Nógrád Megyei Hírlap, 2006. november (17. évfolyam, 256-280. szám)

2006-11-09 / 262. szám

4 Időtöltés kis városunkban 2006. NOVEMBER 9., CSÜTÖRTÖK $A7TÓ &$ TANUt-Á$ Tavaly szeptemberben új lehe­tőség nyílt a térség lakói számá­ra, ugyanis megnyílt Bátonyte- renye tanuszodája. A létesítmény újabb alternatívát nyújt a sportolnivá- gyóknak, de emel­lett a pihenni vá­gyók is megtalálják a megfelelő elfog­laltságukat. Az uszodában korhatár nincs, így a legkisebbektől a legidősebbekig kel­lemesen eltölthetik szabad idejü­ket. Többféle szolgáltatás is igény­be vehető: babaúszás, gyógyúszás, versenyek, nyári úszótáborok, is­kolai úszóoktatás kedvezményes bérlettel, éjszakai fürdőzés, céges bulik, folyamatos akciók, szüli- napi és más családi események helyszíne. A szépülni vágyók szá­mára a wellness-sziget nyújt meg­újulást, ahol szaunázni, illetve szo- láriumozni lehet. A legkedveltebb a pezsgőfürdő, amely kellemes hő­mérsékletű vizével felüdítő él­ményt okoz. Szerintem jó ötlet volt egy ilyen létesítmény megnyitása kis városunkban. ■ Cserháti Katalin Váci Mihály Gimnázium 12. a Művészhobbi Mindenkinek van va­lamilyen hobbija, érdek­lődési köre. Vannak akik gyűjtenek valamit, például CD-ket, bélyegeket, különféle tárgyakat, mások barkácsolnak, de akadnak olyan fiatalok is, akik könyvet olvasnak és verset írnak. Számos di­áknak a sportolás a hobbija. Nekem a festés és a rajzolás a kedvelt elfoglaltságom. Ez a tevékenység pihentet, kikapcsol, kiélhetem alkotási vágyamat. Készíthetünk képeket vá­szonra és különböző mé­retű rajzlapokra. Külön­féle rajzolási és festési technikákat alkalmazhatunk, például vízfesték­kel, temperával, tollal, tussal, szénkrétával, pasz­tellkrétával, akvarellel és olajfestékkel. A leggyak­rabban a ceruzával készült rajzokat készítem el. ■ Bajnóczi Szilvia Váci Mihály Gimnázium 11. b Mindannyiunk öröme Hobbi vagy kedvtelés, mond­juk így is, úgy is. Több százféle hobbi létezik, hogy ki melyiket választja, érdeklődésétől függ. Manapság egyre több ember hódol az extrém sportoknak, ők az izgalmak miatt választották az adott sportágat. Másoknak az állatokkal való foglalkozás a kedvtelésük, sokan lovagolnak, mert ebben lelik örömüket. Per­sze vannak klasszikus hobbik, például az olvasás, amelyet én magam is szívesen űzök. Az ol­vasás nem pusztán időeltöltés, kikapcsolódás, hanem a műve­lődés eszköze is. E célból általá­ban a klasszikus szerzők mű­veit emelik le a polcról, míg az elsőként említett okból olvasók a kedvenc íróik, költőik műveit választják. Hideg téli estén, a kandalló mellett, kényelmes karosszék­ben, egy csésze forró teával a kézben nem is ajánlhatnék mást a kedves olvasónak az ol­vasáson kívül. A komolyzene szintén nagy­szerű kikapcsolódást nyújthat főleg akkor, ha valaki azért hall­gat Bachot, Mozartot, Liszt Fe­rencet, hogy felvágjon vele, ha­nem mert ebben a műfajban ta­lálta meg a hozzá közel álló stí­lust. A szerencsés embereknek a munkájuk egyben a hobbijuk is. ■ Hajdú Viktória Váci Mihály Gimnázium 11. b Az emberek szórakozása: a hobbi A hobbi olyan szórakozási for­ma, amelyben az emberek fur­csa, vágyaikat kiélhetik. Régen nagy divatja volt a bélyeggyűj­tésnek, de ez ma már klasszi­kusnak számít. A fiatalok körében már a PC- s játékok, zenei CD-k, poszterek gyűjtése került a középpontba. A tehetősebb emberek extrémebb dolgok felé vonzódnak, például a műkincsgyűjtés. Rendkívül híres és szórakoz­tató hobbinak számít az autó­gyűjtés. Ki a sportkocsik, ki a ré­gi autók pénzt nem kímélő be­szerzését kedvelik. Az extrém sportoknak is ha­talmas kultusza van. A gátugrás, a freestyle motokrossz és az ej­tőernyőzés a fiatalok körében igen népszerű. Számukra az em­berben felgyülemlő adrenalin a legnagyobb érzés. Léteznek a fentiektől béké­sebb sportok is, mint például a gördeszkázás, görkorizás, bi­ciklizés. Sportolás közben olyan mutatványokat mutatnak be, amelyektől egy artista is elké­pedne. ■ Balogh Bianka Váci Mihály Gimnázium 11. b Aprajától a Muzsláig Érdeklődési köröm, hobbim a néptánc. Néptáncolok már ke­reken tizenhárom éve. Alsó ta­gozatos koromban az iskola néptánccsoportjában táncol­tam. Majd általános iskola 5. osztályától az Apraja néptánc- csoport (a Muzsla utánpótlás­csoportja) tagja lettem. Itt négy évig táncoltam, rengeteg él­ménnyel gazdagodtam. Gimna­zista koromban kerültem fel a „nagy” Muzslába, a Muzsla Néptánc és Hagyományőrző Egyesületbe táncolni. Még min­dig itt táncolok. A Muzsla néptáncegyüttes 1983-ban alakult, vezetőjük Ágoston László és Tóth Lászlóné (Marica néni). Repertoárjuk fel­öleli a Kárpát-medence magyar tánckincsét. Művészeti munká­juk elismerését jelzik a nemzet­közi fesztiválokon nyert díjat. Meghatározó a csoport azon tö­rekvése, hogy az egyes tájegy­ségek táncait korhű népvisele­tekben mutassa be. E cél érde­kében a táncosok saját maguk készítik el a hagyományokhoz hű viseletét. A Muzslának nemcsak a tánc­lépések elsajátítását köszönhe­tem, hanem barátságok születé­sét is. Dióhéjban ennyit a hobbimról remélem minél többen kedvet kapnak a néptánc szeretetéhez. ■ Katzenbach Petra Váci Mihály Gimnázium 11. b Az én hobbim Nagyon sokféle hobbi léte­zik. Más és más hobbija van nőknek és férfiaknak. Van­nak veszélyes, kevésbé veszé­lyes, költséges, kevésbé költ­séges, koronként változó hob­bik. Az emberek egy részét hobbijuk gyermekkoruktól idős korukig elkíséri. Az első hobbim a szalvéta­gyűjtés volt. Később a levél­papírok gyűjtése is sok örö­met okozott, amelyet barátnő­immel cserélgettünk. Legutóbb a kulcstartók gyűjtése vált hobbimmá. Családomtól, barátaimtól születésnapomra, névna­pomra, karácsonyra mindig kapok egy-egy újabb dara­bot. Kulcstartókészletem je­lenleg hatvan darabból áll. ■ Endrész Tímea Váci Mihály Gimnázium 11. b Szórakozás Rákóczibányán Baráti körömmel szórako­zási lehetőségünk évszakon­ként változik. Minden nyáron megszervezik a falu- és gyer­meknapot, amely a fiatalok számára a legjobb kikapcso­lódási lehetőségek közé tarto­zik. Nyaranta barátaimmal gyakran megyünk horgászni, szervezünk biciklitúrákat. Télen DVD-filmek nézésé­vel, vagy hógolyózással tölt­jük el a szabad idejűnket. A hobbijaim között szere­pel az állatgondozás is, amely három rozsdafarkú fióka fel­nevelésével kezdődött. A fió­kák már korán reggel csiri­peltek, mert éhesek voltak. Én fogtam nekik legyet, szöcskét és még más rovaro­kat is. A gondozásuk alatt na­gyon megszerettem a madár­fiókákat. A kirepülésük után szomorúság fogott el, de nagy örömömre a madarak a mai napig visszajárnak hozzám. ■ Handó Bianka Váci Mihály Gimnázium 10. c A te hobbid? A mindennapi rohanásban minden embernek szüksége van olyan maga választotta el­foglaltságra, amelyben örömét lelheti. Kell valami, amivel le­vezethetjük fölös energiánkat, vagy éppen a stressz okozta fe­szültséget. Ha egy filmforgatáson len­nénk, s a fenti tulajdonságok­nak megfelelő karaktert keres­nénk, ennek a szerepkörnek a hobbi felelne meg. Természe­tesen itt is akad kivétel, hiszen van, aki azt mondja: a munká­ja a hobbija. Az én „munkám” a tanulás, s hogy őszinte le­gyek, nem a hobbim, de melyik fiatalnak lenne az? Vegyünk például egy fizikai munkából élőt. Belefásulna az unalomba és elájulna a fáradtságtól, ha még ráadásként malteroznia kéne, vagy egy irodában dolgo­zónak még több iratot rakná­nak az asztalára - hobbi gya­nánt. Ugyan már! Ezernyi kellemes időtöltés kö­zül lehet válogatni és választa­ni, csak az nem talál, aki nem is keres. Persze vannak olyanok, akik azt mondják: nincs rá ide­jük. „Csak arra nincs időd, ami­re nem akarod, hogy legyen” ­mondja mindig egy jó barátom. Szerintem igaza van, de ez nem csak a hobbira vonatkozik, ha­nem az élet más területeire is. Sokan idegeskednek, rágódnak feleslegesen olyan apró dolgo­kon, amelyeken nem kellene. Nekik mondom: állj!!! Ne törődjünk mindig csak a külvilággal, figyeljünk ma­gunkra is, legyünk optimisták, s néha tegyük azt, amit szeret­nénk! Hiszen egyszer élünk - a hobbinkban talán kétszer! ■ Simon Szilvia, 11. a Táncsics Mihály Közgazdasági Szakközépiskola, Salgótarján Generációról generációra Az emberek - mióta világ a vi­lág - mindig eljártak szórakozni, hogy egy nehéz hét lezárásaként kicsit feltöltődhessenek, kikap­csolódhassanak. Régebben az el­sődleges szempont az volt, hogy minél jobban érezzék magukat, kapcsolatokat teremtsenek és is­merkedjenek. Manapság - sajnos - ez kicsit másképp van a fiatalok körében. Ugyan még mindig az a legfontosabb, hogy lazítsanak, élvezzék a jó hangulatot, ám a módszerek egy kissé megváltoz­tak ez irányban: a péntek esti órákat elképzelhetetlennek tart­ják alkohol és cigaretta nélkül. Az első lépés: megalapozni az éj­szakát egy kisfröccsel, mielőtt átlépik a diszkó küszöbét... Szomorúan veszem tudomá­sul, hogy már a 13-14 éves gye­rekek körében is ez a divat jár­ja. Én ilyen idősen még a Bar- bie-babáimmal játszottam, s nem szégyellem kimondani: 17 évesen kóstoltam bele először és utoljára a füstös, zajos szóra­kozóhelyek világába! Többre ér­tékelek egy jól megszervezett, barátokkal együtt töltött hét vé­gi programot. Idén nyáron pél dául a kosárlabdapályán töltöt­tük a legtöbb időt, játszottunk, beszélgettünk, nevettünk, egy­szóval fantasztikusan éreztük magunkat. Számomra hobbinak tekinthe­tő az utazás, a barátok, a zene, a sport, leginkább a Forma-1. Au­gusztusban megadatott nekem a lehetőség, hogy öt felejthetet­len napot tölthessek el a mogyo­ródi pályán. Az lenne az igazán jó, ha a fi­atalok kicsit körülnéznének a vi­lágban, s belátnák azt, hogy a szórakozás nem a dohányzásból és a lerészegedésből áll, hiszen ezzel csak annyit érnek el, hogy tizenévesen tönkreteszik az előt­tük álló éveket, ráadásul a lehe­tő legrosszabb példát mutatják az utánuk következő generáció­nak. Ennek pedig mi értelme van? Bizton állíthatom, hogy semmi! ■ Tóth Brigitta, 12. d Táncsics Mihály Közgazdasági Szakközépiskola, Salgótarján Unaloműző Ez a szó: szórakozás, minden­kinek mást és mást jelent. Mivel egy pici faluban élek, nincs sok olyan hely, ahol ki lehetne kap­csolódni, szórakozni lehetne. Va­laki akkor érzi jól magát, ha min­den hét végén elmegy diszkóba vagy házibuliba, de vannak olyan emberek is, akik inkább moziba vagy színházba járnak szívesen. Én nem vagyok egy bu- lizós típus, ám ha arról van szó, én is elmegyek pár barátommal jobb szórakozóhelyekre, ezzel együtt nagyon szívesen járok színházba, ha időm is engedi. A hobbijaim közé elég sok minden tartozik, így például a főzés is. Már gyerekkoromban felfigyeltek a szüleim arra, hogy szeretek a konyhában tevékeny­kedni, s ahogy cseperedtem, egyre több feladatot láttam el, mostanra pedig már komplett ebédet is el tudok készíteni, ami­nek természetesen a családom nagyon örül. Szeretek különle­ges, ízletes ételeket főzni, s sze­retek a fűszerekkel különböző ízhatásokat elérni. Az is előfor­dul, hogy előkeresek pár alap­anyagot, s kitalálok saját magam teljesen új ételeket. Elkezdek al­kotni azzal a jelszóval: lesz, ami lesz! Általában a hatás nem ma­rad el, s az ennivaló sem marad meg. A főzésen kívül még na­gyon szeretem a zenét, mert az mindig a hangulatomhoz illeszt­hető és nyugtató hatása van. Mindenkinek a saját szíve jo­ga eldönteni, hogy mivel tölti a szabad idejét, csak az a lényeg, hogy amit csinál, azt élvezze! ■ Tóth Nikoletta, 12. d Táncsics Mihály Közgazdasági Szakközépiskola, Salgótarján Szórakozás „sötétben és fényben" A mai fiatalság szórakozás te­rén két csoportra oszlik: azokra, akik nem tudnak kábítószerek, alkohol nélkül szórakozni és azokra, akik elutasítják ezeket. Buli = alkohol, drogok? Vélemé­nyünk szerint az igazi kikapcso­lódáshoz nincs szükség ilyen „kiegészítőkre”. Igenis felemelő érzés színház­ba, könyvtárba járni, kellemes időtöltés együtt lenni a barátok­kal, s még annyi hasznos és ér­dekes program közül lehet vá­lasztani! Mindenkinek esélye van a választásra és sosem késő változtatni. ■ Siklósi Szabina, 9. b Pongrácz Ramóna, 9. c Táncsics Mihály Közgazdasági Szakközépiskola, Salgótarján Szórakozás a faluban tegnap A mai rohanó világban na­gyon fontos, hogy az ember va­lamilyen úton-módon kikapcso­lódjon. Minden embernek más jelenti a lazítást, én legszíveseb­ben buliba járok. Elég messze lakom Salgótar­jántól, ezért a szomszéd faluba (Szécsényfelfalu) járok bulizni, ahol kéthetente diszkó van a presszóban. Nagyon hangulato­sak a partik, az emberek barát­ságosak. Ezeken a bulikon kívül SÉTA című összeállításunk cikkei lapunk honlapján (www.nogradmegyeihirlap.hu) is olvashatók. kisebb-nagyobb összejövetelek, utcabálok vannak, ahol az em­ber elengedheü magát. Ma legin­kább ez jellemzi a „falusi” szóra­kozást. De régen nem így volt! Az em­berek nyáron a kocsmákban, il­letve a kocsmák udvarán, majd később a kultúrházakban bálo­kat szerveztek. A múlt század elején még jellemző volt, hogy ősszel kukoricát fosztottak, ahol segített a falu apraja-nagyja. Té­len tollat fosztottak, amiből ké­sőbb párnát készítettek, s per­sze nem lehet kihagynom a fo­nót sem! Édesapám elmondása szerint ott volt a legjobb a han­gulat. Mindenki énekelt, táncolt, miközben folyt a munka. A világ sokat változott a szóra­kozás terén is - néha azért eszembe jutnak ezek a régi, jó­kedvű falusi esték, ahol a nagy- szüleim annyira jól érezhették magukat... ■ Csőri Éva, 11. a Táncsics Mihály Közgazdasági Szakközépiskola, Salgótarján

Next

/
Oldalképek
Tartalom