Nógrád Megyei Hírlap, 2006. november (17. évfolyam, 256-280. szám)

2006-11-28 / 278. szám

2 2006. NOVEMBER 28., KEDD SZÉCSÉNYI NAPLÓ Príma Primissima- jelölt megyénkben 65 éves korá­ban, hét évvel ezelőtt „nyugállományba vonult”. Hogy miért az idézőjel? Mert azóta is - máshol - 53. tanévébe egyfolytában tanít. A 2006. esztendőben a Prima Primissima-díj ma­gyar oktatás és köznevelés kategóriájában „prímájává” választották. SzF Szécsény. Huszti Péter, a színmű­vészeti egyetem volt rektora és Benkő Lóránd akadémikus a má­sik két „príma” ebben a kategóri­ában. A hármuk közül kerül ki a kategória a Prima Primissima- díjasa.- Ezen apropóból kértem Szeré- my Gyulát, mondja el, mi is ez a díj.- A Prima Primissima-díjat Demján Sándor, a Vállalkozók és a Munkáltatók Országos Szövetsé­gének támogatásával alapította 2003-ban, célja „..A magyar értel­miség eredményeinek megőrzé­se, a hazai tudomány, művészet és kultúra fejlesztésének pártoktól független erősítése...”- Szerémy "Gyula 2005-ben „Szécsényért” kitüntetést kapott a vá­ros önkormányzati képviselőtestüle­tétől és megyei Primadyat, a VOSZ Nógrád megei szervezetétől..- Igen. Egyre nagyobb és na­gyobb meglepetések érnek mosta­nában. Szeretném, ha kollégáim, a pedagógusok együttes mun­kájának megbecsülését is látnák ebben. E legutóbbi jelölést pedig hetekkel a közlés után is nehezen tudtam elhinni. A díjat 2003 óta három alkalommal osztották ki. Olyan hírességek nevei olvasha­tók a névsorban, kikhez képest egy vidéki tanár, mint én, igazán egyszerű, szürke személyiség.-A híradásokban, az MTV köz­lésében Szerémy Gyula tanító szere peL Miért?- Mert tanító vagyok! Sőt, legin­kább az! Először, ugyanis tanító­diplomát szereztem Sárospatakon és csak akkor végeztem el a tanár­képző főiskolát, majd a tudomány- egyetemet A „tanítódnál még a „nevelő” kifejezést szeretem job­ban. Egy kedves adalék ehhez. Nógrádsipeken 5-8. osztályban tanítok. Az alsó tagozatban nincs manapság tanító bácsi. Ezért azután időnként „tanító néni”- nek szólítanak. Évtizedekkel ez­előtt egy gimnáziumi kollégám valakiről azt mondta: „Csak taní­tó.” Rögtön letorkoltam: „Ha majd te valaha is képes leszel 30-40 lurkót néhány hónap alatt írni, olvasni, számolni megtaní­tani, elhagyhatod a „csak”-ot.- A kategóriában a három „prí­mája” közül a zsűri választja ki a primissimát A 30 közül a közönség egyet Szurkolunk önnek.- Köszönöm szépen, de már eddig is nagy megtiszteltetés ért engem. Ám legalább ennyire örü­lök volt és jelenlegi diákjaim si­kerének, hogy ők, szüleik és kol­légáim elismerik a munkámat. Ez ösztönöz arra, hogy sikeresen fejezem be a most megkezdett, rekordközeli 53. tanévemet. Gyártelepen nőttem fel, de azóta természetközeli, földművelő em­berek között élek. Tőlük tanul­tam: Dolgozz, hasznosítsd ma­gad, amíg képes vagy rá! Diákolimpikon szeno Szécsény. 2006. december 3-12. között Brazíliában Sao Paulóban rendezik meg a 3. nemzetközi ju­nior természettudományi diák­olimpiát, amelyen több mint 100 ország csapata vesz részt Hazán­kat képviselő hatfős csapatba be­került a szécsényi Késmárki And­rás, a balassagyarmati Balassi Bá­lint Gimnázium 9. osztályos ta­nulója. Ami az előzményeket illeti, András az elmúlt tanév végén megnyerte a megyei Hevesi György kémiaversenyt, az orszá­gos döntőn felfigyeltek a tehetsé­ges fiúra. Meghívást kapott abba a keretbe, ahol a diákok tudato­san, intenzíven készültek az or­szágos természettudományi meg­mérettetésre. A kémia mellett ko­molyan foglalkoztak a fizikával és a biológiával is. A szimpatikus, szorgalmas, törekvő fiútól a má­sik két tantárgy sem állt távol, bi­ológiából az országos megméret­tetésen az előkelő 6. helyet sze­rezte meg. A jelölteknek, a termé­szettudományi tárgyakban való jártasság mellett még egy fontos követelménynek is meg kellet fe­lelni, az angol nyelvtudásnak. A fiú péntek délutánjait, szom­batjait, vasárnapjait a társaival együtt Budapesten az Apáczai Cserei lános Gimnáziumban töl­tötte, ahol Villányi Attila tanár úr és Nagy Piroska tanárnő bevezet­ték őket a természettudományok mind mélyebb rejtelmeibe. A ta­nárok, magyarázatainak a jegy­zeteléseivel,kísér­letezésekkel, gra­fikonok elemzésé­vel, számításokkal teltek a hét végék. Következett a szellemi próba. András bekerült a november végén Brazíliába uta­zó csapatba. Ezt követően még ke­ményebb felkészítő munka várt rá. A fiú örül élete első nagy sike­rének. Hogyan kezdődött? Az édes­apa azt mondta, hogy nagyon so­kat köszönhetnek a szécsényi ál­talános iskola alsó tagozatán ta­nító két tanárnőnek, Bátori Istvánnénak és Kovács József- nének, akik felkelletették tanítvá­nyaikban a tanulás iránti vágyat A fiú a negyedik osztály után a ba­lassagyarmati 8 évfolyamos gim­náziumban folytatta tanulmánya­it András a litkei Nagy Ferencné kémia szakos tanárnő nevét em­lítette, akivel a szülei révén került kapcsolatba. Sokat kémiáztak együtt A másik személy, a tanár­nő nagymama. A fiú még írni, ol­vasni sem tudott, amikor a nagyi­val különböző háztartási, kémiai kísérleteket végeztek. Milyen eredményt hoz a csapat és az ő számára a nemzetközi di­ákolimpia, nem tudni. Késmárki András egyben bízik, reményke­dik, hogy nagyon sok szép él­ménnyel tér, majd haza a dél-ame­rikai nyárból az európai télbe. Amiben biztos, a felkészülés, az eddigi és a mostani versenye meg­erősíti a továbbtanulás irányát, amelyben a biológia és a kémia a meghatározó. Uj és régi alkotók az őszi tárlaton Szenográdi Ferenc. Szécsény. A művelődési ház galé­riájában a 15. Nógrád megyei őszi tárlat alkotásait nézegetve öröm­mel állapítottam meg a fiatalok je­lenlétét, jó érzéssel fedeztem fel új alkotók műveit A hét díjazott között négyen a fiatal nemzedék­hez tartoznak. A salgótarjáni Tar Robert Bizonytalanság című tojás- temperája erős, szinte fájdalmas érzelmeket fejez ki a kiszolgálta­tott emberről. A szécsényi Csábi Ádám kifejezőeszköze a színek vi­lága. lói megszerkesztett, biztos technikai tudásról árulkodik a sal­gótarjáni Simon Réka Testek cí­mű képe. A negyedik ifjú díjazott, a pásztói Stadler Árpád, Délutáni hangulat pasztellképe előtt állva, az ember érzi, hogy ő is a hangu­lat részese. A fiatalok közé tarto­zik, a szécsényi Bakos Tamara, a Társak című képe lendületes, erős expresszív hatású, saját belső vi­lágából fakad. Tamara, egyre in­kább megtalálja saját kifejező­módját, ami egészen más, mint az édesapjáé, Bakos Ferencé. S ha már az édesapát említettem, hadd mondjam el, hogy az ő kifejező stí­lusa régen kiforrott, képei azon túl, hogy szépek, harmonikusak, esztétikusak, olyan világot közve­títenek, amin az ember elgondol­kodik. Visszatérve az ifjú alkotók­hoz, ott van az őszi tárlaton a szár­nyát bontogató, salgótarjáni Bir- kás Babett. Számomra külön öröm, hogy egy tárlaton láthatom a tehetséges balassagyarmati Len­gyel Péter és fia, Máté munkáját Nem nehéz megállapítani, a gé­nek, a neveltetés jóvoltából „az al­ma nem esett mesze a fájától”. Hangulatos, szép lírai a szé­csényi Sz Végh Erzsébet akvarell csendéletképei. ló érzéssel láttam, az alkotók között, nem csak álta­lam, a megye képzőművészeti éle­tét ismerők által is, nagyra becsült Réti Zoltán két munkáját. Azért csak kettőt, mert a kiírás szerint egy alkotótól maximum két képet állítottak ki. Zoli bácsi most is pro­fi művészi mesterművei van je­len a tárlaton. A zenét, a nógrádi tájat, Bartók belső világát művészi szintézissel tárja a látogatók elé. Szép pasztell képpel szerepel Ba­logh Erzsébet. Hiteles, kifejező a balassagyarmati Nagy Márta port­réképe. Hangulatos Perényi And­rea Párás reggel akvarellje, Babcsány Józsefhé Téli fények pasztell műve. Ivicz László is a „tősgyökeres” őszi tárlat alkotói közé tartozik. A tőle megszokott tájképek helyett, most portréval jelentkezet, mintegy bizonyítva, hogy ebben is otthon van. Imp­resszionista hangulatú a Kék éj­szaka című munkája. Érezni a ze­nét, a ritmust Losonczy Ildikó Tánc nappal és éjszaka linómetszetén. Simon Imrénél a színek kapnak erős kifejezést, a forma csak kon­túrként van jelen. Elgondolkod­tatja a szemlélőt, a bátonyterenyei B. Horváth László Látogató című díjazott képe. Egy távoli világot, remek művészi hitelességgel tár elénk Osgyáni László, ugyancsak bátonyterenyei alkotó díjazott munkája. A balassagyarmati Bacsúr Sáré dór gazdag, érett művészi tárházá­ból, az Árpád-házi Szent Erzsébet olajképét nyújtotta be a tárlatra, amely a díjazottak között szere­pel. Tetszett a salgótarjáni Fancsikné Deák Ibolya tűzzomán­ca, a szécsényi Bagó Istvánná Zebegény képe vagy Fancsikné Csaba Mária Elhagyatott otthon című olajképe, éppúgy, mint a töb­bi, név szerint nem említett festők alkotása. A szécsényi őszi tárlaton évek óta jelen vannak a felvidéki, a tör­ténelmi Nógrád területén élő is­mert és elismert alkotók, Gern Er­vin, Jana Bialova,JacsmenyikJózsef. A festészet mellett igen erős és meghatározó megyénk szobrász­művészete. Gazdag érzelmeket fe­jez ki, Bobály Attila Dobok alkotá­sa. Szép és kedves Bertalan Gábor Hegedűs szobra, éppúgy, mint Karmann János Vándor című al­kotása. Sajátos Kovács László Iker­születés bronzműve. Az őszi tárlat legfőbb meghatá­rozói az alkotók, de meg kell em­líteni a szervezőket, s azokat, akik anyagilag támogatták a tárlat lét­rejöttét A benyújtott alkotásokat Shah Gabriella művészettörté­nész és CsemniczkyZoltán zsűriz­ték. A kiállítást Bakos Ferenc szécsényi grafikusművész ren­dezte. Az őszi tárlat 2007. január 10-ig tekinthető meg. Leikével látja a világot Szécsény. Amikor Olaszországban Piove di Sacco polgár- mesteri hivatalában a falon megláttam egy képet, hangosan megjegyeztem, Bakos Ferenc alkotása. Kö­zelebb léptem, jobban szemügyrevettem, s ott volt raj­ta a szécsényi grafikusművész szignója. A polgármes­ter megerősítette feltevésemet „igen az ő munkája, vá­rosunkban volt egy tárlata, így került hozzánk a kép”. Bakos Ferencnek van egy egyéni, senkivel össze nem téveszthető saját stílusa. Erről így yall. Szenográdi Ferenc- Ez abból a szemléletből, fo­lyamatos alkotómunkából adó­dik, amit 25 évvel ezelőtt kezd­tem el. A munkám során mindig is a saját, az általam elképzelt al­kotói úton jártam. Nem akartam megfelelni különböző irányzatok­nak, stílusoknak, főleg olyanok­nak nem, amelyekkel nem tud­tam azonosulni. Soha nem kellett a művészetekből élnem, mindig is volt egy polgári állásom, amely- lyel a családom megélhetéséhez a biztos anyagi hátteret meg tud­tam teremteni. A művészet terü­letén azt tettem, ami közel állt a szívemhez. Biztos szerepe van benne, hogy Szécsényben lakom, viszonylag elszigetelten élek itt ebben a kisvárosban, a különbö­ző irányzatok nehezebben hatnak rám.- Hogyan alakult az elmúl 25 év alatt a pályád, kik voltak azok, akik meghatározó szerepet játszot­tak a munkásságodban?- Győrben voltam általános is­kolás. Barabás László tanár úr bíz­tatott, hogy komolyabban foglak kozzam a rajzolással, festészettel. Tagja voltam az általa vezetett rajzszakkörnek. Egy rajzom a Kisalföld újságban is megjelent. Huszonöt évvel ezelőtt, maikor Szécsénybe kerültem, volt itt egy intenzív képzőművészeti élet. Be­kapcsolódtam a munkájukba. Nagy hatással volt rám Földi Péter, Czinke Feri bácsi. Nagyon fontos, hogy az ember ne adja fel, dolgoz­zon. Egerben a főiskolára jártam és keményen dolgoztam.- Az alkotásaidon felfedezni a visszatérő motívumokat?- Az ember mindig visszatér ahhoz a témához, ami a világból érdekli, ami megfogja, nem hagy­ja nyú&odni. Amikor tanulmánya­im befejezése után elkezdtem ko­molyabban alkotni, a régi épüle­tek felé fordult a figyelmem. Ezek a létesítmények, a múltból közve­títenek felénk valamit Foglalkoz­tatott az építmény és az ember kapcsolata. Izgalmas téma, hogy az elhanyagolt régi épületeket ho­gyan próbája a természet vissza­hódítani. A természet, a régi épü­Bakos Ferenc letek felé való fordulás, gyermek­koromban gyökeredzik. Pannon­halmán a család tulajdonában lé­vő malomban nőttem fel. A lát­ványból kiindulva a belső vüágot, bonyolult összefüggéseit próbá­lom megteremteni úgy, ahogyan azt én látom, érzem.- Pályafutásodnak több megha­tározó állomása is volt, amelyek erőt, hittet adtak a további mun­kádhoz- Valóban így van, több ilyen mozzanata is volt az életemnek. Az egyik, a római akvarell- biennálé. Amatőrként kezdtem, keményen dolgoztam, fontos ese­ményként tartom számon, ami­kor 10 évvel ezelőtt tagja lettem a képzőművészeti alapnak. Tagja vagyok a Magyar Alkotók Orszá­gos Egyesületének. Számomra komoly belső feltöltést jelentett, amikor a budapesti Műcsarnok­ban láttam kiállítva a képeimet.- Ha mára kiállítást említetted, hol volt önálló tárlatod?- Nagyon sok helyen. Szé­csényben, Balassagyarmaton, Sal­gótarjánban a megye számtalan iskolájában. Eljutottam Szegedre, szülővárosomba Győrbe, édes­anyám szülővárosába Székesfe­hérvárra, Egerbe, Budapestre, ezen kívül még jó néhány nagy városba. Szerepeltem Olaszor­szágban, Szlovákiában, Németor­szágban, Franciaországban. Fo­lyamatosan ott vagyok a Nógrád megyei őszi és tavaszi tárlaton, a megye pedagógusai részére meg­hirdetett kiállításon, ahol több al­kalommal is első díjas voltam. Rendszeresen részt veszek az or­szágos rajzbiennálén, ahol a ma­gyar grafika esszenciája van je­len és elég nehéz bejutni.- Életednek egy másik vonulata a tanítás...- A tanítás sok időt elvesz tő­lem, de örömmel teszem. A balas­sagyarmati Rózsavölgyi Márk Művészeti Iskola szécsényi tagin­tézményében vagyok főállású pe­dagógus. A tanár-tanítvány kap­csolatrendszerben nem csak én adok, a diákjaimtól is kapok. Vég­telenül nagy örömmel tölt el, a si­kerük, amely az alkotómunkám­ra is áldásosán hat. Örülök, hogy Csábi Ádámot felvették a képző- művészeti egyetemre.- Említheted a lányadat, Tama­rát, aki rajz-vizuális kultúra sza­kon tanul az egri főiskolán. Tavaly az őszi tárlat egyik díjazottja volt Mit jelent számodra a család?- Boldog, harmonikus, ki­egyensúlyozott családi életem van. A feleségem, aki a legna­gyobb kritikusom, egy megértő lélek, tudomásul veszi, megérti, ha munkám elszólít a családtól.- Ezek szerint boldog ember vagy?- Igen. Két okból is. Egyrészt, mindazok miatt, amiről eddig is szóltam. Másrészt, harmóniában élek önmagámmal, a körülöttem lévő vüággal. A nap szinte min­den órájában megtalálom a ma­gam boldogságát. Lehet, hogy ez abból adódik, hogy másképpen látom a világot, felfedezem benne a jót, a szépet, ami belémivódik, s megteremti lelki nyugalmamat, belső harmóniámat. Hálás va­gyok a jó Istennek ezért az adott­ságomért - mondta. Ahhoz, hogy valaki művész le­gyen, maradandót alkosson, há­rom dolog kell, hogy integrálód­jon benne: tehetség, szorgalom, a mesterségbeli tudás. Bakos Fe- rencben együtt él ez a három té­nyező. Ahhoz, hogy valaki önálló képzőművészeti alkotásokat hoz­zon létre, kevés a kézügyesség, kell hozzá egy belső látás, önálló kifejezésmód. Ő a leikével látja a világot, amit képein keresztül mu­tat meg nekünk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom