Nógrád Megyei Hírlap, 2007. április (18. évfolyam, 77-100. szám)
2007-04-17 / 89. szám
2 2007. ÁPRILIS 17., KEDD NÓGRÁD MEGYE „Kávéházi köszöntő” Ez volt a címe annak a műsornak is, amelyikkel április 13-án, pénteken (fittyet hányva a babonára) irodalmi kávéházként is megnyitotta kapuit a nagyközönség előtt Salgótarján legújabb vendéglátóhelye, a Cafe Frei Kávézó és Galéria, amely a József Attila Művelődési és Konferencia-központ rekonstrukciója során az épület déli szárnyában kapott helyet. Nem véletlen, hogy - noha visszatekintésről van szó - ezúttal a dátumnak is fontos szerep jut, hiszen ez több mint fontosnak, akár mérföldkőnek is tekinthető a város kulturális, szellemi életében. A Pódium Stúdió és a Vertich Színpad két tagja (Sándor Zsombor és Demus Péter) a kávéház műsorában Találkozzunk a Cafe Freiben! Csongrády Béla Salgótarján. Sokan és nagyon várták - vártuk - már a megnyitást, hiszen az elmúlt hónapokban jobbnál jobb hírek terjedtek a városban a kialakulóban lévő kávéház berendezéséről, s arról a kínálatáról, amelyet nyújtani tud a vendégeknek. Az érdeklődést az is fokozta, hogy - mint a pályázat lezárását követően köztudottá lett - az épületrészt Frei Tamás, a népszerű televíziós riporter, a világjáró neves médiaszemélyiség - egy salgótarjáni barátjával, üzlettársával, hangár Tamással - vette bérbe és már az első nyilatkozataival nyilvánvaló tette: nem egy szokványos kávéboltot akar itt nyitni és üzemeltetni. Nos, a múlt héten lekerültek a kirakatról a „nyitás 3,2, 1 nap múlva” feliratok, kitárult az ajtó és beigazolódott: figyelemre méltó új színfolttal gazdagodott a megyeszékhely kereskedelmi ellátottsága, egy olyan exkluzív - de az árai szerint szolid - szórakozó-, pihenőhellyel, találkozási ponttal, ahol különleges bútorok között, kellemes környezetben érezheti magát a vendég kedvére válogatva a világ megannyi részéről származó kávékínálatból, s egyéb italokból, ételekből. De miután a bérlők azt is vállalták, hogy működtetik a galériát (a helyi művészek képei máris láthatók a falakon) és helyet adnak az irodalmi kávéháznak is, a Cafe Frei a kultúra számára is kiemelt helyszínnek, sőt intézménynek számít Ezt már az első program, a „Kávéházi köszöntő” is igazolta. A Pódium Stúdió és a Vertich Színpad tagjai - Báli Emese, Demus Péter, Jakab Gabriella, Kovács Gábor, Müller Zsófia, Sándor Zsombor - salgótarjáni költők verseit tolmácsolták és a kávéházi irodalom jeleseinek műveiből adtak elő műveket. Az összeállítást Sándor Zoltán-aki a műsorvezetői szerepet is betöltötte - szerkesztette, közreműködött Inkatos Csilla (ének, gitár) és Horváth István (harmonika). Az alkalomhoz illő, hangulatteremtő, sok ötlettel teli műsort T. Pataki László rendezte. Az irodalmi kávéházat Székyné dr. Sztrémi Melinda polgármester nyitotta meg meglehetősen egyedi módon: ugyanis - a közeli költészet napja szellemében - minden kommentár nélkül felolvasta József Attila „A számokról” című versét. „ Vegyetek erőt magatokon / És legelőször is / A legegyszerűbb dologhoz lássatok, / Adódjatok össze, / Hogy roppant módon fölnövekedvén /Az Istent is, aki végtelenség, / Valahogy meg közelítsétek. ” - írta a költő és mondta a polgármester asszony. A vers sokszorított szövegét a kávéházi megnyitó minden résztvevője megkapta emlékül. Mielőtt felhangzott a „Palóc Parnasz- szus”-nak - az irodalmi kávéházi műsorok házigazdájának - zárószignálja, köszöntötte a megjelenteket Frei Tamás is. Elmondta, hogy Budapesten furcsán néztek rá, amint közölte a salgótarjáni kávéház ötletét Most azonban - látván a nagy számú közönséget - örül, hogy hallgatott Langár Tamás hívó szavára. Ők mindent megtettek azért, hogy a vendégek kellemesen, fesztelenül érezzék magukat és a szép tervek ismeretében arra is van remény, hogy a rendszeres programok révén kulturális, művészeti élményekkel is gazdagodjanak a kávézóba betérők. Az elmúlt napokban megnyitotta kapuit a Café Frei. A különleges berendezésű, hangulatú és kínálaté kávéház egyik tulajdonosával, Frei Tamással beszélgettünk az ötletről, a kávéházi hangulatról és önmagáról. Horváth Boglárka- Honnan jött a Café Frei ötlete?- 14-15 éve kávémániás vagyok, igazából akkoriban nyugalomra vágytam és emiatt Kolumbiába utaztam, melyet Dél- Amerika Svájcának is neveznek. Négyezer méter magas fantasztikus hegyei között találkoztam a kávéültetvényekkel és az Igazi kávéval. Megkóstoltatták velem a kolumbiai kávét frissen megpörkölve, napon szárítva, és megkérdeztem magamtól: eddig mit ittam? Ez a kérdés izgat azóta is, hogyan lehet azt az ízt, amit a kolumbiai hegytetőn éreztem, elhozni ide Salgótarjánba. Azt akarom, hogy ugyanaz legyen az élmény. A Cafe Freiben és nekem személy szerint is nagyon fontos, hogy friss pörkölésű legyen a kávé. Emiatt frissen reggel any- nyi szemet pörkölünk meg, amennyi várhatóan elfogy a nap folyamán. Azaz a kávét, amit a vendégek elfogyasztanak, csak pár órával azelőtt pörköljük meg, ez a kávéfogyasztás élményében döntő fontosságú. A Cafe Frei legfőbb jellemzője, hogy frissen pörköljük a legjobb italokat. A kávészemtől a csészéig minden a mi folyamatunk, nincsenek viszonteladók, nincsenek nagykereskedők. Én megsimogatom a kávészemet Etiópiában vagy Tanzániában, ahol még rajta van a cserjén és ugyanazt a szemet itt simogatom, amikor krémmé válik a te csészédben.- Most megismerhetik egy másik oldaladat Milyen Frei Tamás, az üzletember?- Inkább maradok kávémániás. Az üzleti rész társamra, Langár Tamásra „hárul”, ő az, aki remekül ért az álmaim és mániáim valóra váltásához. Én álmodom, ő pedig megmondja, hogy hogyan lehet a vágyaimat megvalósítani.- Miért pont Salgótarján ?- Elsősorban Tamás miatt, valamint itt adódott olyan lehetőség, ami más városokban elsőre nem. Már régóta kerestük azt a helyet, ami alkalmas arra, hogy megvalósítsa az álmot A mostani helyszín fantasztikus lehetőség volt, hiszen egy helyen működik a Cafe Frei, az irodalmi kávéház és a galéria.- A Cafe Freinek már most „hangulata ” van, szerinted ez minek köszönhető?- Több dolog együtt árasztja ezt az érzést. Köszönhető ez talán másik mániámnak a bútor- tervezésnek, valamint mindazon mániákusoknak, akik ösz- szefogtak. A barátoknak, ismerősöknek, a párunknak, az életünknek. És legfőképpen annak, hogy mindannyian erre vágytunk. A célunk az, hogy nyissunk a világra, hogy aki belép a kávézóba, az más világban érezhesse magát. Remélem, hogy mindezek miatt központtá válunk, hogy szeretnek majd ide járni az emberek és, ha először elhangzik az a mondat Salgótarjánban, hogy találkozzunk a Cafe Freiben, akkor már nyertünk. A Cafe Frei irodalmi kávéház legközelebbi műsoraként április 18-án, szerdán 17 órakor Bódi Tóth Elemér salgótarjáni költő szerzői estjére kerül sor. A költővel Pál József beszélget, a rendezvény moderátora Patakiné Kerner Edit előadóművész lesz. Sokan voltak kíváncsiak az irodalmi kávéház első bemutatójára Az ősök példája a minta Szájról szájra Palócország mesélői népviseletben versengtek A mese egy nép kultúrájának leghívebb őrzője, ha meghallgatjuk, elolvassuk őket, megelevenednek előttünk a letűnt korok elfeledett hagyományai, megismerhetjük őseink szokásait, belepillanthatunk mindennapjaikba. A Palócország-Meseország elnevezésű mesemondóverseny megálmodója zászlajára tűzte a palóc táj népmeséinek összegyűjtését és megőrzését az utókor számára. Gulyás Edina Balassagyarmat. A Mikszáth Kálmán Művelődési Központ meseszótól volt hangos a hét végén. Itt rendezték meg a VI. palóc mesemondóversenyt. Tíz évvel ezelőtt a rozsnyói Badin Ádám mesemondó álmodta meg a palóc terület népmeséit és előadóit összefogó találkozót. A példamutató hagyományápoláshoz lelkes társra talált Fábián Edit pedagógus személyében. Az elképzelés termékeny talajra hullott, Magyarországon is üdvözölték az ötletet Többek között Jakus Julianna, a balassagyarmati művelődési központ népművelője és dr. Limbacher Gábor néprajzkutató is a kezdeményezés mellé állt. Ennek is köszönhető, hogy idén már hatodik alkalommal rendezik meg a határokon átívelő meseversenyt. Az idei döntőt öt határon túli és két magyarországi verseny előzte meg. A végső megmérettetésre 108 versenyző jutott be, három ország 68 településéről. A mesélők az óvodától a középiskoláig öt kategóriában indultak, s ebben az évben a felnőttek is lehetőséget kaptak a mesemondásra.- A vetélkedés az együvé tartozást, a határon túliak magyarsághoz tartozását erősíti, másrészt az egymástól való tanulást is - mondta dr. Limbacher Gábor, a zsűri elnöke, majd hozzátette: - A verseny kiírásában szerepel, hogy palóc népmesét a népcsoport nyelvjárásában és viseletében kell előadni. A minta az ősök példája, napjainkban ugyanis nem elődeink hagyományaira alapozzuk az életünket, ezért minden alkalmat csodaként élnek meg a résztvevők, akik sok tapasztalatot merítenek és gazdag örökséget sajátítanak el. A meseverseny családias légkörben, jó hangulatban telt. A mesefa alatt elhelyezett pádon várták a regélők, hogy rájuk kerüljön a sor. Fiúk és lányok, fiatalok és idősek saját tájegységükre jellemző népviseletben, ízes tájszólással adtak számot tudásukról. Az előadások magukkal ragadták a hallgatóságot, a zsűri tagjait pedig nagy feladat elé állították, ugyanis a színvonalas produkciók közül nehéz volt kiválasztani a legjobbat. Végül megszületett a döntés, a bíráló- bizottság minden kategóriában egy palóc nívódíjat adott ki. Ézek közül az Őzikét Tóth Laura kapta Balassagyarmatról, Sólyom elismerésben részesült Simko Laura darnyai mesélő, a Táltos díjat a jólészi Zagiba Tamásnak ítélték, a Griffmadarat pedig Hodovány Henriettának, aki Kupuszinából érkezett. A ragyolci Koronczi László Csodaszarvas nívódíjban részesült. Benko Fruzsina Borbála és Benko Júlia fülekpüspöki versenyzők a Rozmaring palóc nívódíjat kapták meg. A legjobban öltözködő leány mesemondó a gyöngyössoly- mosi Majoros Réka lett, így Kis- ködmön díjat kapott. A fiúknál ugyanebben a kategóriában Oszoli Péter palásti mesélő vihette haza a Cifraszűr díjat. A zsűri a ceredi Simon Réka előadását találta a legízesebbnek, ezért neki ítélték a Szóló-szőlő díjat. A legfurfangosabbnak Bíró Zoltán zabari versenyző bizonyult, így ő örülhetett a Róka koma díjnak. Palócország „örökös mesemondójának” kiáltották ki Bartus Józsefiét Herencsényből, Pál Istvánt Tereskéről, Toldi Istvánt, aki a vajdasági Kupuszinából érkezett és Vereczki Jánosáét Ilinyből. A „Palóc mesemondás kismestere” címet Imrecze Bettina Méhi- ből, a sajószentkirályi Szabó László és a harmad Szőke István tudhatja magáénak. A csoltói Beke Zoltán, a rimaszombati Borbás Orsolya, Kusza Ádám Serkéről, Mihály Gyula Gömörsídről, a palásti Oszoli Gábor, a medveshi- degkúti Pál Róbert és a kazári Telek Balázsné lettek a „palóc mesemondás mesterei”. A mesemondók és hallgatók élményekkel és a múlt morzsáival gazdagodva térhettek haza. Aki részt vett ezen a rendezvényen egy varázslatos világ kulisszái mögé pillanthatott, és újra felfedezhette a népmesékben rejlő örök szépséget.
