Nógrád Megyei Hírlap, 2007. május (18. évfolyam, 101-125. szám)

2007-05-05 / 104. szám

4 2007. MÁJUS 5., SZOMBAT KULTÚRA Egy XX. századi polihisztor emlékezete Annak idején az ókori görögök a több tudományban, illetve művészeti ágban jártas sokoldalú alkotókat hívták polihisztornak. A kifejezés tartalma az idők során változott, egyre kevesebben bizonyultak méltó­nak e megtisztelő címre, némelyek azonban még a nemrégiben leköszönt XX. században is kiérdemel­ték, hogy ekként neveztessenek. Közéjük tartozott Peja Győző Kossuth-díjas tanár, iskolaigazgató, a föld­rajztudomány kandidátusa is, aki az ecset mestere­ként ugyancsak figyelemre méltó munkásságot tud­hatott magáénak. A száz éve született pedagógusra, tudósra, festőművészre a minap emlékeztek Balassa­gyarmaton. A Balassi Bálint Gimnázium ga­lériájában rendezett emlékkiállí­tás nagy számú, az ország és a me­gye számos városából, községéből - többek között Bércéiről, Buda­pestről, Debrecenből, Miskolcról, Ózdról, Salgótarjánból és a szülő­faluból, Galgagyörkről - érkezett közönségét, a család, a rokonság, a baráti kör, a kollégák képvisele­tében megjelenteket Borenszkiné Imre Éva intézményigazgató kö­szöntötte. Megemlítette, hogy a pa­tinás, 1900-ban alapított gimnázi­um tudatosan, őszinte szívvel őr­zi egykori igazgatói, tanárai - köz­tük Peja Győző, aki 1935 és 1941 között tanított itt - emlékét. A föld­rajztudós néhány évig egy időben, együtt oktatta, nevelte a balassa­gyarmati diákságot Kiss Árpáddal, a pedagógiatudomány szintén ne­ves, rangos képviselőjével. Mind­ketten nagyon szerették szakmá­jukat, tanítványaikat és tevékeny­ségük messze túlmutatott a tan­tárgyak szintjén. „Kedves leányok, kedves fiúk! Drága magyar ifjúság!” - kezdte Kovács Ferenc, a Balassi Bálint Gimnázium tanára a kiállítást megnyitó beszédét, azzal a sajátos- ráadásul az ötvenes években me­résznek is tetsző - fordulattal élve, amellyel Peja Győző a diákságot szokta volt szólítani. Kovács Fe­renc alapos és pontos ismeretek birtokában ismertette a megidé­zett pályaképét, munkásságát, méltatta emberi, pedagógusi érté­keit, tudományos, művészi érde­meit. Elmondta, hogy az 1907 jú­niusában született Peja Győző az aszódi főreál-gimnáziumban ala­pozta meg tudását, majd a Páz­mány Péter Tudományegyetemen szerzett diplomát természetrajz­ból. Két kiváló szakember ­. CholnokyJenő és NoszkyJenő- kü­lönösen nagy hatást gyakorolt az ifjú tudósjelöltre, aki pályafutását a földrajzi intézetben kezdte, majd Makón lett gimnáziumi tanár. On­nan került 1935-ben a balassa­gyarmati gimnázium tantestüle­tébe. E lépést, illetve az ott töltött több mint öt esztendőt Peja Győző- mint a Diósgyőri Gimnázium Kincsestára című kiadvány „Pá­lyám emlékezete” sorozat élén ki­fejtette - élete első fordulópontjá­nak tekintette. Szülőföldje szom­szédságába, palócok közé, földraj­zilag rendkívül változatos vidékre került, túl volt már a kezdő taná­rok drukkján, tétova lépésein és teljes vértezetben volt képes a lel­kes, tanulni akaró, általa nagyon tisztelt növendékeivel foglalkozni, bennük a természetszeretetet el­mélyíteni. E gondolatokat Fábián József, a kiadvány szerkesztője tol­mácsolta, majd újra Kovács Fe­renc vette át a szót. Megemlítette, hogy több, később közismert, megbecsült személyiség - mások mellett Réti Zoltán festőművész ­került ki Peja Győző volt tanítvá­nyai közül. Valamennyien úgy em­lékeznek rá, mint kemény, de igaz­ságos tanárra. Nála nem volt szár­mazás szerinti protekció, a szorga­lom, a tudás volt az értékmérő. Szemléletesen tanított, számos raj­zát a diákok előtt a tanórán készí­tette el. Szolid eleganciájával, mér­téktartó öltözetével is hatott a kör­nyezetére. A gyarmati éveket követően elő­ször Budapesten szakfelügyelős- ködött, majd következett az iskola- igazgatói korszaka. Máramaros- szigeten 1943-ban, Ózdon - ahol tanterem és tantestület nélkül fo­gott a munkához - 1949 és ’52 kö­zött volt vezető. 1949. március 15- én - tehát a díjalapítás után egy évvel - a tanárok között elsőként kapta meg a Kossuth-díjat. 1952- től 1969-ig arculatformálóan ve­zette az Ungváron alapított, majd Miskolcra, illetve Diósgyőrbe tele­pített - akkoriban Kilián György nevét viselő - gimnáziumot. Nyug­díjazása után is tanított (a nyíregy­házi főiskolán is tartott órákat) és folytatta tudományos és tudo­mányszervező munkáját. Elsősor­ban a Bükk északi előtere, a Dél- Alföld, a Cserhát, az Ipoly- és a Sa- jó-völgy felszínformáit tanulmá­nyozta. Mintegy nyolcvan publi­kációja jelent meg. Geomorfológiai dolgozatait precí­zen megrajzolt tömbszelvények­kel illusztrálta. Három kedvenc „szerszáma" volt: a geológuskala­pács, a kompasz és a jegyzetfüzet Tudott hegedülni, nagybőgőzni, szerette a magyar népdalokat, sza­badidejében azonban legszíveseb­ben a festészet múzsájának hó­dolt. A kiállításon is látható har­monikus színvilágú alkotások zö­me csendélet, illetve tájkép, ter­mészetábrázolás, például az „Eskendi erdő”, a „Fiatal fűzfa a Balatonon”, a „Muskátlis erkély”, a „Tél a Mátrában”. Peja Győzőnek a családi élete is példás volt: fele­ségével, a tanítónő Angélával há­rom leánygyermeket neveltek fel, valamennyien diplomás emberek lettek. Édesapjuk hetvenhét éves korában 1983-ban hunyt el. Ko­vács Ferenc szerint reá is illik Van Gogh szép gondolata, amelyet test­véréhez írt: - Minél inkább gon­dolkodom rajta, annál inkább ér­zem, hogy nincs semmi, amiben több művészet lenne, mint szeretni az embereket Ezt igazolta vissza Peja Márta is, amikor a szűkebb és tágabb rokonság nevében meg­köszönte az emlékkiállítás meg­rendezését, mondván: - Édes­apánk bennünket elsősorban em­ber-, munka-, család-, haza- és ter­mészetszeretetre tanított A megnyi­tóünnepség hangulatát nagymér­tékben emelte a gimnázium Gold Singers nevű énekegyüttesének közreműködése. A Pásztor Sándomé vezette kvartett - stílu­sosan - megzenésített Balassi-ver- seket, illetve palóc népdalcsokrot adott elő. Balassagyarmaton a korábbiak­ban is megemlékeztek már Peja Győzőről: a Helytörténeti Gyűjte­ményben a tudományos munkás­ságát mutatták be, a Madách Imre Városi Könyvtárban viszont fest­ményeiből rendeztek tárlatot. Ez az első alkalom, hogy sokrétű tevé­kenységének tárgyi bizonyítékai egységben és viszonylagos teljes­ségben kerültek a nyilvánosság elé. A kiállítás a Balassi Bálint Gim­náziumban június végéig, tanítási napokon 7.30 és 19.30 óra között te­kinthető meg. Érdemes és tanulsá­gos elmélyedni a látnivalóiban... ■ Csongrády Béla Peja Győző „Fiatal fűzfa a Balatonon” című festménye az emlékkiállításon Sokan megtisztelték részvételükkel a Balassi Bálint Gimnázium rendezvényét „Nógrádi értékek, nógrádi könyvek" Négy salgótarjáni szerző - Baráthi Ottó, Csongrády Béla, Faragó Zoltán és T. Pataki László - könyvét mu­tatták be a minap a Balassi Bálint Megyei Könyvtár és a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Nógrád Me­gyei Egyesülete által rendezett program keretében. Az estre a magyar nyelv hete idei rendezvénysorozatának részeként került sor a könyvtárban. A megjelenteket Bódi Györgyné intézményigazgató köszöntötte, majd Fenyvesi Gábor, Salgótarján megyei jogú város alpol gármestere mondott megnyitóbeszédet. Az alpolgármester kiemelte a TIT szerepét az anyanyelvi kultú­ra ápolásában, védelmében, az 1967 óta meghonosodott nyelvhét eseményeinek megszervezésé­ben. Szólt arról, hogy a város ön- kormányzata következetesen tá­mogatja az irodalmi és nyelvi prog­ramokat, a helyi alkotók fémjelez­te rendezvényeket, kiadványokat. Fenyvesi Gábor mintegy mottó­ként idézte Déry Tibor gondolatát, amely szerint „nyelvében él a nemzet”. Az est moderátora, házi­gazdája Csongrády Béla volt, aki szerkesztőként a „Tanáregyénisé­gek a Madáchban” című már meg­jelent, illetve előkészületben lévő újabb kötet szerzőgárdáját is kép­viselte. Baráthi Ottó a közelmúltban napvilágot látott „Ember és a kör­nyezete” című könyve kapcsán el­mondta, hogy több mint harminc­öt éve él a városban, ebből két év­tizedet a megyei tanácson töltött el különböző beosztásokban. Felada­tai sorában szokott hozzá az írás­hoz, amelyet közgazdász létére az­óta is folyamatosan művel. Szá­mos megyei kiadványban jelentek meg dolgozatai, tanulmányai, jó ideje pedig a Nógrád Megyei Hír­lap külső munkatársaként is jegy­zik a nevét. Könyvének címe pon­tosan kifejezi érdeklődési körét, megjelöli interjúinak, riportjai­nak, jegyzeteinek kedvenc témáit Faragó Zoltán, a megyei lap főszer­kesztő-helyettese a „Varázslatos bazaltlepény” című ugyancsak friss kötetéről szólva egyrészt kö­zelebb vitte az ankét résztvevőit a város környéki Medves-fennsík és a peremvidék természeti szépsé­geihez, másrészt beavatta a hallga­tóságát saját szerzői, kiadói mű­helyébe, megemlítette a történe­lem ihlette díjnyertes regényeit („Öreg torony”,.„Öt íjász”) és kör­vonalazta terveit is. Miután kislá­nyának már írt egy könyvet „Erdő­járó Eszter, Judit” címmel, fiának, Péternek is „tartozik” eggyel. Tel­jesen más - irodalomtörténeti - közegbe és múltba vezeti az olva­sókat a „Kit szerettél, Ádám? cí­mű kötet, amelyben az író, rende­ző T. Pataki László Madách-írása- inak egy részét adta közre. A cím­ben feltett kérdés - amelyet a saj­nos, már néhai Illyés Kinga erdélyi színésznő ajánlott - a vi­lágirodalmi rángú Tragédia-szer­zőhöz, Madách Imréhez legköze­lebb álló két nőalakra, az édes­anya Majthényi Annára és a fele­ség, Fráter Erzsébetre vonatkozik, tekintve, hogy T. Pataki László mindkettőjükről írt monodrámát és - mint szó esett róla - szenve­délyesen kutatta, kutatja sorsu­kat, vizsgálta, vizsgálja személyi­ségüket a tárgyilagos, minél ob- jektívebb „ítélkezés” céljából. A szerzők és műveik - Sütő Andrással szólva - „vallani és vál­lalni" akarnak, annak tudatában, hogy e tájhaza is megannyi értéket hordoz s annak reményében, hogy ezek felmutatásával új érték te­remtődik. Helyi szerzők (Baráthi Ottó, Faragó Zoltán, Csongrády Béla, T. Pataki László) a magyar nyelv hete salgótaijáni rendezvényén MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Lendülj ide, Lajos, telefonon keresnek!” Szerencsés nyerte­sünk: Liptákné Kovács Edina, Salgótarján, Arany J. út 19. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését má­jus 10-ig juttassák el szerkesztőségünkbe (St., Alkotmány út 9.), az 1000 Ft-os vásárlási utalvány szintén itt vehető át! wm KIEMEL­KEDŐ NYELV­VIZSGA­SZINT PIRAMIS ALAKÚ TEST NYITÓIT OLDAL­FOLYOSÓ CSÚSZ­TATÓ ZAMBIAI AUTÓK JELZÉSE NŐI NÉV LŐSZERT TARTÓ LÁDA TEMPLOMI FOHÁSZ NEMZETI BAJNOK­SÁG, RÖV. A HAJÓ HÁTSÓ RÉSZE DÓMJÁN ...: NÉHAI SZÍNÉSZ­NŐ 3 l t ♦ A­i lb +S T i F k t / h A t Z VALAMI­NÉL LENTEBB LEVŐ u L ? TÜZES TÁNC "3 \ A J D V ERŐSEN RAGAD TEJÚT Dr L (b K ♦ T / ■k n KÉTSZER ÖT i 3 A DENTIN IS EZ FÉRFI ELŐD ~tb 4> Rr MÁLLÓS Pr 2r A FILLÉR, RÖV. r ÁTÜT. A KÖZEPÉN ! /< OND VEZÉR­TÁRSA TUS LITER, RÖV. A KÉN ÉS A FLUOR VEGYJELE-s P GITTEL ►V b P b i ö t L VAGY. RÖV. "(4 KISSÉ KOPOTT ! CIBÁL PATKÓ ILLIK RÁ 0 t P A­~T~ b REJTETT SZÖGLET 14 G HEBEGNI KEZD ! E RÉGI, ELAVULT NŐI NÉV ESZESEB­BÉ VÁLÓ-0 U­a £ 0 P V szó­SZEGÖ *7b fb 4 tr u C NYOMO­ROG nA.-'V't, i \\ C f< / KILÁTÁS A SIKERRE (b fJ s b SZARVAS „DÍSZE” miniül s__ ÖREG NÉNIKE bb V Y 0 t< l / ÜVEG-, mimLUj 1 r 1 fi fit V SIRÁN­KOZIK ty ( Vr f D & > L j) Pr v f—> IPSZILON KECSKE­CSEMETE f D lb 1 7 £ Fik V; Í-4F LEVEGŐT BEFÚJ SZAKADT KAFTÁN !-b P VAN, DE BELÜL! Pr NEWTON, RÖV. TŰZHELY RÉSZE GERMÁN NÉP is\jr rr jWb /ffifag WW 1 FUTBALL­LABDÁT TOVÁBBÍT < u 2 JÉGCSAP BELSEJE ! b V U A V VÉSZJEL l V a, TELEPÜ­LÉSMAG D b ÍPf l D & r_ IRATOT CSATOLÓ D BUKSI FEJ NEMI JELLEGŰ MARÓ FOLYADÉK AZ ÁTMÉRŐ JELE RÉSZBEN KIUTAL ! HELYÉRE ILLESZT £ lb i 1 r MAGÁN­SZÁM ÁLTALÁ­NOS. RÖV. ISKOLÁS ►V \ *5 % ♦/ k < TROMBITA­HANG *T fb A­RÖVID KÖTŐSZÓ A JÁROMBA FOGHATÓ ÁDÁM. BECÉZVE FÉLTŐN VÉDEL­MEZŐ 1/ 0 KÁRTYA­JÁTÉK L~-------­r~ \ KÉSŐBB­RE HAGY ^ o o V l DURVA I POSZTÓ | ALATTO­MOS RÉGI TÖRÖK NAGYÚR ÍF G \ RÉSZEKRE OSZLÓ b a t 0 % o( p í 0 PÁROSÁN CSEN ! TELI VÉR JELZŐJE LEHET ßr 3 t $ PARTNER "T’ b Á £ RÓMAI 49-ES- i u MAGNI­TÚDÓ. RÖV. 2 ( u Or fj 1 í O 3 l/ ö( ? ! KÖZÉPEN LÓG ! l ^0

Next

/
Oldalképek
Tartalom