Nógrád Megyei Hírlap, 2007. február (18. évfolyam, 27-50. szám)

2007-02-24 / 47. szám

4 2006. FEBRUAR 24., SZOMBAT KULTÚRA „A Lókos-völgy tengerhangja” Mindig is sokra tartottam azt a művelő­déstörténeti, kulturális értéket, amelyet Balassagyarmat városa évszázadok so­rán felhalmozott, s az a szellemiség és gyakorlat is elismerésre késztet,-amely a tudatos, szisztematikus múltidézés­ben, hagyományőrzésben, -ápolásban tapasztalható. Nem kevésbé figyelemre méltó az az alkotótevékenység sem, amelyet napjainkban kifejtenek a város­ban és környékén élő tehetséges embe­rek, zömükben az 1979 októberében alakult Komjáthy Jenő Irodalmi és Mű­vészeti Társaságba szerveződve. Az egyesület nevének kezdeményezője az egyik alapító tag, néhai Csikász István, a poli­hisztor költő, festő, színházi rendező volt, aki e gesztussal is emléket kívánt állítani a város egyik 19. századi jeles személyiségének. A cso­portba tömörült alkotók eleinte a Honismereti Híradó „Toll” című rovatában hallatták hangju­kat, majd 1987-ben „Bőrünkön a betűk” című közös antológiában is letették névjegyüket. Ugyancsak a Komjáthy Jenő iránti tisztelet ki­fejeződéseként - az ő 1877-ben indított lapja cí­mének átmentésével - immár nyolcadik éve je­lenik meg „Röpke ívek” elnevezéssel a több mint negyedszázados múltú társaság kiadvány- sorozata a Madách Imre Városi Könyvtár gondo­zásában. Felelős kiadóként az intézmény közel­múltban nyugállományba vonult igazgatója, Oroszlánná Mészáros Ágnes, szerkesztőként - a már máshol, Taliándörögdön élő - Ádám Tamás jegyzi a válogatott írások évenkénti gyűjtemé­nyét, amely a 2003-as V. évfolyamig azonos kon­cepciójú címlap-tipográfiával látott napvilágot, azóta viszont minden esetben más-más karak­terű külsővel jelentkezik. A legutóbbi - 2006-os - szám címlapjára nem véletlenül került Réti Zoltán balassagyarmati festőművész „Bartók” című műve, hiszen a nem­régiben leköszönt esztendő Magyarországon - többek között - a jeles zeneszerző, népzenetu­dós születésének 125. évfordulójáról való jubi­leumi megemlékezés jegyében telt. A huszonhá­rom alkotó nagy többsége rendszeres közremű­ködője volt a korábbi számoknak is, számomra úgy tűnik, hogy ezúttal új szerző nem avattatott a „Röpke ívek”-ben. Hacsak nem számít annak az egykori erdélyi költő, Jkass Albert, aki ugyan­akkor a Nagylócon tanárkodé Juhász Ákos Lász­ló dramaturg révén szerepel itt „A funtineli bo­szorkány” című drámája részletével. Egy aján­ló keretében tulajdonképpen minden vers, pró­zai vagy éppen képzőművészeti alkotás - amely méltónak találtatott a publikálásra - kiemelhe­tő lenne, de ez megoldhatatlan, ezért a recen­zens - nyilván szubjektiven - szelektálni kény­szerül. Most azonban sajnos adódik egy felet­tébb objektív szempont is. Nevezetesen az a tra­gikus hír, amely Merczel Erzsébet halálát tudat­ta Üllőről, ahol évek óta élt. Jószerivel az előző kiadványok mindegyikében szerepeltek versei, prózái, sőt a 2002-es és a 2003-as szám támo­gatóként is feltüntethette a nevét. Egykoron ki­T E F L A Á É p M á m Anyám a szó volt g o n d 0 1 a t Apám elment... Olykor rideg rögként hullnak a szavak. Fábián Berta Nagy Ildikónak ajánlott képverse tűnő versmondóként, színjátszóként, a legen­dás balassagyarmati Madách Színpad tagjaként ismerték és tisztelték őt sokan szülővárosában, Nógrád megyében, egy ideje viszont publikáci­óval hívta fel magára a figyelmet. (Nem is be­szélve arról a fáradhatatlan kulturális szervező- munkáról, amelyet új lakóhelyén kifejtett.) A 2006-os „Röpke ívek”-ben közölt, a „Hogyan ta­lálkozott a Kis Herceg a Nagy Herceggel?” című szimbolikus meséjét Schnémaier Péter hőlégbal- lonos társa emlékére ajánlotta. Fájdalom, hogy immár Merczel Erzsébetre is vonatkozhatnak saját sorai, „...az idő bánik velem mostohán. Hi­ába kérem, álljon meg, hiszen még rengeteg dol­gom van... Nem hallgat rám ” - írta két évvel ez­előtt. Bizonyára sok terve maradt továbbra is be- végezetlenül, de nem kevés az sem, amit örökül hagyott. Az egyébként tarjáni Pataki László - aki azon­ban élt és munkálkodott Balassagyarmaton is - sokoldalú munkássága nem elsősorban a vers­írásról ismerszik megyén belül és kívül. E lap­számban mégis verseivel van jelen, méghozzá kettővel. Az elsőt - a „Keleti KÖSZÖNTŐ kicsik­nek és Nagy-oknak” címűt, a „salgótarjáni-pári­zsi, / Jooyce-unk, / akit sután visszavárunk, / s aki így olyan nékünk, / mintha lenne Kis Godot. ”- 2004-ben Nagy Pál, a Magyar Műhely egyik alapító személyisége hetvenedik születésnapjá­ra írta „férfias parolával”, a „Nyugat” című fo­lyóiratból ollózott montázs stílusában. A mási­kat - az „éjféli plener (plein air)” című filozofi­kus „látomást”-t - azért követte el, hogy bizo­nyítsa, elsősorban magának, de másoknak is: nemcsak egy versre futja talentumából. Ebből az (is) következhet, hogy T. Pataki lírai énje a kö­vetkezőkben sem tétlenkedik majd... HrubikBé­la karakteres költészetét nem kis mértékben a határon túli, a felvidéki magyarságtudat formál­ja. Ezt mindhárom verse igazolja. Az egyiket, a „Várni kell még” címűt Urbán Aladárnak, a Pa­lóc Társaság atyjának címezte, mondván: „Mi marad, s maradt? / Egyedül vagy. / Helyed, ke­zed nyoma. / Palócország keresztjén / virág le­hetsz majd, / ha lesz ki elültet még egy / magot belőled,... FUT AZ IDŐ VELÜNK, / megyünk mi még / ÚJ VIRÁGVASÁRNAPOK ELÉBE, / akkor is.”Az esztergomi OnagyZoltán „ALókos-völgy tengerhangja” című tárcájában az első könyve- az „Út Eridanusba” - kapcsán átélt, vizionált nógrádi élményein elmélkedik. A már szintén törzstagnak számító balassagyarmati tanárnő, RÖPKE ÍVEK 2006 A Komjáthy Jenő Irodalmi és Művészeti Társaság leg­újabb kiadványának címlapja Réti Zoltán „Bartók”-jával Fábián Berta ez alkalommal bátran kísérletezik képverssel is: a Nagy Ildikónak ajánlott „Élet­fám” igencsak jól sikerült formailag és tartalmi­lag egyaránt. A gyarmati Romhányi Gyula és a Verőcén élő Ketykó István (több mint) szerelmes versei éppúgy velejárói e számnak is, mint Holeczné Löké Zsuzsa (Balassagyarmat-Buda- pest), Nógrády Andor (Jobbágyi) és Soós Géza (Balassagyarmat) jellegzetes kisprózája. Az utóbbi „Az öreg festő”-je és barátja, a csavargó vagány, Gabi különös karrierjét mondja el. Réti Zoltán a míves Bartók-képen túl további két művével is szerepel a „Röpke ívek” 2006-os számában, amelyet ugyancsak képzőművésze­ti alkotással gazdagított Gonda Zoltán (Debre­cen) és Karmann János (Balassagyarmat). Ebből a sorban nem szerepel Nagy Márta, a tollforga- tók közül pedig Bácsik Katalin, Csáky Károly, Szabó Endre, Vass Imre hiánya tűnt fel, még an­nak tudatában is, hogy mindenki minden szám­ban nem szerepelhet. A kiadványt egyébiránt a város önkormányzatának támogatásával sike­rült megjelentetni. ■ Csongrády Béla „Halljátok szavamat emberek” A közelmúltban a budai várból érkezett egy impo­záns, albumszerű könyv. Feladója a szerkesztő, dr. Ravasz István alezredes volt, aki barátsággal ajánlotta figyelmünkbe munkahelye, a HM Hadtörténeti Inté­zet és Múzeum „Emlékek a hadak útja mentén” című, „Avagy: hadtörténelem, kegyelet és hagyományőrzés” alcímű kiadványát. A salgótarjáni származású, a Ma­dách Imre Gimnáziumban érettségizett hadtudós két évvel nagybátyja, Ravasz István 1956. december 8-i elhunyta után született, s az ifjú mártír tiszteletére kapta ugyanazt az utónevet. A HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum 2003 novemberében jelentette meg a „Múlt nélkül nincs jövő” című kötetet, amely az intézmény nyolcvanöt éves történetét volt hivatott feldolgoz­ni. Ezt 2004-ben és 2005-ben a második világháborúval foglal­kozó emlékkönyvek követték. A sorozat legújabb, a bevezetőben jelzett tagja 2006-ban látott nap­világot. Ennek hátterében - mint dr. Holló József Ferenc altá­bornagy, főigazgató beköszöntő­jéből megtudni - az a felismerés állt, hogy „ talán nincs olyan csa­lád hazánkban, amely ne vesz­tett volna apát, fiút, fivért a nem­zetet próbáló háborúkban. ” En­nélfogva „nem csak a honvédek helytállása érdemli meg a bemutatást, de a hősi halált halt bajtársaik emlékének megőrzése és ápolása is. ” A kiadvány négy fő részből áll. Az első tanulmányai átte­kintést nyújtanak a ke­gyeleti küldetés kiala­kulásáról. Itt kapott he­lyet dr. Ravasz István „Magyarország veszte­sége a XX. századi vi­lágháborúban” című dolgozata is, amelynek beszédes adatai meg­erősítik a fájdalmas té­nyeket. A második feje­zet Magyarország terü­letén, a harmadik a kül­országokban mutatja be a katonai hőskul­tuszt, a negyedik pedig a katonai hagyományőrzéssel foglalkozik. A harmadik fejezet­be Ravasz István további három opusa is bekerült, s különösen örvendetes, hogy a második rész szerzői sorában egy jelen­legi madáchos gimnazista „tör­ténészpalánta”, Varga Balázs ne­ve is olvasható. A középiskolás diák „Emlékhelyek Salgótarján­ban (A múlt tisztelete egy volt bányászvárosban)” címmel ob­jektivitásra törekedve veszi számba az 1919-es történéseket, az 1944-es lavinaomlás tragédi­áját és 1956. december 8-i sor­tűz történetét. S ezzel még nincs vége a kötetben a nógrádi jelen­létnek. A fejezeteket ugyanis né­hai Ravasz István „Levél” című posztumusz verseskötetéből vett idézetek vezetik be, a könyv úgynevezett „Színes melléklet”- ének élére pedig az ő „Európa népeihez” című versének kéz­irata került. Ebben írta: „Halljá­tok szavamat emberek, s Te vén Európa: / magyar sírok felett bo­lyong az őszi szél, / magyar sírok­ra ejt fehér könnyet a tél...” E mellékletben a galgagutai, a mátranováki, kazári, palotási, szarvasgedei emlékművek fény­képe is megtalálható. A „Visszaváró” című szerkesz­tői zárszóban - amelynek illuszt­rációs anyagát egy balassagyar­mati ünnepség fotója is gazdagít­ja - Ravasz István reményét feje­zi, hogy ez év őszén megjelenik e kiadvány folytatása, mintegy „testvérkötete”, 2008-ban pedig a két világháborús lexikon egye­sített kiadásának első kötete lát majd napvilágot. ■ Cs. B. Világháborús emlékmű Szarvasgedén JÓ MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Csókollak drágám, remélem már nem döglenek érted a ha­lak.” Szerencsés nyertesünk: Toldi Melinda Salgótarján, Erzsébet tér 1. II1/4. Kérjük, mai rejtvé­nyünk megfejtését március 1-jéig juttassák el szerkesztőségünkbe (St., Alkotmány út 9.), az 1000 Ft- os vásárlási utalvány szintén itt vehető át! 1 c* ÉV­KEZDET ! PRÉMES ÁLLATBÖR BESZORUL AFELÖL NAPTÁRI EGYSÉG i €4 1 ul kJ f t * ( % i 1 MULASZTÁS *h < e T NAGYSÁG. TER­JEDELEM ELTÖLT AZ ÉRZÉS r H 3 r A SUGÁR JELE HORDÓ­MÉRTÉK ki <9 1 ^ 1 __________ FOH ÁSZ RITKA-FÉRFINÉV P h. T RANG­JELZŐ ELŐTAG L A MÚLT IDŐ EGYIK JELE A SZÜRKE- FARKA­SOK VEZÉRE VÍZBE LÓGAT 1 RÉSZBEN RŐT ! ÚT, RÖV. r~ 1 EGYETLEN PÉLDÁNY HANGTA­LAN FORMA ODA­NYÚJT- iá' r t ft b 2 •r % b u t t 4 (L ODA SE NEKI ! NYAK­MELEGÍTŐ-s bf u DUPLÁN: DOBFAJTA t VŐLE­GÉNY­JELÖUT £' < n é> MOLIBDÉN VEGYJELE O TAPAD Oz FÖLDHÖZ VÁG b b f £ l y> h f VÜK APJA ► t te tr G CSEN­DESÍT RÓMAI 500 SZEREN­CSE­TÁRGY A­3 0­L IL­BÉRC, MAGASLAT /f r* c G u _______ APR ÓCS­KA IIT TYÚK­ANYÓ SÜRGET ( ♦ £ ÖN h it 6 (b FELSŐ VÉGTAG < Gr PL KÖZÉP­KÉK ! REND, OSZTÁLY REMEK STRÁF RÉSZE ! KIRÁLYI, RÖV. 1 t £ IGEN. NÉMETÜL "í A­LAKOS p 19 b G P X SZÓ­TOLDALÉK A -RA PÁRJA CÉLBA JUT- S £ t ' \ SÚROLÓ­ESZKÖZ ^b 0 'T X £ 0 c ROSBERG ROHAM TU i ~r Pr k SZÓBA HOZ L ( r~ ATONNA JELE KEZÉVEL JELEZ A LÁB RÉSZE TAPASZT, RÖGZÍT Aj T ÍL £ £ t-r HELYET­TES t> ~r ÉRTÉKES DARAB ! T MEZTELEN ÉTELT ÍZESÍT PLUSZ C HORGÁSZ ÖRÖME A­f P ff G MARÓ VEGYÜLET-js il LILA VIRÁG SZAKÍTÓ V T TÖMÖR ► t 1/ £ L Í1 o ÓKORI VISELET XX. T & ß ALKOTÓ­RÉSZ CSÖNDES SÉTA­PÁLCA jj LEIRAT RÉSZE !-v 1 NÉMA PER ! P K RÉS ^ f KJ Ír G G A NEUT­RON JELE ATMOSZ­FÉRA, RÖV. A FELSŐ­FOK JELE NÖVÉNYI FORRÁZAT ÉNEKEL b ♦ Ph L o t L VERSENY­SZAKASZ i I b P SZÁRNY­VÉGEK ! — f ÉNEKLŐ HANG SZEM VÉGEI ! pP T r L £ t L BEVEZE­TŐ. PRO­LÓGUS L 0 t £ b < ö EGYEN ! HIDEG ÉVSZAKOT KIHÚZ A h ft­G Pr t ÍV) w < FŐVÁROSI SPORT­KLUB 1 ix

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom