Nógrád Megyei Hírlap, 2007. július (18. évfolyam, 152-177. szám)
2007-07-13 / 162. szám
2007. JÚLIUS 13., PÉNTEK 11 SPORTTÜKÖR Ezüstérmes lett a Balassagyarmati Dózsa DSE labdarúgás Kiemelt korosztályos országos serdülőbajnokság, Közép, B-csoport, U15 Az országos serdülőbajnokság Közép, B-csoportjában a Balassagyarmati Dózsa DSE U15-ÖS és az U13-as csapatai a város eddigi legjobb eredményét érték el a megszerzett ezüst- és bronzéremmel. Az idősebb korosztály edzője Cserni István. A sikerről vele beszélgettünk. Balassagyarmat U15-ös ezüstérmes csapata (hátsó sor, balról): Cserni István edző, Strichó Zsolt, Hegedűs Máté, Komjáti Dávid, Bérezi Bálint, Varga Tamás, Béres Roland, Mezei Gábor, Nemesvári Ottó, Regényi Gábor. Első sor: Pásztor Gábor, Csókás Bence, Sipos Róbert, Sinkovics Ákos, Kovács Tamás, Kalmár Kristóf, Nagy Gergő, Tátrai Miklós, Bódis Martin. A képről hiányzik: Hegedűs Adrián, Bolyős Erik, Oravecz Roland. 2. Bgy. Dózsa DSE 30 23 2 S 141-35 71- Az őszi remek szereplés után milyen feladatokat, célokat határoztál meg a tavaszi szezonra az Ülő-ős csapatnál?- Az egyéni képzésben a téli felkészülés során nagyobb hangsúlyt kellett fektetnem az erősítésekre, ezen belül kiemelten a lábdinamika fejlesztésére. Az ősz folyamán begyakorolt taktikai elemek további sulykolása, az alkalmazott játékrendszeren belül adódó újabb taktikai elemek begyakorlása volt a cél. Továbbá a csapatszellem további erősítése, a játékosok felelősségtudatának erősítése, a labdarúgás iránti alázatának tudatosítása.- Az eredmény tükrében miként értékeled az elért sikert?- Ha a helyezést nézzük, akkor maximálisan elégedettnek kellene lennem. Mivel azonban után- póüáscsapatról van szó, az eredmény csak másodlagos, a képzést, mint folyamatot kell értékelni. Természetesen óriási öröm, hogy Balassagyarmat város történetében a legnagyobb sikert most érte el az U15-ÖS és az U13-as korosztály. Mi vagyunk az elsők, akik kiemelt másodosztályú országos bajnokságban a dobogón tudtunk végezni. Ügy gondolom az egész évet figyelembe véve teljesen megérdemelten, mert az első fordulótól kezdve végig a második helyet foglaltuk el. Ez összességében nagyon kiegyensúlyozott teljesítményt tükröz, úgy is, hogy a tavasz gyengébb lett, de ennek több összetevője van. A téli felkészüléskor több játékosomnál kezdtek mutatkozni az akaratgyengeség jelei, különböző okokra hivatkozva elmaradtak az edzésekről. Többen nem fogták fel, hogy milyen lehetőség előtt állnak. A hiányzások miatt az elvégzett munka meg sem közelítette az általam elvártakat Sajnos közben többen úgy gondolták, hogy elegük van ebből a sportágból és nem jöttek többet edzésre (Csókás B., Oravecz R., Nemesvári 0., Komjáti D.). A kitűzött feladatokból nagyon kevés dolgot tudtunk elvégezni, azt sem olyan minőségben, ahogyan szerettem volna. A „gyengébb” tavasz másik oka hogy mérkőzéseink kétharmadát idegenben játszottuk. Több ellenfelünk hazai mérkőzésein hihetetlenül megerősödve lépett ellenünk pályára.- Melyik mérkőzéseket emelnéd ki a tavaszi szezonból?- A tavasszal elért két döntetlen közül a BKV Előre elleni nagyon fájó, mert tőlünk sokkal gyengébb csapattól nem tudtuk elhozni a három pontot. Az egész bajnokságban egyébként ezen az egy mérkőzésen volt hiányérzetem. A tavaszi három vereség olyan csapatok ellen történt, akik nagyon jó játékerőt képviseltek, közvetlenül az élmezőnyhöz tartoztak, és visszavágtak az ősszel nálunk elszenvedett vereségért. A tavaszi mérkőzéseink közül egészen magas színvonalú volt az Esztergom elleni egy nullás győzelem, a Budapest Honvéd idegenbeli 5-0- ás legyőzése és a Budakalászon elért 3-0-ás siker.- Több játékost is megkerestek a csapatból- Mivel utánpótláscsapatról van szó a képzés és a nevelés az elsődleges cél, így az ezüstéremnél is többet ér, büszkeséggel tölt el az a tény, hogy több játékosunkat is megkeresték különböző labdarúgó-akadémiák szerződést és beiskolázást felajánlva. Az U 15-ös korosztályból valószínűleg máshol folytatja Magos Mátyás (Újpest), Varga Tamás (Felcsút), Béres Roland (Besztercebánya), Tátrai Miklós (Vác) és Bódis Martin (Felcsút). Aztán a Vácról kölcsönből visszatért Szatmári Patrik (Szombathely vagy MTK) is.-Ez azt mutatja, hogy az edz& stáb jó munkát végzett.- Azt hiszem, ez igazán minősíti azt a szakmai munkát, amit évek óta folytatunk Balassagyarmaton edzőkollégáimmal Bérezi Józseffel és Taskó Andrással. Nagyon sokat köszönhetünk Jelen Istvánnak, aki a háttérmunkát évek óta becsületesen végzi, biztosítva a csapatok zavartalan szereplését. Remélem a gyerekeknek az elmúlt bajnoki évadban olyan élményben volt részük, amire majd felnőttkorukban is szívesen emlékeznek. Akik majd magasabb szinten fognak focizni, azok sem felejtik el, hogy honnan indultak el pályájukon. Magam részéről most ezt a korosztályt nyugodt lelkiismerettel adom át Bérezi /ózse/barátomnak, én pedig megpróbálom a lehető legjobb tudásom szerint képezni a U 19-es korosztályt. K. F. Nagy eredményeket szeretne kisajtolni beszélgetés Vertich Tamás vívóedzővel pályafutásáról, szezonértékeléssel Vertich Tamás nyert vidékbajnokságot, szerepelt a válogatottban, edzőként két csapatot is az első osztályig vezetett. A tarjáni sportvezető és polihisztor, Vertich József (a népszerű „Dodi bácsi”) fia, a hegyikerékpáros országos bajnok ifjabb Vertich Tamás édesapja legutóbb azzal került vissza a sport világába, hogy a tavalyi esztendő októberében felébresztette a nagy múltú salgótarjáni vívást másfél évtizedes „Csipkerózsika-álmából” és tizenegy volt vívóval együtt megalapította a Penge Vívóakadémia és Szabadidő Sportegyesületet. Vele beszélgettünk.- Mikor ismerkedett meg a vívással?- Kilencévesen, 1958-ban elmentem az acélgyári templom tornatermébe, amitől száz méterre laktunk, és megtetszett a vívás, így elkezdtem járni edzésre. Nem voltam egy vastag gyerek, így számomra a vívás maradt az ideális sportág. Első edzőm Füreder Gábor volt, aztán a középiskolában Buchinger György következett, de utána visszamentem Fürederhez. Később Fülöp Mihály és Bognár Gábor is tanított. Fegyvert először 12 évesen kaptam, első versenyemen 14 éves koromban indultam, ami egy csapatmérkőzés volt Az első sikerek viszont csak 18 évesen jöttek, az érettségi után tőrö- ző létemre elindultam egy párbajtőrversenyen, amit meg is nyertem. Végül ez lett a kedvenc fegyvernemem.-Ön az első olyan nógrádi vívó, akinek a fő fegyverneme a párbaj tőr, később ebben lett válogatott is.- Igen, először a juniorválogatottba hívtak meg az 1968-as keszthelyi junior vidékbajnoki helyezésemnek köszönhetően, és "Pestre kellett járnom keretedzésekre, pedig már az acélgyáriján dolgoztam. Aztán felvettek a Test- nevelési Főiskola szakedzői szakára, ahol aztán reggeltől estig vívtunk. Délelőtt az egyetemen, délután a BVSC-ben edzettem, de végig az SKSE színeiben versenyeztem. Párbajtőrben 1971-ben lettem első osztályú versenyző, később tőrben is sikerült ezt elérni. Pontosan 1978-ig vívtam, addig sikerült megőriznem ezt a titulust Időközben, 1972~ben megnyertem a vidékbajnokságot, és ez meghívót jelentett a felnőttválogatottba, a legnagyobb párbajtőrözők, többek között Kulcsár és Fenyvesi doktor mellé. Ez rengeteg edzőtáborozást jelentett, de az iskolában 75%-os hiányzás is megengedett volt, ami azt jelentette, hogy jóformán csak el kellett mennünk vizsgázni. Ez persze fontos volt, hiszen csak az ösztöndíjhoz jó jegyeket kellett szerezni, hiszen ebből éltem.- Hogy kezdődött az edzősködés?- A diplomát 1973-ban szereztem meg, és az SKSE-nél lettem edző. Már az államvizsga után rengeteg ajánlatot kaptam, Ózdon lakás is várt, de felkínáltak NDK-s és kínai szerződést is. Én ragaszkodtam a tarjáni egyesülethez, akkor még az acélgyárnak is jól ment, emellett pedig 1973 decemberében meg is nősültem, így a maradás mellett döntöttem. Levelezőn még elvégeztem a tanár szakot is, és az edzősködés mellett a mostani Domyay Általános Iskolában lettem óraadó. Buchinger György nagy hatással volt rám edzőként, szerette a gyerekeket, de meg is tudta őket fegyelmezni. Azt hiszem, tőle ebből a szempontból is sokat tanultam. Amikor a „Seséhez” kerültem, egy nagyszerű női tőrcsapat került hozzám, akikkel a harmadosztályból indulva minden évben megnyertük az adott bajnokságot, így 1975-ben felkerültünk az első osztályba. Ekkor azonban változott az egyesület szerkezete, és új edzőt kaptak a lányok, így én eF mentem a Gagarinba tanítani. Aztán 1990-ben felkértek, hogy vezessem az első osztályig a férfi tőrcsapatot Két évet kértem és két év múlva ott is voltunk. Ekkor azonban teljesen váratlanul megszűnt a vívószakosztály, így visszamentem tanítani, pálfalvai kitérő után kerültem a Kodályba, ahol 2000-ig tanítottam. Azóta egy betéti társaságnál dolgozok.- Hogy jött az ötlet, hogy jelélesz- szék a tarjáni vívást?- A BVSC-ben vív egy ügyes tarjáni kislány, Tóth Barbara, akinek a szülei megkértek, hogy amikor itthon van, foglalkozzak vele. Ekkor a gyermekeim felvetették, hogy mi lenne, ha csinálnánk egy egyesületet is, belementem. Lilla lányom az elnöki teendőket is magára vállalta, Tamás fiam pedig szintén sokat segít Tavaly október 24-én volt az első edzésünk a Kodály Zoltán Általános Iskola tornatermében és idővel a klub hivatalos bejegyzésére is sor került. Akkor 14 gyerekkel heti két párbajtőredzésünk volt, ma már 24- en vannak, de még mindig várjuk azokat, akik szeretnének megismerkedni a sportággal. Mostanában a Dolinkában alapozunk, kedden és csütörtökön 17 óra után ott megtalálhatnak minket- Milyen ismét gyerekekkel fog lalkozni?- Nagyon jó érzés mosolygó gyerekekkel foglalkozni. Néha morognak, amikor olyat kell csinálniuk, amit nem szeretnek, de megcsinálják és az edzés után ugyanúgy mosolyognak. Egytől egyig imádnak vívni, és már ragaszkodnak is egymáshoz.-A vívóknak most lett vége a szezonnak. A mieink pár versenyen elindultak (két edzőmeccs és három országos viadal). Miként értékeli ezt a fél évadot?- Igen, sikerült annyira felkészítenünk pár fiatalt, hogy tavasz- szal már néhány versenyre elmeVertich Tamás manapság újra mások sikeréért dolgozik részkedhettünk. Régi ismerőseim, akikkel ott találkozók, mindig eF képednek, amikor megtudják, Hogy üyen kevés idő alatt értek el ilyen szintre a tanítványaink. Eny- nyi idővel a hátunk mögött minden eredményünkkel elégedett lehetek. Az első versenyünkön senkit sem ismertek, és még a negyedik kiemeltet is megverték. Azóta azonban elkezdtek félni a rutinosabbaktól. Sajnos még versenyzőként találkoztam azzal a jelenséggel, amivel most is szembesülünk, vagyis azzal, hogy a vidékieknek nagyon kevés edzőpartnerük van. Az egriekkel oda-vissza megmérkőztünk, és a fővárosban is jártunk a BVSC-nél, de sok mindenkivel nem tudunk találkozni a feF készülésünk során. Most vége a szezonnak, alapozunk, és az erősítések mellett a már megszerzett tudást is el akarjuk mélyíteni a gyerekekben, hogy az ősszel minél jobb állapotban vágjunk neki az első teljes szezonunknak. A lányok mellett már egy fiúcsapaton is dolgozunk.- Többen segítenek a felkészítésben.- A korábbi tanítványaim is rendszeresen lejárnak az edzésekre, így Molnáráé Somogyi Éva, aki egyben edző is, mellette a lányát is magával hozó Ispán Andor, vagy Szilágyi „Toszka” Attila, Cserényi Zsolt és neje, Müller Péter és Müller Jenő is sokat foglalkozik a gyerekekkel. Tehetséges csapaton dolgozunk, ki kell hoznunk belőlük azt a kis valamit, ami alkalmassá teszi őket a vívásra. Ha ez sikerül, akkor lesznek csak jó versenyzők. A többi felnőttel nagyon sokat beszélgetünk arról, hogy kinél mire alapozhatunk, és kinél min kell javítani. Szeretném hangsúlyozni, hogy mellettük a szülők hozzáállása is példaértékű, akik nagyon sokat segítenek, ezúton is köszönet mindenkinek.-Mika célok?- A gyerekeket minél magasabbra szintre szeretném eljuttatni, és minél jobb eredményt akarunk kisajtolni belőlük, bár az iskolák eléggé megnehezítik a dolgukat, szinte rabszolgává teszik őket Én nem tudok csak úgy vívogatni, mindig az eredményekre hajtok. Bakos László Penge Vívóakadémia és Szabadidő SE Cím: 3100 Salgótarján, Somogyi-Bacsó u. 13. Telefon: 06/30 6354-199 Fax: 06/32 410025 E-mail: ich.sport@chello.hu Egy 1968-as, szolnoki archív fotó „Dodi bácsi” hagyatékából, jobbra Vertich Tamás, az SKSE színeiben
