Nógrád Megyei Hírlap, 2007. július (18. évfolyam, 152-177. szám)
2007-07-28 / 175. szám
4 2007. JULIUS 28., SZOMBAT KULTÚRA Tartópillér egy szellemi hídon Kovács Anna, a Nógrád Megyei Múzeumok igazgatója - egyik jeles elődje, néhai Horváth István gondolatát idézve és kiegészítve - nevezte így az intézmény által kiadott évkönyvet, amely 1975 óta jelenik meg s a közelmúltban éppen a harmincadik évfolyama látott napvilágot. Három évtized már tekintélyes múltat jelént mindenféle - nemkülönben egy tudományos jellegű - kiadvány esetében. Jelzi, hogy a szakembereknek, kutatóknak - s nem csak a muzeológusoknak - van megőrzendő, közérdeklődésre számot tartó mondandójuk s azt is példázza, hogy az évkönyv az idők során szervesen beépült a múzeumi publikációs rendszerbe. A Nemzeti Kulturális Alap támogatásával megjelent 2006-os évkönyv - mintegy a folytonosságot biztosítva - magán viseli, tovább élteti az előző évfolyamok számos sajátosságát, ugyanakkor a megújulás szándéka és gyakorlata is tetten érhető a szerkesztők - Bagyinszki Istvánná és Matits Ferenc - munkájában, a szerzők dolgozataiban, ahogyan az elmúlt évtized során mindig is tapasztalható volt. Hagyományos elemnek tekinthető a kiadvány speciális rovatokra osztása. Ezúttal is szerepel a „Történelem”, a „Régészet”, a „Néprajz”, az „Irodalom- történet”, a „Művészettörténet”, a „Természettudomány” és a „Közlemények” cím a rovatok élén csakúgy, mint egy évvel korábban. A tallózás kényszere egyszersmind a válogatás kockázatával is jár, a kiemelés azonban nem jelent(het) tartalmi megkülönböztetést, értékrendbeli differenciát, sokkal inkább a recenzens szubjektív szempontjait, hozzáértését vagy éppen tájéko- zaüanságát tükrözi. A történelmi tárgyú írások közül például azért szólunk Szvircsek Ferenc „A fejA hagyományőrző együttes fonásbemutatója. Hollókő, Pajtakert 2004 október - illusztráció Lengyel Ágnes tanulmányához. lesztés és megtorpanás évei”'című jelentős terjedelmű publikációjáról, mert egy már sikeres kötet, a 2000-ben megjelent „Bányászkönyv” folytatását ígéri. A megyében mintegy másfél évszázados múltú, 1992-ben megszűnt állami szénbányászat monografikus igényű kutatása és feldolgozása a szerző tudományos munkásságának gerincét képezi 1977-től, tehát éppen három évtizede. Az évkönyvben helyet kapott fejezet nem véletlenül viseli a „Minden bányásznak hazafias kötelessége teljesítenie a terveket” alcímet, hiszen ez a mondat 1954 januárjában hangzott el a nógrádi bányák vezetőinek és élenjáró dolgozóinak az értekezletén, az úgynevezett „Egyesülés mozgalom” indítása alkalmából. A jelszó jól jellemzi azt a korszakot, amelyről Szvircsek Ferenc értekezik, bemutatván az olcsóbb széntermelésért folytatott „harc” eredményeit és nehézségeit, továbbá a nógrádi szénmedencében az ötvenes évek elején- közepén működött bányaüzemek (Kazár, Kisterenye, Ká- nyás, Mátranovák, Ménkes, Mizserfa, Nagybátony, Szorospatak, Tiribes, Róna, Zagyva) főbb jellemzőit és a Nógrádi Szénbányászati Tröszt néhány lényeges (létszám, gépesítettség, termelés stb.) adatát. Mindez elégséges ízelítő ahhoz, hogy érdeklődéssel várjuk az „Új bányászkönyv” megjelenését. A két régészeti jellegű írás egyike - a „Ludányhalászi-sóderbánya késő bronzkori település” című - azért is figyelemre méltó, mert Parditka Györgyi 2006-ban, a Szegedi Tudományegyetemen megvédett diplomamunkájának alapjául szolgált és ily módon tükrözi a szerzőgárda fiatalítására való törekvést is. Lengyel Ágnes „Kortárs viseletek Hollókő „színpadán” című néprajzi dolgozata a laikusokat is érdekelheti, hiszen főleg a nógrádiak számára nem közömbös, hogy a vüágörökségként számon tartott falu hagyományai miként igazodnak a turizmus igényeihez, a megfelelni akarás hogyan változtatja eladható árucikké a népi kultúra egy részét. Az irodalomtörténeti rovat egységes abból a szempontból, hogy mind a négy közlemény Mikszáth Kálmánnal foglalkozik tovább gazdagítván az egyébként sem szegényes Mikszáth- irodalmat. Amíg azonban Praznovszky Mihály személyében a Mikszáth Kálmán Társaság elnöke, a Mikszáth-kultusz egyik markáns személyisége mutatja be a Kiss Ferenc gyűjteményéből előkerült két ismeretlen Mikszáth-levelet, addig Pajták Ágnes, Pfening Dóra és Pirint Andrea egyetemi hallgatóként jegyzik írásaikat. A „Művészettörténet” című rovat egy tanulmányt közöl: Matits Ferenc a potsdami Sanssouci Kastélyegyüttes Raffaello-másolat- gyűjteményéről ír a Magyar Képzőművészeti Egyetemen 2004- ben tartott előadása alapján. Ugyancsak egy opusból - Hír János: „Előzetes beszámoló a litkei krétabánya-völgyben végzett őslénytani ásatás eredményeiről” - áll a „Természettudomány” című rovat. A gazdagon iüusztrált írás arra is példa, hogy jó ideje a természettudományi tanulmányok sem idegenek a zömében társadalomtudományos orientációjú évkönyvtől. A 2006-os évfolyamban kiemelt funkciója van a „Kiállítások” cí-. mű rovarnak. Ezt az elmúlt időszak néhány jelentős történése magyarázza. Például az, hogy újból látogatható a szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeum. Ennek apropóján írta meg KazamzkiNa érni az „Ötlettől a megvalósulásig” című cikkét, amelyben egy áüan- dó enteriőr-kiállítás - egy 19. század végi női lakosztály - készítéséről számol be. Szintén aktuális és nagyon fontos eseményt elevenít fel K Peák Ildikó és Gulyás Gé za „Egy képtár születése” című írása, amely a Nógrádi Történeti Múzeumban a nevezetes Mihály- fi-gyűjtemény keresztmetszete számára kialakított épületszárnyat mutatja be a kiállított mintegy száz - döntő többségében a múlt század első felében készült - alkotás jegyzékével egyetemben. Ugyancsak a salgótarjáni múzeumban megrendezett 1956-os emlékkiállításról „Út a forradalomba” címmel Balogh Zoltán mondja el gondolatait. Nem ta- n u 1 s á g o k nélküli a „Közlemények” rovat két írása sem. Az egyikben K Kis-Si- mon Éva teszi közzé az év-' könyv repertórium II. (1995 - 2006) részét, a másikban Tóth Zsuzsanna a balassagyarmati Palóc Múzeum A NÓGRÁD MEGYEI MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE Az évkönyv 30. évfolyamának Presits Antal által tervezett címlapja (2005 július - szeptember) látogatottsági adatait összegzi, elemzi. A következtetések sorában helyesen áüapítja meg, hogy „a mai információözönben hangsúlyt kell helyezni a széles körű tájékoztatásra, maximálisan kihasználva a technika legújabb vívmányait is. Egy igényesen megrendezett kiállítás széles körben való népszerűsítését anyagi problémák nem akadályozhatják. Különösen fontos ez korunkban, amikor a populáris kultúra hódít mindenütt ” ■ Csongrády Béla A potsdami Sanssouci Kastélyegyüttes Új Orangerie- palotájában található Raffaelk>-terem egy 2000 körüli fényképfelvételen - Matits Ferenc dolgozatának egyik illusztrációja „Épphogy csak beszólok...” Egy kiadványnak, könyvnek, újságcikknek stb. nem árt - sőt kifejezetten használ -, ha érdekes, különleges, furcsa címe van. (A „blikkfang” - ahogyan szakmai műszóval nevezik - segít a figyelemkeltésben.) Nos, Krasznai - alkotói nevén Karaffa - Gyula kötete teljes mértékben kielégíti ezt az igényt, hiszen az olvasó igencsak felkapja a fejét a manapság divatos, ugyanakkor nem egyértelmű történés, a „beszólás” kapcsán. Jelen esetben e vállalás igencsak telitalálatnak bizonyult, mert a könyv forrására - a magyar szólásokra - is utal. A fentiek alapján nem véletlen, hogy a pásztói Athéné Alkotókörben rendezett könyvbemutató házigazdája, a szerző beszélgetőpartnere, Orosz Tibomé elsőként aziránt tudakozódott, hogy Karaffa Gyula afféle „beszólós” típusnak tartja-e magát. A válaszból kiderült, hogy igen, de igyekszik jó ügy érdekében „beszólni”. A kötet mindenesetre ezt igazolja, hiszen a magyar nemzeti kultúra sajátos világának a megismertetését, tovább éltetését szolgálja. Karaffa Gyula alapként 0. Nagy Gábor „Magyar szólások és közmondások” című gyűjteményét használta, s mintegy hatvan szóláshoz írt nagyjából egyforma hosszú - egyoldalas-mesét, mesés eredetmagyarázatot. Az ankéten szóban is elhangzott néhány - jobbára kedvesen humoros - mese s a közönség nyomban szembesült a szerző törekvésével. Módszerének lényege, hogy megpróbálja kitalálni, hogyan keletkezhetett például az a mondás, amely szerint„/cüsz- ködik, mint a bodajki gyerek a hetedik gombóccal” vagy egy másik: „könnyű a dudát felfújni, de nehéz billenteni”. Másfél-kétéves munkája során a legnehezebb feladatot - mint szólt is róla - a mesék nyelvi megformálása jelentette Karaffa Gyula számára, hiszen nem csak régies, ízes magyar nyelven keüett fogalmaznia, de úgy kellett összegyúrnia különböző tájegységi sajátosságokat is, hogy a szövegek élvezhetők, hitelesek legyenek á mai és holnapi olvasók számára. A kötet értékét növelik a fabulák hangulatát visszatükröző U- lusztrációk, amelyek - mint Orosz Tibomé megjegyezte - önáüó képzőművészeti alkotásokként is megállnák a helyüket. Ez a szerző feleségének, Krasznainé Konczili Éva rajzpedagógusnak az érdeme. A meséket részben a vendéglátó Athéné Alkotókor tagjai - Orosz Tiborné és Orosz Gergely -, továbbá a rétsági Spangár András Irodalmi Kör képviselői - Szájbely Zsolt, Tinyei Brigitta és Varga Nándomé - tolmácsolták. Az esten a rétsági kör vezetője, Végh József is fontos szerepet kapott, amennyiben bemutathatta a 20034)an létrejött alkotókörüket, amelynek egyik alapító tagja, Spangár-díjasa,a Börzsönyi Helikon című internetes lap szerkesztője éppen a Nagyorosziban élő Krasznai (Karaffa) Gyula. A rendezvény meglepetésekkel ért véget Zsiga Lajos, az athénések távol lévő elnöke írásban üzent vendégüknek, ekképpen: „Ha a szó fegyver és az író harcos, akkor a hazáért harcolj és bátran alkoss!” Orosz Tiborné másként kedveskedett az „Épphogy csak beszólok, szerzőjének. írt és felolvasott egy mesét a szomorú várost is megnevettető, felvidítani képes emberről. A történet szólásalapját is ő találta \ú:Jdvarázsolta, mint Karajfa Gyula a pásztóiakat ” A magánkiadású, szép kiállítású, kemény kötésű könyv premierje újabb bizonyítéka volt az Athéné Alkotókor aktivitásának, rendezvényekben gazdag, mozgalmas heteinek. ■ Cs. B. JO MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Nem túl soványak a halaid Jenő?” Szerencsés nyertesünk: Fodor Istvánná, Salgótarján, Ybl M. út 86. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését augusztus 2-éig juttassák el szerkesztőségünkbe (St., Alkotmány út 9.), az 1000 Ft-os vásárlási utalvány szintén itt vehető át!
