Nógrád Megyei Hírlap, 2007. május (18. évfolyam, 101-125. szám)

2007-05-19 / 116. szám

FOTÓ: P. TÓTH LÁSZLÓ 2007. MÁJUS 19., SZOMBAT KULTÚRA Orömzene néhány fals hanggal Legördült a függöny, eltűnt a Fő térről a színpad, el­utaztak a zenekarok és szólisták: befejeződött Salgó­tarján emblematikus rendezvénye, a nemzetközi dixielandfesztivál. Mint a szűk negyedszázad során mindig, ezúttal is kiváló muzsikusok, hazai és külföl­di sztárok sora lépett a közönség elé. Mintha csak a helyi sportcsarnokban bokszolna esetenként Matolcsi József, a Tóstrandon futballozna Inzaghi, itt teniszez­ne Szafin, hogy ne is a legjobbakkal - Erdei Zsolttal, Ronaldóval vagy Federerrel - példálózzunk. Akik nem voltak még részesei egy-egy forró hangulatú gálaesetnek, nem hallották a Benkó együttest zenélni, Berki Tamást jazzt énekelni, Frankie Latot hegedülni, vagy Joe Murányit klarinétozni, nem is tudják, hogy a fesztiválok során rendre milyen nagy formátumú mű­vészeket lát vendégül a város. A régóta Salgótarjánba járó Miskolci Dixieland Band immár a gálán ara­tott nagy közönségsikert Végül is úgy alakult, hogy a Fő téren ugyancsak rendeztek koncerteket, de inni- és ennivalót nem lehetett kapni a sátrakban... Bár a messzebbre mutató ta­nulságok még nem fogalma­zódtak meg, nem készültek el a gazdasági, gazdaságossági szá­mítások, a friss élmények, be­nyomások, keresetlen gondola­tok hatását kihasználva ültünk le beszélgetni, számvetést ké­szíteni Tóth Csaba fesztivál­igazgatóval és Mezei István ren­dezvényszervezővel. Felemás hangulatban voltak: őket is „fel­dobta” a szombat esti gála fre­netikus sikere, jó érzéssel vet­ték tudomásul, hogy a művé­szek ismét kitűnően érezték itt magukat, de - mint az alábbi­akból kiderül - gondjaikat sem rejtették véka alá. Összességében bevált a kéthe­tesre bővített, országos amatőr jazztalálkozóval, illetve -ver­sennyel kiegészített programso­rozat. Az SVT Jazzpincében hat zenekar mérte össze tudását nemzetközi zsűri előtt. A győztes - Swing Manouche Project - már e fesztivál keretében fellép­hetett az egyik Fő téri koncer­ten, jövőre pedig részese lehet a színháztermi gálaesteknek. A zenekar gitárosai boldogan fo­gadták a díjakat, amelyek jelen­tőségét - mint mondták - növe­li, hogy Snétberger Ferenc váro­sában sikerült kiérdemelni. A fesztiválszervezők javaslata, eredeti tervei szerint az április 30-án tartott jazzverseny leg­jobbjai május 1-jén adtak volna koncertet a megszépült város- központban, de - tekintve, hogy a munka ünnepén, illetve az eu­rópai uniós csatlakozás évfor­dulóján - Salgótarjánban sem­milyen ünnepi program nem volt, (ennek az oka külön elem­zés tárgya lehet: Cs. B.) e ren­dezvényt törölni kellett az el­képzelések sorából. A külső helyszínek egyikén, a Kohász Művelődési Központban rendezett bluesest - nem tudni miért - az elmúlt évinél és a vártnál kevesebb érdeklődőt vonzott, noha a fellépők egyike az Alapi Band volt. A zenekar névadója pedig nem más, mint az Edda ismert gitárosa, a salgó­tarjáni származású Alapi István. Ahogyan egy éve, az idén is ren­deztek két gasztrojazzestet. A Galcsik fogadóban - csakúgy mint tavaly, amikor dr. Halmos Péter zongorázott - most ugyan­csak egy helyi orvos, dr. Ferkó Attila mutatta be énektudását zenész barátai közreműködésé­vel. A La Fiesta étterem ragtime- estjének zongoristája, Péthő Atti­la viszont Bajáról érkezett. Az előbbi vendéglőben borkóstoló­val, az utóbbin vacsorával kötöt­ték össze a zenehallgatást. A vendégek mindkét helyszínen jól szórakoztak, azonban még mindig nem sikerült teljes mér­tékben kihasználni e rendezvé­nyek kínálta adottságokat, lehe­tőségeket. Sokáig úgy tetszett, hogy hiába készült el a Fő tér fel­újítása - ami miatt 2006-ban csak egy rendhagyó fesztivált le­hetett rendezni - ez évben ép­pen a megváltozott feltételek mi­att nem lesznek szabadtéri kon­certek. Hiánypótlóként született meg az ötlet, hogy a Jukka and Hanski gitárduó nemcsak a Cafe Freiben lépjen fel, hanem a szin­tén új távolsági autóbusz-pálya­udvaron is. E kezdeményezés be­vált, a finn gitárosok igazi fesz­tiválhangulatot varázsoltak a vá­rakozó utasok és az arra sétálók közé. Az utolsó hetekben kide­rült, hogy a Fő térrel lehet szá­molni és így a fesztivál záró nap­jainak végleges programjában helyet kaptak szabadtéri koncer­tek is. Sátrak is kerültek a térre, csakhogy a közönség kénytelen volt száraz torokkal nézni, hall­gatni a fellépő együtteseket, minthogy az ilyenkor szokásos, marasztaló vendéglátás a sátrak­ban ez alkalommal elmaradt. S ezt sokan a fesztivál vétlen ren­dezőin kérték számon. A két gálaest között - bár re­pertoárban, színvonalban nem volt lényeges differencia - érzé­kelhető különbség mutatkozott a nézők számát illetően. Az el­ső gálán - amikor a „visegrádi négyek” képviseletében a Mis­kolci Dixieland Band, a lengyel Leliva Dixieland Band, a szege­di Storyville Jazzband Joe Murá­nyival és Peter Lipa szlovák jazz- énekes a Traditional Clubbal lé­pett fel - foghíjas volt a nézőtér. Nem így a második gálán, amelyre minden bizonnyal az ötvenéves jubileumát ünneplő Benkó Dixieland Band miatt is jóval többen voltak kíváncsiak, sőt - a barter- és protokollje- gyek „segítségével" - csaknem teljesen megtelt a József Attila Művelődési és Konferencia-köz­pont színházterme. Pedig már a cseh JH Big Band, majd pedig a lengyel Jazz Band Ball Orchestra műsorán is kitűnő volt a hangulat, amelyhez hoz­zájárult két énekes szólista, az amerikai Joyce Lyle és magyar Berki Tamás „különszáma” is. Mindezek ellenére felvetődik a kérdés: elfáradt netán a feszti­vál, hogy már nem kíséri akko­ra érdeklődés, mint korábban? A szervezők - bár természete­sen annak örültek, hogy Buda­pestről, Bécsből és máshonnan is érkezett jó néhány dixieland­kedvelő, jazzbarát törzsvendég- Salgótarján lakosságszámá­nak csökkenésében látják az egyik okát a kisebb nézőszám­nak. Merthogy elsősorban olyan végzettségű és keresetű emberek költöztek el, akiket ér­dekelt e program és nem oko­zott gondot számukra a jegyek megvásárlása. Érheti kritika a viszonylag szerény marketing- és propagandatevékenységet is, de a fesztivál költségei sorában szinte csak ebből lehet spórolni. Ami pedig a templomi gospel- koncertet illeti, arról most is csak elismeréssel kell szólni. Ráadásul a váci Hortus Musicus Singers műsora kiegé­szült Joyce Lyle - aki Ameriká­ban eredetileg gospel-énekes volt - fellépésével is. Köszönet jár Baffi István esperes plébá­nosnak, aki minden támogatást megad a rendezvényhez. Hogyan tovább? - erre még ne­héz pontos, hiteles választ adni. A szervezők mindenesetre már a dátumát - 2008. május 1-11. - is kitűzték a 24. fesztiválnak és sze­retnék megrendezni a jubiláns 25-diket is. De ehhez ismerniük kell más szándékokat, akarato­kat is... ■ Csongrády Béla Ne az Isten tegyen igazságot „Aki kényelemből vagy félelemből nem mondja ki az igazságot, az elbukik” - Egy Nógrádból elszármazott tanár, Bardócz Antal első könyve „Cinkosok” címmel az ünnepi könyvhétre jelenik meg. A televízióban is bemutatott mű­vet nehezen teszi le az ember, ha egy­szer elkezdte. A szerző, Bardócz Antal Diósberényben született, majd hosszú éveket töltött Nógrád megyében, Mátranovákon. írásaiban mindkét település tájai és alakjai megjelennek. A középiskolát Salgótarjánban, a Madách Imre Gimnáziumban végezte, majd az Eöt­vös Loránd Tudományegyetem bölcsészettudományi karán szerzett tanári diplomát és bölcsészdoktori cí­met. Dolgozott a mátranováki bányaüzemnél, majd a föld méhében, a tárlókban, ezt követően pedig könyvtárakban és különböző középiskolákban tanár­ként Tízéves korától ír, első verse, „Mátra” címmel a „Pajtás” újságban jelent meg, írásait lapunk jogelőd­je, a „Nógrád” is közölte. Munkásságának céljáról a következőket mondta: „Az egyszerű, gyakran el­nyomott, háttérbe szorított kétkezi munkások sorsát igyekszem ábrázolni s he­lyettük kimondani az igaz­ságot” Első könyve, a „Cinko­sok” című kisregénye. A kézirat már évek óta elké­szült, de eddig nem jelen­hetett meg. JJiszen a törté­net a 70-es években ját­szódik a mátranováki bá­nyák világában, az ott dol­gozók mindennapjaiban. A lapokon megelevenedik az akkori emberek élete, barátságok és szerelmek szövődnek, egyesek fel­jebb lépnek a ranglétrán, mások elbuknak. Az író könnyed stílusban, érthetően ábrázolja a 40 évvel ezelőtti állapotokat. Szemünk előtt válik egy egyszerű bányászember igazgatóvá, és ahogyan tár­sadalmilag egyre magasabb pozícióba kerül, úgy süllyed emberileg mind mélyebbre. A pénz mozgat­ja a szálakat, a nagyravágyás és a becsvágy minden morális normát eltöröl. Aki nem hajlandó becsületét feláldozni az anyagiak oltárán, aki nem megveszte­gethető, annak nincs helye a fekete autókon furiká­zó, vadászházakban tivomyázó vezetők között. „A vállalatigazgatók, a párt- és szakszervezett titkárok, rendőrtisztek és besúgók, felfelé kapaszkodó és lefelé taposó emberek gátolják meg az igazság kimondását A nehéz munkától naponta meggyötört emberek köré­ben” - írja Bardócz Antal. Titokban kimondatik ugyan az igazság, az olvasó világosan látja a bűnöket és a bűnösöket, de a hivatal, a bíróság előtt ez titok marad. Ezért megy tönkre egy ember - a főhős éle­te. Elveszíti becsületét, feleségét, emberi önérzetét és börtönbe kerül. „Nem az Istennek kell igazságot tennie itt az embe­rek között, hanem maguknak az embereknek Minden embernek tisztességesen kellene élni és akkor igazság lenne... ” - vonja le történetének lényegét a regény főhőse. Az olvasó megtudhatja, hogy hogyan le­hetett a pártállamban egy tisz­ta erkölcsű, becsületes ember­ből börtöntölteléket faragni a hatalom erejével, olyan veze­tőkkel, akiket az országos vagy megyei párt-és szakszervezeti bizottságok állítottak egy üzem, egy vállalat, akár egy or­szág élére. A kimondott szó­nak, az igazságnak nagy súlya lehetne, de a diktatórikus társa­dalomban, a megfélemlített emberek inkább a hallgatást választják. „Aki kényelemből vagy féle­lemből nem mondja ki az igaz­ságot, az elbukik, cinkossá vá­lik” - vallja a szerző. ■ G.E. JO MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Kívánom, hogy öregségünkben is így géz a kézben ballag­janak a sír felé.” Szerencsés nyertesünk: Papp László Hasznos, Dobó út 27. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését május 24-ig juttassák el szerkesztőségünkbe (St., Alkotmány út 9.), az 1000 Ft-os vásár­lási utalvány szintén itt vehető át! D weStm/Brn < s n í a i \j PÉNZES EZ ÉVRE VONAT­KOZÓ MARÓ FOLYADÉK ANNAK ELLENÉRE * —f— Y Y Y A—< TOVÁB­BÍTÓ TÉSZTA­FÉLE MÁLTAI AUTÓK JELZÉSE I VETÍTHETŐ L. | FOTÓ-—v Jek W Jim ...-TAK CSppe PORSZÍVÓ­MÁRKA RÓMAI ÖTÖS GÖRÖG „A"BETŰ iabdm KSWJi KI KI S/ BUGÁS VI­RÁGZATÉI GYOM­NÖVÉNY FILM VÉGE ! HATÁRO­ZOTT NÉVELŐ TAKAR­MÁNY­TÁROLÓ A BÖL­CSÖDÉT KÖVETI KILEN­CEDIK HATVÁNY Y PÉNZIN­TÉZMÉNY ÚRINÖ IZMOSO­DIK Y Y Y Y Y Y KOLBÁSZ­DARAB ! * KECSEG­TETŐ ELEMI PARÁNY ► RETTEGETT ...; CÁR V. I EGYIK ADÓ­FAJTÁNK ► Y LEMONDÓ SZÓCSKA MAMA GYERE !, NÉPIES SZÓVAL ► MÉLY ALVÁS JELZŐJE ►Y Y LEVEGŐT KIFÚJ ROSKAD AZ ÉPÜLET, RÉGIESEN Y MAGÁHOZ HÍV INDUL A KŰR ! SASSZEG (TÁJSZÓ) HARAN­GOT VER ARISZ­TOKRATA ► Y VAN, DE BELÜL! EZEN ÜL A FEJ Y LELKI­PÁSZTOR MŰSZAKI PAPÍR TÜZET SZÜNTET M UJJÚT! R RÖV. SEREG Y MELLÉ­NYOM ► Y Y KÖZÉPEN ÁLL ! KÁRTYA­JÁTÉK A JÓD V EGY JELE MÉLYBE CSÚSZÓ ► Y • Y ] EGY, j ANGOLUL RUHA­SZÁRÍTÓ BOT 1 JELZŐJE GENFBEN VAN ! ► ♦ PARIPA VISELI Y I IGLÓ CENT­RUMA l ALJÁHOZ TASZÍT-..., -NÉL ERIKA, BECÉZVE ► Y A SERTÉS HÍMJE KŐMŰVES TESZI o Y ÜRES TÁL ! INDO­EURÓPAI NYELV­CSALÁD T-V '• • Y SZAKADT KAFTÁN ! Y FÉRFINÉV FORTÉLY BABA­BÚCSÚ DÖNTET­LEN *­SÖRT ENGED ►Y ~T~ RÖVID KÖTŐSZÓ DOB BELSEJE ! FŐZŐ­EDÉNY HAZAI OLAJIPARI TÁR­SASÁG BOMLÁS ►Y ÜZENNI KEZD ! ►Y SZÉF PÁROS BETŰI IDEÁLIS RÉSZ ! AUTÓVAL LEHAGY B Y VERSENY­SZAKASZ CSAK FÉLIG ÉDES ! ►Y H ÖSSZE­SEN, RÖV. RÁDIUSZ, R. t L ► Y ..Y

Next

/
Oldalképek
Tartalom