Nógrád Megyei Hírlap, 2006. november (17. évfolyam, 256-280. szám)

2006-11-17 / 269. szám

4 2006. NOVEMBER 17, PÉNTEK NÓGRÁD MEGYE Elsöprő győzelem után, munka közben Nehéz örökség a budapesti afanygyűrű szélén, régiós elképzelésekkel Következetes, kitartó munkájuknak és a körülmények szerencsés alakulásának köszönhetően az önkormányzati választásokon a jobboldal szó szerint elsöprő győzelmet aratott. Azóta persze sok minden történt országszerte, hiszen túl vagyunk az „ünnepi zavar­gásokon”, sorra megalakultak a megyei, a városi, a községi önkor­mányzatok, felesküdtek a tisztségviselők, többnyire új felállásban mindenhol megkezdődött a hivatali munka. Nógrád megye élére - az önkormányzatiság 16 éve alatt másodszor - Becsó Zsolt, a Fi- desz-KDNP jelöltje került. Nem ismeretlen hát számára sem a munka, sem a munkahely, de még a kollégák túlnyomó része sem. Az elmúlt időszakról, a politikai élet alakulásáról, a megye és a ré­gió előtt álló feladatokról a Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyű­lésének elnöke részletes tájékoztatást adott lapunknak. indult a dekoncentrált szervezetek régi­ós átszervezése. A megye így hihetetlen veszteségeket fog elszenvedni. Csak né­hány ilyen dekoncentrált szervezetek központja lesz Salgótarján, a többi Mis­kolcra és Egerbe kerül. Ami marad, ott bővíthető a létszám, ami nem, ott leépí­tés várható. Köztisztviselők állása kerül így veszélybe, amivel mindenképpen veszít a megye, hiszen a képzett szak­emberek vagy elmennek - vagy mun­kanélküliekké válnak. Az persze nincs kőbe vésve, hogy Nógrád megye évszázadokra az észak­magyarországi régió része maradjon, hi­szen érzelmi alapon Budapest felé orien­tálódik Nógrád, de ez még eléggé távla­ti dolog. A legfontosabb most, hogy a pártérdekeket figyelmen kívül hagyó együttműködéssel, a lakosság érdekeit szem előtt tartva előbbre vigyük a dol­gokat, és a megye gazdasági célú fejlesz­tése ne kerüljön hátrányos helyzetbe! Faragó Zoltán- A választások szempontjából külön kell vizsgálni azt, ami Salgótarjánban, és azt, ami Nógrád megyében történt - mondta Becsó Zsolt. - A megye nem okozott meglepetést, a parlamenti vá­lasztások eredményeit Nógrádra vonat­koztatva modellezhető volt a koalíció győzelme.- A - mondhatjuk páratlan - országos siker is várható volt?- Országos szinten szerintem senki nem számított erre az eredményre! Az előzetes becslések szerint már az is na­gyon jó eredmény lett volna, ha a me­gyéknek több mint a felét megnyerjük, illetve több megyei jogú városban fordí­tani tudunk. Két-három hónappal októ­ber 1-je előtt ezt már jő eredménynek tartottuk volna, a földindulásszerű győ­zelem azért, valljuk be, nem volt való­színűsíthető. Persze sok mindennek kellett történnie ahhoz, hogy ez az ered­mény szülessen, elsősorban a megyei közgyűlések esetében. Egyrészt kellett az a munka, amit aktivistáink végez­tek. Ezt megalapozta a parlamenti vá­lasztásokat megelőző tevékenységünk, ami megmutatta azt is, hogy amit egy­szer jól elvégzünk, az előbb-utóbb meg­hozza gyümölcsét! Persze az is kellett hozzá, hogy a szocialisták mást csele­kedjenek a parlamenti választásokat követően, mint amit ígértek előtte. On­nantól kezdve kézzelfoghatóvá vált min­denki számára, hogy rosszabbodnak az életkörülmények, romlanak az életkilá­tások, a jövő is bizonytalanabbá vált. Nagy arányú választási győzelmünk­höz természetesen hozzájárult Gyurcsány Ferenc hírhedtté vált balatonöszödi beszédének nyilvános­ságra kerülése, amikor lelepleződött a miniszterelnök... Hazudtunk reggel, éj­jel és este... Összetett folyamat része volt tehát a nagy arányú győzelem, a történ­tek pedig Nógrád megyében is éreztet­ték hatásukat. Az aktivisták elvégzett munkájának, a politikai környezetnek, a megszorító intézkedések negatív ha­tása miatt alakult így a választási ered­mények.- A szocialisták szinte érezték, hogy a megyében nem nyerhetnek.- Igen, már egy évvel ezelőtt feladták a megyét, gyakorlatilag kivonultak, a megyei közgyűlés elnöke is inkább Sal­gótarján polgármesteri székére áhíto­zott. Tevékenységét is inkább ebbe a mederbe terelte. A megyét egyáltalán nem úgy menedzselték, ahogyan kel­lett volna. Nem végeztek olyan kam­pányt, mint amilyet 2002-ben, számítot­tunk tehát arra, hogy nyerni tudunk, az MDF mandátumait is figyelembe vé­ve pedig stabil többségünk is van.- Mi a helyzet Salgótarjánnal?- A megyeszékhely rendkívül bonyo­lult és összetett világot képez, hihetetle­nül érdekes történelmi múlttal, szociali- zálódási folyamatokkal. Salgótarjánban a munkát mi nem most kezdtük, hanem a 2002-es választásokat követően. A tu­datos építkezéshez hozzátartozott a kap­csolatok kialakítása, az aktivisták háló­zatának megszervezése. Az ez évi parla­menti választásokon már részsikereket tudtunk elérni, a különbség jelentős tivitás híján elmarad. Nem csak tapasz­taltabb lettem persze, hanem megfon­toltabb is, ismereteimet ötvözni tudom. Látom, hogy fontosak az emberi kap­csolatok, tehát ez a pozíció nem jelenti azt, hogy eltávolodhat az ember attól a csoporttól, amelyiknek sikereit köszön­heti. Nem lehet mindent pártpolitikai szempontból nézni, főleg ebben az idő­szakban, amikor a megye számos kihí­vás előtt áll. A 220 ezres lakosság kép­viselőjeként kell felelősséget vállalni mindenkiért! Arra az útra szeretnénk visszaterelni a megyét, amiről 2002- ben letért, s akkor Nógrád újra szeret­hető és büszkén vállalható lesz.- A régiós viszonyok között hogyan ala­kulhat a jövőben a megye helyzete?- Ketté kell választanunk a dolgokat, mert van egy adottság és van egy érzel­mi része is a helyzetnek. A regionalizáció folyamata felgyorsult, 2007 és 2013 között rendkívüli fejlesz­tési lehetőségek előtt áll az ország, meg persze Nógrád megye is. Azt látom, hogy az elmúlt ciklusban nem sikerült felkészülni az előttünk álló évekre! Ke­vés a jól előkészített, megalapozott pro­jekt, így ver­senyhátrány­ba kerülünk Heves és lyen érzés volt másodszor is az elnöki székbe ülni?- Sok időt eltöltöttem a megyeházán, 1994-ben lettem először képviselő, ami­kor olyan politikai konstelláció jött lét­re, hogy engem jelöltek alelnöknek. Az­tán 1998-ban közgyűlési elnök lettem. Nyolc szép év telt el a megyeházán az életemből, aztán 2002-ben másképpen alakultak a dolgok, de akkor is a megyei közgyűlés tagja maradtam. Volt négy évem arra, hogy nem mint belső szerep­lő, hanem mint külső résztvevő figyel­jem a történteket. Meg kell mondanom, hogy nagyon tanulságos volt ez az idő­szak minden szempontból! Másképpen éltem meg egyes dolgokat az elnöki po­zícióból mint kívülállóként. Olyan dol­gokat is észre lehet így venni, amit egyébként nem. Azt is tapasztaltam, hogy az ember nagyon sok információ­tól elzáródik. Kívülről nem igazán le­het követni mindazt, ami a napi opera­Borsod-Abaúj-Zemplén megyével szem­ben. Tudni kell, hogy éves szinten a Re­gionális Fejlesztési Tanács 30 milliárd forint felett fog rendelkezni! A régión belül versenyhelyzet van, tehát a pén­zek nem úgy érkeznek, hogy a megye a régió össznépességének 17 százalékát adja, tehát a fejlesztési pénzekből is 17 százalékban részesedhet. Az infrast­ruktúra, a gazdasági versenyképesség, az idegenforgalom helyzetének javítá­sára azok kaphatnak támogatást, akik megalapozott és előkészített projektek­kel rendelkeznek. Nagy felelőtlenség volt elődeink részéről, hogy nem készí­tettek elő ilyen projecteket! Már az in­dulásnál több milliárdnyi forrást veszít­hetünk!- Mit lehet itt tenni?- Az elkövetkezendő hónapokban rendezzük sorainkat, felmérjük, hogy hol, milyen programokat készítettek elő, ezek mennyire illeszthetők a regi­voltak megszervezni saját kerületük­ben a kampánymunkát. Aztán, hogy az igazsághoz hűek maradjunk, kellett egy jó adag szerencse is, hogy a polgármes­terasszony valamivel több mint 200 sza­vazattal nyerni tudjon.- Megosztott volt az ellenfél.- Már vagy két éve hihetetlen mara­kodás jellemezte a szocialistákat. Az erőiket erre használták, nem arra, ho­gyan a várost fejlesszék, új munkahe­lyeket teremtsenek, hogyan lehet egy olyan dinamikus várost megalkotni, ahová érdemes a fiataloknak visszajön­niük, vagy hogyan lehet a szegénység mélységét és kiterjedését csökkenteni... Azzal voltak elfoglalva, hogy kinek mi­lyen hatalmi pozíciót sikerül majd elfog­lalnia. Ez nem csak a szocialisták veze­tését, hanem a szavazótáborát is meg­osztotta, klikkek, csoportok jöttek létre, az erő dominanciája érvényesült. A vá­ros szocialista polgármestere távozott pártjából, majd úgy döntött, megméret­teti magát az önkormányzati választáso­kon. Ezután Salgótarján egyik alpolgár­mestere is kilépett a pártból, aztán ő is elindult a választásokon. A Munkáspárt szerepe is csökkent, szerepük a parla­menti választások során már alig észre­vehető. Előbbieknek megfelelően a bal­oldal megosztottsága jelentős mérték­ben segítette a mi sikereinket! Nem si­került megállapodniuk koalíciós tár­sukkal, az SZDSZ-el sem. Utóbbi párt, hogy önálló politikai arculatát fenntart­sa, önállóan állított jelöltet. Úgy vélem, jó döntés volt, hogy jelöl­tünk nem az MDF támogatásával in­dult, hanem ez a párt is saját polgármesterjelöltet állított. Ha közösen próbálkozunk, akkor előfordulhatott volna, hogy az MDF szavazók nem a Fi- deszre adják le voksaikat. Kellett persze hozzá, akárcsak a megye viszonylatá­ban Gyurcsány öszödi beszéde, meg az általános jólét romlása. Reményked­tünk abban, hogy szerencsés esetben nyerhetünk! Tanulság persze minden­kinek, hogy az ellenfelet soha nem sza­bad lenézni! A választások előtt abban remény­kedtünk, hogy öt-hat választókerü­letben sikerül nyernünk, ezzel szemben nyolcban futott be a je­löltünk, mellette három listás mandátumot is begyűjtöttünk. Arra számítottunk, hogy széle­sebb alapokon nyugvó, sok színű választási szövetségre lesz szükség a város élén - nem így történt, az MDF-el együtt meg tudtuk sze­rezni a vezetés­hez szükséges többséget. Szép mun­mértékben csökkent a szocialisták és Fi­desz között. Jól szervezett parlamenti vá­lasztást tudhatunk magunk mögött, hogy mást ne mondjak, több mint tíz­ezer kopogtatócédulát tudtunk össze­szedni és több száz ember segítette mun­kánkat. Tavasszal is vágytunk a sikerre, de a parlamenti választások során egy dolgot nem tudtunk legyőzni - az pedig a hazugság! Szomorú volt a csapat, visz- sza is vetette talán a munkánkat, de úgy van ez is, mint az élet minden területén, találtunk új kihívásokat. Az önkormányzati választásokra hi­hetővé tudtuk tenni azt, hogy Salgótar­jánban is győzhetünk! Persze több té­nyező játszott közre abban, hogy sikert értünk el a városban. Egyrészt tudtuk mozgósítani a mögöttünk álló tábort, si­került találnunk egy felkészült, szimpa­tikus, jó kiállású polgármesterjelöltet Székyné dr. Sztrémi Melinda személyé­ben. Ennek újdonságértéke is volt, hi­szen nem a politikai szférából érkezett, hanem a szakmai civil szférából. Az el­lenfelei így aztán nem is találtak fogást rajta. Kellett hozzá, hogy mind a 14 egyéni választókerületben jó jelöltet ta­láljunk, akik k é onális operatív programok közé. A meg­valósíthatósági tanulmányok, engedé­lyezési tervek így talán még időben ren­delkezésünkre állhatnak a pályázatok­hoz. Fontos, hogy mind a Fidesz, mind az MSZP, tehát a két meghatározó politikai erő mindenféle pártérdeket félretéve, csakis egyetlen rendezőelv mentén, a megye érdekeinek érvényesítése mel­lett dolgozzon! A legfontosabb, hogy az elkövetkezendő időszak ne a széthúzás­ról, az acsarkodásról szóljon! Ne azt néz­zük, hogy a másiknak hogyan lehet be­tartani, jobbnál jobb elképzeléseit el­gáncsolni. Én személy szerint az együtt­működésre kész vagyok. Ami a politika kérdéskörébe tartozik, azt más színtéren lejátszuk. Láthatunk bizonyos kérdéseket másképpen, de a megye jövőjét csak egyféleképpen kép­zelhetjük el. Ha nem az együttműkö­dés fogja jellemezni az elkövetkezendő éveket, akkor Nógrád megye lemaradá­sa véglegessé válik. Nem a mi szemé­lyes sorsunkról van itt szó, hanem csak­nem 220 ezer emberért kell vállalnunk a felelősséget!- Mik a fontosabb feladatok?- Például a 21-es számú főút négy előzési sávjának összekötése, hiszen a végső cél az lenne, hogy a Salgótarjánt és az M3-as autópályát így összekös­sük. A közlekedési infrastruktúra fon­tosságát a gazdaságfejlesztés szempont­jából nem lehet eléggé hangsúlyozni! Budapest aranygyűrűjének a szé­lén vagyunk, mert ez a 21-es men­tén húzódik. Innen a továbblépés Közép-Szlovákia felé képzelhető el. Az uniós viszonyok között a Budapest-Besztercebánya vo­nalon kell megtalálni a nagyjá­ból félúton fekvő Salgótar­ján pozícióját. Érzelmi szempontból persze nógrádi ember számára érthetetlen, hogy mi közünk Mis- kolchoz, hiszen szűkebb pátriánkból minden út Budapestre vezet. Éz fontos kér­dés, de el-

Next

/
Oldalképek
Tartalom