Nógrád Megyei Hírlap, 2007. február (18. évfolyam, 27-50. szám)
2007-02-21 / 44. szám
2 2007. FEBRUAR 21., SZERDA INTERJÚ KAKUK AUTÓHÁZ KFT. - Jól csengő név a Nógrád és Heves megyei autósok körében. Tulajdonosa Kakuk József, aki - egy nyolcgyermekes salgótarjáni munkáscsalád hetedik gyermekeként elindulva - igencsak messzire jutott az élet útján. Amerikai típusú karrier az övé. Itt, Salgótarjánban, a Karancs alján. Hogyan történt? S ki valójában Kakuk József? Akit Kakuk Patyoként tart emlékezetében nem csak az autóstársadalom. Talpraesett autószerelő - vagy ügyes vállalkozó? Botcsinálta politikus - vagy nagyon is tudatos közéletépítő? Tántoríthatatlan lokálpatrióta, aki mások boldogulásáért is csatába megy? A sportélet fő mecénása - vagy a kulturális értékek, az igényes szórakozás patrónusa is? írásunkban mindezekre választ talál a figyelmes olvasó. ÁLMODJUNK SZEBB HOLNAPOT! mindenki Salgótarjánja Emberközpontú gondolatok a Kakuk Autóház Kft. tulajdonosával Sulyok László SatgÓta'fáR- - Az ember mentalitását jelentősen meghatározza családi háttere, indíttatása...- Nincs másképp az én esetemben sem. A családi indíttatás határozta meg a gondolkodás- módomat, az életutamat. Megtanultuk tisztelni, becsülni egymást, a másik embert, akitől én is elvártam a tiszteletet... Már tízéves koromban tudtam, hogy autószerelő leszek. Nem úgy döntöttem ebben, hogy valaki kitalálta nekem ezt a szakmát... A közelünkben lakott az MHSZ részlegvezetője, és betekintést nyerhettem a munkájába. Az autószerelés ugyan koszos, de sokoldalú, a legjobb felkészültséget kívánó munka. Kihívásnak éreztem. A legszebb szakma. Sokat tettem azért, hogy autószerelő legyek. Huszonhárom évesen abbahagytam a futballt... Büszke vagyok, hogy mindig a munkámból éltem, mindig az által voltam eredményes, amit elvégeztem. Soha nem voltam senki kegyeltje. Mindig saját kútfőmből, élettapasztalatomból merítettem, és jutottam egyről a kettőre. Lehet, hogy messzebbre értem volna a kapcsolatokkal, de akkor biztos, nem tudtam volna értékelni a saját munkámat. Büszkeséggel tölt el az a tudat, hogy soha senkinek nem tartoztam, senkitől nem kaptam ingyen semmit.- Volt is idő, amikor meggyűlt a baja a politikusokkal, nevezetesen a salgótarjáni városvezetéssel- Sajnos láttuk és láthatjuk, hogy a szocialista városvezetés a csőd szélére juttatta városunkat. Azt gondolom, hogy felelősséggel gondolkodó városlakó nem nézhette tétlenül az eseményeket. A tőlem telhetőt megtettem annak érdekében, hogy megváltoztassuk a helyzetet. Szerintem egy vállalkozónak, aki kicsit is ad magára, egyéniségnek kell lenni. Csak az a vállalkozó érezheti magát biztonságban, akinek van emberi tartása, méltósága, aki ezeket a nemes értékeket nem áldozza fel mondjuk egy gyöngyfüzérért. Mert aki eladja a lelkét, az először önmaga előtt semmisül meg, majd onnantól kezdve mindenki előtt elveszett ember.- Közéleti konfliktusai ellenére látványosan gyarapodott a Toyota-Kakuk birodalom. Hogyan, mivel magyarázza az 1980- as évek végén kötött Kakuk-Toyota házasság eredményességét?- Valóban, tavaly Salgótarjánban és Gyöngyösön felépítettünk, mindenféle segítség, pályázati pénzek nélkül, banki hitellel, egy Európa-színvonalú autószalon-szervizt. Harmincegyen dolgozunk a cégnél. Nincs minimálbér, a teljesítménybérrel pedig többé-kevésbé, a körülményekhez képest meg vannak elégedve az emberek. Nem kényeztet el bennünket Salgótarján és a térség; ez Észak-Magyar- ország. Az objektumot jól működtetni nagy feladat, közös felelősségünk. Hitvallásunkat az orvoséhoz hasonlítanám: nálunk nincs éjszaka, nincs ünnepnap, az ügyfelet mindenkor ki kell szolgálni. Ezt vállaltuk, ezt kell csinálnunk. Nagyon fontos a szemlélet. Ha hozzánk bejön egy ember, azt csupa nagybetűsen értjük, s mindvégig ezt az emberi tiszteletet adjuk meg neki. így volt lehetséges, hogy mi általában rendre az első helyezettek között voltunk a Toyota-szalonok versenyében... Az említett házassághasonlat igazán találó. Hisz’ az esküvő után jön a neheze, együtt kell élni. így jelentkezik ez a mi esetünkben is. Mert - azt gondoljuk - nem az autót eladni nehéz, hanem megfelelni, s hosszú távon, az ügyfelek elvárásainak. Ez a nagy kihívás.- Mennyit dolgozik naponta?- Tizenhárom-tizennégy órát. Nem érzem tehernek a munkát. Majd ha az lesz, abbahagyom.- Milyen elismeréseket kapott a munkájáért?- A Toyotától évek óta nagyon komoly külföldi utakat kapunk. Japán, Amerika, tavaly egy arab kisállam, Dubai szerepelt a programban. Egyik úton sem vettem részt, a munkatársaim utaztak. Magam hosszabb hét végeken, ünnepnapokon szoktam kiruccanni a családdal, legfeljebb Hajdúszoboszlóra vagy imádott városomba, Bécsbe. Fel kell töltődni nekem is szellemiséggel. Csak úgy lehet ennyit dolgozni, ha kiegyensúlyozott családi életet élünk.-Sa Toyotán kívül milyen elismerések találták meg? Mondjuk mint lokálpatrióta állampolgárt- Akármilyen hosszan gondolkodom, nem jut eszembe egy városi kitüntetés sem. De ez soha nem foglalkoztatott, nem is érdekelt. Amit tettem, a jónak tettem. Amikor nem rejtettem véka alá a véleményemet, s ki- mondtam hangosan a kritikát, soha nem az önérdek vezérelt, hanem szűkebb pátriám, Salgótarján és lakóinak érdeke, sorsának jobbra fordítása. Megtapasztaltam: nagyon kevesen viselik el a bírálatot, az őszinte, segítő kritikát... De azért, ha már elismerésről van szó, a szívemhez legközelebb állót megemlítem. Az 1990-es évek elején a Nógrád Megyei Hírlap meghirdette olvasói között az év legnépszerűbb embere címet, és a szavazatok alapján én lettem az. Erre nagyon büszke vagyok; a többi embertől kaptam. Számomra ennél értékesebbet nem tudna adni senki.- Az őszi önkormányzati választások óta új városvezetés irányítja a nógrádi megyeszékhelyet A változásért személy szerint is sokat tett. Mi ösztönözte az egykori munkásgyereket a jobboldali politika támogatásában?- Annyiban javítanám ki a kérdését, hogy én egy cél támogatásában vettem részt. Nem szívesen használom a jobb- és baloldal kifejezést, mert a mai Magyarországon annyira összekuszálód- tak a politikai viszonyok, hogy nem tudom, meg tudná-e bárki pontosan fogalmazni a tartalmukat. Én magamból indulok ki. Úgy tudom, a baloldali gondolkodású ember egyik erénye a rászorulók megsegítése, hogy magán- vagyonából ad a köz javára. Ha ezt veszem, akkor én vagyok az egyik legbaloldalibb ember Salgótarjánban. Tehát ezért tartózkodom én a jobb- és baloldal szembeállításától. Ahhoz, hogy Salgótarján jó város legyen nem jobb- vagy baloldali politikára van szükség, hanem arra, hogy a tenni tudó közszereplők először is emberek legyenek, és salgótarjániak, azaz a városban élő emberekért cselekedjenek. Aki ezt nem tudja, az ne címkézze magát ilyennek vagy olyannak, mert még az értékrendet sem ismeri.- Milyen Salgótarján, milyen város él a gondolataiban, az elképzeléseiben?- Csak megerősíteni tudom az elmondottakat: emberközpontú Salgótarján. Másképpen mondva: megcsinálnám mindenki Salgótarjánját. Elmosnám a jobb- és baloldal közti határokat. Örökre el kell felejtenünk, hogy Salgótarján négy évig az egyik, négy évig a másik oldalé. Aki nem ebben a szellemben gondolkodik és teszi a dolgát, annak nincs helye a város politikai közéletében, álljon bármelyik oldalon is... Csak összefogással lehet sikeres az új városvezetés, meg kell találni a közös hangot a városlakókkal, ez a döntő. Ami egyúttal nagyon nagy felelősséget igénylő feladat a városvezetők számára. Emberi sorsokról döntenek, s ezt csak megfelelő méltósággal és alázattal tehetik... Szóval drukkolok, hogy így legyen.- Hogy mondta: drukkolok? Nem aktívan politizál?- Csak a választásokig vállaltam a Fidesz salgótarjáni elnökségi tagságát. Azzal a további kitétellel, hogy esetleges győzelem esetén nem kérek semmiféle pozíciót, támogatást, a családtagjaim, a rokonaim és a barátaim számára sem. Pedig sokan gondolták úgy, hogy Kakuk Patyo most aztán nem hagyja abba a politizálást. Nem... nem... Nagyon nehéz úgy véleményt alkotni, hogy ne sértődjön meg a mai politikai elit, de nem én lennék, ha nem mondanám el azt amit gondolok. A mai magyar úgynevezett politikai elittől igyekszem magamat "nagyon távol tartani, mert mindent megmutattak abból, amit nem szabad tenni, illetve ahogyan nem szabad. Azt látom, hogy elveket kellene feladni, ami távol áll tőlem. Hogyan néznék szembe a családommal, az unokáimmal, a barátaimmal? Sokszor le kéne sütni a szemem, amit nagyon nem szeretnék.- Ilyen szörnyűnek, silánynak látja a mai politikus helyzetét? Miért gondolja így?- Sajnos a mai politikával foglalkozók nagyobb részének „a hatalom a fontos és nem a haza” és ez így nem jó. Azért, mert nálunk a politizálás, a politikussá válás egyet jelent a megélhetés1 sei. Tisztelet a kivételnek, emiatt | adnak fel elveket, emberi méltó- ! ságot, és ezért nem kérek én a jelenlegi politikából.- Akkor fejezzük be beszélgetésünket a magánélet témáival... Kiterjedt baráti körrel rendelkezik. Mit jelent önnek a barátság?- Nagyon sokat. Szeretetet, tiszteletet... Nekem nem azért van szükségem a barátokra, hogy legyen kitől kapjak, hanem, hogy tudjak kinek adni. Mindig az igazat mondjuk, szemtől szembe. Nem engedjük meg soha senkinek, hogy emberi önérzetünkben megbántson minket, de mi magunk is vigyázunk erre... Valóban nagyon sok salgótarjáni emberhez fűz szoros barátság, meg országosan ismert személyekhez is. Kapcsolatunk nem érdekből táplálkozik.- Úgy tapasztaltam, szeret örömet szerezni nemcsak a barátoknak, hanem általában az embereknek. Sportrendezvényeket és sportünnepeket, ismeretterjesztő, kulturális és más típusú előadásokat szponzorál Megéri pénzét költeni a mások örömére?- Bennem ez nem így vetődik fel. Nem mérlegelek. Ügy gondolom, a Teremtő azért részesít engem ilyen lehetőségben, mert tudja, a javak egy részét visszaadom oda ahonnan kaptam, nagyon értékelem, és örülök, ha boldog emberek társaságában vagyok, ha ügyfeleimet különleges élményben részesítem.- Különlegesnek számít - ámbár egyre kevésbé - hobbija is: a lótartás, a lovak szeretete. Lóimádó autószerelő, autókereskedő. Nincs ebben ellentmondás?- Nincs. A lóerő benne van az autóban is. Meg aztán őseink ugyanarra használták a lovat, mint a modern ember az autót: utazásra, helyváltoztatásra és számtalan más hasznos dologra. Reggel az istállóban kezdem a napomat, este az istállóban fejezem be. Regenerálódom a lovaim között. Kell valamit kezdenem velük. Folyamatosan építem hát a lovaglópályát. A szakma szerint nívós versenyeket rendezünk itt minden esztendőben. Nem lesz másképp István király ünnepén, az idén sem. 2006-ban új klubot alapítottunk: a Kakuk Lovasudvar Sportegyesületet. Célunk a lovaglás népszerűsítése térségünkben, egyrészt mint sport, másrészt mint a szabad idő hasznos eltöltése. Ha sok fiatal fog lovagolni, akkor érdemes volt... Említette a lovak szeretetét. Igaz, de talán több is az, amit érzek irántuk. A lovak olyannyira fontosak az életemben, hogy ma már el sem tudom képzelni: ne lássam a csodálatosan szép nyargalásukat, azt, amikor az unokáim ülnek a nyeregben, élvezve a vágtázás végtelen szabadságát, a gyönyörű nógrádi tájat... Szerencsés embernek vallom magam.