Nógrád Megyei Hírlap, 2007. február (18. évfolyam, 27-50. szám)
2007-02-03 / 29. szám
2007. FEBRUÁR 3., SZOMBAT SPORTTUKOR 11 Most már sajnos nincsenek példaképek régi idők focija Csak tengődnek az öregfiúk, mégsem dobják be a törülközőt Hajdanán, a tarjáni acélgyár környékén lévő grundo- kon, az üres gyomrú gyermekek tucatjai kergették az általuk készített rongylabdát. A jó szemű edzők gyakori nézői, vendégei voltak ezeknek a csaknem vérremenő küzdelmeknek és az általuk vélt jó labdaérzékkel rendelkező srácokat az SBTC-hez, vagy az SKSE-hez irányították. Az edzők szakmai tudásukat bizonyította, hogy az általuk kiválasztottak, így például Oláh Géza, Kiéi, Szojka, Bodon, Lahos, Vilezsál a válogatottságig vitték, de a későbbiekben Földi, Marcsok és még néhányan biztosították helyüket a magyar labdarúgás élvonalában. Beszélgetőpartnerem a hetvenedik életévét taposó Mihalik Ferenc is a jó gömbérzékkel rendelkező srácok közé tartozott, amíg be nem következett a sportolóknál az a nem mindennapi sérülés. Övé a szó. Labdacsenők...- Az acélgyártól néhány méterre, ahol mindmáig lakom, a szomszédban lévő üres telken naphosszat kergettük a labdát. A kapu a svájcisapkám és az iskolatáskám volt. Az ellenfélnél ugyanúgy. Később igazi focilabdához jutottunk. Megkértem Bablena Lászlót - ő már akkor a Stécé egyben játszott - hogy a salakos pályán tartott edzésen úgy rúgja meg a labdát, hogy az a kerítésen túl landoljon. Persze, mi vártuk ezt a pillanatot, ám amikor az igazi bőrből készült labda pályán kívülre került, fölkaptuk és eliszkol- tunk vele. Egy hétig „pihentettük”, nehogy Pepsinszki szertárosnak szemet szúrjon. Igaz, több sportággal is kacérkodtam, de úgy igazából a labdarúgásnak hódoltam és olyan Szojka-féle focista szerettem volna lenni. Azonban a legtöbb sportoló a mérkőzésen a játék hevében szerez különböző sérüléseket, de olyan mint az enyém volt, nemigen akadt a sporttörténetben, amely kettétörte a biztató jeleket mutató sportolói karrieremet. Azon az 1956-os december 8-i napon a megyeháza előtti téren három lövés ért, egy a jobb, kettő a bal lábamat érte. A kórházi kezelések után - amelyek egy hónapig tartottak - hazaengedtek, de röviddel ezután üszkösödni kezdett a bal lábam és félő volt, hogy amputálni kell. Bár úgy ahogy rendbe hozták, de a lábujjaim azóta bénák. Csak a Beyerntől...- Hogyan tovább? A labdarúgásról persze le kellett mondanom, azonban a sérüléseimből úgy ahogy felépülve az asztalitenisznek hódoltam és a magam módján négy éven keresztül ütöttem a kaucsuklabdát Gerd Müller az Észak-magyarországi Áram- szolgáltató NB Il-es asztalitenisz csapatában.- Aztán ismét a labdarúgás következett...- A hetvenes évek elején az SBTC egyik serdülőcsapatánál Wahlkampf Lajos bácsi mellett intézői feladatokat láttam el, aki egyben az öregfiúk csapatát is edzette. Korára való tekintettel abbahagyta az öregfiúkkal való foglalkozást. A nagy tudású szakember bizonyára látott bennem annyi fantáziát, hogy rám merte bízni a neves focistákból álló old boyokat. Segítségemre Franz Beckenbauer volt a közelmúltban elhunyt Toldi Miklós, akivel újjászerveztük együttesét. Ekkor 1972-t írtunk, s ettől az időtől napjainkig intézem, szervezem a csapat körüli teendőket. Az első két évtizedben az öregfiúkkal bejártuk csaknem a fél Európát. A statisztikánk egyszerűen káprázatos. Az elmúlt 34 év alatt 139 mérkőzésünkből 112 győzelem, 25 döntetlen és csupán két vereség attól a Bayern Münchentől, amelyik az utóbbi ötven évben a német válogatott csapat zömét adja, s az ellenünk játszók is csaknem valamennyien válogatottak voltak (Münchenben 2-1-re, míg a Kohász-stadionban 6 ezer néző előtt 1 -O-ra kapott ki a csapat - szerk.). A góllövőlistánk 556-248 javunkra. Házi góllövőink: Földi A. 78, Mohácsi L. 38, Szűcs és Jeck 32-32, mígBásti és Tóth F. 26-26 góllal járultak hozzá a sikereinkhez. Milán-verők...- A már említett Bayernen kívül kikkel játszottak még?- Németországnál maradva megemlítem, hogy kicsiben annak idején Salgótarjánban az SBTC mellett az SKSE is jelentős szerepet játszott a város labdarúgásának történetében. Ugyanúgy Münchenben is a Bayern mellett ott volt az élvonalban játszó 1860 München nevű csapat. Meghívtak egy mérkőzésre és 1980. október 17-én, 2-2-es döntetlent értünk el. A Kohász-stadionban Szűcs, Jeck és Boskó góljaival ugyan nehezen, de 3-2-re nyertünk. A legkedvesebb emlékem is Münchenhez kötődik. Az olimpiai stadionban egy Bayern- meccs kezdetekor hetvenezer néző előtt - a küldöttség díszpáholyában ülve - a műsorközlő német és magyar nyelven köszöntötte a magyar, pontosabban a salgótarjáni küldöttséget. Megmondom őszintén, nekem és a csapat csaknem valamennyi tagjának könnycseppek jelentek meg szemünk sarkában. Miközben a pályán Maier, Beckenbauer, Müller, Breitner és a többiek melegítettek. Az AC Milan otthonában 7 ezer néző előtt Szűcs három és Szojka góljával 4-4-et játszottunk. A tarjáni visszavágón a Kohász-pályán 4 ezer néző előtt Jeck, Szalayés Taliga gólGiovanni Trapattoni jaival 3-1-re vertük a Trapat- tonival és az elmúlt évi vb-győz- tes kapus Buffon édesapjával felálló AC Milant. Olaszországba számos meghívásunk volt, míg egy alkalommal elfogadtuk az Udinese meghívását. A tarjáni old boyok leradírozták a pályáról az olaszokat. Az Udinese vezetői gondolták, milyen jó csapat lehet ott, ahol az öregek ilyen nagyszerű focit mutattak be. Elmentek az ifjú SBTC névre hallgató focisták és megalázó vereséget szenvedtek. Nem túlzásként mondom, de simán vertük az akkori csehszlovák Kassát, a lengyel Górnik Zabrze, a belgrádi Partizán csapatát, de sorolhatnám a csapatneveket. Amiből futott rá...- Kik voltak a kerettagok és ki szponzorálta a nem éppen olcsó utazást?- Hadd kezdjem az anyagiakkal. Annak idején a megyeszékhely építészetileg nagy átalakuláson ment keresztül. Amilyen munkát csak lehetett, mindent elvállaltunk. Tereprendezés, épületbontás stb. Mi bontottuk a Mózer-kocsmát. A téglákat megtisztítottuk, a faanyagot rendbe raktuk, majd értékesítettük. Az eladásokból befolyt ösz- szeget félreraktuk. Látván szorgalmunkat, a bányák vezetése is támogatott. Az utazásainkhoz a járművet a vállalat biztosította. Míg az AC Milan 53 tagú küldöttsége külön repülőgéppel érkezett, mi egy eléggé megviselt busszal utaztunk Milánóba. A klub elnök asszonya a Mátyáspincében lévő fogadáson meg is jegyezte: példamutató a tarjániak akarata, azért fizetnek, hogy focizhassanak. Jövedelem- forrásunk volt még a kerettagok havi 400 forintos tagsági díja. És hogy kik voltak a sikerkovácsok? Horváth K, Kökény, Kmetty, Cséki, Varga S., Szőllősi, Tóth, Répás, Marosok, Földi A., Szoó, Barta, Szojka, Mohácsi, Taliga, Kq.jdy, akikre mindig lehetett számítani. És akkor manapság...- Milyen az utánpótlás?- A fent említetteket követően az öregfiú-utánpótlásunk nem nagyon kényeztetett el. Az utóbbi tíz esztendő egyre nehezebb. Pillanatnyilag Kmetty Józsival és Varga Sanyival csináljuk. A keret: Gyetvai, SágiL., Garai Cs., ifj. Toldi, ifi. Szojka F, de ők is zömmel negyvenen túliak. Évente 3-4 nagy- és ugyanennyi kispályás meccset vállalunk. Külföldre csak a szlovák Csápra és Nagykürtösre megyünk. Pálya híján visszahívni senkit nem tudunk. A hajdanán szebb napokat látott, ékszerdoboznak és oroszlánbarlangnak nevezett Kohász-stadion gyalázatos állapotban van, Az ülőhelyi részen méteres fák, szemét és gaz mindenfelé. A pályától néhány méterre lakom és látom miként megy tönkre ez a gyönyörű helyen lévő stadion. Ahogy tíz éve megszűnt a kerettagok 400 forintos tagsági díja, alig van bevételi forrás. Ha Kopka László, az Egri Nyomda vezetője nem támogat és nem tartja bennünk a hitet, már biztos hogy ökölvívónyelven szólva, bedobtuk volna a törülközőt. Számítógép, diszkó, drog...- Mivel foglalkozik mostanság?- A hazai SBTC-meccsekre kimegyek, de a látottakban nem sok köszönet van. Az ÉMÁSZ- nál, ahol 45 évet dolgoztam, még 1964-ben Földi Lászlóval hoztuk létre az évenkénti háromnapos sportrendezvény-sorozatot. A kilenc kirendeltség versenyzői rendszeresen találkoznak és a nógrádi sportolók rendszeresen a dobogó valamelyik fokán végeznek. A német tulajdonos erre évente 3,5 millió forintot szán. Csaknem tucatnyi sportágban, immár 43. alkalommal változatlanul szervezem az ÉMÁSZ-csa- patot. De amióta ismerem a betűket, azóta a napot a Nógrád Megyei Hírlap és annak elődeinek lapszemlézésével kezdem. A Nógrád Megyei Hírlap valamennyi lapszámát lefűztem, amely az öregfiúk csapatával foglalkozott, a német, olasz, lengyel stb. lapszámaival együtt. Megjegyezném, hogy nincs most klubhűség, mint egykoron, sem Nógrádban, de vezető kluboknál sem. Most a számítógép, a diszkó és sajnos a drog a sláger, amiben a szülők is hibásak. Epilógus... Jóllakott emberekkel nem lehet eredményt elérni. Ez 30 éve így van. Az, hogy a márkanév mint SBTC fennmaradt, a Simon, Kopka, Kakuk családoknak köszönhető. Végül szeretném megköszönni a támogatásokat, főleg Kopka László úrnak, de azoknak is, akik kisebb összegekkel segítettek. Azonban, hogy továbbra is megmaradjunk, örülnénk ha az adózók egy százalékát az alapítványunknak - 19161213-1-12 - átutalnák, melyet előre is megköszönünk. ■ Kukely Mihály Salgó Kupa tenisz Amatőr páros verseny Super (Bowl) döntő, szuper gondok Az elmúlt hét végén Salgótarjánban a Pénzügyi és Számviteli Főiskola tornacsarnokában került megrendezésre a Salgó Kupa amatőr teniszverseny. A részt vevő párosok először csoportokban körmérkőzést vívtak, majd a továbbjutók egyenes kieséssel döntötték el a végső helyezéseket. A mérkőzések nagy csatákban dőltek el, szoros eredmények születtek, sok esetben csak a rövidítés hozta meg a végeredményt. Az első helyet romhányi páros szerezte meg, és ezzel elnyerték a Salgó Kupát is, a további dobogós helyezések ezúttal a salgótarjániaknak jutottak. A díjakat Bagyinszki Jenő, a megyei teniszszövetség elnöke adta át. A Salgó Kupa végeredménye: 1. Balogh Ferenc-Kovács Balázs (Romhány), 2. Szeles János-Végvári István (Salgótarján), 3. Manusek Béla-r. Adamkó István (Salgótarján), 3. Bolcsó Pál-Zsidai Zoltán (Salgótarján). Magyar idő szerint hétfő hajnalban rendezik meg a tengerentúli amerikaifutball-bajnok- ság (NFL) döntőjét. A Super Bowl dollármilliókat mozgat meg az üzleti életben, illetve egymilli- árd embert ültet le a képernyők elé szerte a világon. A Chicago Bears és az Indianapolis Colts összecsapását - melynek szünetében Prince lép fel - 230 országban becslések szerint több mint egymilliárdan fogják élőben nyomon követni, az Egyesült Államokban pedig várhatóan megdől a tavalyi rekord, amikor is 141,1 millióan nézték a Super Bowlt a televízióban. Az óriási érdeklődésnek megfelelően egy félperces reklámidőért a Pepsi 2,6 millió dollárt fizetett, míg Florida állam az esemény kapcsán 195 milliós bevételre tesz szert. Csak Miamiban több mint Éjszakai pingpong Február 3-án, azaz ma szómba- hajnal négy óráig tartó füst és halton éjszakai pingpong bajnoksá- mentes bulira zsíros kenyérrel, te- got rendeznek a bátonyterenyei ával és zenével várnak mindenkit Ady Endre Művelődési Központ- szeretettel a rendezők, a belépés ban. Az este 10 órakor kezdődő és természetesen ingyenes. 200 ezer szurkoló 55 ezer szállodai szobát foglalt le azért, hogy részese lehessen a Super Bowl fesztiválnak, de még 100 km-re a Miami Dolphins stadionjától is többszörösére emelkedtek a szobaárak. A miami illetékesek arra kérték a város lakosságát, hogy az amerikaifutball-döntő idején lehetőleg ne mindenki a szünetben menjen vécére, ez ugyanis meglehetősen megterhelné a csatornahálózatot. Egyben annak a reményüknek adtak kifejezést, hogy a tévénézők megtervezik egészségügyi szüneteiket, és tekintettel lévén a felkérésre, sokan nem a félidőben látogatják majd a mellékhelyiséget. Vélhetően hasonlóban reménykednek más városok szakemberei is, ugyanis becslések szerint ha valamennyien a szünetben könnyítenének magukon, több mint 1,3 milliárd liter folyadékot juttatnának szinte egyszerre a csatornákba. Ez állítólag annyi, mint a Niagara- vízesés vízhozama 39 perc alatt. Az egész felhajtás középpontjában azért maga a mérkőzés áll. A Super Bowl igazi csemege lesz a sportág szerelmeseinek, hiszen a Chicago Bears a liga egyik legjobb védelmének, míg az Indianapolis Colts az egyik legjobb támadóalakulatának köszönhetően jutott a döntőbe.