Nógrád Megyei Hírlap, 2006. november (17. évfolyam, 256-280. szám)
2006-11-30 / 280. szám
4 2006. NOVEMBER 23., CSÜTÖRTÖK Az utazásról Manapság mindenki utazik, mert valamilyen módon el kell jutni az iskolába, illetve a munkahelyre. Például az iskolába is sokan busszal, vonattal vagy autóval mennek, de természetesen vannak olyan diákok is, akik közel laknak, így nekik nem kell naponta utazni. Egészen más szemszögből is meg lehet közelíteni az utazás fogalmát, hiszen sok ember a szabad idejét tölti azzal, hogy elmegy más vidékre, belföldön vagy akár külföldön. Rengeteg látnivaló van a világban. Az utazó célja átélni és valamennyire részévé válni annak a környezetnek, amit felkeres. Sokan azért utaznak, hogy olyan helyeket lássanak, olyan kultúrákat ismerjenek meg, amelyeket még soha. Az utazás örömét általában a csomagolás kínja szokta elvenni, de nincs mit tenni, ha menni kell, akkor pakolni is célszerű... Minden utazás alkalmával élményekkel lesz gazdagabb az utazó. Ezeket az élményeket senkitől nem lehet elvenni. ■ Bajnóczi Szilvia, 11. b Váci Voyage,voyage Az utazásnak két formáját különböztetjük meg: a helyváltoztatással járót és a helyváltoztatás nélkülit. Vegyük például a Candide című olvasmányt, amely képzeletbeli helyekre kalauzolja az olvasót anélkül, hogy bármilyen távolságot, utat tennénk meg. Az író az olvasó képzeletére bízza az egyes helyszínek megrajzolását. Az utazások másik típusa során közlekedési eszközöket használunk fel, például autóbuszt, gépkocsit, vonatot, repülőgépet stb. Én minden hétköznap autóbusszal közlekedek lakóhelyem és az iskolám között. Rövidebb távolságot biciklivel vagy „lábbusszal” teszek meg, mert sokkal egészségesebb. ■ Handó Bianka, 10. c Váci Sajtó tS tanulás „Álom-utazás” Pattog a tűz a kandallóban, kint hull a hó és én a kedvenc fotelemben ülve arra gondolok, milyen jó lenne elutazni valamelyik napsütötte üdülőhelyre. Mihez is lenne kedvem? Pálmafák, tengerpart, piramisok... nem is tudom. Mi lenne, ha nem repülővel vagy kocsival mennék el valahová, hanem egy sokkal egyszerűbb módját választanám az utazásnak? Hiszen nem csak testben, lélekben is megtehetem! Nem kell hozzá semmi más, mint színes és határtalan képzelőerő. Képzeletben olyan helyekre utazhatok, ahol még sosem jártam, ami ismert, vagy egy általam megálmodott kis sziget, ahol minden úgy van, ahogy én szeretném. Miért ne? Meg sem kell mozdulnom és máris bárhová eljuthatok. Nincs se fárasztó pakolászás, idegesítő várakozás, tülekedés, csak pihenés és nyugalom. Csupa olyan program, ami igazán érdekel, semmi kötöttség, alkalmazkodás. Csak én és a szárnyaló képzelet. Az ilyen utazást bármikor be lehet iktatni a zsúfolt hétköznapokba, még szabadság sem kell hozzá. Maga a gondolat is megnyugtató, s álmaink, vágyaink gyógyító erővel bírnak, lelkünk mélyéig hatnak, megalapozva ezzel az igazi nagy utazás iránti vágyunkat. Lehet, hogy valaki azt mondja erre: túl gyerekes megoldás, ez csak képzelgés. De mi értelme lenne az életnek, ha nem lennének álmaink, vágyaink, nem rendelkeznénk olyan „funkcióval”, hogy képzelőerő, fantázia? Szerintem nélkülözhetetlen, hogy szunnyadjon bennünk egy kis „antirealitás”, hogy túléljük a nagyon is valós mindennapokat, s néha kicsit naivan várjuk a holnapot. Várjuk az álmaink beteljesülését és a mindent elsöprő nagy utazást, ami egyszer eljön, mert el kell jönnie! ■ Simon Szilvia, 11. a Táncsics Drakula gróf hazája Erdély gyönyörű szép táj a csodálatos hegyekkel, tavakkal, erdőkkel. Itt az emberek kedvesek és bizalmasak, egy rossz szót sem lehet mondani róluk. Én idén júniusban voltam itt - sajnos csak öt napig - sokadma- gammal együtt, de ez a pár nap egy örök élményt nyújtott nekem, amit soha nem fogok elfelejteni. A szálláshelyünk Csíkmindszenten volt, amely nagyon helyes kis falucska. Erdély belső részében található, közel Csíkszeredához és Székelyudvarhelyhez. A csíksomlyói búcsú, amelyet az egyik tévécsatorna is közvetített, egy hatalmas domboldalon volt, ahová rengeteg ember eljött, mivel a nagy többség igen vallásos. Nagyvárad és Kolozsvár, s a többi ősi, szép erdélyi magyar város mindig képviseltette magát e búcsúkon. Most is. Székelyudvarhely talán az egyik legszebb városa Erdélyországnak, de Csíkszereda is elnyerte a tetszésemet, ahol alig lehetett román szót hallani, s Nagyvárad is elragadó volt számomra. Ahogy a hegyekben a busz- szal mentünk a Gyilkos-tó felé, meg kellett állnunk, mert az a látvány, amely elénk tárult, szó szerint megállított minket, csak álltunk és gyönyörködtünk a tájban. Magam sem hittem el eddig, hogy létezhet egy hely, ami ennyire bűbájos és elragadó, amit igazából szavakkal nem lehet leírni, mert nincs rá megfelelő szó. Amikor áthaladtunk Farkaslakán, Tamási Áron jutott eszembe. Számomra annyira lenyűgöző volt Erdély, hogy visszahúz a szívem, s tudom, hogy legalább egyszer még visszatérek Erdélybe. Mindenkinek ajánlom, aki teheti és lehetősége van rá, legalább egyszer menjen el oda, mert nagyon megéri, ha más miatt nem, a ínycsiklandó székely ételek miatt. ■ Hajdú Viktória, 11. b Váci Mihály Gimnázium A „vén” Európa gyöngyszeme „Spanyolhon. Tarka hímű rét./ Tört árnyat nyújt a minarét...” - hangzik el Babits Mihály versének első két sorában. Vajon ő is olyan csodálatosnak vélte ezt az országot, mint például én? Talán igen, talán nem. Engem azonban első pillantásra ámulatba ejtett. Édesapám foglalkozása révén adatott meg nekem a lehetőség, hogy többször ellátogathassak e mesebeli államba. Galícia és País Vasco, a baszkok földje, Spanyolország legszebb vidékei. Mindenütt zöld fák, bokrok, hegyek, gyönyörű épületek és lakóházak, barátságos, segítőkész spanyol úriemberek teszik teljessé a spanyolok őrült, mégis harmonikus vüágát. Az emberek hihetetlenül energikusak, mondhatni tűzrőlpattantak, le sem tagadhatnák, hol látták meg a napvilágot. Galícia partjai az Atlanti-óceán mentén húzódnak, elképesztő látványt nyújtva: homokos part, kagylók, sziklák, hatalmas hajók és a hasukat nap mint nap süttető hölgyek és urak fogadják az arra látogatókat. A híres spanyol éttermek lehetőséget kínálnak a külföldi turistáknak, hogy megismerkedjenek a spanyol konyha remekeivel, többek között a gazpachoval (hideg zöldséglevessel) vagy a chocolate con churrosszal, ami egy csokoládés édesség patkó alakú tésztával. Az arra kialakított helyeken akár egy igazi corrida de torost, vagyis bikaviadalt is megtekinthetnek a vendégek. Spanyolországról órákat lehetne mesélni, hiszen történelmi múltja és kultúrája is igen gazdag. Amit bizton állíthatok: Spanyolország olyan, mint egy mágnes. Ha valaki egyszer oda beteszi a lábát, rögtön megérzi a spanyol élet lényegét és soha többé nem tud elszabadulni a vonzásköréből. Ahogyan én sem tudok elszakadni az emlékeimtől, Spanyolország mindig visszaránt, újra és újra... ■ Tóth Brigitta, 12. d Táncsics Mihály Közgazdasági Szakközépiskola I Hosszú hét vége Ahol még a fű is zöldebb... Egyik forró nyári napon a családdal megbeszéltük hogy eluta zunk egy hosszú hét végére az Alföld közepére. Miért pont az Alföldet választottuk? Egy meleg vizű fürdőre vágytunk. A családdal vitatkoztunk, keresgéltünk az interneten a szálláshelyek után, végül megtaláltuk a megfelelő helyet, Túrkevét Eljött a nagy nap, amelyet any- nyira vártam. Már reggel 10 órakor lenn voltunk az Alföldön, elfoglaltuk szállásunkat, s kimentünk a közeli strandra, amely élményfürdő is egyben. Délután három körül leesett a nagy alföldi zivatar, ahogy a mondás is tartja: az ég a lölddel ért itt össze. Másnap elindultunk „világot” látni. Első úti célunk Mezőtúr volt, majd innen ellátogattunk komppal Szarvasra. Átkeltünk a Körösön, és megérkeztünk Szarvasra. Megnéztük az arborétumot, a Pepi-kertet, itt rengeteg Iá és különleges növény található. Ez a kert egy kastély körül terül el, a kastély most múzeum is egyben. Kertlátogatás után meglátogattuk a híresnevezetes uszodát. Este elmentünk a vendéglátónkhoz egy alföldi vacsorára. A tipikus alföldi házakat zsúptető borítja, fehérre mázolt agyagfalak, pici ajtók és ablakok jellemzik. A szoba teljesen korhűen volt berendezve, s volt benne egy búbos kemence is, amit én életemben először láttam, ez számomra nagyon nagy élmény volt. A következő úti célunk a körösi duzzasztógát meglátogatása volt. A nyaralásunk utolsó napját egy jó bulival zártuk - tánc, karaoke, s még sok minden belefért az este folyamán. Vasárnap indultunk hazafelé, magunk mögött hagytuk az alföldi „vadregényes” tájat. Nekem nagyon tetszett az alföldi emberek vendégszeretete, kedvessége. ■ Katzenbach Petra, 11. b Váci Szerintem az emberek többsége szeret utazni, főleg akkor, ha oda utazhat, ahová szeretne és ahol jól érzi magát. Vannak olyan emberek, akik gyakran utaznak külföldre, de vannak olyanok is, akik számára a magyar tenger, a Balaton jelenti a kikapcsolódást. Én még csak Szlovákiáig jutottam el az országhatáron túl, de van itt a határon belül is egy hely, amit nagy előszeretettel látogatok meg, most már évente többször is: Hajdúszoboszló. Ez a fürdőhely annyira más, mint az a pici falu, ahol én most élek. Itthon már megszoktam a dombokat és a hegyek vonulatait, de amikor oda utazom, egyetlenegy apró dombot sem találok. A szemem elveszik a hatalmas tájban, sosincs vége a messzeségnek. Az egész olyan végtelen, hogy a hegyvidéki ember kicsit furán érzi magát. Én azonban nagyon szeretek ott lenni, talán pont ezért. Az emberek is teljesen mások, mint felénk. Ahogy sétáltam Hajdúszoboszló utcáin, valahogy úgy éreztem, mintha otthon lettem volna, mintha ott lenne az én szülőhazám. Van, aki - velem ellentétben - csak a világszínvonalú gyógyfürdőkomplexuma miatt jár oda kikapcsolódni. Nekem a strand közelébe sem kell mennem, hogy jól érezzem magam! Elegendő az is, ha az ottani friss levegőt szívhatom és andaloghatok Szo- boszló híres sétálóutcáján. Ahogy a tájban és a környezetben, úgy az emberek közösségében is elveszik a tekintetem. Sok érdekes és nem hétköznapi ember él ott - mégis valahogy a többiek elfogadják őket, nem úgy, mint nálunk. Ott az sem baj, ha valakinek lila a haja, netán elektromos rollerral megy kora reggel munkába. Itt Nógrád megyében, a mi falunkban ilyesmiről az emberek napokig, hetekig beszélnének és kinéznék maguk közül, aki erre vetemedik! Valami miatt úgy érzem, hogy az én jövőm ott van elrejtve Hajdúszoboszlón. Remélem, a Jóisten segít abban, hogy oda tudjak egyszer költözni és ott éljem az életemet. Én kívánom mindenkinek, hogy barangolása során találja meg azt a helyet, ahol testi és lelki békét is lel, hiszen e kettő a legfontosabb a világon! ■ Tóth Nikoletta, 12. d Táncsics SÉTA című összeállításunk cikkei lapunk honlapján (www.nogradmegyeihirlap.hu) is olvashatók.
