Nógrád Megyei Hírlap, 2007. január (18. évfolyam, 1-26. szám)
2007-01-29 / 24. szám
7 2007. JANUÁR 29., HÉTFŐ NÓGRÁD MEGYE Farsang - a féktelen mulatozás ideje Február. A hónap neve a latin eredetű februus szóból ered, tisztulást jelent. A farsang időszaka ez, amikor várjuk a tavaszt, búcsúztatjuk a telet. Régen a farsang a fiatalok egybekelésének ideje is volt, ekkor tartották a legtöbb lakodalmat. Megyénkben is más-más szokás szerint ünnepük ezt az időszakot. Pádár Zsófia, Gulyás Edina Nem csak falvakban, az iskolákban is megünneplik a farsangot. (Képünkön a Stromfeld Aurél Gépipari, Építőipari és Informatikai Szakközépiskola bálozói.) Pásztó. A Rozmaring hagyományőrző csoport vezetője, Bacsa Sándorné mesélt nekünk arról, hogy a községben milyen hagyományokat tartanak számon. A helyiek farsangi szokása a „bakszékvivés” volt. Ez utóbbit sehol máshol nem tartják számon. Ennek története a következő: A „bakfazekat” megtömték foszton- kával - ami a fosztásból származó tollat jelenti - és apró üvegdarabokkal. Az elkészült fazekat - a bizonyos bakszéket - az öreg lányok és a kevésbé szimpatikus emberek udvarába dobták. A kevésbé jó szándékú ajándék a hideg miatt lefagyott és tavaszig nem is lehetett feltakarítani. Főleg farsang idején gyűltek össze a fiatalok a fonóházba, ahol farsangi dalokat énekeltek, mulattak és táncoltak. Ezt követően házról házra jártak, közben citeráztak és cimbalmon játszottak. RimÓC. A Gyöngyösbokréta hagyományőrző csoport élén álló Holecz Istvánná az ottani farsangi szokásokról mesélt lapunknak. Elmondta, ma már alig élnek a hagyományok, de a község színes palettával büszkélkedhet. A helyiek lovas kocsikkal vonultak végig farsangkor az utcákon, hangos zeneszó kíséretében, „maskarába” öltözve. Kezükben kosárral, tepsivel mentek be a házakhoz, ahol szalonnát, kolbászt gyűjtögettek. Ezért hívták őket „a farsangi koldusoknak”. Közben a következőket énekelték: „Farsang, farsang három napja, itt hagyott a lányok anyja. Kitgörheért, kit máiéért, némelyiket kismalacért. ” „Elgyiitt a farsang, majd itt hagy, jaj bizony néki! nk nagy jajt hagy!” „Jancsika szívem, Jancsika, mit hozott apád Budáról? Csicseri borsót, bablencsét, fekete szemű menyecskét.”„Hejgazdasz- szony, gazdasszony, ugorj a padlásra, hozz egy darab szalonnát, hagy húzzam a nyársra!” Ha szerencséjük volt a farsangi koldusoknak, bőven kaptak szalonnát, kolbászt, tojást. Ahol viszont semmi sem ütötte a markukat, a következőt énekelték: „Ette tyúktok sose tojjon, mindig csak kodácsoljon!” A farsang „a három napig tartó tánc” időszaka is volt. Rendszerint a fonóházból indultak a fiatalok, ahol bemelegítőként sarkantyús táncokat adtak elő. Farsangi bálok természetesen a mai napig is vannak, a hagyományok viszont az új generáció számára szinte teljesen ismeretlenek. Herencsény. A helyi hagyományőrző csoport vezetője, Petrovecz Lászlóné mesélt nekünk a térség hagyományairól, ahol farsang alkalmával összejött a falu apraja-nagyja és az ottaniak különböző jelmezekbe öltöztek. Szokás volt, hogy a háromnapos mulatság utolsó napján, éjfélre abba kellett hagyni a zenét és a táncot. A lányokat rendszerint az édesanyjuk kísérte el, a fiúkért pedig a bálba mentek, ha nem értek haza időre. Természetesen ez sok veszekedéshez vezetett anya és fia között. A következő kis versike erről szól: „Hamvazószerdán virradóra hetet üt a toronyóra. Nem hiába üt az ottan, azért tartják a toronyban. Harangoznak, röpül a hang, mint valami anyagalamb, mely fiait turbé- kolva hívja össze a vadonba. Basáné is menne a templomba, de még Bálint fiát várja haza. Hej, de ha azt várja, nem hamvazzák meg mára. Basáné megy a kocsmába, bekopogtat: küldjétek ki a fiamat! Én gyermekem kérlek szépen mondd meg nekem, mi lelt Téged? Anyád, aki rád vigyázott, vénségére meggyalázod? Bálint fiam gyere haza, ne feledd, hogy jó anyád hív. - Menjen, menjen anyámasszony, addig míg nem haragszom. Nálam még a fa virága, kendnél meg a hamva járja. Estig tartott a mulatság, akkor aztán abbahagyták. Vad kocsikon ordítoztak a faluban utca hosszat. De miért volna több esze a lovának, mint az urának? Neki vadult, széjjel szórta, véres fejjel, fehér hóra. Ennek ez a végbúcsúja... Édesanyám gondos szava, miért nem hallgattam szavára!” A régi, szép szokásokról manapság leginkább nagyszülőktől, déd- szülőktől és ezzel foglalkozó könyvekből értesülhetünk. Mégis egy- egy kis történet magával ragadja az embert és elgondolkodik azon, vajon milyen lett volna a régi miliő tagjai közé tartozni... Amit tudunk és amit eszünk Magyarországon a farsang vízkereszttől, január 6-tól a hús- vétvasárnapot megelőző negyvennapos böjt kezdetéig tart, azaz húshagyókeddig vagy hamvazószerdáig. Utolsó három napja „a farsang farka” a fékevesztett öröm és mulatozás ideje volt. Ez a vidám, tavaszelőző ünnepség a nagyböjttel ér véget. Hazánkban - elsősorban német hatás eredményeként - a középkorra tehető a színes ünneplés szokása, amely az utóbbi években mintha egyre erősebb lenne. A magyar farsang kifejezés a húshagyókedd, farsang éjszakája jelentésű német Fastnacht szóból származik. A farsang zajos mulatságait egy ősi hiedelem hívta életre. Régen azt hitték, hogy a tél utolsó napjaiban - amikor rövidek a nappalok és hosszúak az éjszakák - a nap elgyengül és a gonosz szellemek életre kelnek. Eleinte azért öltöztek az emberek ijesztő jelmezekbe, hogy elűzzék a halált, a gonosz erőket és a hideget. A régi hiedelmek ugyan ma már csak érdekességek, de az ünnepek harsánysága és a jelmezviselés szokása fennmaradt. Az ünnep arra is jó alkalom, hogy az egyes tájegységeken utánanézzenek a helyi farsangi népszokásoknak. Sok helyen ilyenkor a pártában maradt lányokkal tüsköt húzatnak, a fiatalok kakast ütnek. A busójárás kivételnek számít, mert azt soha nem felejtették el és idén is sok látogatót várnak az egyedülálló felvonulásra. Az emberek többsége azonban a művelődési házak és a szórakozóhelyek által szervezett bálokon ünnepel manapság. A mulatságokon az elbujdosott tél helyett jobb híján egymást ijesztgethetik a résztvevők. A farsangi mulatságokat gazdagon terített asztalok jellemzik: sok a különféle húsokból készített leves és sült, sok az édesség; a következőkben jellegzetes farsangi ételek receptjeiből adunk némi ízelítőt. Farsangi részeges csirke Hozzávalók: egy csirke, 8 dkg vaj, 3 dl fehérbor, 12 dkg füstölt szalonna, majoránna, őrölt bors és só. A megmosott csirkét kívül-belül megsózzuk, belsejét majoránnával, külső felületét borssal fűszerezzük. Az így előkészített csirkét magas falú tepsibe helyezzük, leöntjük olvasztott vajjal, továbbá aláöntjük a fehérbort. Sütőben, letakarva pároljuk, szükség szerint pótoljuk az elpárolgott bort. Amikor megpuhult, hajszálvékony szalonnaszeleteket borítunk rá és ropogósra sütjük. Farsangi fánk Hozzávalók: 38 dkg liszt, 4 dkg élesztő, 6 tojássárgája, 7 dkg vaj, 8-9 evőkanál tej, 1 evőkanál cukor, 1 kávéskanál rum, negyed citrom reszelt héja, csipetnyi só, olaj, vaníliás cukor, barackíz. Az élesztőből a cukorral, kevés liszttel és négy evőkanál langyos tejjel kovászt készítünk. A tál közepére - amelyben a fánk készül - tesszük a kovászt, köréje a lisztet. Betakarjuk, és langyos helyre tesszük, amíg megkel. A tojássárgákat a sóval elkeverjük, és a liszthez öntjük, hozzáadjuk az olvasztott vajat valamint a maradék felforralt, kihűtött tejet. Addig verjük, amíg hólyagos nem lesz (ilyenkor már elválik a kanáltól), majd betakarva meleg helyen kelni hagyjuk. Végül lisztezett deszkára borítjuk és ujjnyi vastagságúra nyújtjuk ki. Ezt követően letakarjuk és hagyjuk tovább kelni, majd kiszaggatjuk és forró olajban kisütjük (először fedő alatt, majd a megfordítás után már fedő nélkül). A fánkokról az olajat szalvéta segítségével leitatjuk, majd meghintjük vaníliás cukorral és barackízzel kínáljuk. Sertéskocsonya Hozzávalók: 1,5 kg kocsonyahús bőrkével (ízlés szerint lehet beletenni fele-fele részben füstölt kocsonyahúst is), 1 sárgarépa, 1 petrezselyemgyökér, egy kevés zeller, 1 kis fej vöröshagyma, 3 gerezd fokhagyma, só, egész bors, piros- paprika, 1 hegyes szárított erős paprika. A jól megtisztított kocsonyahúst bő hideg vízben feltesszük főni. Ha felforrt, a vizet leöntjük róla, és annyi hideg vízben, amennyi ellepi a húst, újból feltesszük főni. Ha forrni kezd, megsózzuk, hozzáadjuk a zöldséget, vöröshagymát, fokhagymát, hegyes paprikát és a borsot és kicsi lángon lassan puhára főzzük. A levet egy tiszta vászonruhán átszűrjük, utána teljesen lezsírozzuk, majd hagyjuk kihűlni. A nagyobb csontokat eltávolítjuk, a sovány és kövér húsdarabokat egy mély tálba vagy négy mélytányérba rakjuk, egyenlően elosztva. Ráöntjük a kihűlt levet, és a tetejét piros- paprikával megszórjuk. Hideg helyre állítjuk. Nógrádi farsang A farsang a lakodalmak, disznótorok s egyéb mulatozások időszaka volt. Hamvazószerdát megelőző három nap, melyet „farsangutójának”, „farsangfarkának” is szokás volt nevezni, az igazi mulatozások, játékok ideje. A mátrakeresztesi Mátragyöngye népdalkor vezetője, Vígh Józsefné mesélt az ottani szokásokról. Mint mondta, sajnos a régi hagyományokat már nem ápolják, és azok az emberek sem élnek, akik még részt vettek ezeken a mulatságokon. Valamikor ez idő tájt háromnapos vigasságot tartottak a faluban, melynek során minden évben ugyanazt az alacsony vicces, humoros férfit felöltöztették régi népviseletbe menyasszonynak. A vőlegénnyel és a kisbíróval együtt felültek a lovas kocsira és elindultak végig a falun. A menet elején lovas csendőröknek öltözött férfiak haladtak, kakastollas kalapban. Fiatal lányok kísérték őket, szintén népviseletben. A menet végigvonult Mátrakeresztesen, több helyen megálltak, ilyenkor a kisbíró kidobolta a falu történetét, vicces híreket és pletykákat mesélt. Betértek azokhoz a házakhoz is, ahol betegeskedett valaki és mókás versikékkel igyekeztek felvidítani a lábadozót, elűzni a betegséget. Cserébe mindenhol kaptak kolbászt, tojást, szalonnát, amit megsütöttek és elfogyasztottak. Akkoriban még sokan játszottak valamilyen hangszeren: hegedűn, citerán, trombitán. A nap végén elővették a „zeneszerszámaikat” és szabadtéri bálon ropta a falu apraja-nagyja. Litkén az első világháború előtt farsang három napján nem dolgoztak, nehogy betegek legyenek. A vasárnapi litánia után kezdődött a mulatozás, s tartott három napig. Kedden reggel a fiatalok dudaszóval, táncolva járták végig a falut nyársakkal kezükben, s a házak- ra betérve az alábbi verset mondták: Itthon van-e a gazda, van-e jó farsangja? Menjen fel a padlásra, hozzon le szalonnát, szúrja a nyársamra! Ipolytarnócon a farsangkeddje a „bakkuszok” napja volt. A legények különböző maskarákat magukra öltve, arcukat álarc mögé bújtatva, kezükben nyársat tartva, táncolva, mulatozva járták be a falu utcáit. Végül a fonóházba mentek, ahol a házaknál kapott tojást megsütötték, a szalonnát a cigányoknak adták. Levették jelmezeiket és táncolni mentek. A bakkuszoknak kedvelt játéka volt, hogy az utcán bámészkodókhoz odamentek, incselkedtek velük, bekormozták őket. A farsangi táncmulattság a házasságok előkészítője is volt. A XX. század elején Honton az a lány, aki „valamelyik legényre számított”, annak farsang vasárnapjának reggelén bokrétát küldött. Egy legény több bokrétát is kaphatott, bármennyit elfogadtak a fiús háznál, de csak azt a bokrétát tűzte kalapjára, melynek küldője neki is tetszett, akit a szülei kiszemeltek számára feleségül. Ez a lány a legény anyjától húsvétkor rózsás pántlikát kapott. A táncmulatságban is azt a leányt illett először táncba vinni, akinek a bokrétáját viselte. Ez a hosszú mulatozásos farsangi szokás a két világháború között szűnt meg, amikor is a falusi, paraszti életmód megváltozott, a falusi fiatalság egyre nagyobb számban talált munkát a környékbeli bányákban, a salgótarjáni ipari üzemekben. Farsangi ének (népköltés) Hipp-hopp farsang! megölték az ártányt, nem adják a máját, csak a szalonnáját, Adjon az Úristen ennek a gazdának hat szép ökröt, nyolc kis bérest, arany ekét a kezébe, arany búzát a földjébe, Hipp-hopp farsang!
