Nógrád Megyei Hírlap, 2007. május (18. évfolyam, 101-125. szám)
2007-05-12 / 110. szám
4 2007. MÁJUS 12., SZOMBAT KULTÚRA Egy tucatnyi mérges férfi Akinek szeme, füle, s egyáltalán szándéka van rá, észreveszi és élvezi azt a felettébb gazdag, színes kínálatot, amellyel általában is, de a „Tarjáni tavasz” időszakában még inkább - a város nagyságrendjét messze meghaladóan - nyújt lakóinak, vendégeinek a nógrádi megyeszékhely. Igenis azoknak van igazuk, akik szerint pezseg Salgótarján kulturális élete, olyannyira, hogy esetenként egymást is keresztezik, egymásnak is konkurenciái az időben összehangolatlan programok, rendezvények. Az alábbiakban „csak” a színházról, azon belül is elsősorban a „12 dühös ember”-ről lesz szó. Alakul az esküdtek egyhangú szavazata az ártatlanság vélelmében Az elmúlt hetekben a József Attila Művelődési és Konferencia-központban többféle konstrukcióban is lehetett színházi előadást nézni. A „Tombol az erény” és a „Gyertafény- keringő” című vígjátékokat mind a József Attila-, mind a Radnóti Miklós-bérletsorozat- ban, a „Vesztett éden” című drámát és a János vitéz” című daljátékot úgynevezett egyedi előadás keretében tekinthette meg a közönség. Újból igazolták ügyszeretetüket, tehetségüket a helyi ifjú színjátékosok: a KiViSzI és a Hibó Tamás Alapfokú Művészetoktatási Intézmény Várkonyi Mátyás-Miklós Tibor „Farkasok” című rockfantáziáját mutatta be, a Vertich Színpad Stúdió pedig ismét sikerrel tűzte műsorra Marschalkó Zsolt „Zsarnokölők” .című komédiáját. Sajátosan illeszkedik e sorba Reginaid Rose a „12 dühös ember” című játéka, amely a Radnóti-bérlet tulajdonosait volt hivatott kárpótolni azért, hogy - Szakácsi Sándor tragikus végkifejletű betegsége miatt - ők már nem láthatták Tamási Áron „Vitéz lélek” című, megindítóan szép színjátékát, a Gyulai és az Esztergomi Várszínház közös produkcióját. Helyette érkezett a tucatnyi mérges férfiú Sopronból. Az ötvenes évek vége óta világszerte ismert, színpadon és filmen egyaránt népszerű darabot a szerző személyes élményei alapján írta. Egy hónappal korábban ugyanis ő maga is esküdtszéki tag volt New Yorkban, s emberölés tárgyában kellett a döntést befolyásoló véleményt formálnia. Nem szívesen fogadta, s kezdetben nyűgnek is érezte a megbízást, majd egyre jobban érdekelni kezdte e különös közeg világa: a hivatalnokok közönye, az ügyész, az ügyvéd és a tanúk sajátos, gyakran klisészerű magatartása, s leginkább a vádlott sorsa, amely az ő szavazatától is függött. A tárgyalóteremben szerzett tapasztalatok alapján a mű megírása közben négy tényezőre különösen nagy figyelmet fordított: a megingathatatlannak tetsző magabiztosságra amellyel eleinte minden esküdt képviselte álláspontját - az esküdtek közötti szellemi és érzelmi egyenlőtlenségre, az érzelmi és erkölcsi sablonok szerepére és végül azokra a hatásokra, amelyeket az időjárás, a helyszín kényelmetlensége, vagy az idő múlása okozott körükben. S a koncentrált figyelem meg is látszik a darabon, amely a lényeget tekintve e négy motiváció köré épül fel. Mindenekelőtt azt a lélektani folyamatot mutatja be, ahogyan a kezdeti szavazati arány - amely a vádlott bűnösségét igazolta volna - egyetlen kétkedő indítványára hogyan változik meg 10:2-re, majd 9:3-ra, 8:4-re stb. mígnem kialakul az ellenkező véglet: azaz 12:0 az ártatlanság javára. A szavazatok fokozatos módosulása nem kis mértékben attól függ, hogy ki milyen és mennyire meggyőző érveket, bizonyítási eljárásokat tud felhozni véleménye mellett és a másoké ellenében, előélete, társadalmi beágyazottsága, szociális és családi helyzete, műveltsége, empatikus képessége, vitakészsége révén miként képes befolyásolni a többieket, mennyire tud felülemelkedni saját és mások előítéletein. A színjáték esküdteinek hangulatában, egymás közti viszonyában is jól tetten érhetők a szerző által említett fizikai tényezők: vannak, akik jobban bírják a meleget, a levegőtlenséget, az elkülönítettséget, illetve összezártságot, a magánéleti ügyek kényszerű halasztódását, másokat azonban éppenhogy kiborítanak, indulatossá - ha úgy tetszik dühössé - tesznek e váratlan jelenségek. A darab drámai erejét mutatja, hogy noha antiszínháznak tűnik - alig van cselekménye, egyetlen helyen, az esküdtek puritán szobájában játszódik, nincs női szereplője - mégis lebilincselő, élvezetes tud lenni. S ez a remek dialógusoknak, a különböző jellemű szereplők közti ellentéteknek, az élesedő konfliktusoknak, a tűnődő csendeknek, a nagy kitöréseknek köszönhető. A feszültség úgymond „lejön” a nézőtérre is, ahol még azok is lélegzet-visszafojtva figyelik, hogy mi lesz az apagyilkos fiúval, akik ismerik a végső, felmentő ítéletet. A Magyarországon 1959-ben a Bartók Színpadon (a mai Pesti Színház elődjében) bemutatott darab több évtizedes története során olyan hírességek is helyet kaptak az esküdtek között, mint Agárdy Gábor, Gábor Miklós és Sinkovits Imre. A közelmúltban a Nemzeti Színházban Kaszás Attilát is a „12 dühös ember” próbáján érte a végzetes rosszullét. A Salgótarjánban látott változatot a soproni Petőfi Színház társulata vitte színre nem sztárszínészekkel (bár Bregyán Péter, Incze József, Makay Sándor, Nagy Gábor neve nem hangzik rosszul), de feszes ritmusú, korrekt előadás keretében. Az alakítások már csak a szerepek különbözőségéből adódóan sem egyforma súlyúak, de senki nem lóg ki a „csapatból”, Bálint Péter, Dóczy Péter, Ozsgyáni Mihály, Sárdy Zoltán, Selmeczi Roland, Sövegjártó Áron, Varga Gábor, Zsolnay András és az altisztet játszó Keresztes János egyaránt megfelel alkatilag az általa megformált figurának. A hókuszpókuszoktól mentes, akár konzervatívnak is nevezhető produkció erénye, hatásának záloga a lényegre törő szemléletben, az egységes szemléletű előadásmódban rejlik, amely természetesen nagyrészt Csiszár Imre rendező érdeme. S ezzel a „Tarjáni tavasz” színházi programjai még nem értek véget. Május 19-én, illetve 20-án kerül a két bérletsorozat közönsége elé a régen várt, többszörösen díjazott „IV. Henrik”, Luigi Pirandello darabja Szervét Tibor és Kováts Adél főszereplésével a Radnóti Miklós Színház tolmácsolásában. S fellépnek további helyi együttesek is, ezúttal - május 25-én és június 1-jén - az utánpótlás képviselői, a Kodály Zoltán Általános Iskola színjátszó csoportjai... ■ Csongrády Béla Ha szerda, akkor kávéház Pontosabban irodalmi kávéház, az április közepén megnyílt, gyorsan népszerűvé lett Cafe Frei-ben, Salgótarján szívében. Szinte hihetetlen, de máris öt - sikeresebbnél sikeresebb - programon van túl a szerdánként „üzemelő” művészeti műhely. A bemutatkozó rendezvényt Bódi Tóth Elemér költő szerzői estje, majd Bácskái Balázs harmonikakoncertje követte. A múlt héten a „Tarjáni Városlakó” című közéleti és kulturális lap mutatkozott be, a legutóbbi szerdán pedig Béres Attila mandolin művész volt a kávéház vendége. A tavaly útjára indított, negyedévenként megjelenő „Tarjáni Városlakó” idei első száma szolgáltatta az apropót az alapító Ercsényi Ferenccel és a főszerkesztő Vaskor Istvánnal való beszélgetéshez. Mindkettőjük megnyilatkozásaiból az derült ki, hogy a lap a város értékeit, jeles személyiségeit kívánja bemutatni, felszínre hozni, ily módon is hadat üzenve ez előítéleteknek, sztereotípiáknak. Ez csak úgy lehetséges, hogy mind ők, mind a szerkesztői, szerzői stábot alkotók szeretik Salgótarjánt és környékét, s adott esetben kritikus véleményüket is - az „érted haragszom, nem ellened” József Attila-i gondolat nevében fogalmazzák meg. A meghívottak sorában helyet foglalt fővárosi gyökerű Herold László nyugalmazott gimnáziumigazgató szavaiból az csendült ki, hogy több évtizedes ittléte, meggyökeresedése elsősorban a városban megismert remek embereknek - a csodálatos kollégák és a fogékony, tehetséges diákok sokaságának - köszönhető. Elismeréssel szólt a lap eddigi számairól, neki is - mint sokaknak - elnyerte tetszését az elegáns, fekete-fehér tipográfia. Ugyancsak gazdag volt érzelmekben, élményekben az irodalmi kávéház e heti rendezvénye, amely keretében az innen származó, de hatvan esztendeje máshol élő Békés Attila hírlapíró, mandolinművész beszélt a régi és a mai Salgótarjánról. Az emlékidézésben Bobál Gyula helyi - szintén aranytollas - újságíró volt a partnere. Az érdekes diskurzusból az is kiderült, hogy Békés Attila az egykori szomszédtól, HemerLajos- tól-P.Kemer Edit édesapjától - tanult pengetni. Nagy volt a meglepetése és meghatódottsága, amikor újra játszhatott azon a hangszeren, amelyet először 1946-ban tartott a kezében. Mandolinjátékát egyébiránt állva tapsolta meg a közönség. Az irodalmi kávéház programjainak rendszeres közreműködői a Vertich Színpad és a Pódium Stúdió tagjai, szerkesztője Sándor Zoltán, rendezője T Pataki László. A vendégszereplők között az előbbi esetben Nagy Agnes fuvo- lista, a Váczi Gyula Művészetoktatási Intézmény tanára, az utóbbi alkalommal pedig az ugyancsak innen elszármazott Oláh Zsolt, mint magánénekes nyújtott magas szintű művészi produkciót. * * * Legközelebb, május 16-án, szerdán 17 órakor a 120 éves salgótarjáni színjátszásra emlékeznek az irodalmi kávéházban. Ekkor debütál a felolvasó színház Gerő Károly „Vadgalamb” című népszínműve - amelyet elsőként tűztek műsorukra az acélgyári Olvasóegylet műkedvelői 1887. június 12-én - keresztmetszetének bemutatásával. A megszólalók, az emlékezők soraiban ott lesznek a legendás Petőfi Színjátszó Kör mai képviselői is. ■ Cs. B. Herold László ny. gimnáziumigazgató gondolatai is gazdagították az irodalmi kávéház programját JO MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Maga szerint ez az üveg ki van mosva?” Szerencsés nyertesünk: Papp László Hasznos, Dobó út 27. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését május 17-ig juttassák el szerkesztőségünkbe (St., Alkotmány út 9.), az 1000 Ft-os vásárlási utalvány szintén itt vehető át! Jelenet a Operett World „János vitéz” című daljátékénak előadásából
