Nógrád Megyei Hírlap, 2006. november (17. évfolyam, 256-280. szám)

2006-11-29 / 279. szám

2006. NOVEMBER 29., SZERDA 3 BALASSAGYARMATI NAPLÓ „Missziót teljesítünk" Mek> Ferenc Szabó Andrea Balassagyarmat. Valljuk be, 15 év nem nagy idő egy intézmény, egy város éle­tében. De ha azt nézzük, mi minden tör­ténhet 15 év alatt, mi minden jöhet lét­re szinte a „semmiből”, akkor azt kell mondanunk: 15 esztendő korszakalko­tó is lehet, 15 évnyi kitartó munka cso­dákra képes. A Szent Imre Keresztény Általános Iskola és Gimnázium meg­mutatta: ilyen rövid idő is elegendő ah­hoz, hogy egy iskola jó hírre tegyen szert, dinamikus fejlődésen menjen ke­resztül, s beépüljön a város oktatási és kulturális életébe. Persze, mindehhez elengedhetetlen egy jól képzett, energi­kus, az iskolájának teljes mértékben el­kötelezett igazgató és egy vele együtt­működő, emberséges tantestület. A miniszteri dicséretben, a Szent Gel- lért Érdemrend arany fokozatában ré­szesült, s a PRO DIOE CESI VACIENSI- díjjal kitüntetett igazgatót, Meló Feren­cet kérdeztük az általa vezetett intéz­ményről.- Az iskolába belépve, az első, ami szembeötlik: a családiasság. Az épület még délután is tele van nyüzsgő, az ott­honos társalgórészekben beszélgető diá­kokkal. Mintha haza sem akarnának menni...- Mindig is a nevelésközpontú iskola megteremtése volt a célkitűzésünk. Nemcsak száraz tényeket, tananyagot szeretnénk átadni, hanem a konzerva­tív keresztény értékeket is közvetíteni kívánjuk. Növelni szeretnénk tanulóin­kat a tudásban és a jóban. Tulajdonkép­pen missziót teljesítünk: azt akarjuk, hogy tanítványaink - személyiségük­ben megerősödve - továbbvigyék az itt kapott időtálló értékeket. Jézus tanítása­in alapul erkölcsi nevelésünk.- Az osztálytermekben felfedezhetjük nemzeti jelképeinket is. S nagy dolog az, hogy a más iskolákban megszokott posz­terek helyett itt Mikszáth, Madách, Né­meth László, Illyés Gyula képe tekint le a falakról a fiatalokra.- A nemzet, a haza iránti szeretet, tisztelet megteremtése nevelésünk egyik alappillére. Minden nemzeti ün­nepünkre méltón próbálunk megemlé­kezni. 1956-os emlékműsorunkkal pél­dául végigjártuk a környező falvakat is. Az 1919-es csehkiverés hősi tette érett­ségi tételeink között szerepel. Városi múzeumi sétáinkkal a gyökerekhez va­ló kötődést kívánjuk megerősíteni. Ki­emelt szerepet kap nálunk a művésze­ti nevelés is. Két művészeti iskolával kötöttünk együttműködési megállapo­dást: a Lajtorja néptánciskolával és a Hibó Tamás Művészeti Iskolával. A Szent Imre színházi napok kezdenek népünnepély számba menni a város­ban és környékén, de rendszeresen szervezünk kiállításokat, előadóesteket is. 144 tanulónk foglalkozik festészettel és agyagozással, 61-en az újságírásnak, 73-an a táncnak, 65-en a színjátszás­nak, 14-en a bábozásnak szentelik ide­jüket. Saját iskolaújságunk és zárt lán­cú iskolatelevíziónk van. S az erkölcsi neveléshez hozzátartozik diákjaink ka­ritatív munkája is: magukra maradt időseknek segítenek, többek között ebé­det hordanak a rászorultaknak.- Pedig, ha jól tudom, mélyről indult ez az iskola...- 1991-ben keresett meg Nagy Ervin­né, Kovács Gábor, dr. Limbacher Gábor és Sághy Ferenc kanonok azzal a terv­vel: szervezzünk keresztény iskolát a városban. Én - mint biológia-földrajz szakos tanár - akkor a dejtári iskola igazgatója voltam. Egy évet kértem az előkészítésre, s megpróbáltam pályáza­tok kiírása alapján egy szeretetteljes, a keresztény értékeket közvetíteni tudó tantestületet szervezni magam köré. Sajtóviták, hadakozás az önkormány­zattal, alaptalan vádak és sok-sok gán- csoskodás után 1992 szeptemberében- az egyházi tulajdon visszaszerzésével- végre beindult az új iskola. Akkor még 194 tanulónk és 18 pedagógusunk volt. 1994-ben már a Szabó Lőrinc ut­cai épületet is visszakapta a római ka­tolikus egyház, s még az évben meg­kezdődött a hat évfolyamos gimnáziu­mi képzés is. A mélypontról Isten segít­ségével felemelkedtünk, s ma már el­mondhatjuk: iskolánk az északi régió legnagyobb egyházi fenntartású intéz­ménye 405 tanulóval, 35 pedagógussal és 11 fő technikai személyzettel. Tanu­lóink ötven százaléka balassagyarma­ti, ötven százalékuk pedig 21 telepü­lésről jár be.- Milyen tanulmányi és tárgyi eredmé­nyeket mondhatnak magukénak?- 2000-ben szerveztük meg az első érettségit 31 tanulóval. Nyolcvan szá­zalékukat felvették felsőoktatási intéz­ménybe. A felvételi arány azóta is min­den évben 80-85 százalék között mo­zog. A két lelakott épületet a racionális gazdálkodásnak, menedzselésnek, eredményes pályázatoknak és a fenn­tartói támogatásnak köszönhetően fel­újítottuk. Kicseréltük a tantermek linó­leumát, a padokat, a nyílászárókat. Szá­mítástechnikai tantermeket alakítot­tunk ki, s ma már egy 5300 könyves könyvtárral is büszkélkedhetünk. 2004-ben a váci püspökség csodálatos tornatermet épített, díszudvart hoztunk létre, s a Köztársaság téri épületben is megépült az új konyha. Szakmai mun­kánk méltó elismeréseként a miskolci OKÉV területi igazgatóság 2005-ben érettségi vizsgaközpontnak jelölte ki is­kolánkat a salgótarjáni Bolyai gimnázi­ummal együtt. Helyet adunk a SILTOP Kht. által működtetett dolgozók esti gimnáziumának is.- Valamiféle belső tűzzel beszél iskolá­járól. Honnan ez a lelkesedés?- Lélekben nem ért felkészületlenül egy keresztény szellemiségű iskola ve­zetése. Természetes számomra ez az ér­tékrend, a családomból hoztam magam­mal, ebben e légkörben nevelkedtem. Hugyagi vagyok, idős szüleim is ott él­nek. 92 éves édesapámtól, aki a keresz­ténydemokrata nézeteket valló Barankovics-párt egykori helyi vezető­je volt, nagyon sok mindent kaptam lel­kiekben, ahogyan édesanyámtól is. Erő­sen kötődöm a szülőfalumhoz, bár 1982 óta Balassagyarmaton élek. De minden­ben mellettem áll történelem-orosz- német szakos tanár feleségem is, aki is­kolánk pedagógusa. S hát a gyermeke­imet is meg kell említenem: Eszter a Pázmány Péter Tudományegyetemen folytat nemzetközi tanulmányokat, Ta­más jogi pályára lépett. Mindketten a „Szent Imrébe” jártak. Összességében: büszke vagyok arra, amit nevelőtestületemmel létrehoz­tunk. S nagyon remélem, diákjaink is büszkék lesznek arra egész életükben, hogy hajdan „Szent Imré-sek" voltak. Jöjjön-e a Tesco? (Folytatás az 1. oldalról) amely visszajelzést ad a lakók vé­leményéről - emelte ki a városve­zető. Hangsúlyozta, hogy a jövő­ben hasonlóan jelentős döntések előtt is meg fogják kérdezni a la­kosságot, mivel erre kifejezetten igényt tartanak a gyarmatiak. A harmadik telefonos kérdés ugyanis arról szólt: vajon az ön- kormányzat más jelentős dönté­sek előtt is kérje-e ki a polgárok véleményét. Sokan, 1688-an (89,7 százalék) igényt tartanak erre, csak 39-en (2,1 százalék) feleltek nemmel, 37 válaszadó­nak volt mindegy, s 118-an (6,2 százalék) adtak téves választ.- Ami a sietséget illeti, annak oka a Tesco határozott szándéka volt. Úgy döntöttek ugyanis, hogy elővásárlási szerződéssel magán­területen is megépítik az áruhá­zát, ezt pedig a törvényes előírá­soknak megfelelően nem tudjuk megakadályozni. De úgy tűnik, a lakosság igényli az üzletközpon­tot. A londoni székhelyű cég 150 embernek adna munkahelyet a városból és környékéről, s parko­lógondjainkat is enyhítené. Az áruházat körülvevő üzletsor te­kintetében el kívánjuk érni, hogy helyi vállalkozóknak és kereske­dőknek is adjon bérleti jogot. Ha az önkormányzat adja el a Tesconak a területet, úgy a bevé­telt fejlesztésekre, egy részét pe­dig üzlethelyiségeink felújítására fordíthatjuk. A következő két hét­ben tárgyalni fogunk az ügyben vállalkozóinkkal, és legkésőbb ja­nuárig pontot tehetünk az ügyre - zárta szavait a polgármester. Az egymásra figyelés művészete Balassagyarmat. Húszadikán este meghitt koncerttel ün­nepelte negyedszázados jubileumát a Rózsavölgyi Márk Művészeti Iskola és a város egyik büszkesége, a Balassagyarmati Kamaraegyüttes. Szabó A. A teltházas hangversenyt Ember Csaba, az intézmény igazgatója nyitotta meg, s Pla­tón szavait idézve, miszerint „a zene kedvessé teszi a lelket”, oklevelet nyújtott át a muzsi­kusoknak, majd Medvácz Lajos polgármester méltatta az együttest.- A hétköznapok dolgos munkája sok-sok sikert hozott már ennek az iskolának, amely varázslatos estékkel ajándékoz­ta meg a város lakóit. A kis cso­dák mellett létrejött a legna­gyobb. 1981-ben megalakult a balassagyarmati kamaraegyüt­tes. Gazdag, sokrétű munkájuk során mintegy ezer koncertet adtak már a me­gye és az ország számos helyszí­nén: felléptek fesztiválokon, fil­harmóniai hang­versenyeken, kulturális ese­ményeken, egyházzenei kon­certeken. Fontos szakmai állo­másnak tekinthető a budapes­ti „Muzsikusfórum ’88” elneve­zésű zeneakadémiai koncert­jük, de produkcióik elhang­zottak már Németországban, Svájcban, Ausztriában, Len­gyelországban, Szlovákiában és Csehországban is. Országos ismertséget hozott számukra a Magyar Rádióban is bemutatott hanglemezük és hangkazettá­juk - mondta a városvezető, aki külön kiemelte: a miniszteri di­csérettel, kiváló együttes cím­mel, művészeti nívódíjjal, Jeunesses Musicales-díjjal és Madách-díjjal kitüntetett együttes valamennyi tagja gya­korló pedagógus, s diákjaik kö­zül számosán követték őket a művészi pályán. Réti Zoltán, a zeneiskola ala­pítója és nyugalmazott igazga­tója ünnepi beszédében hang­súlyozta: a városnak mindig is igénye volt egy olyan együttes­re, amely büszkén vállalja ne­vében a „balassagyarmati” elő­tagot.- A szólisztikus előadómű­vészet mellett a legkényesebb műfaj a kamarazenélés. Az in­timitás, az érzékenység művé­szete ez. Az együttes tagjai egy városban élnek, baráti szálak­kal kötődnek egymáshoz, s egymásra figyelésük kisugár­zik a közönség felé is. Példát adnak tanítványaiknak mondta Réti Zoltán, aki azokról a tagokról is megemlékezett, akik alkalomszerűen csatla­koztak a két házaspárhoz, a fu- volista KanyóAndrás művésze­ti vezetőhöz, Réti Emőke gor­donka-, Baranyi Klára hegedű- és Perneczky Zsolt zongoramű­vészhez. Kanyó András összekötő sza­vaival, magyarázatával hallgat­hatta meg a közönség a műfaji gazdagságról és virtuóz hang­szertudásról tanúskodó koncer­tet, amely elsőként régi magyar táncokat szólaltatott meg, majd a barokk zenéből adott ízelítőt többek között Telemann műve alapján, de repertoárjukban Stamitz, Danzi, Gluck, Weber zenéje is felhangzott. Stílusosan Rózsavölgyi Márk Magyar táncával és a közelgő Kodály-évre emlékezve Kodály Intermezzójával zárult a fel­emelő hangverseny. „Székfoglaló" Sz. A. Balassagyarmat. Az 1820-ban, klasszicista stílusban épült kis- nemesi kúria, a helytörténeti gyűjtemény, közismertebb ne­vén a Csíllagház az előző önkor­mányzati ciklusban, Lombos Ist­ván volt polgármester jóvoltából újult meg tízmillió forintos pá­lyázati pénzből. A helytörténeti gyűjtemény­nek, a honismereti kör összejö­veteleinek, a Horváth Endre-ha- gyatéknak, a Vagyóczky Károly által ajándékozott műveknek, a patikatörténeti kiállításnak, a Madách családból származó Ba­logh Károly akvarelljeinek he­lyet adó épület belső terei újjáva- rázsolódtak és a fűtésrendszert is újjáépítették. A felújított épü­let hangulatához, miliőjéhez nem illettek azonban a lerob­bant, elhasznált székek, ame­lyek stílusukban sem illeszked­tek a ház atmoszférájához. Az „anyaintézmény”, a Madách Im­re Városi Könyvtár októberben egy adományozási akciót kezde­ményezett. A város lakói, akik­nek fontos a helytörténeti gyűj­temény által képviselt eszmei érték, vásárolhattak egy széket, amely az utókornak is hirdetni fogja, ki volt a nagylelkű adomá­nyozó, hiszen nevét belevésték az ülőalkalmatosságba. A - ter­mészetesen egyforma típusú, a hely esztétikumának megfelelő - székek egyenként több mint húszezer forintba kerültek, s Oroszlánná Mészáros Ágnes könyvtárigazgató örömmel újsá­golta: 35 szék „gyűlt össze”, amelyekből ötöt egy személy vá­sárolt meg. Az új székeket ünnepélyes ke­retek között adták át november 28-án. Hűvösvölgyi Ildikó szín- művésznő „Csendes csodák” cí­mű Reményík Sándor-estjével ajándékozta meg az adományo­zókat. A szép alkalmon Csáky András gitárművész közremű­ködött. A hely miliőjéhez is illenek az új székek

Next

/
Oldalképek
Tartalom