Nógrád Megyei Hírlap, 2006. november (17. évfolyam, 256-280. szám)
2006-11-23 / 274. szám
Ismerkedés „Az az ember, akit bennem szeretsz természetesen jobb nálam: én nem olyan vagyok. De te szeress, és én majd igyekszem, hogy jobb legyek önmagámnál.” Az érzelmek soraiban különleges helyet foglal el a szerelem. Az együtt töltött idő során megismerik egymást az emberek, például iskola, színház, szórakozási helyeken. Az élmény, hogy valakibe beleszeretünk még nem azonos azzal, hogy szeretjük őt. A szerelem később alakul ki. A szerelmet szinte mindenki megtalálja és részese lehet ennek a csodálatos érzésnek. Fiúk, lányok, ismerkedjetek! ■ Oláh Gina, 10. b, Váci Mihály Gimnázium Mit jelent? A szerelem egy pozitív érzelem, amely általában különböző nemű emberek között alakul ki. A szerelem nehezen elérhető és még nehezebben megtartható kincs. Ezenkívül a lelkiélet legnagyobb kalandja. A szerelem akkor teljes, ha két személy hasonló érzelmeket táplál a másik iránt, vagyis a szerelem kölcsönös. Vannak olyan egyének, akik már tizenévesen életre szólóan szerelmesek lesznek, s az első fiúval, illetve lánnyal összekötik az életüket. Viszont vannak, akik csak hosszas keresés után lelik meg életük párját. ■ Bajnóczi Szilvia, 11. b, Váci Van, ami sosem múlik el... Az ember alapvetően társas lény, így szomjazza a szerelmet, amióta világ a világ. Talán a régi jelentése már megkopott egy picit, de azért ma is életelem a szerelem. Ha visszatekintünk a múltba, látjuk híres költőinket, akik gyönyörű strófákba foglalták szívük felhevült vágyait és titkolt kedvesük iránt érzett szenvedélyüket. Abban az időben az sem volt meglepő, ha valaki az életét áldozta a kedveséért, viszont napjainkban teljesen más gondolkodás a jellemző. Vannak olyan emberek, akik csak azért élnek párkapcsolatban, hogy ne legyenek egyedül. Véleményem szerint a szerelem ennél jóval több. Jó érzés az, ha az embernek van kire támaszkodnia, akivel mindenben megértik és támogatják is egymást. Ha valaki igazán szerelmes, akkor gyakran álomvilágban érzi magát, ugyanakkor alkalmazkodással és néha lemondással is jár ez a csodás érzés. A szerelmet is, ugyanúgy mint a barátságot, nagyon jól meg kell becsülni. Ha valaki egyszer rábukkan az igazira, ha valakit egyszer eltalál Ámor nyila, ne hadakozzon és ne is álljon ellent, hiszen a szerelem az élet legszebb ajándéka, amit nem szabad visszautasítani... ■ Tóth Nikoletta, 12. d, Táncsics Mihály Közgazdasági Szakközépiskola „Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon...” A szerelem régóta része az emberek életének, de csupán akkor vesszük észre jelenlétét, mikor ajtóstul beront szívünk ajtaján, s közli velünk „hírvivője”: szeretlek. „Hogy mi a szerelem? Kérdezd az élőtől, mi az, hogy élet; a hívőtől, mi az, hogy Isten.” A szerelem olyan érzés, amit csak az ért, aki már megismerte, s ha közvetlenül nem éljük át, semmilyen más módon nem érthetjük meg. Egyetlen élménybeszámoló sem helyettesítheti azt az érzést, amit a szerelem ad, s még adhat. Az első szerelem olyan élményekkel gazdagíthatja életünk kincses- ládikáját, ami maradandó eseménnyé nőheti ki magát az évek múlásával. „így udvarolt nekem a nagyapád!” - hallgatom nagymamám meséit és akarva-akaratlanul is elmo- solyodok. Hiszen manapság a fiatalok a romantikát giccsesnek, az udvarlást feleslegesnek vélik. Sőt, a XXI. században már inkább a lányok a kezdeményező felek. Sokat változott a világ! „Szeretlek” - halljuk, mondjuk, érezzük. Ez a szó a szerelem egyik kifejezőeszköze, „beindításához” két ember szükséges, s ezek az összehangolt érzelmek teszik teljessé számunkra a világot. ■ Simon Szilvia, 11. a, Táncsics Elsétálok a boldogságom mellett Hiába nyitottam ki több szótárt, sehol sem találtam meg a szerelem szó jelentését, esetleg leírását, pedig igazán kíváncsi lettem volna rá. Számomra a szerelem - mint fogalom - egybefonódik a csalódással. Amikor szerelmes lettem - ha az egyáltalán szerelem volt - minden egyes alkalommal vagy kiábrándultam, vagy összetörték a szívemet. Persze még fiatal vagyok, tudom azt is, hogy ezen túl kell esni, csak talán mégis egy kicsit sok, ami velem történt/történik. Most már nem is igazán merek szerelmes lenni, félek, hogy megint csalódom. Mindenkihez előítélettel közelítek, mindenkiben azt látom, hogy olyan, mint a többi, s talán épp ez az, amiért elsétálok a boldogságom mellett. Talán majd egyszer felnövök, merek kockáztatni és fontosabb lesz a boldogság számomra, mint a csalódástól való félelem. Hogy mi is a szerelem? Talán majd egyszer megtudom-. Addig is élem az életemet, hátha egyszer majd bekopogtat az én ajtómon is a nagy szerelem. ■ Oravecz Nóra, 12. d, Táncsics Nem olyan tartós... Erről a témáról nehéz írnom, mert még nem voltam szerelmes. Nyáron a barátnőmnél voltam Pécsett, megismerkedtem egy fiúval. Sokat sétáltunk, beszélgettünk. SMS-ezgetünk egymással, néha levelet is írunk egymásnak. A barátnőm mesélte, hogy egy nagyon kedves, helyes sráccal jár, sok időt töltenek el egymással. De volt már másba is szerelmes. Van titokzatos szerelem is. Szerintem a szerelem alapja egy fiú és egy lány közötti vonzalom. Ez lehet egyoldalú is, például a lány nagyon szerelmes egy fiúba, de ezt nem meri elmondani neki. Lehet kétoldalú is, mindkettő ugyanazt érzi. A szerelem lehet rövid fellángolás, de lehet hosszú kapcsolat is. Sok ember számára az első szerelem mély nyomot hagy a lelkében. Ezt sok könyvben lehet olvasni. A szerelem nem olyan tartós, mint a barátság. A szerelem elmúlhat, de a szeretet a barát felé nem. ■ Taschner Katalin, 10. b, Váci Ezt át kell élni A szerelem kétértelmű szó, mást jelent, ha azt mondom szeretem az autót, és mást ha szívemben szerelem van. Ez utóbbi nagyon jó dolog, olyan érzés, amelyet szavakkal nem lehet kifejezni, ezt át kell élni. Van gyermekkori, tini, felnőttkori és időskori szerelem. Minden kor szerelmét tisztelni kell, mert mindegyiknek megvan a maga szépsége. Én olyan szerelmet szeretnék, amely egész életemet végigkíséri és idős korunkban is szeretettel nézünk egymásra a párommal. Én ezzel az idézettel szeretném befejezni, ami a szerelmet röviden körbefogja: szeretlek, mert enyém vagy szeretlek, mert társam vagy szeretlek, mert szeretlek ■ Endrész Tímea, 11. b, Váci A távolság sem győzhet! A szerelem hirtelen jön, mint a villámcsapás, elkerülni nincs idő, és ha már belénkcsapott, nincs visszaút. Az én történetem április végén kezdődött, augusztus végén teljesült be, s a mai napig is folytatódik. Megismertem interneten keresztül valakit, akivel elkezdtem szimpatizálni. Eljátszottam a gondolattal, hogy mi lenne, ha mi egyszer elkezdenénk járni... Minden egyes alkalommal gyorsan elhessegettem az efféle gondolatokat, nem akartam mély érzelmeket táplálni egy olyan srác iránt, aki 120 kilométerre lakik, s az év háromnegyed részében 330 kilométerre van tőlem. De a villámcsapás elől nem lehet kitérni. Egyre jobban megkedveltem őt, elkezdtek hiányozni a beszélgetések, flörtölések és már nagyon szerettem volna vele találkozni. Aztán eljött a nap, mikor ez is bekövetkezett. Már akkor este éreztem, hogy több ez az érzés puszta tetszésnél. Vártam a következő alkalmat, amikor újra találkozhatunk. Járni kezdtünk és egyre jobban megszerettük egymást. Ezt nem azért tudom, mert elmondta, hanem mert érzem, hiszen a szerelem csak egy szó, egy szó, amivel csak a töredékét tudjuk elmondani annak az érzésnek, ami bennünk él. Leírni lehetetlen, érezni kell, és ha érezzünk, nincs szükség a szavakra, amelyekkel igazából csak bizonygatni próbálunk. Távol lakunk, távol tanulunk egymástól, ez mégsem szab gátat nekünk, hiszen az igazi érzelmeket a várakozás nem tudja gyengíteni. A távolság csak fizikailag van jelen, a szívünk, a lelkünk számára ez a fogalom ismeretlen. ■ Menczel Zsuzsanna, 11. a, Táncsics Művészek szemén keresztül A szerelmet sokféleképpen lehet értelmezni, hogy ki hogyan látja, az az érettségtől függ. Az ember életében talán a legfontosabb és legszebb az első szerelem, az ismerkedés. Később, érett fejjel már másként látjuk. Ez az egyik legősibb érzés, talán ezért is lehet az, hogy a világirodalomban is felhasználták műveikhez, ebből merítettek ihletet. Ha romantikus művekre gondolunk, valószínűleg legelőször Shakespeare Rómeó és Júliája jut eszünkbe a beteljesedetlen szerelem katarzisával. De megemlíthetném még Puskin Anyeginjét, a vágyódás és a tétova mozzanatok klasz- szikus művét, vagy Charlotte Bronte Jane Eyre-jét, ahol ez leginkább egy harmatos tavaszi reggelre hasonlít. Számomra az egyik legkedvesebb regény a Kisasz- szonyok, amely nem csak a szerelemről szól, hanem sok más mondanivalója is van, de maga az érzés felfelcsillan, és minden szereplő szeméből másként tűnik, valószínűleg a karakterek teljes különbségéből. S hogy magyar szerző tollából is említsek, legkézenfekvőbb a Csongor és Tünde, ahol Vörösmarty egy képzeletbeli világon át mutatja be ezt a nemes érzelmet, megfűszerezve némi humorral. Ha pedig valaki még nem tapasztalta, akkor a legegyszerűbb dolog az átérzéséhez, de nem megértéséhez, ha ezen művek - és még sok más közül - leemel egyet a polcról és beleolvas. De arra vigyázzunk, hogy egy művészember teljesen másként lát mindent, ők sokkal temperamentumosabbak, és az egész lelkűk máshogyan van „felépítve”. Végül egy idézettel zárom soraimat: „Szerelem, ha egyik a másikat repülni hagyja, de ha lezuhan, fél szárnyát kölcsönadja.” ■ Hajdú Viktória, 11. b, Váci SÉTA című összeállításunk cikkei lapunk honlapján (www.nogradmegyeihirlap.hu) is olvashatók.
