Nógrád Megyei Hírlap, 2007. február (18. évfolyam, 27-50. szám)

2007-02-14 / 38. szám

NOGRAD MEGYE 2007. FEBRUÁR 14., SZERDA Lakóhelyünk, Rétság A díjazottak csoportja Végh J. Rétság. Negyedik alkalommal hirdetett vers- és prózaírú-pá- lyázatot általános és középisko­lás tanulóknak a városi műve­lődési központ és könyvtár, Az eredményhirdetésre a magyar kultúra napja alkalmából szer­vezett ünnepségen került sor. A „Lakóhelyünk, Rétság” nevet vi­selő pályázatra ez alkalommal is számos írásmű érkezett. A bí­rálóbizottság vers kategóriában Megyesfatvi Petra költeményét találta a legjobbnak, míg a pró­zai írások közül GyuriczaÁdám dolgozata bizonyult a legsike­rültebbnek. Az arra méltó íráso­kat viszontláthatják a szerzőik a rétsági évkönyv következő számában. Zöld út és falusi turizmus Végh József A Börzsöny hegység egyik fe­le Pest, a másik Nógrád megyé­hez tartozik. Még az egyébként igen kiváló néprajzos kiadvány­ok is csak az egyik fél feldolgo­zására törekedtek. Mintha nem is létezne számukra a túloldal. Az elmúlt évtizedek során a me­gyehatárok hermetikusan elzár­ták a két térséget egymástól. Az adminisztratív határok ténylege­sen kettészakították a korábban természetes kapcsolatban álló te­rületeket. Ezt az ellentmondást ismerték fel a civil szervezetek, s szerveztek találkozót az ellent­mondás feloldására. A zebegényi találkozó során megfogalmazták, hogy céljaik között szerepel az Is, hogy úgy élesszék újra, tölt­sék meg tartalommal a falusi tu­rizmust, az ott élők is tisztában legyenek saját értékeikkel, lehe­tőségeikkel. Az összefogás útge­nerálója az Ökotárs Alapítvány, mely az ország első zöldútja megnyitásával már megterem­tette a továbblépés egyik lehető­ségét. A Váctói Drégelypalánkig megvalósult kerékpáros prog­ram során az érintett települések értékeire hívták fel a figyelmet. A tervekben szerepel a kezdemé­nyezés folytatásával a Börzsönyt körülölelő gyűrű bezárása. Szerencsések a Börzsöny Pest megyei oldalának lakói, hi­szen olyan kiváló civil szervező­dések segítik őket, mint a Bör­zsönyvidék Alapítvány, a Magosfa Alapítvány, vagy a szo­bi Börzsöny Múzeum Baráti Kö­re. Nálunk, Nógrádban még csak most bontogatják a szár­nyaikat a hasonló civil szervező­dések. Nagy tervekkel indult a Drégelypalánk környéki tíz tele­pülést összefogó kezdeménye­zés, de a lelkes fiatalokból álló diósjenői Civildió Egyesület is bekapcsolódott a munkába. Miután a szomszédos Szlo­vák Köztársaság is csatlakozott az Európai Unióhoz, s a határok immár mást jelentenek, mint ko­rábban, új esélyt jelent a határo­kon átnyúló együttműködés is. A határ immár nem elválaszt, hanem közelsége sokkal inkább lehetőségeket, adottságokat hoz azon törekvés mentén, hogy egy „varratmentes” európai térben élhessünk. A zebegényi sikeres találkozó egy íonéos lépés lehet az együtt­működés, együttgondolkodás terén. A program során kiemelt szerepet kapott mindazon helyi termék, amelyeket bemutathat­tak készítői. Ez alkalommal ke­rült sor az Ipoly menti ízek ver­senye nevezetű vetélkedésre is, mely a helyi étkek és italok ran­gos seregszemléje volt. A bemu­tatók, során Nógrádnak sem kellet szégyenkeznie, hiszen a kozárdi turizmus-szervezés és helyi termék értékesítés recept­je igencsak jelentős elismerést aratott. Száz éve született a rétsági páncélosok doni hős parancsnoka v. j. _______________________________ Rét ság. Vitéz nemes sárbogárdi Mészöly Gé­za magyar királyi páncélos őrnagy Egerben született 1907. január 3-án. Édesanyját Medey Mayer Teréznek, édesapját vitéz ne­mes sárbogárdi Mészöly Gézának hívták. Katonatiszti családból származott. Édesapja mipt a császári és királyi 44. gyalogezred századosa vett részt az első világháborúban, utolsó rendfokozata - akárcsak fiának - az őrnagyi volt. Mészöly Géza hivatalosan 1941. május 1- jén, vezényelten viszont már január elején ke­rült Rétságra, az akkori II. kerékpáros (harc­kocsi) zászlóalj hoz. Ez egy átalakulóban lévő alakulat volt, egyike a páncélos fegyvernem gyors felfejlesztése jegyében megalakuló harc- kocsi-csapattesteknek. A gyorshadtest 1941. júliusaés novembere közötti ukrajnai hadmű­veletei során alakulata egyik magyar gyártmá­nyú Toldi könnyű harckocsikkal felszerelt szá­zadának parancsnoka volt, amelyet a gépko­csizódandárok támogatására osztottak be. A szovjetek elleni hadművelet keretében elvo- nuk rétsági zászlóalj harckocsiegységei 1941. július 27-én estek át a tűzkeresztségen. A frontra vezényelt rétsági zászlóalj harckocsi­alegységei Gorgyijevkánál ütköztek meg a szovjet csapatokkal. A terep- és az időjárási fel­tételek nem kedveztek a támadásnak. Az al­egységekből közel harmincán meghaltak, töb­ben eltűntek, sokan megsebesültek. Újabb frontszolgálata, ezúttal a magyar hadtörténelem tragikus sorsú 2. hadseregé­nek kötelékében 1942. július 27-én vette kez­detét, amikor mint beosztott tisztet (kezdet­ben feltehetően mint tiszti személyi tartalé­kot) a Don mentén bevetett 1. páncéloshad­osztály 30. harckocsiezredéhez vezényelték. A viszonylag jelentős tiszti veszteségek mi­att rövidesen egy harckocsiszázad parancs­nokságával bízták meg, s alakulatával részt vett a korotojaki, illetve az uriv-sztorozsevojei Don menti hídfőcsatákban. Szeptember 11- én Sztorozsevojénél megsebesült. November elején egy Finnországban megtartott téli- harc-tanfolyamra vezényelték, ahol a finnek az 1939-1940-es finn-szovjet háborúban jól bevált téli harci módszereikre képezték ki a német és magyar tiszteket. A tanfolyam no­vember 24-től december 16-ig tartott. Mé­szöly Géza szabadsága letelte után 1943. ja­nuár 14-én tért vissza a hadműveleti terület­re, s a január 12-én meginduló szovjet offen- zíva, illetve á 2. hadsereg maradványainak visszavonulása alatt a 30/1. harckocsi-zász­lóalj parancsnoki teendőit látta el. A keleti hadszíntérről hazatérve továbbra is a Rétságon állomásozó harckocsi-alakulat állományába tartozott, amely 1941. október 1-jétől már l/ill. harckocsi-zászlóalj elneve­zés alatt szerepelt a magyar királyi honvéd­ség hadrendjében. 1944. július 1-jénőrnagy- gyá léptették elő. Az 1944. augusztus 23-i ro­mán átállást követően a magyar királyi hon­védség - Dél-Erdély birtokbavételét célzó - utolsó támadó hadműveletében mint a VII. hadtestparancsnokság páncélos előadója vett részt. Az Erdélyt megszálló szovjet csa­patok szinte folyamatos előretörése idején pa­rancsnoksága - feltehető­en összekötő tisztként - egy német-magyar ve­gyes harccsoporthoz osz­totta be. Október 10-én a Nagyváradtól északra fekvő Bihar községben folytatott * harcok során nyoma veszett. A magyar 12. tartalék hadosztály Wlészöly Géza gyalogos és tüzércsapat- testeiből, valamint a német 176. tábori pót­zászlóaljból és a szintén német 325. hadse­reg közvetlen rohamlövegdandár hat páncé­losából álló harccsoportnak ezen a napon Bihar körzetéből ellenlökést kellett indítania az előrenyomuló szovjet páncélosok feltar­tóztatására. A korabeli magyar veszteség-nyilvántartá­si dokumentumok Mészöly Gézát mint el­tüntet tartják nyilván, hősi halálának, vagy esetleges hadifogságba kerülésének körül­ményei nem ismertek. A szovjetunióbeli lá­gerekben elhunytak nemrég Oroszország­ból megkapott töredékeslistáján sem szere­pel a neve. A Hadtörténeti Intézet és Múzeum köz­ponti irattárában őrzött veszteségi kartonján található egy olyan bejegyzés is, amely arra utal, hogy a magyarországi hadműveletek alatti eltűnésének helyéről és idejéről - fel­tehetően a holttá nyilvánítás végett - 1950. július 15-én értesítették hozzátartozóit. A művész anya és lánya Szenográdi F. Szécsény. Génjeink, neveltetésünk egy életre meghatározzák életfel­fogásunkat, kijelölheti azt az utat, amin járunk, s nem egy esetben determinálják pályaválasztásun­kat. A művészvilágban nem ritka, hogy a gyermek folytatója a szülő hivatásának. A klasszikusok kö­zül többek között ilyen a Strauss dinasztia, de a kortárs művészet­ben is számtalan példát lehet feU sorolni. Közéjük tartozik a salgó­tarjáni Lóránt család. Lómat Já­nos, aki jelenleg nem él megyénk ben, művészetéről, munkásságá­ról már több alkalommal írtam. A feleségnek L Presits Lujzának és lányuknak, G. Lóráfit Lujzának Szécsényben, a Körösi Csorna Sándor Gimnáziumban van közös kiállítása. Az anyának és lányá­nak nem ez az első közös bemutat­kozása. L Presits Lujza Szegeden tanult Tanára, mestere VmklerLászlóha- mar felismerte tehetségét, szorgal­mát, a festészet iránti elkötelezett­ségét. A család 1966-ban került Salgótarjánba. A Gagarin Általá­nos Iskola vezető művész-tanára volt 1993-ig. Dolgozott szakfel­ügyelőként, a Bolyai János Gimná­ziumban rajz fakultációt vezetett 1982-től tagja a Magyar Alkotómű­vészek Országos Egyesületének, a Magyar Vízfestők Társaságának. Több mint két évtizedé, belesze­retett a tűzzőmánctechnikába. Olyan szeretettel, lelkesedéssel, „ odaadással beszélt erről a techni­káról, mint édesanya újszülött gyermekéről. Nyaranta a salgótar­jáni tűzhelygyárban, annak támo­gatásával, az alkotótársak részére kéthetes tűzzománctábort vezet Témáiban visszanyúlik a gyer­mekkorához, a somogyi népi ha­gyományhoz, de több képén ott van a palóc világ színes, és gazdag motívum világa is. B. Gedeon Haj­nalka salgótarjáni festőművész a kiállítás megnyitóján mondta róla: „a népi kultúra jóízűen egészsé­ges és valóban megfelelő feleleve­nítésére, csak a legkiválóbb művé­szek képesek. Ezek a művészek tisztelettel adóznak szellemi örök­ségünknek, de a művész a hagyo­mányt élő módon személyes va­rázzsal feltöltve, mai szemlélettel, egyéni érzelmekkel átitatottan tö­kéletes technikai biztonsággal megalkotva adja át nekünk.” Az ország számtalan városában volt kiállítása, bemutatkozott Lo­soncon, Füleken, tűzzománc kom­pozíciói több iskola falát díszítik, számtalan díjat tudhat magáénak. G. Lóránt Lujza az apai, anyai örökség méltó folytatója, érett mű­vész. 1995-től a rendszeres kiállí­tók közé tartozik. Általános iskolá­ban édesanyja, középiskolában Czinke Ferenc festő-és grafikus- művész, a főiskolán édesapja volt a mestere. Az ő alkotói hitvallása, az érzelmek közvetítése. Ráirányí­tani az emberek figyelmét a szép­re, rádöbbenteni őket, hogy vilá­gunkban, ahol emberi kapcsola­tok esnek szét, elidegenedünk egymástól, van szép és jó is, s ez kell, hogy legyen életünk fokmérő­je. A művésznő, aki rajz-matema- tika szakon szerzett diplomát azt mondta: az érzelmek kell, hogy le­gyenek életünk mozgatórugói. Mint művésztanár fontosnak tart­ja, hogy az ifjúságot komplex mű­vészeti hatás érje. Bátor szószóló­ja, nem csak a művészetben, az élet más területén is a generációs családoknak. Számára az alkotó művészet nem csupán kikacsoló- dás, önmegvalósítás; felelősség. Ahogy mondta, _& szülő felelős a gyermekéért, a tanár a rábízott if­júságért, a művész a közönség íz­lés formálásáért, értékek teremté­séért, érzelmek közvetítéséért. Nagyon sok egyéni kiállítása volt. 1998-tól tagja a Magyar Alko­tók Országos Egyesületének. Ked­velt technikái, az akvarell, a tűzzo­mánc, a pasztell, az akril, legújab­ban a textilkollázs. Képei, azon túl, hogy esztétikai élményt nyújta­nak, harmóniát, az élet örömét, kedvességét, szépségét közvetítik, érzelmeket váltanak ki. Még egy héttel közelebb... J. A. _____________________ Sor ozat. 23. hét Még mindig tart a tél, bár az időjárás tréfálkozik. Ebben a nyirkos, néha szeles, olykor na­pos időben sokkal könnyebben megfázunk, mint „kemény” mí­nuszban. Ha már megfáztunk, csak a pihenés, a gyógyszerek segítenek. Viszont meg is előz­hetjük a bajt! A terhesség első 12 hetében szinte semmilyen gyógyszert nem ajánlatos szednünk! A to­vábbi hetek során is ki kell kérni az orvos véleményét, hiszen na­gyon sok olyan készítmény is van, amely akár károsíthatja is a magzatot Néhány panasszal nem kell azonnal az orvoshoz fordulni. Ha kellően tájékozottak vagyunk, elég betérnünk egy drogériába. Néhány vitamin és teafű hatása jobb is lehet, mint a gyógyszere­ké, csak mindig a megfelelőt vá­lasszuk. De mire is jók a füvekből készült gyógyteák? Sok minden­re! Gondoljunk csak bele: régen nem voltak gyógyszerek, szinte csak növényekkel gyógyítottak. Vannak, akik manapság is a ter­mészetgyógyászat hívei - ők sok­kal szívesebben isznak meg egy csésze teát ahelyett, hogy beven­nének egy szem gyógyszert. De milyen szerekhez nyúljon a kis­mama, ha beteg? (Persze azok is, akik nem szeretnének gyógy­szert szedni!) A fejfájásra nincs hatásosabb, mint a citromos ká­vé. Főzzünk egy jó erős kávét és cukor, tejpor helyett csak két-há- rom evőkanál citromlevet te­gyünk bele. Az íze borzasztó, de még az erős migrént is gyógyítja. A torokfájásra kitűnő a zsálya, a lándzsás útifű, amit szirupként kapni és a hársfatea, amiből na­pi három-öt csészénél ne igyunk többet, mert heves szívdobogást okoz! Orr- és homloküreg-gyulla- dásra kamillával vagy sóval in- haláljunk. Kismamánk testhőmérséklete nagyon hamar felmegy. Néha még a gyógyszerek sem viszik lejjebb. Éppen ezért a szülei már gyermekkora óta vizes boroga­tással csillapították a lázát. En­nek az a titka, hogy a két boká­ra, a csuklókra, a tarkóra és a homlokra hideg vizes borogatást kell tenni. A borogatást húszper­cenként lehet cserélni és mind­eközben a test többi részét szin­tén hideg vizes ruhával kell töröl- getni. A fokozatosan hűtött vízzel való tusolás szintén lázcsillapí­tó. Különféle gyulladásos erede­tűbetegségekre és tisztítókúrára az alábbiból főzzünk teát: kamil­la, körömvirág, citromfű, csalán, cickafark (ez a növény a nőknél a rendszertelen havi ciklust is • beállíthatja, főleg ha ülőfürdő­ként alkalmazzuk!). Egy liter víz­hez két-két evőkanállal tegyünk és leszűrés után egész napra el­osztva kortyoljunk belőle! Gyo­morfájásra jó a kamilla és a cit­romfű, amely utóbbi egy termé­szetes nyugtatószer, így jobban alhatunk ha este megiszunk egy­két bögre citromfűteát. A kamil­lát ne igyuk rendszeresen, mert a bélbolyhainknak nem tesz jót! Emellett számtalan gyógynö­vényt ismer még a népgyógyá­szat, amelyeket mellékhatások nélkül alkalmazhatunk. A kö­vetkező héten a kismama- wellnessről olvashatnak. Töb­bek között arról is, hogy ártal- mas-e a szauna, a hajfestés és a szolárium a várandósság 40 he­te alatt?

Next

/
Oldalképek
Tartalom