Nógrád Megyei Hírlap, 2006. november (17. évfolyam, 256-280. szám)
2006-11-03 / 257. szám
4 2006. NOVEMBER 3., PÉNTEK A Hírlap postájából A Pf. 96 - A Hírlap postájából - az olvasók fóruma. \ szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. Falunapi gondolatok „A barátság értékes emberek ajándéka, a szeretet legmélyebb kapcsolata: magammal ajándékozom meg a másik embert.” Ezzel a komlói alkotótársaimtól átvett idézettel szeretném megköszönni a szervezőknek, hogy részt vehettem a szomszédos Egyházas- gerge falunapi rendezvényén. Az orvosi rendelő előkertjében meghatóak voltak az emlékezés percei. A tisztelet virágai sokunk szívében élnek majd tovább. A szép ünnepi köszöntőt tapssal hálálta meg a lelkes közönség. Tovább gördítve az eseményeket, bővelkedhetünk minden finomságban. Volt részünk jóízű falatokban, színvonalas programokban, ám ami azt hiszem mindennél fontosabb, sokat kaptunk az értékek megőrzése, ápolása, továbbadása, de emberség terén is. Mai, rohanó világunkban inkább észrevesz- szük a rosszat, mint a jót. Pedig a környezetünkben lévő dolgoknak, egy-egy eseménynek .is lehet egyént alakító, közösségformáló szerepe, csak fel kell figyelni rájuk, észre kell venni azokat. Ezért lesz nekem felejthetetlen az Egyházasgergén eltöltött nap. Ott és akkor kicsiben felemelően szép és nagy dolgok történtek. Az egymásra figyelés és összetartozás jelképe volt a falunap, optimizmussal fűszerezve, mely példaértékű lehet a nem kis számban megjelent ifjúság számára. Az idelátogatónak a község rendezett utcái és közterei is az emberi összefogásról tanúskodnak. Minden rendezett kőben, építményben, virágágyásban egy szó visszhangját véltem felfedezni - így köszöntek el tőlem vendéglátóim, s ez legyen soraim befejező szava is: Viszontlátásra! ■ Farkas Erzsébet Mihálygerge Rádióstáborban a szécsényi lipthaysok Július utolsó hetében iskolánk, a szécsényi Lipthay Béla Mezőgazdasági Szakképző Intézet nyolc diákja kapott lehetőséget arra, hogy kiutazzon Ausztriába, Welsbe. Két kísérő tanárunk szerepét Balázs Teréz és Kovács Nikoletta tanárnők töltötték be. A kilencnapos tábor keretében egy projektet valósítottunk meg, amely folytatása volt a tavalyi, Németországban megrendezett találkozónak. A táborban német, osztrák, magyar és cseh nemzetiségű diákok vettek részt. Az itt eltöltött napokban a nyelvek gyakorlásán és az ismerkedésen kívül volt komolyabb feladatunk is, a projekt témája ezúttal egy internetes rádióműsor szerkesztése volt. Valamennyi diák kapott feladatot. A magyar csapatból is minden diák aktívan részt vett a szerkesztésben. Szakái László és Oláh Botond a poénokért voltak felelősek, Szendrei Balogh Ágnes és Fricz Krisztina riportokat készítettek, Bencze Zoltán és Gödi Péter válogatták a magyar zenéket, a műsorvezetők szerepét pedig Horváth Melinda és jómagam, Sarankó Zita töltöttük be, és esténként 20-22 óráig a stúdióban élőben olvastuk be az összegyűjtött anyagokat. A tanárnőink pedig mindenben segítséget nyújtottak, ha netán elakadtunk valamiben. Persze lazításra is jutott időnk, különféle programokat szerveztek nekünk a házigazdák. A nagy melegben kellemes felfrissülést jelentett a strandolás, kipróbáltuk az összes csúszdát. Voltunk városnézésen, ahol szép dolgokat láttunk, vásárolgattunk és néha el is tévedtünk. Egyik nap ellátogattunk egy idős hangszerkészítőhöz, akinél egy érdekes hangszerrel, a dorombbal ismerkedtünk meg. A bácsi bemutatta ennek használatát, majd mindenki kapott ajándékba egyet. A megszólaltatásával azóta is próbálkozunk... A nap hátralévő részében részünk volt egy izgalmas vadvízi evezésben a Steyr folyón. Úgy gondolom a magyar csapat számára ez volt a legizgalmasabb program. Esténként visszahallgattuk a műsorunkat, majd közös beszélgetéssel zártuk a napot a többi nemzet diákjaival és kísérőikkel együtt. Az utolsó nap közeledtével a hangulat egy kissé szomorúvá vált, hisz a diákokból egy jól össze- kovácsolódott társaság lett. Búcsúzáskor természetesen címet és telefonszámot cseréltünk, és a közeli viszontlátás reményében váltunk el. Úgy hiszem, sok új dolgot fedeztünk fel és rengeteg élménnyel lettünk gazdagabbak. A vezetőknek köszönhetően betekintést nyertünk a város történetébe, csodás tájakat jártunk be, amelyeket nem fogunk egyhamar elfelejteni, és olyan embereket ismerhettünk meg, akiket egy életre a szívünkbe zártunk. ■ Sarankó Zita NÓGRÁD MEGYE Szüreti felvonulás Csécsén Immár hagyomány, hogy az ősz beálltával díszes ruhákba, tréfás maskarákba öltözött gyerekek és felnőttek, a szüretet jelképező szőlőkoszorút vivő lányok, iskolások, óvodások és minden helyi lakos, aki kikapcsolódásra, szórakozásra vágyik, végigjárja a település utcáit, közben a helyi népdalkor társaságában nótákat, dalokat énekelnek. így volt ez október közepén is, amikor a képviselő-testület szervezésében megtartottuk az idei szüreti felvonulást. A bírót és a bírónét, valamint a kisbírót szállító díszes hintót még nagyon sok jókedvű ember követte. Gyönyörű napsütéses időben mutattuk meg magunkat a kíváncsi szemeknek. Ezúton is szeretnénk megköszönni mindenkinek, aki támogatott minket abban, hogy ez a rendezvényünk sikeres legyen. A legközelebbi közös programunkra is mindenkit szeretettel várunk. A felvonulást követő bálban a zenét szolgáltató zenekar társaságában bemutatkozott falunk ifjú zenei tehetsége, Racskó Márton, akinek kívánjuk hogy legyen sikeres és kitartó az életben. ■ Lánczi Imréné, a képviselő-testület tagja Iskolai könyvtári világnap a Körösiben A szécsényi Körösi Csorna Sándor Gimnázium és Szakközépiskola könyvtára idén harmadik alkalommal tisztelgett az iskolai könyvtári világnap előtt. Az Iskolai Könyvtárosok Nemzetközi Szervezetének (IASL) elnöke, dr. Blanche Wolls 1999-ben intézett felhívást a nemzetközi iskolai könyvtári nap megszervezésére. Erre 1999. október 18-án került sor. Azóta minden esztendő októberének negyedik hétfőjére meghirdetik ezt a napot, évente más-más témát választva. A 2006-os év jelmondata: OTT - Olvasd! Tudd! Tedd! Csatlós Noémi, az intézmény könyvtárosa, ebben az évben háziversenyt hirdetett, melynek keretében két érdekes feladatlapot kellett megoldaniuk a jelentkezőknek, majd a döntőben ismét egy izgalmas rejtvény várt rájuk. A nemes küzdelem végén harmadik helyezést ért el Butkai Nikoletta Ágnes 12. a osztályos tanuló, második lett Bocsó Zsófia 6. a osztályos diák, míg a képzeletbeli dobogó legfelső fokára Percze Annamária 6. a osztályos tanuló állhatott. Harry Potter derűt lopott az idős szívekbe Egyesületünk, a Tájak, Korok, Múzeumok salgótarjáni egyesülete nemrégiben megkérte a Hibó Tamás művészeti iskola vezetőit, hogy tagságunk körében nagy az érdeklődés Elarry Potter iránt. Felkértük őket, hogy tartsanak számunkra egy előadást, egy ismertetést a világhírűvé lett varázslóinasról. A nagy érdeklődésre való tekintettel a Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet Képzési Központjában megkaptuk a Madách-ter- met, hogy minél többen vehessünk részt az előadáson. Az előadást Varga László tanár úr tartotta, aki avatott ismerője Harry Potternek, amit az is bizonyít, hogy 2004-ben megkapta /. K. Rowlingtól, a Harry Potter-köny- vek szerzőjétől, valamint a filmjogok tulajdonosától az amerikai Warner Brostól az engedélyt, hogy elkészítse a mű musicalváltozatát. A művészeti vezető tanárember azóta tanítgatja növendékeit a szereplésre. Varga tanár úr örömmel vállalta, hogy a darabról tart egy előadást. A moderátor szerepét rám osztotta, így én tehettem fel neki a kérdéseket a művel kapcsolatban. Érdeklődtem, hogy az írónőtől milyen feltételekkel kapott szabad utat a mű bemutatására. Elmondta, hogy kizárólag ő kapott erre lehetőséget. Részletesen megismerkedtünk a művel, bepillantottunk a szereplők jellemébe, a jó és a rossz harcáról, arról, hogyan győzött a jó. Nyomatékosan emelte ki a darabnak a lényegét, az igaz és a hazug szerepét. Bemutatta, hogy az igaz, az elnyomott, a szerencsétlen Harry Potterrel szemben álló hazugokkal szemben is győzni tud az igazság. Egyáltalán ebben a darabban ez a momentum fogta meg igazán, és erről szól a darab és ezt emelte ki a darabról. Több mint egy tucatnyian tartottak egy bemutatót a darabról és az elhangzott részleteknek hihetetlen sikere volt. A végén a százötven fős hallgatóság ütemes tapsban tört ki. Elhozta magával a színpad tervét is, amit úgy hívnak, hogy látványterv az abszolútról. Megtudtuk, hogy a darabot Magyar- országon elsőként Salgótarjánban szeretné bemutatni. Örömmel mondhatom, hogy a nekünk tartott előadás valójában az ősbemutatója a darabnak. Az utolsó számot a Roxford-indulót végigtapsolta a lelkes közönség. Mindezt szeretnénk megköszönni a tanár úrnak, az iskola vezetésének, a szereplőknek. Mindannyian nagy élményekkel tértünk haza aznap. ■ Braun József Ahogyan kell és illik „Múlté már az emberség, kiveszett a humánum, s csak a pénz számít, más nem” - hallani innen is, meg onnan is. És azt is lehet gyakorta hallani, hogy különösen az idős emberek szenvedői a közönynek, vannak önmagukra utalva, mivel ők azok, akik a legkevésbé számíthatnak támogatásra. Ezek a vélemények minden bizonnyal napi gyakorlati tapasztalatokon nyugszanak, de vajon így van-e ez teljes egészében, megállja-e a helyét a fenti vélekedés mindenben? Merthogy ennek ellenkezőjére is van példa, merem remélni, nem kevés. Egy ilyenről szeretnék röviden az alábbiakban beszámolni. Karancslapujtőn, a Kossuth Lajos utcában él a közösség legidősebb embere, Bozó István. Aki az első világháború kitörésének évében született, így betöltötte 92. életévét. Nem csoda tehát, hogy segítségre, támogatásra szorul. Ezúttal lakását kellett rendbe hozni. Az otthonát, ahol felesége halála óta - immáron közel 25 esztendeje - egyedül él. Várta nagyon azt a bizonyos segítséget, amely aztán megérkezett. Épp a legjobb időben és pontosan. Nem valahonnan a messzeségből, hanem egészen közelről, a polgármesteri hivatalból és a Domesz („Dobroda- és Ménes-völgyi Mikrotérségi Egyesület”) helyi szervezetétől. Nem „idegenek” léptek a tettek mezejére, hanem itteni személyek. Erika, aki „mindenes” feladatát látta el, takarított, felmosást végzett, ablakokat tisztított. Laci, aki a kőművesi munkálatokat vállalta magára, s végezte napokon keresztül. A munkavégzés folyamatában tapasztalhattuk, hogy az jóval több volt „egyszerű” fizikai munkánál, takarításnál, felmosásnál, betonozásnál, meszelésnél. Nexus volt ez, igazi kontaktus, kapcsolatteremtés az idős ember és a fiatal segítők között. Odafigyelés, gondoskodás és törődés - a szó legnemesebb értelmében. Erika részéről elsősorban, aki szép szelíden, kedvességgel és kiváló pedagógiai érzékkel foglalkozott a tisztes korú férfiúval. S Laci részéről, aki nagy szakértelemmel teljesítette feladatát. Akinek nem kellett a hiányosságokra felhívni a figyelmet, elsőnek ő maga fedezte fel azokat. Egyszóval olyan valami volt ez, amit nem lehet anyagiakban mérni, forintra átváltani. Köszönet érte, a 93. életévébe lépett Bozó István nevében, is: ■ Dr. Bozó Gyula
