Nógrád Megyei Hírlap, 2007. február (18. évfolyam, 27-50. szám)
2007-02-26 / 48. szám
4 2007. FEBRUÁR 26., HÉTFŐ NÓGRÁD MEGYE „Mindegy hová, de innen bármi áron el akarok menni” Fejvadásztippek-karriertanácsok Tavaszváró kamara, „dublini éjszaka” Salgótarján. Tavaszváró bált rendezett az elmúlt szombaton a Nóg- rád Megyei Kereskedelmi és Iparkamara, ahol mások mellett a szervezet országos elnökségének több tagja is képviseltette magát. A szép számban megjelent vendégek a pohárköszöntőt követően belekóstolhattak a „dublini éjszakába” is, köszönhetően egy ír szteppegyüttes táncműsorának. A szervezők a vacsora összeállításánál is gondoltak Szent Patrik népére, így az asztalokon igazi különlegességek kellették magukat. Hogy bálban vagyunk, s nem pubban, azt tudatosította az ilyenkor megszokott tombola, ám a kamarában sem maradhatott el a hajnalig tartó táncnyári napfordulón összegyűlnek, s este tábortüzet gyújtanak, mintegy szimbolizálva, hogy összeköti őket a fény, legyőzve a távolságokat is.- Keressük a gazdasági továbblépés lehetőségeit is, kezdeményezésemre az érintett települések vezetői megkeresik a vállalkozásaikat, azzal az elképzeléssel, hogy a jövőben ajánljanak egymásnak különböző termékeket. Nálunk például többen is gazdálkodnak erdőbirtokosságban, s az itt esetleg feleslegessé váló tűzifa kelendő lehet más tájakon - ecseEgy alkotó művésztábornak adhat otthont az idén nyáron Cserhátszentiván, de - erősítendő a gazdaságot - a jövőben egymás sajátos termékei is piacra találhatnak a Szentivánok között - egyebek mellett ezekről döntött a Szentiváni Charta Országos Egyesületének elnöksége, amely pénteken és szombaton ülésezett a nógrádi községben. Schveiczer K. Cserhátszentiván. a 2001-ben életre hívott Szentiváni Charta Országos Egyesülete nyolc „névadót” foglal magába: Győr- szentivánt, Bakonyszentivánt, Zalaszentivánt, Pilisszentivánt, Alsószentivánt, Felsőszentivánt, Újszentivánt és Cserhát- K szentivánt. Csatlakozott hozzá- | juk a pilisszentiváni és | győrszentiváni polgárőr- és tűz- | oltó-egyesület is, sőt ma már ~ Gulács is tiszteletbeli tagnak vallhatja magát: az ottani, hat évvel ezelőtti árvíz után ugyanis a charta is segédkezett a falu újjáépítésében. Noskó Sándor, Cserhátszentiván polgármestere elmondta: a Szentivánok kölcsönösen részt vesznek egymás kulturális, sport- és egyéb rendezvényein, amelyek közül az elmúlt évben kiemelkedett a nógrádi község zászló és címer avatása. Idén is a Szent Iván-nap ígérkezik igazi különlegességnek: immár hagyomány, hogy június 2l-én, a telte Noskó Sándor polgármester, aki példaként megemlítetett, hogy községükben egyebek mellett az alsószentiváni pirospaprikának lehet piaca. A Szentiváni Charta Országos Egyesületének elnöksége elfogadta a szervezet 2007-es költségvetését, ennek tükrében anyagilag egy diákot tudnak támogatni, de segítik az iskolai csoportokat is egy gulácsi táborozás lebonyolításában. Döntés született az idei rendezvényekről is, Cserhátszentiván például egy alkotótábornak ad otthont a nyáron, amely a szentiváni charta művészeinek kínál majd alkotóterepet. Törekednek a határon túli kapcsolatok erősítésére, s remélik, hogy a jövőben Romániában is megalakul egy egyesület a „Szentiván” szót tartalmazó településekből. Szentivánok, egymás között Közgazdászdiplomám megszerzése óta dolgozom egy német cég magyarországi leányvállalatánál. A könyvelésen kezdtem, majd a pénzügyi osztályon dolgoztam. Immár három éve pénzügyi vezető vagyok. A főnököm időközben - most már tudom, sajnos - visszament Németországba és el is távozott a cégtől. Az új főnököm pedig nem egy leányálom. A napi munka során pedig olyan problémákkal kerülök szembe, amelyeket látszólag soha nem leszek képes megoldani. Mindannyiszor, amikor már úgy érzem, hogy „sínen vagyok”, egy újabb, megoldhatatlannak tűnő probléma merül fel, és ezt egyre nehezebben viselem. Sokszor úgy érzem, elnyomják a kreativitásomat is. Napról napra egyre szilárdabb az elhatározásom: mindegy hová, de innen bármi áron el akarok menni. Nem ért egyet a főnökével. Ez mindenkivel előfordult már. Szakmai érvekkel indokol. Ismét próbálkozik, de megint falba ütközik. „Szeretem a munkámat és a főnökömmel is igyekszem normálisan kijönni, de sokszor úgy felhúzom magam, hogy legszívesebben bemennék hozzá és odavágnám a felmondásomat az asztalára” - írja. Ne tegye! Álljon ellen a kísértésnek! Nemcsak azért, mert nem szerencsés felizgatott állapotban döntést hozni, hanem azért is, mert tisztában kell lennie a munkahelyi realitásokkal. A munka olyan, mint a hullámvasút: vannak felfelé ívelő szakaszok és vannak hullámvölgyek. Bizonyos mértékű kudarctűrés kell, hogy legyen még a legaktívabb, legtehetségesebb emberben is. Tekintsen vissza a korábbi sikereire és elért eredményeire! Próbálja maga elé képzelni munkájának jövőbeni lehetőségeit! Hiszen nagyon rossz következtetésekre vezet, ha a munkáját kizárólag az éppen most végbemenő fejlemények alapján ítéli meg. Egyik rokonom története megfelelő tanulságokkal szolgálhat ! arra, hogy milyen problémákat okozhat, ha elkeseredésünkben, bármi áron munkahelyet változtatunk. D. R. az egyik nagybank belvárosi központjában dolgozott és elég sikeres volt. A bankszakma közismert a viszonylagosan lassú előmeneteli lehetőségekről, ám ehhez képest R. elég gyorsan haladt előre. A közgazdasági egyetem befejezését követően, két év munkaviszonnyal a háta mögött, 26 éves korára már a vállalati hitelezésekért felelős ügyvezető igazgató jobbkeze volt. De R.-ben megmozdultak bizonyos ambíciók, a függetlenség, a kezdeményezőkészség és a kreativitás kibontakoztatása iránti igény. No persze ezek egy olyan konzervatív ágazatban, mint a bankvilág, nem igazán nyertek kielégülést, úgyhogy R. elkezdett új állás után nézni. Számos fejvadász céget is megkeresett. Végül egyik ajánlat sem tűnt elég vonzónak. Ahogy nőtt a hiábavaló próbálkozások száma, úgy lett R. egyre nyugtalanabb. Úgy fél év múltán, egy vidéki termelővállalatnál olyan állás- ajánlatot kapott, amelyik megfelelőnek tűnt. „Ha nem is tökéletes ez az állás, úgy tele van a hócipőm a bankkal, hogy már bármit elvállalnék, és ez az ajánlat legalább lehetővé teszi, hogy kilépjek a bankvilágból” - mesélte. „Különben is, ez után az állás után még mindig van esélyem, hogy valami olyat csináljak, amihez igazán kedvem van.” Három hónapi papírtologatás, rubrikakitöltés és statisztikakészítés után R. belátta: óriásit hibázott. Ehhez képest a banki állása maga volt a paradicsom. R. alapvetően ott rontotta el a dolgot, hogy a meglevő állását nem egy kedvezőbb lehetőségért adta fel, hanem azért, mert belelovalta magát, hogy bármi áron elmozduljon onnan, mivel „az már kibírhatatlan volt”. Sajnos sokan tesznek így, ám az elkeseredés és reményvesztettség kétélű fegyver. Ráadásul nagyon erős érzelmi hullámokat is kelthet. Tehetetlennek, elhagyottnak és levertnek érezzük magunkat. Ilyenkor van az - mint azt fentebb láttuk -, hogy néhány sikertelen próbálkozás, illetve állásajánlat után az ember még a nyilvánvalóan nem testre szabottat is elfogadja. A tanulság: legyen annyi önfegyelme, hogy - hacsak nem ténylegesen elviselhetetlen a helyzet - ne lovalja bele magát egy bizonytalan kimenetelű, esetleg csak rövid távon kecsegtető változtatásba, hanem várja meg, amíg olyan helyet talál, ahol a feladatokkal való azonosulás és - hosszabb távon is - az önmegvalósítás, a szakmai továbbfejlődés lehetősége biztosított.
