Nógrád Megyei Hírlap, 2006. november (17. évfolyam, 256-280. szám)

2006-11-04 / 258. szám

4 2006. NOVEMBER 4., SZOMBAT KULTÚRA „Szép élet volt Selmecbányán...” Sisák Imre Pásztó polgármestere koccint Diósi Jánossal, balra Székyné dr. Sztrémi Melinda, a házigazda városvezető S nem kevésbé Salgótarjánban, a Kohász Művelődési Központban évtizedeken át. Még akkor is pezsgett ott a kulturális élet, amikor négy vadászkürtös - egy finnországi élményen felbuzdulva - elhatározta, hogy fúvós kamaraegyüttest alakít. Ez 1981-ben, éppen egy negyedszázaddal ezelőtt történt, nem függetlenül a városban akkor már huszonhat éve működő intézmé­nyes zeneoktatástól, a nagy múltú Kohász fúvószene­kar lététől és az 1878-ban létesült, igencsak patinás - sokak által még manapság is csak „01vasó”-nak hívott - ház sokoldalú művészeti tevékenységétől. A színpadon a huszonöt éves Akkord kohász fúvóskisegyuttes Nem véletlenül emlegette e művelődéstörténeti tényeket a születésnapi hangverseny előtti ünnepi köszöntőjében Székyné dr. Sztrémi Melinda, Salgótarján megyei jogú város polgármeste­re sem, amikor méltatta az 1996 óta Akkord nevet viselő, kohász fúvóskisegyüttes szerepét a vá­ros zenei, szélesebb értelemben közművelődési életében. Elisme­rő szavainak, jókívánságainak befejeztével az önkormányzat nevében Salgótarján-emlékér- met adott át a jubiláns, a 2002- ben Nógrád megye Madách-díjá- val is kitüntetett zenekarnak. A Váczi Gyula Művészetokta­tási Intézmény, a zeneiskola nagytermében tartott rendez­vény keretében értelemszerűen elsősorban az Akkord nyújtott ízelítőt egyéni stílusából, gazdag- a komolyzenét és a könnye­debb, szórakoztatóbb műfajokat, örökzöldeket egyaránt képviselő- repertoárjából, de viszonylag nagy számban felléptek az együt­teshez kötődő barátok, vendég­szólisták és más művészeti cso­portok is. Köztük volt Bartus Ré­ka (oboa), Szabóné Tóth Emília (zongora), Gebhardt Zsuzsa (ének), Nagy Ágnes és Parádi Ozsváth Vivien (fuvoladuó), Diósi Tamás (orgona), a salgótarjáni rézfúvóskvintett, a Kodály Zol­tán Általános Iskola kórusa Kaposi Ida vezényletével és a bá­nyász-kohász dalkör, amelyet Diósi János és Rozgonyi István felváltva vezetett. Ez utóbbi, 2003-ban alakult énekcsoport szinte már családtagnak számít az Akkord életében, hiszen az általuk, illetve a közösen előa­dott számok teljes szinkronban vannak a zenekar egyik fő céljá­val, a több évszázados bányász­kohász dalkincs őrzésével, a szakmai és diákhagyományok ápolásával. Ebből az örökségből származik a fentiekben idézett és természetesen a hangverse­nyen is elhangzott „Szép élet volt Selmecbányán, abiza...” kezdetű, kellemes dallamú, nosztalgikus hangulatú dal is. A modern technika és Brun- czel Tibor hozzáértő, igényes munkája révén elevenedtek meg az Akkord vendégszereplésének emlékezetes percei az idei me­gyei vadásznapon Alsótoldon. A kivetítőn azonban fájdalmas, szo­morú képek is megjelentek. A „Velünk vagy...” című összeállí­tás a közelmúltban fiatalon el­hunyt zenetanárra, kollégára, a jó barátra, Bérczesné Balogh Ág­nesre emlékezett illetve emlékez­tetett mély részvéttel és ember­séggel. Ellentétes előjelű volt a program egy másik betétje, a ze­nei játék isJ amely keretében Kocsár Miklós „Varázsdoboz” cí­mű fuvolajátéka két tételének kellett címet kitalálni. A javasla­tokat a taps erejével lehetett elbí­rálni. A közönségnek a „Fáradt maci” és a „Lopakodó macska” variáns tetszett a legjobban. A nyertesek stílusosan az Akkord CD-jét kapták ajándékba. A finá­lét - a „Gaudeamus igitur”-t és a ráadást - a „New York, New York”-ot - együtt muzsikálta és énekelte az ünnepelt zenekar va­lamennyi meghívott vendégével, majd a temperamentumos „Rá- kóczi-induló” hangjaira vonult ki az előcsarnokba, ahol a megje­lentek teljes körében Sisák Imre, Pásztó polgármestere mondott pohárköszöntőt, tekintve, hogy a zenekar művészeti vezetője, Bartus László pásztói, sőt a vá­rosházán dolgozik. Az est házi­asszonya, műsorvezetője Pata­kiné Kemer Edit volt, aki szemé­lyes, bensőséges hangvételű stí­lusával ugyancsak hozzájárult a telt házat vonzó, a 200ó/2007-es évadban első bérleti hangver­seny sikeréhez. Az Akkord - amelynek jelen­legi törzstagságához Bartus László, Diósi János, Nagy Ágnes, Patakfalvi Zoltán és ifi. Patakfal­vi Zoltán tartozik - jelentős mér­földkőhöz érkezett a jubileumi koncerttel, s egyáltalán az eltelt huszonöt évvel, amely egy mű­vészeti csoport esetében igazán tekintélyes kornak számít. A ne­gyedszázad során a vadászkür­tös kvartett nem kevesebbet mint 79 ezer kilométert utazott és csaknem kétszer kerülhette volna meg a Földet. Ezt ugyan nem próbálták meg, de így is na­gyon sokfelé jártak vendégsze­repelni. Első hangversenysoro­zatuk, az „Élő zenét az iskolák­ba” keretében főként a környe­ző településekre jutottak el, majd az 1995-ös sárospataki nyári zenei tábor következett. Külföldre - az olaszországi Vigarano Mainardába, Salgótar­ján testvérvárosába - először 1997-ben jutottak el. Ezt szlová­kiai és ausztriai turnék követ­ték. Az utóbbi években szoros kapcsolatokat alakítottak ki a határainkon túl élő magyarok­kal. A 2004-es zenei táborukban vendégül látták a kolozsvári Szikra együttest és a Balaton partján, valamint a budai vár­ban közös fellépésük is volt. Gyümölcsöző együttműködést ápolnak a füleki művelődési házzal és az erdélyi óradnai ma­gyarság képviselőivel. Az Ak­kord 48 ezerre saccolja azok számát, akik meghallgatták sze­replésük 278 órára, azaz 35 munkanapnyira taksált tiszta műsoridejét. A közönség nagy­ságrendjéből az is következik, hogy a zeneiskola hangverseny- termében - a születésnapi kon­cert színhelyén - több mint egy esztendeig tarthatnának telt há­zas előadásokat. A legimponá- lóbbnak azonban talán mégis a szlogenjükben szereplő össze­vetés számít, amely szerint 1 percnyi fellépéshez hatvanszor több, azaz 1 órai próba szüksé­ges. Ugyancsak példaszerű az az elvük, hogy nincs az a kevés, amiből nem lehetne adni. En­nek szellemében támogatják például a régi értékek megőrzé­sét és a fiatal tehetségeket, a jö­vő művészjelöltjeit. Ez utóbbi törekvéseik leg­alább annyira dicséretesek, mint amennyire figyelemre és elismerésre méltó a város és a megyei zenei, kulturális életé­ben immár hosszú ideje betöl­tött küldetésük. ■ Csongrády Béla Az ünnepi est egyik vendége a 2003-ban alakult bányász-kohász dalkör A kultúráról és a történelmi igazságtételről tette, majd a világsztár Gilbert Becaud-t idézte meg, aki 1977 májusában Salgótarjánban tar­tott hangversenyt. Sulyok Lász­ló elmondta, hogy a napilapnál akkoriban rengeteg faluszociog­ráfiát, szocialista brigádriportot kellett készíteniük. - A kultúrá­ról faggatóztunk a munkapadok között, ami azért elég disszo­nánsnak tűnt - tette hozzá. A vallásosság témája mindig is iz­gatta. E tárgyú írásai közül ket­tőből olvasott fel. 1989. április 15-e nagyon fon­tos dátum a megyei sajtó történe­tében. Akkor jelent meg Bandúr Károly és Horváth István összeg­ző írása az 1956. december 8-i salgótarjáni sortűzről. Azóta vált közismertté, hogy ez volt Salgó­tarján legsötétebb napja. Ettől kezdve már az újságírók is tol­lúkra tűzhették e - 33 éven át - tabutémát. Ezzel a felvezetéssel tért át Sulyok László felolvasó- estjének drámai befejező részé­re, amelyben az 1956. október 23-ai forradalom és szabadság- harc valamint, a december 8-i salgótarjáni sortűz történetének egyes részleteiről szóló írásaiból, elemzéseiből és interjúiból olva­sott fel.- Az 1956-os forradalom és szabadságharc történetéről ma már sokat tudunk, ám nem ele­get - Sulyok László 2002-ben le­írt e megállapítása - sajnálatos módon - négy évvel későbbi fel­olvasóestje után is helytálló. Mi­ként Jecsmenik Andor - Koncsek András által a felolva­sóest méltó zárásaként elmon­dott - verse, a „Ne álmodj nép!” is hordoz magában igazságot. ■ Baráthi Ottó Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Nagyon gyors, de az ugrótechnikáján még csiszolni kell. ” Szerencsés nyertesünk: Berze Gábor Tamás Homokterenye, Kossuth út. 160. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését november 9-ig juttassák el szerkesztőségünkbe (St., Alkotmány út 9.), az 1000 Ft-os vá­sárlási utalvány szintén itt vehető át! A forradalom és szabadságharc 50. évfordulója jegyé­ben köszöntötte a megjelenteket a felolvasóest-sorozat legutóbbi rendezvényén Pádár Lászlóné, a TEMI me­gyei könyvtárának igazgatója. Répásiné Szabó Katalin könyvtáros Márai Sándor „Mennyből az angyal” című versét olvasta fel, majd az est vendége, Sulyok László tanár, újságíró kapott szót és figyelmet. Az előadó az est első részében sajátos szerkesztésben - felhasz­nálva az 1987-ben készült sze­mélyi anyagának egy részét - vázolta fel fiatalkori életútja új­ságírói pályájához vezető szaka­szának egyes állomásait. Bemu­tatkozásként elmondta - többek között - hogy magyar-történe­lem szakos tanárként Salgótar­jánban először muzeológusként helyezkedett el, majd a megyei művelődési központban művé­szeti előadóként dolgozott. Első írásait 1968-tól még a szegedi egyetem lapjai közölték, 1972-től van jelen a megyei sajtóban. 1973 februárjában került a „Nóg­rád” című megyei napilaphoz, ahol kezdetben gyakornokként, majd munkatársként dolgozott. Volt kulturális rovatvezető, szak- szervezeti titkár és a MÚOSZ megyei titkára, vezetett újságíró­stúdiót, míg végül a lap főszer­kesztője lett. Sulyok László leginkább hoz­záférhető írásaiból szemezgetett. Először a Palócföld 1972/4 szá­mában megjelent Dózsa forra- dalmiságáról szóló írásából, ami­nek megjelenését Kojnok Nán­dornak is köszönhette. Illyés Gyula Dózsa-drámájának elem­zéséből vett sorok után a Cso­mós Mari színésznővel készült - aNógrádban 1972 utolsó napján megjelent - beszélgetéséből ol­vasott fel néhány sort. A dalkul­túra világából - más kiválósá­gok mellett - Ruttkay Évát, Vá­mosi Jánost, Záray Mártát emlí­Sulyok László volt a felolvasóest-sorozat legutóbbi vendége

Next

/
Oldalképek
Tartalom