Nógrád Megyei Hírlap, 2007. május (18. évfolyam, 101-125. szám)

2007-05-03 / 102. szám

FOTÓ: C.YURIÁN TIBOR 4 2007. MÁJUS 3., CSÜTÖRTÖK NÓGRÁD MEGYE A Hírlap postájából A Pf. 96 - A Hírlap postájából - az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. Jótékonysági koncert Salgótarjánban Költészet napja Cereden A VILÁG ÉLVONALÁBAN A kitartó, következetes és szorgalmas munka megérdemelt jutal­mának felemelő pillanatai. Képe Tibor Carlos Goshn, a Renault cég vezérigazgatójának társaságában az elismeréssel. „A nyelvhasználat a jellem tükre" Március 31-én emlékezetes, szép napja volt a BEBESÉ-nek: jótékonysági húsvéti hangver­seny kedvezményezettjei vol­tunk. Az „Éjféli Gospel Kórus” évek óta hazánk különböző hely­ségeiben tart jótékonysági hang­versenyeket. Abban, hogy ezúttal miránk esett a választásuk, nagy szere­pe volt Ócsai Tamás hetednapi adventista lelkész úrnak. Ő az idei tél folyamán előadóként járt egyesületünknél, s talán akkor szerzett ismeretei és kedvező be­nyomásai alapján méltónak ítél­te a BEBESÉ-t arra, hogy a mos­tani koncertet kezdeményezze, megszervezze. . Izgatottan vártuk ezt a szom­bati délutánt: sikerül-e megtöl­tenünk a termet, milyen élményt nyújtanak a szereplők, hogyan fogadja a műsort a hallgatóság? A rendezvény minden kérdésre kedvező választ adott, minden házigazdái feszültséget feloldott. A kórus Árvái Dániel vezényleté­vel csodálatosan szólt, a hitbéli és esztétikai élmények forró A Szerencsejáték Zrt. immár évek óta egyik legjelentősebb mecénása a kultúrának, ennek jegyében, lehetőségeihez mér­ten, örömmel és szívesen vállal­ja a kisközösségi kulturális tevé­r hangulatot varázsoltak a zsúfolt terembe! Dr. Szabó Irén és Tótok Csilla verse, a hegedű-, a zongora- és hárfamuzsika, az Ócsai lelkész úr által kifejtett gondolatok, a Salgótarjáni Advent Kamarakó­rus - s mindezek értő összeszer- kesztése magas színvonalú ren­dezvénnyé vált! A szereplőknek sikerült utat találni a hallgató­ság szívéhez-lelkéhez, húsvét előtti ünnepi érzéseihez: ezt bi­zonyította a sokszori vastaps, a sokak szemében tükröződő meg- érintettség, meghatottság. A nagyszerű találkozást, a jó­tékonysági gesztust megköszö­nő egyesületi elnök - hálánk ki­fejezése mellett - arról biztosítot­ta vendégeinket: az adományfo­rintokat, közel százezret az egészséges életmód propagandá­ját szolgáló rendezvényeink költ­ségeinek fedezésére fordítjuk. Köszönet a szervezőknek, kö­szönet a szereplőknek, köszönet a támogatóknak, köszönet az adományozóknak! ■ Dr. Újlaky István kenységek, programok és a ha­gyományőrzés támogatását. A Nógrád táncegyüttes több mint harminc éve ápolja, tartja élet­ben a népművészeti hagyomá­nyokat a néptánc magas szintű Azt hiszem, mindenki nevé­ben elmondhatom, hogy Cereden, az Id. Szabó István Ál­talános Iskola nem mindennapi eseményeknek adott otthont az elmúlt napokban. A költészet napja alkalmából került megrendezésre egy há­rom részből álló programsoro­zat. Április 12-én a 8. osztályo­soktól hallhattunk egy gyönyörű összeállítást versekből, amit mindenki nagy figyelemmel kí­sért végig. Többen kicsit meg is hatódtak a szebbnél szebb ver­sek hallatán. Ezután vendégül láttuk Pál Jó­zsefet, a ceredi származású írót, művészi nevén Laczkó Pált. Na­gyon érdekes és különleges dol­gokról mesélt nekünk, főleg me­gyénkről, a palóc földről, így jog­gal mondhatom, hogy mindenki nagyon élvezte Józsi bácsi társa­ságát. Talán azért is, mert min­denkit megajándékozott egy ap­rósággal, illetve aki jól válaszolt művelésével, az újabb és újabb táncos generációk nevelésével. Számtalan fellépésük során öregbítették a magyar népi kul­túra hírnevét itthon és külföldön egyaránt. A közönség tapsán kí­vül nem egy szakmai díj is bizo­nyítja, hogy amatőr státuszuk el­lenére e műfaj magas szintű mű­velői. Egyebek között - csak pél- dálózásul felsorolva - birtokosai a „Kiváló együttes” címnek (Mű­velődési Minisztérium, 1984), Salgótarján „Pro Űrbe" díjasai (1996), a Zakopanéi nemzetközi kérdéseire, szintén kapott egy meglepetést. Utolsó programunk egy versmondóverseny volt, ame­lyen felső tagozatos diákok ve­hettek részt. Mindegyikük kü­lönböző témájú verset választott és osztott meg velünk. Ám, mi­vel ez egy versmondóverseny volt, legfőbb volt a versengés, és csak 3 ember léphetett a dobogó­ra. Az első helyen egy 5. osztá­lyos lány, Gál Cintia, második helyen jómagam, azaz Buruncz Zsófia, 8. osztályos, harmadik helyen a szintén 8.-os Kalas Pamela végzett. Biztosra veszem, hogy min­den résztvevő nagyon jól érezte magát, és nagyon remélem, hogy ennek reményében évről évre nagyobb érdeklődéssel for­dulnak a költészet iránt, és a köl­tészet napja nem fog feledésbe merülni. ■ Buruncz Zsófia 8. osztályos tanuló fesztiválon „Arany fokos” díjjal (1998) ismerték el művészetü­ket, látványos előadásukat. Az együttes működtetése ter­mészetesen jelentős költsége­ket emészt fel, melyek sorában komoly tételt képvisel a népvi­seleti ruhák és lábbelik beszer­zése. A Szerencsejáték Zrt. - méltányolva a táncegyüttes év­tizedeket felölelő nívós mun­kásságát - a fellépésekhez nél­külözhetetlen cipők, csizmák és bakancsok megvásárlásához já­rult hozzá adományával. Március nemcsak az újjáéledő természet időszaka, hanem a nyelv tavaszi ünnepe is. Nyelvészek és a magyar nyel­vünket óvó, féltő társulatok, sőt magánszemélyek 1967 óta szer­veznek anyanyelvűnk védelmé­ben előadásokat, versenyeket, különféle kulturális rendezvé­nyeket (helyi, megyei, országos szinten). Éppen 40. alkalommal volt az országos megnyitó Kecskemé- tep. Témája: Zenei anyanyel­vűnk és Kodály Zoltán szellemi öröksége. Mindannyian tudjuk, napon­ként halljuk, hogy beszédünk dallomossága visszaszorulóban van (monotonság, éneklő be­széd). Pedig nyelvünknek az ún. sajátos hangzása, hangszíne, tempója, ritmusa, egyszóval ze­néje - Kodály szerint olyan, „mint a virág illata, a bor zama- ta, a zománc, az opál tüze.” Büszkék lehetünk arra, hogy idegen ajkú tudósok, nyelvészek elismerően vallottak nyelvi szép­ségeinkről, zeneiségének finom­ságairól.- Wilhelm Schott 1840-ben ír­ja: „A magánhangzót tisztábban ejti, mint a német, csengő rímei, zengő hangalakjai alkalmasak a költészet minden műfajához.”- Mezzofanti, aki a legna­gyobb nyelvzseni, 108 nyelv a sa­játja, így nyilatkozik: „a magyar az olasz, a görög után leginkább dallamos, fejlődésre képes. A magánhangzók, a mássalhang­zók szép aránya, a hangok finom árnyalása, a magánhangzó-il­leszkedés harmóniája pompás­sá, férfiassá teszi a nyelvet.” Nyelvünk különösen szép hangzásáról, szépségéről, kifeje­zőerejének gazdagságáról sok írónk, költőnk, zeneszerzőink is vallottak, de talán Kosztolányi Dezső megállapítása a legtalá­lóbb. „A magyar nyelvnek varázsa van, mágikus ereje, erkölcsi ha­/Illyés Gyula/ tása, amelyben az emberek a legősibb időktől hittek (imák, rá­olvasások, áldások, átkok stb...).” Az „egy nyelvet beszélünk” szó­lásunk is jól fejezi ki azt az össze­tartó erőt, amit a közös nyelv je­lent. Éppen ezért fontos, hogyan be­szélünk akkor, amikor naponta halljuk, hogy általánossá vált a durvaság, sőt a trágárság... Ha csak ún. divatjelenség lenne, ez sem megengedhető, hiszen a go­romba szavakat nem lehet moso­lyogva mondani. Sokkal na­gyobb a baj, mert a durva mon­datok, szavak megkérgesedett egyéniségünkbólfakadnak.. Emberi méltóságunkból követ­kezik, hogy soha ne veszítsük el annyira önmagunkat, önural­munkat, hogy trágárul, durván beszéljünk! A XXI. sz. egységesülő világá­ban az angol nyelv térhódításá­val szemben kel mégőrizni nyel­vünket! Próbáljúnk meg művelt európai polgárként viselkedni, aki nem hódol be az útszéli mo­dor terjedő szokásainak, hanem pontosan, árnyaltan, a megfele­lő hatást keltve, udvariasan, de önérzetesen nyilatkozik meg. A nyelvi kulturáltság ugyanis mi­nősít bennünket, sőt a nemzetet is... „A nyelvet lényegünk, lel­künk, gondolataink köntöseként viseljük.” (Szepes Mária) Vi­gyázzunk tehát a tisztaságára! így válhat Illyés Gyula figyel­meztetése időszerűvé: „... a nyelvnek megvesztegetésével - megvesztegetődik az erkölcs is.” „A nyelv fontosabb az alkot­mánynál is; új alkotmányt csi­nálhat a nemzet, de nyelvet nem, mert akkor megszűnik magyar­nak lenni.” (Felsőbüki Nagy Pál) Többek között e mondatok ér­telmezésén is érdemes elgondol­kodnunk, és nemcsak az anya­nyelv hetén... ■ Tóth Norbertné nyugdíjas magyartanár Uj festőüzem a tűzhelygyárban A cégvezetők megtekintették a korszerű festőüzemet Wamsler néven kezdődik meg hamarosan az új brand építése, erről is döntött a közgyű­lés - mondta el érdeklődésünkre Pintér Zoltán. Emellett arról is határoztak, hogy a cég - első­ként hazánkban - Európai Részvénytársaság­ként (SE) működik tovább, mihelyst az átala­kulást a jogi procedúra lehetővé teszi. A feb­elnök szerint erre legalább fél évet várni kell még. Ugyancsak döntött a közgyűlés egy 2 és fél milliárd forint értékű beruházás megindításá­ról, amelynek célja egy korszerű elektromos öntöde megvalósítása, a hozzá tartozó beren­dezésekkel együtt. A munkahelyteremtéssel párosuló fejlesztéshez 500 millió forint vissza nem térítendő támogatást remélnek, pályázat útján. Mindez a technológia korszerűsítését szolgálja, s lehetővé teszi a társaság számára a piaci helyzethez való rugalmas alkalmazko­dást - ezt már Antali Károly, a cég elnök-vezér­igazgatója tette hozzá. A tulajdonosi grémium emellett döntött egymilliárd forint osztalék ki­fizetéséről, továbbá az alaptőke tízmillió euróra való emeléséről. Ezt követően megtekintették a próbaüzem alatt álló új festőüzemet, amely 60 millió forint­ba került és jelentősen javítja e téren a cégcso­port kapacitását, s persze a bevonatok minősé­gét. A Kematechnik-Innomontage koprodukci­óban készült berendezésben 2 percenként ké­szül el egy festett kandalló, a korábbihoz képest magasabb hőfokon. Az új eljárás karcállóbb és esztétikusabb felületet eredményez. így már valamennyi gyárban megteremtődött a kan­dallógyártás teljes feltételrendszere - mondta el lapunknak Gressai Gábor vezérigazgató-he­lyettes. A cégcsoport már túl van a nyári leálláson is. A három hét alatt szinte valamennyi gyár­ban felújították a legnagyobb igénybevételnek kitett gépi berendezéseket, így a központi gyár kupolóját is. A munkálatok értéke elérte a 150 millió forintot. ■ TNL Vers és muzsika. Szép pillanatok a koncerten. Lábbelik a táncos lábakra Április 21-én a Nógrád táncegyüttes Táncházában ad­ta át Székely Gábor, az SzZrt. vezérigazgatója és Ve­res István miskolci területi igazgató dr. Rozgonyi Jó­zsefnek, a Salgótarjáni Néptáncművészet Közalapít­vány kuratóriumi elnökének azokat a cipőket, csizmá­kat és bakancsokat, amelyeket a társaság 500 ezer fo­rintos adományából vásároltak az együttes részére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom