Nógrád Megyei Hírlap, 2007. április (18. évfolyam, 77-100. szám)
2007-04-09 / 83. szám
2007. ÁPRILIS 10., KEDD 3 NÓGEÁD MEGYE Ünnepelt a jubiláló falu Szabó Andrea Hollókő. Éppen húsz esztendeje, 1987-től szerepel a varázslatos palóc falu az UNESCO világörökség-listáján. Ezt az egyedülálló elismerést csodálatos természeti környezetének, XIII. századi, különös fekvésű, a Szár-hegyen álló legendás várának, s a népi építészet megannyi emlékét őrző, az 1909-es tűzvész után kialakított ófalunak köszönheti a község. A jellegzetes, tornácos, deszka mellvédes, kon- tyolt nyeregtetős palóc parasztházakat, a szövőházat, a falumúzeumot, a postamúzeumot, a babamúzeumot, a kézművesházat, az 1889-ben épült fatornyos, zsindellyel fedett kis római katolikus templomot, a máig megőrzött gyönyörű viseletét évente mintegy százezer turista csodálja meg. A méltán híres hollókői húsvéti fesztivál pedig azt is megmutatja: évszázadokon át megmaradtak a népi hagyományok, az apáról fiúra szálló kismesterségek a zárt közösségben. Évről évre több ezer ember tölti meg az apró falu utcáit, hogy hamisítatlan húsvéti hangulatban töltse húsvét vasárnapját és hétfőjét, ünnepelje meg Jézus Krisztus feltámadását, s egyúttal megismerkedjen a népi mesterségek rejtelmeivel, a palóc tradíciókkal, illetve a jellegzetes tájételekkel is. Szakrális és világi szokások vegyülnek e két napon Hollókőn. Idén sem volt ez másként: vasárnap délelőtt szabadtéri szentmisével, ételszenteléssel és körmenettel vette kezdetét a húsvéü ünnep. A népviseletbe öltözött hollókői hagyományőrzők énekelve kísérték az ország minden tájáról érkezett vendégeket a szabadtéri színpadhoz, ahol Szabó Csaba polgármester szólt elsőként - megemlékezve a húszéves jubileumról, s arról: a kis falu vendégszerető és büszke népét kötelezi a múltja, s az, hogy településük a világörökség része. A hagyományok átadásának, az értékek megőrzésének fontosságáról s húsvét kapcsán az örökös megújulásról, újjászületésről egyaránt szólt Hollókő első embere. Külön érdekessége volt az idei ünnepnek: a giersi járásból érkező lengyel testvértelepülés néptáncegyüttese is színpadra lépett, de fergeteges tánctudásukkal az Iglice gyermek- és ifjúsági néptánccsoport, a Palóc, a Nógrád és a Muzsla néptáncegyüttesek szintén szórakoztatták az egybegyűlteket. A varsányiak, a rimóciak, a szurdokpüspökiek, a hollókői hagyományőrzők viseletéiben gyönyörködhettek a messze földről érkezettek, s a felvidéki származású Szvorák Katalin autentikus kiejtéssel szóló palóc népdalai, valamint Maczkó Mária és a turaiak, illetve Kubinyi Júlia énekei a lehető leghitelesebb környezetben csendültek fel, akárcsak a Dűvő zenekar muzsikája vagy Pántya Dávid meséi. Húsvéthétfőn természetesen a hagyományos, kútvízzel való locsolkodás sem maradhatott el. A jelenlévők bepillanthattak a hímestojás-készítés, a vesszőfonás, a papírmerítés, a csipkeverés, a gyertyamártás, a szalmafonás, a gyöngyfűzés, a mézeskalács-készítés, az üvegfúvás, a fafaragás, a tűzzománckészítés s még számos mesterség fortélyaiba, miközben népi és iparművészek árulták portékáikat. Egyéb gasztronómiai csodák mellett kürtőskalácsot, palóc lángost, tejfölös, zöldbabos palóc gulyást, túrós lepényt ízlelgethettek a vendégek, akik között még japán turisták is akadtak. Számukra - mint megtudtuk - értékmérő a világörökség-turizmus. A Pajor házaspár ízes Vas megyei tájszólással mesélte: már ötödik éve vesznek részt a hollókői húsvéti fesztiválon.- Szombathelyiek vagyunk, Pesten szádunk meg a fiaméknál, s az unokákkal együtt jövünk ide minden évben ünnepelni. Felemelő a körmenet, csodaszép a táj, egészen beleszerettünk a nógrádi dombokba - mesélik lelkesen. Tóth Miklós és felesége a fővárosból érkezett:- Jó ilyenkor megszabadulni Budapesttől, ott már jóformán nem is léteznek szokások. Itt mintha évtizedeket repülnénk vissza az időben - mondja a fiatal édesapa, de kisfia máris elrángatja a nyüzsgő, színes forgatagba egy kis „vásárfia” után nézni.
