Nógrád Megyei Hírlap, 2007. június (18. évfolyam, 126-151. szám)
2007-06-28 / 149. szám
4 2007. JÚNIUS 28., CSÜTÖRTÖK SALGÓTARJÁNI LAP „Salgótarjánnak fontos erőforrása saját környezete, táji adottsága.” - olvasható a város programjában. Ám valódi értékké formálásához az első lépés a környezet, mint érték, felismerése és tisztelete lehet, miként alapvető fontosságú a tiszta, ápolt, ésszerűen hasznosított táji környezet kialakítása, dr. Sztrémi Melinda megőrzése és fejlesztése is. Székyné w Ertékközpontúság az önkormányzat fundamentuma- Honnan eredeztethető az ön szellemiségében megmutatkozó értékközpontúság, mit tartön alapvető értékeknek?- Az ember az értékeit - én ebben hiszek - eredendően a családjából hozza, a szüleitől kapja. Aztán az élete során más értékeket is megismer: az iskoláiban, a munkahelyén, a társadalmi környezetében, olvasmány- és úti élményeiből és így tovább. Szerintem azonban az értékorientációban meghatározó a szülői ház. Az én családomban a keresztény szellemiség állt a középpontban, annak minden értékével. A szüleimtől kaptam a könyvek szere- tetét, és nekik köszönhetem a kirándulás és az utazás élményét és értékeit. Nálunk természetes volt, hogy minden hét végén kirándultunk, vagy elutaztunk valahová, én így ismertem meg az országot Aztán én magam is ebben a szellemben neveltem a gyermekeimet, nevezetesen, hogy a kereszténység, a család összetartozása, a becsületesség, a szeretet, a tudás és a természeti környezet a legalapvetőbb emberi ertekek. A családi összetartozás érzése vezet el aztán a közösségi kohézió fontosságának felismeréséhez. Ami az utóbbi időkben mintha az ellentétébe, egyfajta tudatos közösségrombolásba csapott volna át. A széthullott közösségeket - legyen az iskola, egyház vagy varos - újra kell építeni, és ezt a családban kell elkezdeni. Várospolitikusként a lakóközösségeket is megemlítem, ahol nagyon fontos lenne az összetartozás, az együttgondolkodás, a közös tenni akarás és cselekedet.- Az értékek között említette a természeti környezetet is.- Nyilvánvaló, hiszen bele születtem,és nemcsak Benczúrfalvá- ra gondolok. Ez a mikszáthi „görbeország” egy csodálatos világ, ami a mai napig lenyűgöz. Salgótarjánban pedig egy ékszerdobozban vagyunk, amit nem veszünk észre. Ezért is gyűjttettem össze szakemberekkel a város és környezete „leg”-jeit, amit a korábbi városvezetés nem hangsúlyozott eléggé. Például az a bazaltorgona, amiből nekünk kettő is van, Szicíliában van a legközelebb. A Karancs-Medves fennsíkja, klimatikus viszonyai Európában is ritkaságszámban mennek. Föld alatti bányamúzeumunkon kívül mindössze egy található a kontinensen. De a Dolinka és a Kálvária is sajátos, egyedi és szimbolikus értékeink, mindezekre naponta fel kellene hívni a figyelmet. Azt látom, hogy a szőlők elviszik a gyerekeket a világ minden tájára, miközben még nem voltak a Medvesen vagy a bányamúzeumban. Én azt mondom, hogy először a közvetlen környezetet kell megismerni, és csak azután tágítani a kört.- Hogyan és miben mutatkozik meg ez az értékrend a közgyűlés munkájában?- Többek között úgy - és ez a legfontosabb - hogy a képviselő- testület a közelmúltban hagyta jóvá a város - fentebb már említett - ciklusprogramját. Ez több pilléren nyugszik, tartalmazza a fejlődő (ez a gazdasági rész), az élhető, a gondoskodó, a vonzó és szerethető város részprogramját, amelyek értékekre épülnek. Élhetővé és szerethetővé tenni a várost az itt élő emberek számára, azt jelenti, hogy olyan programokat kell megvalósítani és lehetőségeket biztosítani, amely növeli a városlakók komfortérzetét, és vonzóvá teszi azt az idegenek számára is. Ehhez nyilván be kell mutatni azokat az értékeket, amivel a város rendelkezik. Legyen az turisztikai attrakció, geológiai ritkaság, táji, természeti érték. Ehhez persze megfelelő infrastruktúra szükséges: jó megközelíthetőség, minőségi szálláshelyek, színvonalas szolgáltatások és így tovább. Nagy szükség lesz a természeti értékek bemutatásán kívül az ipartörténeti emlékek feltárására és idegenforgalmi célú hasznosítására. Hogy például mit jelentett a bányászat, az acél- és üveggyártás a városban élő emberek számára.- Tudna említeni néhány elképzelést, amely már projektformát is öltött?- Hogyne. Már a pályázható- ság formájában van a Salgótarjánon átvezető észak-déli kerékpárút, amelynek rendelkezésre állnak a tervei, készül a megvalósíthatósági tanulmány, ami alapja lehet a kevesebb forrásból, helyi összefogással kivitelezhető hegyi kerékpárutak létesítéséhez. Ugyanis természeti értékeink bemutatása, a turizmus fejlesztése érdekében nem wellnessben, hanem elsősorban a természetjárásban és a kerékpárturizmusban gondolkodunk. Elkezdődött a bányai kisvasutak nyomvonalának - amelyek egy következő ciklusban kerékpárúttá lennének kiépíthetők - feltárása, miként a salgói vár rehabilitációja, Salgóbánya kiépítésének tervezése is és sok más értékmentő és értékteremtő munka is folyamatban van.- A Kálvária - mint történeti emlék, egykori kegyhely, jelentős eszmei érték - nem jelenik meg nevesítve a város programjában. Hogyan tudja segíteni az önkormányzat ezen jelentős érték megmentését, majd fejlesztését?- A ciklusprogramba minden élő elképzelés nem kerülhetett be, hiszen ez egy hosszabb távú, 2018-ig szóló koncepció. Már dolgozik egy szakértői csapat azon, hogy a program egyes elemeit projektszintre lebontsa, amelyben - a tájrehabilitáció részeként is - nevesítve lesz a Kálvária is. Egyértelmű és határozott a törekvés, hogy Kálvária egykori szimbolikus értékét is visszanyerje. Megkezdődtek a tárgyalások az egyik tulajdonossal, az Ipoly Erdő Rt.-vel és másokkal is a közös helyreállítás, rendbetétel és rehabilitáció lehetőségeiről. Az elképzelésben benne van preventív intézkedésként az őrzésvédelem biztosítása, a lourdes-i barlang kibontása, országzászló elhelyezése, a hármas kereszt és a stációk felújítása. Távlati célkitűzéseinkben szerepel a Kálvária egyfajta zarándokhellyé való fejlesztése, szolgáltatások telepítése. Természetes azonban, hogy a Kálvária egykori méltó régi rangjára történő emelésében - mint egykor történt - széles körű lakossági ösz- szefogásra, a civil társadalom közreműködésére és a vállalkozói szféra támogatására is számít a város vezetése. Dr. Baráthi Ottó Széles körű összefogással a salgótarjáni Kálváriáért A település gyökereinek, eredeti értékeinek tisztelete és feltárása a városvezetés figyelmének középpontjában áll. Olyannyira, hogy a természeti és az épített környezet védelme, fejlesztése és a közösség javára történő hasznosítása praktikusan is megjelenik Salgótarján 2007-2018. évre szóló programjának (továbbiakban: program) egyes fejezeteiben. Az önkormányzat a város integráns részének tekinti a várost körülölelő táji környezetet, erdőket, ligeteket. így a Szent Imre-hegyi Kálváriát is, amelynek méltó régi rangjára történő emelésében széleskörű lakossági összefogásra, a civil társadalom közreműködésére és a vállalkozó szféra támogatására is számít. Ennek jegyében készült az alábbi önkormányzati összeállítás, hogy a közös építkezés egyes alapelvei, gyakorlati elképzelései mind több városlakóhoz eljussanak, a tudat- és szemléletformálás erejével is hassanak. KIS KÁLVÁRIA-TÖRTÉNET Néhai Tóth Gyula, volt nagyközségi bíró kezdeményezésére, Bóna Kovács Károly művészi tervei alapján, valamint Obrincsák Ernő építész műszaki irányítása mellett kezdődnek meg a salgótarjáni Kálvária építési munkálatai 1928 tavaszán. Luby család tulajdonában lévő telket Farádi Veres Zoltánná vadaskerti földbirtokos ajándékozza a helyi katolikus egyházközségnek. A felvezető lépcső és a szerpentin kialakításához szükséges földmunkákat dr. Pitta Lipót rendőrfőtanácsos vezetésével a város által biztosított munkások, önkéntesek, leventeegyesületek, cserkészcsapatok, valamint a Báthori István 7. kerékpáros zászlóalj katonái végzik. Az egyházhatósági- lag is jóváhagyott egyiptomi stílusú ká- polnácskák (stációk) építési költségeit különféle társadalmi szervezetek, testületek és egyes családok vállalják. A szükséges építőanyagok nagy részét Róth Flóris bányaügyi főtanácsos adományozza. 1931-ben Tóth Béla tervei alapján Bulyovszky Lajos kőművesmester megépíti a történelmi Magyarország körvonalaival övezett barlangot, amelyben elhelyezik a Boldogságos Szüzet, valamint a térdelő Szent Istvánt ábrázoló, egyelőre fából készült szoborutánzatokat. 1933-ban vasbetonra cserélik az időközben tönkrement három óriási fakeresztet, és ugyanebben az évben megépül a Szentsír barlang. Ünnepélyes alkalmakkor reflektorok világítják meg a Nagy-Magyarország kontúrjaival határolt szentélyt, benne az országfelajánlás szentséges pillanatát, s a csúcson a Golgota hármas keresztjét. 1942-ben dr. Förster Kálmán polgármester ösztönzésére és állandó lelkes közreműködése mellett a mozgalom új életre kel. Elkészülnek az egyes stációk hiányzó domborművei, a dorongfából készült lépcsőket bazaltkockák váltják fel. Bóna Kovács Károly szobrászművész csodálatos kőkorpuszokat farag a meglévők helyébe, s ezzel végleg befejeződnek az ország egyik legszebb fekvésű kálváriájának építési munkálatai. 1943. június 5- én dr. Pobozsny Róbert püspöki hely- nök, pápai prelátus fényes és emelkedett ünnepi ceremónia keretében szenteli fel a hit és a hazaszeretet összeforrott szimbólumát, Salgótarján város büszkeségét, a Kálváriát. (FORRÁS: Reprintemléklap Salgótarján, 2003. június 5. Kiadja: a Dr. Förster Kálmán Városvédő és Városszépítő Egyesület) EMLÉKÜNNEPSÉG A KÁLVÁRIÁN Az alábbiakban Vass Csabának, a fenti egyesület elnökének 2007. június 2-án a Kálvária emléktáblánál elmondott beszédéből idézünk. Tisztelt hölgyeim és uraim! 1943. június 5-e a salgótarjáni Kálvária felszentelésének napja. Egyesületünk, a Dr. Förster Kálmán Városvédő és Városszépítő Egyesület minden évben, az évfordulóhoz legközelebb eső hét végén akciót szervez ide a Szent Imre-hegyre. Ezen a napon elvégezzük a szükséges karbantartási munkákat, festünk, takarítunk, szépítgetjük a domboldalt. De ezt korántsem azért tesszük, mert úgy gondoljuk, hogy az évente egyszeri akcióval a salgótarjáni Kálvária ügye ki van pipálva, le van tudva. Ez egy figyelemfelhívó akció. Évente legalább egyszer szeretnénk ráirányítani a város közönségének, illetve a város vezetésének a figyelmét a méltatlan sorsú egykoron emblematikus, városképet meghatározó domboldalra. Talán nincs is több olyan települése qz országnak, amely ilyen vagy ehhez hasonló földrajzi adottságokkal bírna, mint Salgótarján. Ahol közvetlenül a dombok, az erdők szorításában, mint egy természetes rámában tárul elénk a városközpont. Erre az egyediségre, erre a kivételes adottságra kellene nekünk sokkal jobban építenünk ezt kellene sokkal jobban kiemelnünk, kihasználnunk és felmutatnunk! Ahol a modern várost körülöleli az életet adó természet, s csak néhány lépést kell tennie az idelátogatónak, hogy a település tüdejében sétálgathasson, pihenhessen és élvezhesse a természet ősi és tökéletes harmóniáját. Ugyanis a Kálvária azonban nem csak egy domboldal, nem csak egy erdő, egy liget, vagy egy sétány. A Kálvária magában hordozza nyolc évtized várostörténelmét. A trianoni tragédia egységes nemzeti akaratban kiteljesedő gyászát. Az analógiát a krisztusi sors és a magyar nemzet keresztútjában. Azután itt van a kövekben, a földkupacokban a lelkesedés is, amellyel eleink a létesítés gondolatát fogadták. Az ösz- szefogás, amely ez idáig a legnagyobb és legszélesebb körű volt városunk történelmében. Vagy az erőfeszítések a rendkívül nehéz időkben, a háború évei alatt. Itt mindenki azt adta, amit tudott, amije volt, ami erejéből tellett. A tűzoltók vizet szivattyúztak a Tarján-patakból, a cserkészek és a leventék a szerpentinek földmunkáit végezték, a különféle testületek, egyletek és a vállalatok az egyes stációk költségeit finanszírozták. A korabeli sajtó lelkesen tudósított a kitisztított Szent Imre-hegy kanyargó szerpentinjei mentén megcsillanó kicsi ká- polnácskákról és a történelmi Magyar- ország körvonalaival övezett lourdes-i barlangról, amely országosan is egyedülállóvá tette Salgótarján Kálváriáját. Elődeink büszkék voltak a Kálváriára. A Kálvária a feltámadás szimbóluma. A feltámadáshoz vezető út azonban az önzetlenségen, az összefogáson, a közösség- építésen át vezet. Ez nem könnyű út, sokszor áldozatokat, kompromisszumokat és lemondást követel. Mint ahogyan a Golgota hármas keresztjéhez is csak a hosszú, meredek, fárasztó és szenvedésekkel teli keresztutat végigjárva juthatunk fel. Magunkból kell adni, magunkból kell feláldozni valamit a közösségért, a városunkért. Valamit önzetlenül, lemondások árán is hozzátenni közös jövőnkhöz. Mindenki amit tud, amilye van, amivel hozzá tud járulni Salgótarján és a város lelkének a Kálváriának a feltámadásához. Meggyőződésem, hogy a lehetőségek a lábaink előtt hevernek. Vegyük végre észre a lényeget, a fák között kivillanó stációk és a hármas kereszt üzenetét! József Attila írja egyik versében: „Az Isten itt állt a hátam mögött, S én megkerültem érte a világot” A jó Isten és a lehetőség itt áll a hátunk mögött. Fogadjuk be, éljünk vele! Isten áldja mindnyájukat, köszönöm, hogy meghallgattak! A KÁLVÁRIA, MINT EGYEDI ÉRTÉK Tény, Salgótarján az elmúlt évtizedek gazdasági, társadalmi változásainak - nem csupán a rendszerváltásnak - egyik kárvallottja. A hanyatlás és a veszteségek a város vagyonában, természeti és épített környezetében, műszaki és humáninfrastruktúrájában, a lakosság életkörülményeiben és életminőségben is tetten érhetők. A veszteségek okai az igazi értékek felismerésének fogyatékosságaiban, az ismert értékek nem kellő tiszteletében és periférikus kezelésében, alacsony színvonalú hasznosításában, az értéktípusú gondolkodás és személet háttérbe szorulásában is kereshetők. De mit is tekintünk értéknek? A legáltalánosabb értelemben értéknek az számít, ami ritkaságával, egyediségével, pótolhatatlanságával tűnik ki. Az emberi élet és egészség után a legfőbb érték a táji, természeti környezet, aminek nincs alternatívája. A természet erőforrás is egyben, olyan egyedi, sajátos érték, amely nem cserélhető, nem helyettesíthető, nem pótolható. Kérdés: így ér- tékeljük-e mi is a városunkat körülölelő védett és védtelen természeti környezetünket, táji értékeinket, különös kincseinket? Korántsem! Nemhogy nem védjük, nem fordítjuk a közösség javára, de hagyjuk elveszni, lepusztulni azokat. Nemcsak originális természeti értékeinkre - erdőre, védett természeti területeinkre - gondolok, de azokra is, amelyekbe már évtizedekkel ezelőtt jelentős eszközöket invesztáltak. Ezek egyfajta szimbolikus és kulturális értékként is álltak a lakosság rendelkezésre, éltettek, tartottak össze családokat, kisebb közösségeket, s amelyről aztán a város- vezetés egy adott időszakban valamilyen ok - rosszul felfogott érdek - miatt elfordult. Ilyen érték, testet karbantartó, lelki feltöltődést, nemesülést is kiváltó séta-, kiránduló- és kegyhely volt egykor a Kálvária-domb. Magára hagyása, lepusztulása - egy időszakban szándékos elhanyagolása is - a város és lakóinak felbecsülhetetlen vesztesége. A megmentésére és gondozására irányuló civil erőfeszítések tiszteletre méltóak, de nem elégségesek. A megnyugtató megoldás valamelyik tájrehabilitációs projektbe történő beillesztése lehetne. (B. 0.)
