Nógrád Megyei Hírlap, 2006. december (17. évfolyam, 281-304. szám)

2006-12-30 / 304. szám

12 2006. DECEMBER 30., SZOMBAT SPORTTÜKÖR Volt egyszer egy csapat... És lesz is? Sokat írunk - írok - mostanában a Stécéről. Nem any- nyira a megyei bajnokságban - egyébként remekül - szereplő jelenlegiről, hanem a korábbi évtizedekben a nemzeti bajnokság élvonalában is helyt állt, több nemzedéket is átfogó csapatokról és játékosokról. Azokról, akik sikert sikerre halmozva országszerte is­mert és elismert névvé fényesítették az 1920-ban ala­kult SBTC-t, amely mintegy Salgótarján jelképe, hír­nevének kovácsa is lett. Nyilván az egykori kedven­ceknek is jólesik a nyilvánosság, a publicitás - ebből is érezhetik, hogy nem felejtették el őket - de a város­nak is szüksége van arra, hogy megőrizze örökségü­ket, erkölcsi és sportértékként éltesse példájukat. Effajta gondolatok juthattak a megye és város vezetőinek is eszébe, amikor úgy döntöttek: megvendégelik az NB I-ben vala­ha - akárhány mérkőzést is - játszott játékosokat. Egy részük ugyan máshol él, már nehezen mozog, vagy éppen beteg, nem kevesen azonban elfogadták Becsó Zsoltnak, a Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése elnö­kének meghívását és részt vet­tek a megyeházán rendezett va­csorán. A legidősebb, a 88. élet­évében járó Balázs Pál volt, aki 1938 és '48 között 108 mérkőzé­sen viselte a fekete-fehér mezt, s ugyancsak az ékesebb korosz­tályt képviselte Szabó László, Dávid Róbert és Nagy Pál is. A legnagyobb számban a törzsgár­da, a gyakran látott derékhad tagjai - mások mellett - Básti Ist­ván, Cserháti József, Cséki János, Földi Attila, Gecse Ferenc, Hor­váth Ferenc, Jeck Ferenc, Juhász István, Kajdy Tibor, Kmetty József Kovács István, Kökény József Kriskó Lajos, Lipták Zoltán, Szalay Miklós, Szoó József Szőke István, Répás Béla, Varga Sándor - jelentek meg, de olyanok is ta­lálkozhattak most egymással - mint Angyal Csaba, Balga József Havasi Pál, Horváth Károly, Gaiger János - akik ritkábban vesznek részt hasonló összejö­veteleken. A végleg eltávozottak­ra - Bablena Lászlóra, Csáki Bél­ára, Csekő Tiborra, Csuberda Fe- rencre, Géczy Pálra, Jagodics Lászlóra, Jancsik Mihályra, Jedlicska Sándorra, Kiss Gyulá­ra, Kocsis Lajosra, Lahos László­ra, Oláh Gézára és Dezsőre, Ré­pás Gáborra, Salgó Györgyre, Sándor Gyulára, Taliga Ferencre, Toldi Miklósra, Vilezsál Oszkár­ra, Zsédely Sándorra, Zsengellér Gyulára és sok más neves elő­dükre, szeretett társukra - egy­perces néma felállással emlékez­tek a túlélők. A vendéglátók nevében első­ként Becsó Zsolt köszöntötte a megjelenteket. - Volt egyszer itt egy csapat, az SBTC, amely sok dicsőséget szerzett a városnak. Büszkék lehetünk rá, mert szer­te az országban még mindig em­lékeznek sikereire, egy-egy kor­szak játékosaira. Nem engedhet­jük meg, hogy elhomályosulja­nak, elfelejtődjenek az emlékek. Ezt megelőzendő hívtuk most össze a volt NB I-es futballistákat- mondta az elnök és hozzátette:- Ezentúl minden évben sort ke­rítünk hasonló, közösségerősítő összejövetelre. Székyné dr. Sztrémi Melinda polgármester megemlítette, hogy személyes emlékei is van­nak a mérkőzésekről, mint vá­rosvezető pedig köszönetét, elis­merését fejezte ki a múltban el­ért eredményekhez. Elmondta: azon fáradozik, hogy az elkövet­kezendő években a város sport­élete újra a régi fényében ra­gyogjon. Ehhez kérte az egykori játékosok segítségét is. - Az utánpótlás-nevelés szempontjá­ból is fontos - emelte ki a polgár- mester asszony - hogy legyenek követhető, követendő példaké­pek, csapatok a versenysport te­rületén is. Kakuk József autókereskedő, szintén Volt Stécé-játékos, a va­csoraest egyik szervezője is szót kért. Kifejtette: talán az utolsó le­hetőséghez érkeztünk, hogy ösz- szefogva megmentsük az SBTC képviselte értékeket, s megte­remtsük a fokozatos előrelépés feltételeit. Arra kérte társait, hogy ezt a közös szándékot a Stécé-indulóval nyomatékosít- sák. Miután elhangzott a „Büszke szép zászlónk, ha lobog...”, a já­tékosok nevében Krajcsi József köszönte meg a meghívást. - Örömmel értesültünk róla, hogy vendéglátóink ilyen meg­tiszteltetésben részesítenek bennünket. Mi az SBTC színei­ben mindig szeretett városun­kat is képviseltük. Reméljük - mondta - hogy utódainknak is lesz módjuk Salgótarjánért küz­deni és újabb szép sikereket el­Egy igazi óévi-újévi viadal a négysánc-sorozat SÍUGRÁS Új hullám vagy a régi nagyok? - Ahonen példátlan lehetősége A társbérletben címvédő Janne Ahonen megelőzheti a sí­ugró négysánc-verseny történe­tének legeredményesebb-sze­replőjét, a hozzá hasonlóan négyszeres győztes német Jens Weissflogot, amennyiben meg­nyeri az 55. alkalommal kiírt, két-két németországi és osztrák állomásból álló sorozatot. A leg­nagyobb favorit ugyanakkor mégsem az 1999-ben, 2003-ban, 2005-ben és idén győztes finn világklasszis, hanem a Világku­pában remeklő fiatal titánok. Ahonen ugyanis ebben a sze­zonban még dobogóra sem áll­hatott fel Vk-viadalon. A szakér­tők szerint három idén berob­bant tehetség, illetve az élvonal­ba „visszaugró”, a Vk- pontversenyben élen álló svájci Simon Ammann számít esélyes­nek. A fiatalok közül a finn Arttu Lappi, a norvég Anders Jacobsen az idei öt versenyből egyet-egyet, míg az osztrák Gregor Schlierenzauer kettőt nyert meg. Ammann a szezon kellemes meglepetése, hiszen 2002-ben, Salt Lake Cityben nyert két olimpiai aranyérmén ...Amman jön? kívül csak egy Vk-fordulót nyert, s idén sikerült begyűjte- nie pályafutása második sikerét is. A „régi” sztárok közül első­sorban a lengyel Adam Malysz és a svájci Andreas Küttel har­colhat az összetett sikerért. A négysánc-versenyen - amelyen tavaly először holtverseny ala­kult ki az élen'Ahonen és a cseh Jakub Janda között - persze nem csak a szakmai elismeré­sért küzdenek a síugrók: mind a négy állomás első tíz helye­zettje között 70 ezer svájci fran­kot osztanak szét, a győztesek 30 ezerrel gazdagodnak. A soro­zat első helyezettje pedig átvehet egy Nissan Qashqai terepjárót, amely hivatalosan csak február végén kerül piacra. A sorozat el­ső, oberstdorfi állomása pénte­ken a selejtezővel kezdődött el a versenyre ma szombaton kerül sor. Az 55. négysánc-verseny programja: december 30., szom­bat: Oberstdorf (Németország) ja­nuár 1., hétfő: Garmisch- Partenkirchen (Németország) ja­nuár 4., csütörtök: Innsbruck (Ausztria) január 7., vasárnap: Bischofshofen (Ausztria) Székyné dr. Sztrémi Melinda Salgótarján polgármestere és Básti István olimpai bajnok, a megye újonnan delegált olimpiai bizottsági tagja érni. Ehhez kívánt eredményes munkát a megye és a város ve­zetőinek. Ugyancsak Krajcsi Jó­zsef javasolta, hogy a távol lévő, betegeskedő Szőj ka Ferencet, a Stécé történetének kiemelkedő személyiségét, legendás alakját kedvenc dalával köszöntsék. S Gabora Károly zenekara azon nyomban vette a lapot s felhang­zott „Az acélgyári fenyveserdő aljában...” közismert, fülbemá­szó dallama. S aztán - ahogyan lenni szo­kott - megkezdődött a kvaterká­zás, a véget nem érő nosztalgiá­zás. A Budapesten élő Baranyai Gyula - aki 1967 és 72 közötti években 93-szor lehetett tagja az NB I-es Stécének - elmondta, hogy aktív pályafutását befejez­vén sokáig edzősködött. A Stécé- ifinél kezdte - Balga József, Ba­lázs Zsolt és Mohácsi Lajos is ját­szott az ő szakmai irányításával - s máig büszke az Agria Kupa megnyerésére, mert a vert me­zőnyben a Fradi is ott volt. Ké­sőbb dolgozott a Volánnál, Pász- tón és Bátonyterenyén is, majd különböző beosztásokban hosz- szú éveket töltött nevelő egyesü­letében a Rákosszentmihályi AC-nél. Jelenleg már nyugdíjas, nincs kapcsolata a sporttal, de mindig szívesen emlékszik visz- sza a nógrádi évekre, az itteni barátokra, annál is inkább mert felesége révén is kötődik a me­gyéhez. Kovács II. József- akit0 haja színéről „Vöri”-nek becé: nek - 1974-től ’84-ig 237 mécs­esén - ebből 131 NB I-es volt - játszott az SBTC-ben. Máig emle­getett sztori vele kapcsolatban, hogy a tóstrandi pályán az abla­kon keresztül az öltözőbe rúgta a labdát. A keménykötésű hát­véd 1985-től több mint tíz éven át a vizslási csapat szolgálatában állt. Manapság már legszíveseb­ben fiáról, Péterről beszél, aki ugyancsak a Stécéből indulva a norvég I. osztályban focizik és annak idején Lothar Matthäus a magyar válogatottnál is számí­tásba vette. A büszke apa el­mondta, hogy Péter az egyik sze­zonban 18 meccsen 17 gólt szer­zett, zömmel fejjel. A fejjátékban Kajdy Tibor a példaképe. A dis­kurzusba Lipták Zoltán - akinek a fia szintén tehetséges focista, jelenleg az NB Il-es Pápán rúgja a labdát - is beleszólt: Peti na­gyon szerény, rendes ember, mindig tudta, hogy honnan in­dult, s mit köszönhet a szülői háznak... ■ Csongrády Béla TWM) Ü NI MOST IS »MÁZZUK HŰSEGET! Nyeremények loiy összértékben! jáflH| Három hónapon át tartó sorosolásunk második fordulójához érkeztünk. Január hónapban is 21 szerencsés [fizetőnkhöz kopogtat majd be Fortuna. E havi fődíjunk egy |J uii Fin apix digiííiJjj fényképezőgép és gazaaratalál még további 20 értékesmyeremény. Fizessen továbbra is elő a Nógrád Megyei Hírlapra, s a többit bízza a szerencséjére. _____xsMíls ®GynlM. A TtpiíSastík öü3x®si?áB fetj^EEuiteD MP

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom