakmai veze­tésnek, személy szerint, dr. Laczkó Zoltánnak, közvetlen helyi főn6 keimnek köszönhettem a felter­jesztést. A kitüntetést én kaptam, de el kell, hogy mondjam a két munkatársammal együtt, Gazdik Andreával és CzeleFerencnével mi egy csapatmunkát alkottunk, an­nak ellenére, hogy mindenkinek meg van a saját területe, az enyém Szécsény és a Ludányhalászi Ápo­ló-Gondozó Otthon és Rehabilitá­ciós Intézet. Mindazt a munkát, amit Vincze Béláné tesz, csak nyugodt, ki­egyensúlyozott családi háttérrel lehet végezni. Számára ez meg­adatott. SzF

Next

/
Oldalképek
Tartalom