Nógrád Megyei Hírlap, 2007. február (18. évfolyam, 27-50. szám)

2007-02-19 / 42. szám

4 NÓGRÁD MEGYE 2007. FEBRUÁR 19., HÉTFŐ Kitüntetést érdemeltek a takarékszövetkezettől A Cserhátvidéke Takarékszövetkezet vasárnap immár kilencedik alkalommal adta át „Az Év Szakembere” Alapítvány díjait a volt vármegyeháza zsúfolásig megtelt dísztermében. A kitüntetettek csoportképe ABC üzletvezetője dicsekedhet, míg az év rendőre elismerést Döme Zsolt, a balassagyarmati rendőrkapitányság bűnügyi osztályának megbízott osztály- vezetője kapta meg. Az év spor­Szabó Andrea Balassagyarmat. Holes Imre, a szövetkezet ügyvezető elnöke külön köszöntötte a vendégek sorában Lombos István ország- gyűlési képviselőt, Medvácz Lajos polgármestert, illetve a kuratórium tagjait: dr. Deák Sándort, Szép Antalnét és Poór Pétert. Az elnök köszöntőjében el­mondta: a szövetkezet nem csak pénzügyekkel foglalkozik, hanem a közélet, a sport, a kul­túra, az egészségügy, illetve a város- és községfejlesztés terü­letén is tevékenykedik. - A dí­jak odaítélése politikamentes, csakis a szakmai teljesítmény számít. A polgári demokrácia lényege nem a civakodás, ha­nem a kézfogás, az együttmű­ködés a különböző világnézetű emberek között - emelte ki Holes Imre, hozzátéve: pénzin­tézetük a megye hat takarék- szövetkezetének legdinamiku­sabban fejlődő szervezete, mely 14 kirendeltséggel működik Váctól Salgótarjánigaz 1969-es alapítás óta. Az év orvosai dr. Gajdos Barna, balassagyarma­ti belgyógyász osztályvezető fő­orvos és dr. Kecskeméthy Gyula, mohorai háziorvos lett. Az év pedagógusává Lévárdi Beátát, a balassagyarmati Rózsavölgyi Márk Művészeti Iskola zongo­ra-, szolfézs- és énektanárnőjét, továbbá Meló Ferencet, a balas­sagyarmati Szent Imre Keresz­tény Általános Iskola és Gim­názium igazgatóját választot­ták. Az év vállalkozója címmel Murányi Ilona, a rétsági vegyes Zsúfolásig megtelt a megyeháza díszterme tolója Odor András, a Balassa­gyarmati Vitalitás SE fekve- nyomója, erőemelője, illetve Csikós József salgótarjáni ököl­vívó lett. Az év egyházi tiszt­ségviselőjévé Bartha István ba­lassagyarmati evangélikus le- készt, az év közéleti emberévé Mihalik Pál terényi díjugratót, fogathajtót választották. Az év polgármestere elismerésben Lajula Imre, Alsópetény, vala­mint Orgoványi László, Galga- guta első embere részesült. Az év szakosztálya a Balassagyar­mati Vitalitás SE erőemelő­szakosztálya, az év csapata pe­dig a Balassagyarmati Kábel SE kézilabdacsapata lett. Az egyénenként hatvanezer, csoportonként százezer forinttal járó kitüntetések átadását nívós - énekkel, zenével, tánccal, sza­valattal tarkított - kulturális mű­sor kísérte. Az év egyik orvosa dr. Gajdos Barna (képünkön jobbra) lett Nógrádi alkotók bűvöletében „A honvágy olyan, mint a szerelem. Nem lehet ellene védekezni.” - vallotta megrendítően négy évvel ez­előtt Réti Zoltán, amikor nyolcvanadik születésnap­ját ünnepelte barátok, tanítványok, tisztelők körében a Csillagházban. Az égő csipkebokor Szabó Andrea Balassagyarmat. Második világháborús fogsága időszakában is mindig hazavágyott: az olvadó hó illata Münchenben is a vadkerti hó illatára emlékeztette. Érezte: haza kell jönnie. Sok évtizedes, páratlan alkotói pályáján mindvégig a szülőföldhöz való mély ragaszkodás jellemezte - nem csak a palóc táj, a pa­lóc emberek elevenedtek meg ecsetvonásai nyomán, de az 1960-as, 1970-es évektől kezdve már azt kutatta: mit tudott ad­ni a szülőföld az országnak, a nagyvilágnak. Rózsavölgyiről, a nagy muzsikus földiről, a népies műzene és a csárdás aty­járól két nagy sikerű könyvet is megjelentetett a zenetörténész Réti Zoltán, míg a festőművész érdeklődése a palóc föld irodal­mi óriásai felé fordult. Az ember tragédiájához készített il­lusztrációinak albuma szintén két kiadást ért meg, de Mik­száth „jó palócai” és „tót atyafiai” és az önmarcangoló, örök töprengő Komjáthy lenő versei is alkotásra ihlették a művészt. Az Istenhez forduló, esendő, ugyanakkor szilaj, szerelmes, vi­téz Balassi versei nyomán úgyszintén szebbnél szebb akvarel- lek születtek. Most ismét nagy tervet dédelget magában a 84 esztendős al­kotó. Madách méltatlanul feledésbe merülő, a Tragédia árnyéká­Érezte: haza kell jönnie. ban háttérbe szorult, Mózes című művéhez készült munkáit sze­retné albumban megjelentetni. 1988-ban, a dráma színpadi ős­bemutatójának századik évfordulója alkalmából 16 lapot állítot­tak ki a Nemzeti Színházban Réti Zoltán Mózes-akvarelljeiből. Az elmúlt években tíz művel egészült ki a sorozat, mely valójá­ban nem is illusztráció, hanem az emberiségköltemény festői új­raalkotása. Madách műve számos aktualitást, örök kérdést vet fel. Felmerül itt a vezér és a nép viszonya, a küldetés, a kiválasz­tottság szépsége és gyötrelme, a népvezér magányossága, a nép­ben élés erkölcsi parancsa, a közéleti feladat és a magánéleti bol­dogság egymásnak feszülése és még jó néhány ma is időszerű gondolat. Réti Zoltán maga is tanított Csesztvén, édesanyja Madách Aliz húgainak játszópajtása volt, s édesapja építette az 1930-as évek­Mózes látomása, utolsó napja ben a csesztvei iskolát. Talán nem véletlen, hogy életében két­szer is a Tragédia költőjéhez fordult szellemi inspirációért. Akvarelljei tehát mélyen a honi tájban gyökereznek. A bibliai alakok a palóc emberek vonásait is magukon hordják, ahogyan a közel-keleti táj olykor-olykor átjátszik a Cserhát feledhetetlen vidékébe...

Next

/
Oldalképek
Tartalom