Nógrád Megyei Hírlap, 2007. február (18. évfolyam, 27-50. szám)
2007-02-15 / 39. szám
2 mtÉup 2007. FEBRUAR 15., CSÜTÖRT Olajba festett álmok V.G. A somoskői vár, a salgói bányató, tanya Szentes környékéről, erdei úton botorkáló anyóka... Szám szerint 28 festmény, 28 olajba festett álom. Varró Jánosáé Marton Margit kiállítása március közepéig még minden bizonnyal látható Salgótarjánban, a Kodály Zoltán Általános Iskola galériájában. Rajzkészsége már korán, gyermekkorában megmutatkozott. Talán az édesapjától örökölte, aki jó eszű, jó kezű mesterember volt, a salgótarjáni acélárugyár kovácsa. Szentesről került ide, itt alapított családot. Lánya pontosan olyan igyekvő volt, mint ő maga. Szakmunkásképzőben tanulta a cukrászmesterséget, munka mellett leérettségizett és az üzletvezetői tanfolyamok minden fokozatát eredményesen végigjárta. Hálózati üzletvezetőként több üzletet is vezetett. Ismert és elismert lett a városban Baba, vagy Baba néni, ki hogyan szólította. De milyen is az élet, a leggyorsabban pörgő-száguldó embert is utoléri a testet-lelket romboló betegség. Dolgozni nem tudott, leszázalékolták, kiszorult az emberek közösségéből. Varróné Marton Margitot azonban nem olyan iából faragták, hogy ebbe belenyugodjon. Egyszerre rengeteg ideje maradt, amivel nem tudott mit kezdeni. Mert házat tatarozni, kertet virággal díszíteni, füvet nyírni sem lehet örökké. Emberi szóra, közösségre vágyott, s nem nyugodott addig, még rájuk nem talált és be nem fogadták. így lett alapító tagja a Beroe-nak, a Belszervi Betegek Salgótarjáni Egyesülete „elődjének”, úgy másfél évtizede. Aztán „beiratkozott” az idősek népfőiskolájába tizenegy esztendeje. Tíz éve már annak is, hogy tagja a Salgótarjáni Kohász Természetbarát Klubnak, s járja velük a hegyeket, völgyeket Aztán történt még valami. Talán hat-hét esztendeje lánya a padláson kutakodott, s talált egy lezárt bőröndöt Kinyitotta és színes vüág tárult elé. Ügyes gyermekkezek vízfestékkel készült csodavilága. Édesanyja „festméSzemben önmagámmal. Varró Jánosné és önarcképe. A képek előtt mindig van érdeklődő nyei”, amelyeket a nagymama őrzött meg.- Anyukám, ha gyerekként így tudtál festem, akkor most is tudsz - mondta a lánya egy kis idő elteltével. Letett eléje két Monet-posz- tert, akrü- és olajfestéket - Fesd ezeket le nekem... Kérlek. Régen nem volt már ecset a kezében, kicsit félve, de nekilátott Maga is meglepődött, milyen könnyedén szalad keze a vásznon. A képek elkészültek, a lánya örült, de mindenkinek tetszett, aki látta. Ő maga is elégedett volt Október elsején az idősek világnapján ott voltak a képek az idős alkotók kiállításán, a lózsef Attila Művelődési és Konferenciaközpont üvegcsarnokában. Sokan megálltak előttük gyönyörködni. Varróné Marton Margit azóta újra fest. Zöldbe borult erdőt, mesélő köveket, öreg tölgyfát, napnyugtát, sárgán és lilán ragyogó íriszeket és portrékat, az önarcképét vászonra, farostra. Azt mondja először fejében „festi meg” képeit, s izgalmi állapota akkor múlik el, amikor kezébe veszi az ecsetet, s felviszi a vászonra a festéket.- Minden kép öröm számomra és újabb ösztönzés a következő alkotáshoz - magyarázza. Mert terve van bőven. S a képek új barátokhoz, közösségekbe vezetik el. Az elmúlt hat évben számos kiállításon vett részt Ott van a Balassi Bálint Asztaltársaság tárlatain és a bátonyterenyei Art 11 alkotótársaskör tagjaként is részt vesz három-négy bemutatón. S örül, ha a közönségnek tetszenek munkái. Mint ahogy annak is, hogy Tamócziné Máté Melinda, a Kodály Zoltán Általános Iskola fiatal, lelkes rajztanámője igényes, szép kiállítást rendezett az iskola galériájában. A megnyitóra, amely a magyar kultúra napján volt, sokan eljöttek. S az alkotások segítenek abban is, hogy a diákok ráérezzenek a szépre, a művészi értékekre a tanórákon.- Nekem meg így teljes az életem - mondja Varróné Marton Margit - A nyugdíjas embernek sem kell lemondania az élet, a munka örömeiről. Sok-sok szép élménnyel gazdagodhatunk általuk. Örömet adunk és mi is azt kapunk cserébe. A tudatos fogyasztókért Tájékoztató előadás a népfőiskolán Vinczéné G. Ha vásárló nem ismeri jogait, ki van téve annak, hogy becsaphatják, az anyagiak mellett, egészségében is kárt okozhatnak neki. A közelmúlt erre bőséges példával szolgált a lejárt határidejű, átcímkézett áruk sokaságával, vagy a paprikahamisítással, amelynek pere mostanában zajlik. Az ilyen jogsérelemnek legjobban az idős emberek vannak kitéve, s nem véletlen, hogy nő az igényük a tájékoztatásra. Ezért az idősügyi szervezetek mind többször fordulnak segítségért a civil fogyasztóvédelmi szervezethez. A fogyasztóvédelem volt a témája annak a tájékoztató előadásnak is, amelyet Tari Ottó, a Nógrád Megyei Fogyasztóvédelmi Egyesület vezetője tartott a közelmúltban Salgótarjánban, az idősek népfőiskoláján. A fogyasztói alapjogokról szólva amelyeket nemzetközi karta rögzít Tari Ottó elsőként a biztonságos árura és szolgáltatásra hívta fel a figyelmet. Az emberek számára a legfontosabb értékük az egészségük. A hibás, lejárt határidejű, romlott áru ezt veszélyezteti. Fontos, hogy a kereskedők betartsák azokat a szabályokat, amelyek az egészségvédelmet szolgálják. Mint ahogy az is, hogy a gyártók, a forgalmazók tájékoztassák a vásárlót a termék minőségéről, fogyaszthatóságá- nak tartamáról, használatának szabályairól. A vásárlót ugyanis megilleti a tájékoztatás joga. Természetesen az már a vásárló dolga, hogy megnézze és eldöntse mit vásárol. A minőség- ellenőrzés tapasztalatai szerint a vásárlók túlnyomó többségénél ma még nem a minőség, hanem a pénztárca dönt a vásárlásnál. A hibás, használhatatlan termék, fogyaszthatatlan élelmiszer esetében a vásárlót megilleti a hatékony jogorvoslat joga. Ez lehet a szükséges áru javítása, cseréje, de ha ezek nem felelnek meg igényeinek, kér„Ég és föld” között, a tarjáni toronyház egyik szerényen, de ízlésesen berendezett lakásában barátságosan fogad a Szabó házaspár. Látásból régen ismerjük egymást, de csak köszönő' viszonyban vagyunk. Most pótoljuk mulasztásunkat, hogy bővebb diskurzusunkból kibontakozzon a garzonházban lakók többségére is jellemző életforma. Tanulságként is. B. 0. Feri bácsitól megtudom, hogy 1927-ben született, egy inászói bányai lakásban nevelkedett és élt is sokáig. Helyben végezte az elemi, majd Salgótarjánban a polgári iskolát, ami után kitanulta a lakatos-, vízvezeték- és köz- pontifűtésszerelő-szakmát is. A katonaság letöltése után, 1948- ban megnősült, rövid ideig tartó, első házasságából egy lánygyermeke született. Említi első munkahelyét, de hozzáteszi, úgy tartja, egész munkáséletét - 45 évig megszakítás nélkül - az ötvözetgyárban töltötte. Hamarosan kiderül ez az ő igazi terepe, szívesen beszél dolgos élvtizedeinek emlékezetes epizódjairól.- Az országban az egyetlen ötvözetgyár volt a miénk, ismerték is mindenfelé a termékeinket, a legtöbbet Diósgyőrbe küldtük. Tonnaszámra termeltük a wolfra- mot, a szilíciumot, az én időmben fejlődő hazai vas- és acélgyártás nélkülözhetetlenül fontos anyagait. Nagyon szerettem a gyárat, mert nagy, összetartó csapat voltunk. Dolgoztam mindegyik szakmámban, tmk-csoportvezető beosztásban is. Itt azért akadtak ki- sebb-nagyobb konfliktusaim, csoportvezetőként, párttagként is kiálltam a munkatársaim mellett.- Bizony, volt egy időszak, amikor még az órabérét is csökkentették a hangja miatt - kapcsolódik be a feleség, Edit néni, akit Ibolya néven is ismernek. Azzal kezdi, hogy a Jászságból került 1950-ben Zagyvarónára, ahol később megismerkedett férjével, Feri bácsival. Először a helyi iskolában a konyhán dolgozott, később a Május 1. úti, majd a Petőfi iskolában szakácsnő volt, már mint a vendéglátó vállalat alkalmazottja. 1959-ben házasodtak össze, 48 éves fiuk Budapesten dolgozik, családjával Pilisszentlászlón lakik. Büszkék három gyönyörű unokájukra, akikkel nyáron lehetnek többet együtt. Közben Feri bácsi elgondolkodva hallgatja feleségét, talán újra egykori munkahelyén jár, ahonnan 1984-ben ment nyugdíjba. S amikor megszólal, azt mondja, bizony nagyon fordult azóta a vüág kereke, s ezt részletesebben is kifejti. Nem ezt várták a rendszerváltástól, ha volt egyáltalán. S kérdezi mintegy magától, hol kullog a demokrácia? A politikát hibáztatja: amit az elkövet, az nem jó talán senkinek: a gazdaságot lezüüeszti, a családokat elszegényíti. Figyelemmel kísérik a történéseket, nézik a tévét, jár nekik a megyei napilap, a helyi eseményekről abból tájékozódnak, de ezekkel sem elégedettek.- Bizony nem! - veszi vissza szót a feleség, Edit néni. - 1986 óta lakunk itt a garzonházban és élünk szinte napról napra nehezebb körülmények között.- Szabad megkérdeznem, mennyi a nyugdíjuk, miből tartják el magukat? - óvatoskodom.- Negyvenöt év után az én nyugdíjam a legutóbbi emelésekkel együtt 83 ezer forint - így Feri bácsi. - Tudom, van, akinek kevesebb, de ha valaki, akkor én igazán megdolgoztam érte.- Bele is rokkant, volt egy agyi infarktusa, sokáig betegeskedett vele, de szerencsére visszanyerte a mozgáskészségét is - toldja meg Edit néni. Majd folytatja is, azzal, hogy az ő nyugdíja, viszonylag kevesebb munkaviszonya miatt - 45 éves korában betegsége miatt leszázalékolták - mindössze 39 ezer forint Aztán már együtt panaszolják, hogy milyen drága a lakbér, a fűtés, az egyéb szolgáltatás a garzonban, hogy csak az így számított rezsire a minap 45 ezer forintot különített el Edit néni. Gyógyszerre 23 ezer forintot fizettek ki és nem is volt benne az egész havi - életet jelentő - patikaadagjuk.- Pedig vannak akik sokkal kevesebből kell megéljenek, ha csak az egy főre esőjövedelmet vesszük számításba - teszem hozzá nem túl udvariasan.- Tudjuk és nem is akarjuk mi sajnáltatni magunkat, hiszen beosztással, takarékoskodva, nagyon szerényen megélünk valahogy, de hát ezért dolgoztunk egész életünkben? - mondják szinte egyszerre. Azt már megint Edit néni fejtegeti, hogy a garzonbeli életminőség még az adott körülmények között is lehetne jobb, ha több figyelmet és gondoskodást kapnának az itt élők. Egyszerűen nincs gazdája, közös képviselője az itt lakóknak, aki különösen az idősek közös problémáit kezelné, sérelmeit meghaügatná és orvosolheti vissza a vételárat is. előadás során az is elhangzt hol kereshetik igazukat a sárlók, ha az üzlettel, a szóig tatóval nem tudnak „dűlt jutni”. Az Országgyűlés m 1977-ben hozott törvényt a gyasztóvédelemről, amely s bályozza azt is, a továbbiakb hol kereshetik igazukat a sárlók. Valamennyi megyéb így Nógrádban is létrejött dolgoznak a fogyasztóvédel felügyelőségek, amely álla szervezet és eljár a fogyasi bejelentések ügyében. A ti pülési önkormányzatokná jegyző foglalkozik a panasz kai és az Országos Fogyasí védelmi Egyesületnek is v nak területi szervezetei m den megyében. Nógrádban í gótarjánban és Pásztón hoz létre ilyen civil szervezetei amelyek nem rendelkezi ugyan hatósági jogosítvány kai, de egyre eredményes ben képviselik a fogyasztói dekeket. Ugyancsak a fogyasztóvél mi törvény „hozta létre” az í nevezett békéltető testületé Nógrád megyében Salgótarj ban, a kereskedelmi és ipái mara mellett működő 10 testület 1999-ben alakult megyék között utolsóként - tavaly már mintegy 80 pan; ügyet tárgyalt és ezek köze százaléka kiegyezéssel véj dött. A legtöbb panasz a p< ügyi szervezetek, a biztos társaságok és vállalkozók e érkezik. A testület célja, hoj szemben álló felek elkerülj; bírósági procedúrákat és b( sen megegyezzenek, a bep; szolt fél alávesse magát a kéltető testület döntéséi amely nem kötelező érvém A népfőiskolán szóba ke az is, hogy rendszeressé te; az idős emberek tájékoztató a fogyasztóvédelmi előadás rozat mellett az egyesület tájékoztató füzet kiadásé tervezi. Az ismeretek folya tos ismétlésével az a célja, 1 mielőbb kialakuljon a joga ismerő, érdekeit megvédő datos fogyasztó. Szívesen látnák a polgármester asszonyt is ná. A portának, a gondnokn azt mondják - nem feladata; lakókról való gondoskodó Salgó Vagyon Kft. is inkáb ipari parkkal foglalkozik. Ez jó, tarthatatlan így. Most a f< tások során is - ami szüks persze, de sok elkerülhető g dal jár - csak átszaladt a lal kon egy fiatalember.- Mégis, mit szeretnének l rétabban?- Egy megbízott közös kép löt, és hogy legalább félét egyszer meglátogatnának nünket itt a garzonházban illetékesebbek. Megkérdem hogy vagyunk, mi bajunk, dunk van? Látnák és tapa: nák, hogy élünk itt egy faluk ségnyi sokat fizető bérlőkén lasztópolgárként is. Talán denki nevében mondhaton méljük, hogy az új önkormá nagyobb figyelmet szentel élőknek és nagyobb gondosk sál lesz irántuk. Szívesen lát itt ebben a házban a polgái terasszonyt is, nem csak a ben ünnepélyes alkalmakki
