Nógrád Megyei Hírlap, 2007. július (18. évfolyam, 152-177. szám)
2007-07-07 / 157. szám
KULTÚRA 2007. JULIUS 7., SZOMBAT Akit a színház levegője megcsapott Nem volt rövid - és teljesen sima sem - az az út, amelyet Sándor János Zsombor születési helyétől Csíkszeredától Salgótarján-Zagyvarónán át a szlovákiai Komáromig bejárt és ott a 44. Jókai-napokon rendezett színjátszófesztiválon - mint a losonci Kármán József Színház vendégszereplője - elnyerte a legjobb férfialakításért járó díjat. A mindössze 23 éves fiatalember Egressy Zoltán „Sóska, sült krumpli” című darabjában a Művésznek nevezett második számú partjelzőt formálta meg olyan hitelesen és meggyőzően, hogy a zsűri e magas elismerésre méltónak tartsa a tizenegy produkciót felvonultató mezőnyben. Eddigi életútjáról, e nagy sikerről és terveiről beszélgettünk Sándor Zsomborral, a salgótarjáni Pódium Stúdió és a Vertich Színpad tagjával. Egy bő évtizeddel ezelőtt érkezett a család - a három fiúgyerekkel - Erdélyből Salgótarján zagyvarónai városrészébe. Zsombor a legfiatalabb, tizenegy éves volt és annak rendje-módja szerint az akkor még működő helyi általános iskolában folytatta általános iskolai tanulmányait Szerencséjére - bár akkor nem így érezte - Patakiné Kemer Edit volt a magyartanára, aki hamarfelfedezte: mocorog valami ebben a kellemes hangú, jó megjelenésűfiúban és - tetszik nem tetszik - elkezdte benevezni különböző versmondóversenyekre. Az ifjú ember tehetsége nem ment veszendő be a gépipari majd a kereskedelmi és vendéglátó-ipari szakközépiskolában sem, bár egy darabig még igencsak nógatni, ösztönözni kellett a szereplésre. Nem tudni melyik volt az a pillanat, amikor felismerve a versmondás szépségeit, kezdte egyre jobban, magabiztosabban érezni magát a mindenkori zsűri és a közönség előtt. Ehhez a változáshoz persze kellettek a szaporodó sikerélmények is, hiszen sorra-rend- re díjakat nyert, helyezéseket ért el felesége P. Kemer Edit - aki szintén előadóművészi címmel és nagy gyakorlattal rendelkezik - irányítja. A színészi mesterség, a színpadi mozgás, a hangképzés stb. szakmai alapfogásait az ő instrukcióik révén sikerült elsajátítanom. Köszönöm nekik, hogy bíztak bennem és két darabban is jelentős szerepet osztottak rám. 2005 áprilisában Molnár Ernő rendezésébén a József Attila Művelődési Központban mutattuk be Szép Ernő „Május”-át, amelyben az „Öngyilkos”-t személyesítettem meg. A következő évben Susán Ferenc rendezte Marschal- kó Zsolt „Zsarnokölők” című komédiáját, amelyben Szipka Jónás hentes és mészáros figuráját játszottam. E darabot ez év tavaszán a különböző szintű és rangú versenyeken, jól szerepelt bemutatókon, irodalmi műsorokban. Büszkék voltak rá az iskolájában, s eredményeinek természetesen szülei is örüllek. I érsinondókent a I Pódium Stúdió, színjátszóként a Vertich Színpad palié rozta Sándor Zsombor talentumát, segítette személyisége kibontakozását.- Nagyon sokat köszönhetek e két művészeti műhelynek szakmailag és emberileg egyaránt. Kifejezetten jó közösségekbe csöppentem, többen is érdekeltek vagyunk mindkét helyen. A Pódium Stúdió vezetője Sándor Zoltán - aki maga is előadóművész - a versmondás „titkait” ismertette meg velem, az ő hatására jutottam el oda, hogy képekben lássam mindazt, amiről a vers szólt. Onnantól kezdve pedig már kifejezetten élvezetessé vált Sándor Zsombor, a salgótarjáni Pódium Stúdió számomra a versmondás. A és a Vertich Színpad tagja nyerte a komáromi Vertich Színpad munkáját T. 44. Jókai-napok színjátszófesztiválján a legjobb Pataki László író, rendező és férfialakítás díját. is színpadra vittük. Akkor láttak a losonci színház képviselői és meghívtak az egyik szereplőnek Egressy Zoltán háromszemélyes darabjába.- Addig azonban történt egy és más. Többek között 2005-ben az érettségi vizsga és felvétel a budapesti Shakespeare Akadémiára.- A felvételire különösen szívesen emlékszem vissza, mert egyedüli voltam, akinek megsúgták: nincs miért aggódnia. El is kezdtem a tanulmányaimat, jó nevű tanárok tanítottak, kemény munkát végeztünk. A jószerivel 24 órás elfoglaltság azonban számomra egyre inkább megoldha- taüan gondot okozott: a feszített tempó miatt nem tudtam dolgozni, pénzt keresni, s hozzájárulni a magas tandíjhoz, amit szüleErdélyi Attila, Erdélyi Gábor és Sándor Zsombor Egressy Zoltán „Sóska, sült krumpli” című darabjában a losonci Kármán József Színház előadásában im voltak kénytelenek vállalni. Ezt hosszú távon nehezen viseltem, s miután a közvetlen környezetemmel sem voltam megelégedve, másfél év után otthagytam az iskolát. Egy ideig a Körúti Színháznál alkalmaztak afféle mindenesként - sőt még néhány szavas szerepem is akadt - de ez nem elégített ki és hazajöttem...- Nem lehetett könnyű döntés, mint ahogyan a jelenlegi helyzet sem az. Hogyan tovább? Esetleg pályamódosítás következik?- Ez utóbbit szeretném legkevésbé. Engem ugyanis a színházi légkör már olyany- nyira „megfertőzött”, hogy nélküle el sem tudom képzelni az életem. Abban reménykedem, hogy előbb-utóbb csak lesz önálló színház, állandó társulat itt, Salgótarjánban is. Megfordult a fejemben a színházművészeti egyetem is, de tőlem - fiatal korom ellenére - elég messze állnak az úgynevezett alternatív törekvések, kísérletek, én a klasszikus színjátszás híve vagyok...- Ezzel bezámlt a kör, újra elérkeztünk a losonci vendégszerepléshez, a komáromi sikerhez.- Nagy kihívás volt számomra ez a váratlan lehetőség. Bár nem profi körülmények között, de profi mentalitású színházban dől gozhattam, új környezetben mérethettem meg magam. Kemény próbatétel volt már csak azért is, mert mindössze egy jó hónap állt rendelkezésünkre a főpróbáig, illetve az első bemutatóig. A „Sóska, sült krumpli” című darabban Erdélyi Gáborral és Erdélyi Attilával játszom együtt, három labdarúgó-játékvezető mérkőzés előtti, közbeni és utáni öltözői hangulatát, egymáshoz és egy hölgyhöz való viszonyát jelenítjük meg. A szinte csak párbeszédekre, monológokra épülő darabot magyar- országi szakember, Krizsik Alfonz rendezte. Rám a Partjelző U. meglehetősen összetett karakterű, érzékeny lelkületű álköltő, a Művész szerepét osztotta. Nagy reményekkel utaztunk a komáromi fesztiválra, ahol - mint a közönség reagálása és a zsűri véleménye igazolta - ezúttal sem okoztunk csalódást. Számomra - aki először vettem részt a Jókai- napokon - különösen élménydúsnak bizonyult az ott töltött egy hét. Azt éreztem, hogy valameny- nyien most voltunk a legjobbak, de hogy nekem ítélték a legjobb férfialakítás díját, azt egyszerűen el sem akartam hinni. Mikor az eredményhirdetésen elhangzott a nevem, körülnéztem, hogy van-e még egy másik Sándor ,Zsombor a színpadon...- Szerencsére nem volt, s így gratulálhatunk e szép elismeréshez a színházszerető salgótarjániak és nógrádiak nevében is. További sok sikert Zsombor! Csongrády Béla Egy magyar pedagógussors JO MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Salgótarjánban a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban egy szegvári majd egy pásztói bemutatót követően ismerkedhettek meg az érdeklődők egy 1920-1930-as években tanítói pályáján első lépéseit megtevő Vértes Imre emlékirataival. Leánya, Vértes Judit kötelességének érezte, hogy az édesapja kéziratait összerendezze, felkutassa azokat a dokumentumokat, amelyek az esztergomi tanítóképzős diploma megszerzését követően a négyévnyi keserves pályakezdést, az állástalan- ság nehézségeit, majd.a tanyasi osztatlan iskolában elkezdett munkát elevenítik fel. A sikeres tanítói, kántortanítói és német képesítővizsgák lehetővé tették volna, hogy a fiatal tanító egyetemen tanuljon tovább, azonban nehéz anyagi helyzetben lévő családja iránti kötelességtudata erősebb volt, s követte édesanyját és családját Pásztora. A másfél éves katonaság ugyan időnyereséget jelentett a fiatal tanító számára, de hazatérve újult erővel fogott hozzá az álláskereséshez. Emlékirataiban megjelenik Salgótarján, Hasznos, Hort, Hollókő, Gyöngyöstarján, Becske és más település - ahol pályázatokban mérettette meg magát - s feltűnik a korabeli Általános Nógrádvármegyei Tanító Testület a maga szűkös lehetőségeivel, s természetesen Pásztó korabeli oktatási intézményeivel, neves pedagógusaival. Az olvasó megismerkedhet az akkori minisztérium által rendszeresen tartott „Állástalanok fogadónapja” végtelen sorállásának élményével is. A könyv főhőse a 18 tanító egyikeként 1933-ban megalakította a Pásztói Állástalan Tanítók Egyesületét, amelyik „Keserves Krónika” címen lapot indított a nehézségek együttes leküzdésére. Vértes Imre emberi tartásával, küzdeni tudásával mindig fölállt, túlélte a kudarcokat, helyettesítéssel, internátusi és kántori félállásokkal megszerezte a „havi kétszáz pengő fixet”, s családot alapítva próbált végleges álláshoz jutni. Első gyermeke megszületését követően ez sikerült is, az alföldi tanyavilág, Szegvár-Zsigerhát adott neki munkát. A tanyasi iskolaügy a 30-as években pozitív változásokat élt meg. Gróf Klebels berg Kunó programja során 5000 népiskolát építtetett fel, Szegvár és Szentes környékén összesen 11-et. Ezek közül lett az egyik egy tantermes iskola és tanítói lakás Vértes Imréé és családjáé. A visszaemlékezés második része ezekről az évekről szól, amelyeket Vértes Judit az egykori diákoktól kért visszaemlékezésekkel, az 197Ó-es „érettségi találkozó” felelevenítésével tett még emlékezetesebbé. A könyvbemutató hallgatósága nagy figyelemmel, meghatottsággal fogadta a szerző leányával folytatott beszélgetést. Többen felidézték saját ifjúkori tanítói élményeiket, amelyek egy-egy Nógrád megyei osztatlan, tanyai, pusztai iskolában végzett munkához kapcsolódnak. A könyvek sorsának döntő kérdése, hogy eljutnak-e a célig. Ennek a kiadványnak minél több olvasóhoz, mindenekelőtt pedagógushoz, diákhoz kellene eljutnia, hogy emberségével, életszerete- tével, élményszerűségével, gyönyörű illusztrációival, olvasmányosságával hatást gyakoroljon a ma emberére. Bódi Györgyné Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Most megmutatjuk, Gézuka, hogy mi mindent nem tud a számítógép.” Szerencsés nyertesünk: Kiss Károlyné Salgótarján, Ybl M. u. 35. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését július 12-ig juttassák el szerkesztőségünkbe (St., Alkotmány út 9.), az 1000 Ft-os vásárlási utalvány szintén itt vehető át!
