Nógrád Megyei Hírlap, 2007. április (18. évfolyam, 77-100. szám)
2007-04-07 / 82. szám
4 2006. ÁPRILIS 7., SZOMBAT KULTÚRA Három ember tragédiája Legkevésbé Madách Imre gondolt rá, amikor egy jó évnyi munka után, 1860. március 26-án a nógrádi Aisósztregován pontot tett „Az ember tragédiája” című drámai költeménye végére, hogy műve folyamatos, könyvtárnyi szakirodalmat szülő viták forrása lesz, mint ahogyan az sem igen fordult meg a fejében, hogy házasságának és válásának története másfél évszázaddal később is témát ad kutatóknak és szépíróknak egyaránt. Márpedig így történt, illetve történik, s hogy miért, arról megint csak sokat lehetne polemizálni. Az okok a remekműnek bizonyult alkotás titkaiban keresendők és ezek között bizony ott találni a Fráter Erzsivel kötött, s a csesztvei évek kezdetén jónak látszott, majd zátonyra futott frigyének misztikumát is. Annál is inkább, mert a háttérben mindig felsejlik az író szülőanyja, Majthényi Anna alakja is. Madách Imre és a számára oly fontos két nő - édesanyja és felesége - a szereplője EgressyZoltán „Vesztett éden" című drámájának is, amelyet a közelmúltban, a Tarjáni tavasz rendezvénysorozatának részeként mutatott a Kassai Thália Színház a lózsef Attila Művelődési és Konferencia-központban. A darabból egyértelműen kitetszik, hogy a szerzőt is komolyan érdekelte, érdekli az a bonyolult családi háromszög, amelybe Madách akar- va-akaratlan belesodródott. Főleg, hogy Majthényi Annát, az öt gyermekét özvegyen nevelő, gazdálkodó nagyasszonyt határozott egyéniségként, erős jellemként tartja számon a köztudat, amely viszont egyoldalúan nagyrészt Fráter Erzsi hűtlenségére, sőt kikapós hajlamára vezeti vissza a házastársi kapcsolat megromlását. Ennek megfelelően Egressy Zoltán Madách életének a Fráter Erzsébettel való megismerkedéstől az író halájezetten ellenségessé fajult a tényleges meny és az anyós viszonya. A darabban ez a harcias szembenállás kissé nehézkesen- de mondhatni úgyis, hogy túl direkten, „szájbarágósán”, „tanóraisan” - bontakozik ki. Ezért is helyes az egyfelvonásos szerkezet, mert ellenkező esetben még jobban érződne a cezúra a „langyosabb” felvezetés és a jóval dinamikusabb, izgalmasabb végkifejlet között. Báréden- nek igazán sosem volt nevezhető az a vidéki kisnemesi környezet, amelyben Madách Imrének- akár még boldog házasként is- élnie adatott, az viszont maga volt a pokol, ahogyan a két, küNem szívlelte egymást Majthényi Anna (Kövesdi Szabó Mária) és Fráter Erzsébet (Varga Lívia) Iáig, illetve elvált felesége Nagyváradon átélt testi, lelki, anyagi válságáig, meghasonlásáig tartó szakaszát igyekezett viszonylag részletesen feldolgozni, bemutatni: azt a folyamatot, amelynek kezdetén Majthényi Anna ösztökélte fiát a nősülésre egy általa elképzelt, főként az ő szempontjainak megfelelő, idealizált hölggyel, s amelynek végén kifelönböző műveltségű, világlátású, érdekű asszony között - egyre csökkenő vitalitással, fokozatosan romló egészséggel - őrlődött. Egressy drámája természetesen fikció, akkor is, ha a valóságon alapszik, ha a leírásokban, a szájhagyományban nagy- jában-egészében egybecsengő alapigazságokra - Majthényi Anna szigorúságára, keménykeKözkinccsé lett naplójegyzetek „A magam módján, magamnak” - írta Csohány Kálmán a Pásztón született és ott is pihenő Munkácsy-dí- jas grafikusművész 1951. április 19-én, naplójának megkezdésekor. „Nincs különösebb célja, az élet apró, egyszerű kis történeteit, érzéseit... így katicabogárként felszínre hozni” - fogalmazta egy bányászélményét megőrzött hasonlattal. Ötvenhat esztendő telt el azóta, s Csohány Kálmán jegyzetei mindeddig tényleg inkognitóban maradtak, 1980-ban bekövetkezett halála után is legfeljebb családja olvashatta sorait. Özvegye és a Mikszáth Kálmán Társaság jóvoltából immár könyv alakban kerültek a nyilvánosságra a művész „titkai”. A már-már novellisztikus értékű karcolatok - amelyek egy részét a negyvenes évek közepén Erdélyben fakitermelőként szerzett élményei ihlették - legfőbb jellemzője a mélységes humánum, az érzelemgazdagság. „Olyanok az emberek, mint a fenyőerdő. Az messziről sötét, komor. Csak ha benne jársz, érzed a tiszta világot, mely körülzsong, megragad, s többé nem ereszt el soha... S egyszerre megáll az erdő. Szél fordul talán, s egykét pillanatig minden megáll Semmi, semmi sincs körülötted, lebegsz testetlenül. Régi hindu mesékben olvastál talán hasonlóról, s íme a mese eljött érted, nyitott tenyerén libegtél.. ” - írta, s e szép szöveg nem véletlen, hiszen - mint a versek bizonyítják - Csohány Kálmán alapvetően lírai vénájú alkotó volt. Ezt igazolják - egyebek között - a hódmezővásárhelyi múzeumalapítóval, művészeti íróval, Galyasi Miklóssal „vívott” költői verseny proA MAGAM MÓDJÁN, f«Kwb.Z:i MAGAMNAK A Mikszáth-könyvestéka 6. kötetének címlapja duktumai és nem kevésbé a „Nowa Huta” című ciklus versei is. Négy 1949/50-ben írott költemény, továbbá a „Karácsonyi történet” illetve az 1966-ban elhunyt Kohán Györgyre való emlékezés nem a naplójegyzetek közül került a kötetbe, de illik e sorba, gazdagítja a kiadványt. Ugyanezt teszik a Csohány- illusztrációk is... A Mikszáth-könyvestéka 6. köteteként napvilágot látott kiadvány bemutatóját a hét elején a Pásztói Múzeumban tartották. Az ilyen alkalmakkor szokásos kulturális műsor keretében a Mikszáth Kálmán Gimnázium és Postaforgalmi Szakközépiskola - ahol az „Énekek éneke...” című Csohány-kerámia a salgótarjáni Karancs Szállóból megmaradt részleteit is falra mentették - diákjai is olvastak fel részleteket a könyvből. Sőt, csatlakozott hozzájuk az intézmény igazgatója Herczeg- né Varga Ilona is. Csohány Kálmán feleségével a Mikszáth Kálmán Társaság elnöke, a sorozat szerkesztője, dr. Praznovszky Mihály beszélgetett. Az özvegy elmesélte, hogy látta amint az alkotó papírra veti - Juhász Ferenc szavaival szólva „magányos és töprengő” - gondolatait, de soha nem nézett bele a keménykötésű füzetbe, tiszteletben tartotta férje akaratát. Végül is azért döntött úgy, hogy közreadja az írásokat, mert azok minden bizonnyal segítenek még jobban meg- ™ érteni Csohány Kálmán lelkivilágát, rajzait, grafikáit. A beszélgetésből kiderült, hogy kettőjük levelezése is bizonyára érdekes lesz majd a nagyközönség számára, de azt csak Csohány Kálmánné valahai tá- voztával lehet majd megjelentetni. ■ Cs. B. zűségűre, Madách puritán neveltetésére, félszegségére, Fráter Erzsébet virulens életszeretetére - épít. A leírtak, a látottak megerősítik, hogy e három ember - egyrészt jellemvonásaikból, viselkedésmódjukból, másrészt cselekedeteikből, törekvéseikből eredően - hosszú távon eleve nem érthette meg egymást, nem véletlen, hogy kiéleződtek köztük a konfliktusok és kapcsolatuk - az irodalomtörténet szintjén mindenképp - drámaivá, tragikussá fajult. A darab azt igazolja, hogy Egressy Zoltán sokat tanulmányozta a Madách-irodalmat, s számos dokumentumot - például leveleket - is felhasznált mondandója kifejtéséhez. A Fráter Erzsébetre vonatkozó forrásmunkák hátterében azonban ott lappang Lenkei Henrik (1863-1943) tanár, szerkesztő „Egy szerencsétlen asszony vallomása” című, minden bizonnyal a német nyelvű Pester Lloyd hasábjain megjelent tárcája, annak minimum a hatása is. Mint T. Pataki László - aki a tényirodalomtól jól megkülönböztethető szépírásokat („Lidércláng” és „Lelkigyakorlat” című monodrámákat) is letett az asztalra e tárgykörben, ugyanakkor kutatóként is alaposan, szenvedélyesen beleásta magát Fráter Erzsébet és Majthényi Anna személyiségének, életének, tanulmányozásába - „Ma- dách-rejtély(ek)” című dolgozatában megjegyzi, Lenkei „fantáziáit irománya” azt sugallja, hogy abban Fráter Erzsébet gyónása rögzült. „Amelyben persze beismeri a csábító létezését, a kölniillatú üresfejűficsúrtj?), akivel elkeseredésében férjét megcsalta. ”Ez a tényként kezelt mozzanat nagy szerepet játszik Egressy- nél, sőt olyannyira fel- M nagyítódik, hogy Fráter Erzsébet - miközben a férje a börtönben sínylődik - előrehaladott terhesként fekszik össze alkalmi partnerével, ami bizony még az utcalányok, a konzumhölgyek gyakorlatában is ritka és kirívó ízléstelenségnek számít. Ez a szemlélet táptalajt adhat az olyan igaztalan, megalapozatlan véleménynek, mint amilyet az egyik balassagyarmati Madách-ünnepsé- gen egy jeles rendező, színházigazgató kifejtett. Eszerint 1 Fráter Erzsébet ágyában a sza- ' badságharc után a császári tisztek váltották egymást. Ugyancsak eltúlzottnak érezni Egres- synél az élethelyzetekkel kiegyezni képes Madách már-már hisztériaszerű kitöréseit, amelyet fogolyként művel. A Kassai Thália Színház társulata szép, katartikus előadást produkál, amely még arra is képes, hogy ellensúlyozza, hovatovább elfeledtesse a dráma egyenetlenségeit, következetlenségeit. Ez mindenekelőtt Beke Sándor rendező érdeme, akinek sikerült azt bemutatnia, hogy a darab mindhárom szereplője sajnálatra méltó a maga módján. Kifejező színpadképet alkotott, amelynek középpontjában a nevük szerint jól ismert hősöket egy-egy - akár tükörként is szolgáló - képkeret veszi körül. Bár a salgótarjáni előadáson az eredeti szerep- osztás megváltozott, s a Tragédia-költőként nem Gál Tamás, Madách Imre (Petrik Szilárd) őrlődött édesanyja és felesége között hanem Petrik Szilárd lépett fel, ez azonban nem okozott törést Madách megformálásában és a három szereplő közötti összhangot sem befolyásolta. Kövesdi Szabó Mária Majthényi Annaként, Varga Lívia pedig Fráter Erzsébetként tudja elfogadtatni magát, érzékeltetvén, hogy ha egymást nem is szívlelték s ha Imrét másképp is szerették, voltak becsülendő erényeik, amelyek egy másfajta kapcsolatrendszerben talán kamatozhattak is volna... ■ Csongrády Béla Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „En egész éjszakára kibérelném a Télapójukat, ha lehet.” Szerencsés nyertesünk: Papp László Hasznos, Dobó út 27. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését április 12-ig juttassák el szerkesztőségünkbe (St., Alkotmány út 9.), az 1000 Ft-os vásárlási utalvány szintén itt vehető át!
