Nógrád Megyei Hírlap, 2007. május (18. évfolyam, 101-125. szám)

2007-05-10 / 108. szám

4 PF. 9 6 2007. MÁJUS 10., CSÜTÖRTÖK N O GRAD MEGYE ­Új mentőállomás-vezető Pásztó. Tamási Gyula megyei veze­tő mentőtiszt nyug­állományba vonulá­sát követően, utód­jául Nagy Józsefet, a pásztói állomás ko­rábbi vezetőjét ne­vezték ki. Ez újabb láncreakciót váltott ki, hiszen Nagy Jó­zsef utódját is meg kellett találni. Pá­lyázat útján Ma­lomhegyi Gábor ke­rült az állomás élé­re, aki fiatal kora el­lenére több évtize­de, mondhatni a vezető helyettese­ként tevékenyke­dett. Személyében hivatását szerető, jól felkészült szak­ember került a pásztói mentőállo­más élére. A Hírlap postájából A Pf. 96 - A Hírlap postájából - az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. Köszönet a segítségért Április 27. a borzalmak éjszaká­ja volt családunknak. A házunk mögött tűz ütött ki. Arra ébred­tünk, hogy az ablakok betörnek. Rohantam szólni a szomszédnak, a férjem az égő garázsból az au­tónkat mentette, a gyermekünket, az édesanyját... Elkezdtük a tüzet oltani, ami már a tetőig ért és ek­kor a dombról fiatalok kezdtek szaladni hozzánk, meghallották az ordítozást. Nemsokára kiértek a tűzoltók is és sikerült elolta­nunk a tüzet. Ezúton szeretnénk köszönetét mondani: Bódi Doroty- tyának, Cene Gábornak, Farkas Dénesnek, Gál Dénesnek, Gál Zsófiának, Simon Ádámnak, szomszédainknak és a tűzoltók­nak, akik ugyan nem gondolták, de megmentették a házunkat és ezért még élünk hálásak leszünk. Köszönjük: Simonné és családja Az szeretet példamutatói A holokausztról való megem­lékezés napján minden alkalom­mal elolvasom azokat a levele­ket, melyeket őrzök amíg élek. Ezekből idézek sorokat: Lóránt Zoltán, Svimger Mihály, Horvát Mihály írták Karancskeszi köz­séghez közigazgatásilag tartozó 1957-ben felszámolt Bánya­pusztára 1945-ben Ozsvárt Mi­hály családjának. „Voltak abban a megszédült világban olyan em­berek akik a krisztusi szeretetet nem a szájukon, hanem a szívük­ben hordták, segítettek rajtunk az üldözötteken”, „ akik önöknél voltunk, azon a sáros pusztán, valamennyien élünk, Ascher Oszkár színművész barátunk is”. „Meghagyjuk gyermekeinknek is, hogy mindig segítsenek ők is a bajbajutottaknak.” Nagyapám az első világháborúban négy évig vett részt. Nagymamám ez időszak alatt Poklyospusztán mint urasági cseléd nagyon sze­gény körülmények között nevel­te négy gyermekét 1930-ban köl­töztek Bányapusztára. Karancskeszibe rk. plébánián Rózsafüzéres volt, kiemelkedő­en vallásos. Emberségből, szeré­téiből, segítőkészségből mindig példát mutattak nagyapámmal együtt. Sokszor nézem a parla­menti közvetítéseket, több sajtó terméket olvasok: Kérdezem azo­kat a honfitársaimat, akik hívő­nek minősítik magukat, miért szítják a gyűlöletet, Jézus a sze- retetre tanította az embereket? Ezt nekik kell tudni a legjobban. Miért nem mutatnak példát? A magyar történelem sok tragédiá­ját rögzítették a történészek, okulni kellene belőle! ■ Ozsvárt Barnabás Salgótarján Vendégek a szomszédban Mátrafüred. A Mátra szak­képző iskola - amelynek szá­mos Nógrád megyei diákja is van - 2000 óta ápolja kapcso­latait a franciaországi Local d'Enseignement Agricole (LEGTA) mezőgazdasági szak­képző iskolával. Áz idén a francia középfokú tanintézetből mintegy 30-an látogattak el a mátraaljai kö­zépfokú tanintézetbe, ahol a házigazdák színes programot biztosítottak a vendégek részé­re. Egyebek között megismer­kedtek a Mészáros-pincészet­tel, találkoztak mátraaljai me­zőgazdasági termelőkkel és előadást hallgattak a magyar mezőgazdaságról. Az előadó dr. Vasas Joachim volt. A két napon keresztül Gyöngyösön és környékén zajló program később nyugat-magyarországi mezőgazdasági tapasztalatok szerzésével folytatódik. Irány a természet! Madarak és fák napja Közismert, hogy az ember termelőmunkája - közvetve vagy közvetlenül - hatással és be­folyással van természeti környezetére. Ez a fo­lyamat azonban nem napjainkban kezdődött és különösen érzékelhetően mutatkozott meg az ember természet átalakítására irányuló - egyébként szükségszerű - tevékenysége nyo­mán. Aztán - először a 19. század elején - drámai módon is megnyilvánult, amikor a fo­lyószabályozások és mocsárlecsapolások kö­vetkeztében a madarak életfeltételei látványo­san romlottak. Ezt tapasztalva, súlyos következményeit is felismerve az európai államok 1902 tavaszán egyezményt írtak alá. E nemzetközi megálla­podásra figyelemmel - még ugyanebben az év­ben - egy magyar ornitológus kezdeményezé­sére tartották meg az első madarak és fák napja rendezvényt. Hivatalos bevezetésére azonban csak néhány évvel később, 1906-ban került sor, amikor Herman Ottó hathatós köz­reműködésével, a vallás- és közoktatásügyi miniszter körrendeletben írta elő a madarak és fák napja megünneplését minden magyar- országi iskola számára. A miniszteri leírat azonban nem határozta meg a jeles nap pontos időpontját, de gyakor­lattá vált a megemlékezések május első felében történő megtartása. Ezekben a napokban - többnyire iskolai szervezésben - a gyermekek növényeket és fákat ültettek és ápoltak, később pedig kialakult az a hasznos gyakorlat is, amelynek során az iskolások madárodúkat he­lyeztek ki az erdei fákra vagy más, erre alkal­mas helyekre, kirándulásokon, természetvédel­mi vetélkedőkön vettek részt, helyi rendezvé­nyek, újságcikkek, könyvek és plakátok emlé keztek és emlékeztettek a természet védelmére. A második világháború után az iskolák, az úttörő és ifjúsági mozgalmak megfeledkeztek a természet- és környezetvédelem nevelési programokba történő beiktatásáról. Csak a természetvédelem számára elvesztegetett évti­zedek múltán, 1994-ben éledt fel a mozgalom. 1996-ban egy kormányrendelet a korábban május elején változó időpontban megtartott je­les nap megtartását május lő-ben rögzítette. Az eltelt időszakban ezeken a napokon or­szágszerte mind több iskola szervez különbö­ző természetvédelmi akciót és programot, ün­nepli rendezvénnyel és hasz­nos tevékenységgel a madarak és fák napját. Nagyon helyesen és indokol­tan, mert a természetnek és az emberi környezetnek talán so­ha nem volt annyira szüksége még a védelemre, mint napja- Barálhi ottó inkban, és mint ahogy lesz szükség még sokkal kömyezettudatosabb gon­dolkodásra és tevékenységre a jövőben. A ma­darak és fák napján a természeti környezetben megtartott rendezvények alkalmasak arra is, hogy mind több iskolás gyermek ismerje meg a természeti környezet károsodását és ennek következtében is az emberi élet veszélyeztetett­ségét, a kivezető utat, a helyes, és az egyetlen célravezető környezettudatos magatartást. Ezért is adunk örömmel számot itt arról, hogy május 11-én, 11.00 órakor a Dornyay Bé­la Általános Iskola szervezésében a salgóbányai„Erdészházban”helyismereti ve­télkedőre kerül sor, ahol a résztvevők hasznos ismereteket szerezve emlékeznek a természet- védelem e jeles napjáról is. Erdészmajális volt Salgóbányán Nagy érdeklődés kísérte a néhány nappal ez­előtt megrendezett salgóbányai erdészmajálist, amelyen nem csak az Ipoly Erdő Zrt. hely- és kör­nyékbeli dolgozói és nyugdíjasai vettek részt, ha­nem a Salgó várára, a Boszorkánykőre, vagy Eresztvénybe kirándulók is szép számmal meg­álltak nézelődni. A programok között - az Er­dészház kiállításainak megtekintése mellett - az érdeklődők láthattak karatebemutatót, a ki­csik lovas hintóval járhatták Salgóbánya utcáit, sőt, a betévedő vendégeket virslivel, debreceni­vel, sörrel és üdítővel is kínálták. Az Erdészház­ban folyamatosan megtekinthetők a Nógrád Me­gyei Fotóklub tagjainak alkotásaiból összeállí­tott kis kiállítás. Tavaszi nagytakarítás a Kálvárián Örömmel írom e sorokat és osztom meg tapasztalataimat a Nógrád Megyei Hírlap olvasóival, városunk lakóival az egyes terü­leteken elvégzett látványos és eredményes tavaszi nagytakarí­tásról. A 6. számú választási körzet képviselőjeként képviselői prog­ramom fontos eleme volt a város, természetesen ezen belül első­sorban a saját választókörzetem­ben környezetünk tisztántartá­sának szorgalmazása. Úgy látom és hiszem, hogy a városréz lakói is érzékelik, valami megmozdult a szebb, tisztább környezet meg­valósításában. Szívet melengető látvány volt, hány tenni akaró kéz nyúlt le az előttünk, az útjainkon, erdeink- ben, természeti értékeinkben he­verő szemét összegyűjtéséért. Külön szeretném megköszön­ni azoknak a munkáját, akik a 6. számú választókörzet szebbé, tisztábbá tételén dolgoztak. A Kálvária megtisztítása során huszonegy zsák szemét gyűlt össze, mely zsákok megtöltésé- * ben dr. Bercsényi Lajos doktor úr és Varga András plébános atya vezetésével számosán közremű­ködtek. Ugyanezen területen a Fidelitasz képviselői végeztek eredményes munkát. A Józsefi és Károlyi közötti sé­tány megtisztítása, melynek so­rán nyolc szemeteszsák telt meg a Károlyi Baráti Kör áldozatos munkáját dicséri. Baglyaskő környékén Petróczi úr vezette természetjáró csapat tíz zsákot töltött meg. Meg kell említeni a VGÜ segí­tőkész hozzáállását a zsákok biz­tosításában, a szemét elszállítá­sában. E felsorolt áldozatos munkák arról tanúskodnak, hogy nagyon sokan vagyunk városunkban, akik vágyunk annak szebbé téte­lére, ezért hajlandók is vagyunk cselekedni. Kérek mindenkit, hogy megtisztított környezetünk állapotát őrizzük meg, folyamato­san tartsuk rendben azt az élet­teret, melyben élünk. Tudjuk és tapasztaljuk, hogy a város lakói, az önkormányzat mind nehezeb­ben élik meg mindennapjait, amiről sajnos elsődlegesen nem mi tehetünk. Azt azonban ké­rem, hogy ami rajtunk múlik, a tisztaság, a környezet szépségé­nek megőrzése, azt ne hagyjuk elveszni. Városunkban szüléink, nagyszüleink korábban sem dús­káltak az anyagi javak tengeré­ben, mégis sokat tettek annak él­hetőbbé tételében, értékei meg­őrzésében. Tegyük mi is, hogy emelt fővel adhassuk át a stafé­tát unokáinknak. ■ Dudás József 6. sz. választókerület

Next

/
Oldalképek
Tartalom