Nógrád Megyei Hírlap, 2006. október (17. évfolyam, 231-255. szám)

2006-10-26 / 251. szám

2006. OKTÓBER 26., CSÜTÖRTÖK Két részből áll a falu 11 $A7TÓ tS TANULÁS Szuha és Nemti község szom­szédságában található 1200 fős település Dorogháza. A falu két részből áll, az egyik Újtelep, más néven a „mezsgye”, a másik - ahogyan a helybeliek hívják - a falu. Az Újtelepen található a foci­pálya, ahol fociszezonban min­den második vasárnap meccs van. A dorogházaiak mellett a szomszédos faluból is jönnek szurkolni, vagy egyszerűen csak szórakoznak, kikapcsolódnak. Ezeknek a meccseknek jó han­gulata szokott lenni, igaz, néha kisebb-nagyobb indulatokkal, de általában békésen zajlik. A Ménkesi Bányász Sportkör ifjú­sági és felnőttcsapata a környék­beli bányáról kapta a nevét. Dorogházán található a műve­lődési ház, a posta, a millen­niumi park, amelyet dr. Pilmayer Nándorné, volt polgármester asszony avatott fel 2000-ben. A parkkal szemben van a Hősök tere, ahol ünnepségek és évfor­dulók alkalmával koszorúzások zajlanak. A 150 éves templom rendkívül szép helyen, egy ma­gas, hangulatos dombon áll. Itt található még az óvoda, illetve a nyáron felújított nyolcosztályos iskola. Minden évben megrendezés­re kerül a falunap, az idén sem volt másképpen. Ekkor össze­Hasznos városrész Hasznos közigazgatásilag Pásztó városához tartozik. Gyer­mekkorom óta itt élek, a falu ap- raját-nagyját név szerint isme­rem. Hasznos utcáin nem lehet úgy végigmenni, hogy ne köszönje­nek az emberek egymásnak, ne kérdezzék meg, hogy ki hol volt, vagy hová tart éppen. Itt az em­berek osztoznak egymás örömé­ben, bánatában. Az utóbbi pár évben felvirág­zott az idegenforgalom. Renge­teg vendégház létesült. A külföl­di és a hazai vendégek is szíve­sen töltik itt pihenésre szánt sza­badidejüket, például a Kövicses­parti, a Verzsó, az Ezüstfenyő és a Marika vendégházban. Egész évben a hasznosi embe­rek a házuk előtt árulják a kert­ben termelt javaikat, amelyeket szívesen vásárolnak az átutazó turisták is. Gyönyörű sétákat lehet tenni a környező erdőkbe, horgászni vá­gyóknak pedig horgászási lehe­tőséget nyújt a hasznosi víztározó. Ez az én kis falum, amit szeret­tem volna mindenkivel megis­mertetni és ha eljönnének ide megtapasztalnák, hogy milyen szép környezetben található. Katzenbach Petra Váci Mihály Gimnázium 11. B Változások kellenének Az elmúlt években sokat fejlő­dött lakóhelyem, Kisterenye. 2004- ben építették fel az uszodát, amely a sportolási lehetőségek mellett számos rendezvénynek ad otthont, például a 2006 őszén megtartott szépségverseny. A játszótereket felújították, a Dobó téren egy szob­rot állítottak, amely „Az anya és a gyermek” címet kapta. Városom leghíresebb látvá­nyossága a kastélykert, amelyen belül létesített könyvtár számos rendezvény helyszínéül is szol­gál. A fiatalok számára sajnos egyre kevesebb a szórakozási le­hetőség, remélem, ez hamaro­san megváltozik. Osgyáni Barbara Váci Mihály Gimnázium 10. C Pásztoréi röviden Pásztó a Mátra nyugati kapu­ja. Luxemburgi Zsigmond ado­mányozta a városi rangot Pász- tónak. Ma két falu, Hasznos és Mátrakeresztes is Pásztóhoz tar­tozik, így közel 10000 lakosa van lakóhelyemnek. Sok neve­zetesség és híres személy köthe­tő városomhoz. A romkertben áll a ciszterci kolostor. Papként sokáig itt élt a népzenekutató Rajeczki Benjamin. Tittel Pálról, a híres csillagászról nevezték el a kollégiumot. Jelenleg a rom­kerti múzeum Csohány Kálmán grafikus kiállításának ad ott­hont. 2006-ban felújították a pásztói strandot, a lakók nagy örömére. A pásztói fiatalok létrehozták sa­ját szervezetüket, a PIK-et, azaz a Pásztó Ifjúsági Klubot. Endrész Tímea Váci Mihály Gimnázium 11. B Nagybátonyi bemutatkozó Városrészünkben két alapfo­kú, a Bartók Béla Általános Isko­la és az Erkel Ferenc Alapfokú és Művészeti Iskola, és egy középfo­kú iskola, a Fáy András Szakkö­zépiskola és Kollégium található. Nagybátonyban a művelődés és kultúra iránt érdeklődő polgá­rok az alábbi helyeket kereshe­tik fel: városi művelődési köz­pont és könyvtár, Petőfi Sándor Művelődési Ház, maconkai kö­zösségi ház, Barják Gyula képes­lapgyűjtő magánmúzeum. Városrészünkben több mun­kahely és munkáltató megtalál­ható. Emellett a vállalkozásokat segítő vállalkozói központ is megkezdte működését. Nagybátonyban két pénzinté­zet is képviselteti magát: az OTP Bank és a Háromkő Takarékszö­vetkezet. A sport és szabadidős tevé­kenységek megléte és támogatá­sa kiemelten fontos az itt élő em­berek számára, számos létesít­mény ad otthont a sportolni vá­gyóknak. Nagybátonyban két nagy be­vásárlóközpont található, a ven­déglátás nagybátonyi ékköve pe­dig a Szélkakas fogadó és étte­rem. Őszintén remélem, hogy a leír­tak alapján sikerült bemutatnom és az érdeklődés középpontjába helyeznem Nagybátonyt. Oláh Gina Váci Mihály Gimnázium 10. B gyűlik a falu apraja-nagyja. Szá­mos fellépő vendég, néptáncos, énekes szórakoztatja az embe­reket. Az idén a templomban Pitti Katalin énekelt. 2006 nyarán alakult meg a dorogházai népdalkor, ahol jó­magam is énekelek, az augusz­tusi falunapon mi is felléptünk. A helybeliek szeretnek itt élni, mivel csendes és tiszta hely, nyugalmukat nem sok minden zavarja meg. Mindenki ismer mindenkit, ha bárkinek gondja van, akkor megpróbálnak segí­teni egymásnak, mert itt ez még nem szégyen. Hajdú Viktória Váci Mihály Gimnázium 11. B Nyugati kapu Pásztó a Mátra és a Cserhát hegységek ölelésében, a Zagyva folyó völgyében fekszik. A várost a Mátra nyugáti kapujának is ne­vezik, ennek köszönhető, hogy jelentős idegenforgalmi központ. Pásztón sok-sok látnivalót kínál a műemléki övezet, ahol a látogató elé tárul a város történelmi múlt­ja. A tartalomban gazdag rendez­vényeken jól érzi magát idős és fi­atal egyaránt. Véleményem sze­rint Pásztó lakói büszkék lehet­nek festői szépségű környezet­ben található városukra. Bajnóczi Szilvia Váci Mihály Gimnázium 11. B Fiatal falu Rákóczibánya nyolcszáz lakosú község, négy éve vált el Bátony- terenyétől. Az elmúlt években a település fejlődésének lehettünk szemtanúi. Felújították a játszóte­ret, elkezdték az új orvosi rende­lő és patika építését A fiatalok a kultúrközpontban hódolhatnak kedvenc sportjaiknak, például pingpong, csocsó. A lányok a nyá­ron ifjúsági focicsapatot alapítot­tak, de sajnos jelenleg a csökkent létszám miatt feloszlott. Ha ebben a kis faluban több lenne az össze­tartás és a szeretet, akkor sokkal szebbé tehetnénk Rákóczibányát Handó Bianka Váci Mihály Gimnázium 10. C Kisváros egy része Bátonyterenye két részből áll, Nagybátonyból és Kisterenyéből. Én Kisterenyén lakom. Kistere- nyét a 21-es főút választja szét, vannak itt különböző elnevezésű részek: Bányatelep, Rákóczitelep, Csárda, Kúria. Nagyrészt családi házak épültek ezen a településen, de van néhány emeletes ház is. Két általános iskola, a 3-as számú iskola és a Kossuth Lajos Általá­nos Iskola és a Váci Mihály Gim­názium található városrészünk­ben. A 3-as számú iskola Bánya­telepen helyezkedik el, és itt terül el egy hatalmas focipálya és a fú- rókút. A Kossuth iskola felső tago­zata mögött az idősek otthona ta­lálható. Büszkeségünk az uszoda, amely a műút mentén két évvel ezelőtt épült. Még sok nevezetes­ség látható Kisterenyén, például a Solymossy gróf által használt kas­télykert. Szép parkosított részén van egy kisebb tó is. A kastély mellett áll a művelődési ház és a könyvtár, ahol az olvasás mellett internetezési lehetőséget is bizto­sítanak a látogatóknak. A kastély­kert mellett a tájház is fontos lát­ványossága Kisterenyének. Taschner Katalin Váci Mihály Gimnázium 10. B Pálfalva egy diák szemével „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne” - írta Tamási Áron és milyen igaza van! Már születésem óta itt élek Salgótarjánban, annak peremke­rületén: Zagyvapálfalván, és azóta is itt koptatom a járdát már lassan 17 éve. Sok szép emlék köt ide, hiszen ide jár­tam bölcsibe, iskolába, szinte mindenkit ismerek a környéken, s itt töltöttem éle­temnek egy olyan szakaszát, ami megha­tározó a következő éveimre nézve. Zöldövezeti területen lakom, ahol a fák olyan magasak, hogy szinte bekukucskál­nak az erkélyekre. A házunk előtti domb­oldalon állt a Pálfalván oly népszerű „fajátszi”, ahol egy szobrászművész fából készült alkotásait láthattuk. Volt ott mászóka, szekér, csúszda, mérleghinta a gyerekeknek és fából fa­ragott pad a megpihenni vágyóknak. A szobrász remekül ötvözte a művészetet és a játékot! Kár, hogy az idő nem kímélte, s így le kellett bontani ezt a „nevezetességünket”. Barátnőmmel nyáron sokat sétáltunk és ha el­mentünk egy-egy olyan hely mellett, ahol történt velünk valami, sorra elevenedtek fel bennünk az emlékek. A focipálya mellett eszünkbe jutott, hogy télen mennyit csúszkáltunk, estünk és nevettünk ott, vagy ha pillantásunk arra a vastag fára esett, ami még mindig ott áll az iskolaudvaron, vissza­idéztük a nagy fogócskákat és azt a sok kacagást, ami fülembe cseng mind a mai napig. Mikor huzamosabb ideig távol voltam innen, hi­ányoztak a megszokott házak, a boltok, a játszóte­rek, az itt uralkodó hangulat és élet. Én szeretek a hétköznapok apró-cseprő dolgaira is odafigyel­ni, hisz’ ha nem örülnénk az örömet adó aprósá­goknak, elvesznénk a mindennapok rohanó vilá­gában. Ha meghallom ezt: Salgótarján, elindul bennem egy film. Látom a várost, a Gorkij-telepet, a laká­sunkat, a családomat, a szobámat és tudom, hogy még sokáig ez lesz az otthonom. Ha az évek mú­lásával messziről - főiskoláról vagy külföldi útról - hazatérek, örömmel fogom tenni, mert bárhol jól érezhetjük magunkat, mégis otthon a legjobb, hisz „azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon le­gyünk benne”. Simon Szilvia Táncsics Mihály Közgazdasági Szakközépiskola, 11. A Bátonyterenye, a világ közepe... Elsősorban persze számomra jelenti ezt a fogalmat e nógrádi kisváros a megye szívében, hi­szen ez az otthonom, itt tanul­tam meg járni, beszélni, egyszó­val élni. Itt laknak gyermekkori pajtásaim, akikkel néhány, de soknak tűnő évvel ezelőtt még együtt játszottunk a tömbházak piszkos folyosóin, majd szinte észre sem vettük, és egy perc alatt szétszéledtünk a' világban. Mostanában pedig már úgy ér­zem magam az itteni emberek között, mintha idegen lennék, és nem ide tartoznék, alig ismer­nek meg, pedig csak felnőttem... Bátonyterenyét néhány évvel ezelőtt nyilvánították várossá, de fejlődése a mai napig nem A hely, ahol élek állt meg. Uj postánk épül, fan­tasztikus, jól felszerelt tanuszo­dát nyitottak meg alig egy éve a terenyei benzinkút mellett. Itt rendezték meg pár nappal ez­előtt a megye legsikeresebb szépségversenyét, ahol egy vá­rosbeli lány aratta le a babéro­kat. Városunk legnagyobb látvá­nyossága a Gyürky-Solymossy- kastély, csodálatos kerttel övez­ve. Építésének ideje bizonytalan, az eddig megjelent írások 1790 tájékára helyezik. Bátonyterenye igazán kedves kis város, ám a baj az, hogy a le­hetőségek korlátozottak, különö­sen a fiatalok számára, így egy bizonyos idő után, akármennyi­re is fáj, el kell hagynunk a csa­ládi fészket. Szeretek itt élni, hi­szen minden emlék ide köt, de ha nem hagynám el a szülőfölde­met, sosem tudnék érvényesül­ni. Egyre több város, sőt ország kínál jobbnál jobb alkalmakat arra, hogy megvalósíthassam céljaimat. Biztos vagyok benne, hogy itt nem maradok, érzem, hogy vár rám a nagyvilág, és ha egyszer elszakadok a megszo­kott életemtől, hiányozni fog minden és mindenki. Ha meg is érkezem valahová, vajon el lehet-e felejteni, honnan is indultam? Tóth Brigitta Táncsics Mihály Közgazdasági Szakközépiskola, 12. D (. Van, akinek semmit sem jelent ez a szó, van, akinek an­nál többet, mivel itt él, van, aki Vizslással társítja, és van, aki tudja, hogy a 21-es főút melletti aprócska településről van szó. Én itt lakom már lassan 18 éve, Nógrád megye talán leg­békésebb, legnyugodtabb pará­nyi községében, ahol minden lehetőség adott a boldog, békés életre. Azt a fajta szabadságot, élmé­nyeket, emlékeket, amit Újlak nyújthat az ittenieknek, egy nagyváros soha, senkinek sem adhatja meg. A felejthetetlen nyársalások, az erdei séták, a kerti partik, a barátságos embe­rek, mind kedvesebbé teszik számomra ezt a kis települést. Apró volta ellenére semmifé­le hátrányban nem szenved Új­lak, hiszen infrastruktúrája rengeteg változáson ment át az elmúlt évek során. Ma már négysávos gyorsforgalmi út, aluljáró, modern közvilágítás és tiszta utcák jellemzik. Mind­ezek teszik még barátságosab­bá, kedvesebbé a települést az itt élők számára. Oravecz Nóra Táncsics Mihály Közgazdasági Szakközépiskola, 12. D SÉTA című összeállításunk cikkel lapunk honlapján (www.nogradmegyeihirlap.hu) is olvashatók. Szűk keretek között Óriási dombok és hegyvonula­tok lábánál lakom egy aprócska faluban, Nagylócon. Kevés lelket számlál a falunk, de annál több le­genda és mendemonda kapott szárnyra az idők során. Talán a legérdekesebb monda Jézus nyomának története, amely az Őrhegyhez kapcsolódik. En­nek az óriási hegynek a szívében valóban egy lábnyom és mellette egy bornak a nyoma rajzolódik ki. A monda szerint mindenkinek a lába beleülik ebbe a nyomba, akár egy pici babáról legyen szó, akár egy felnőtt emberről. A nagyon régen itt élő emberek úgy gondol­ták, hogy Jézus a többéves ván­dorlása során a mi hegyeinkben is megfordult, és ennek a bizonyí­tékát látjuk mind a mai napig. Én már nagyon sok mondát, mesét és szárnyra kapott plety­kát hallottam, és legalábbis kétsé­ges ezeknek az igazsága, de azt az egyet bizton állíthatom, hogy ez a nyom tényleg ott van, s az én lá­bam is beleillik. Csak azt tudom mondani: aki ezt nem hiszi, járjon utána! Talán ennek a helynek is na­gyobb lenne a híre, ha mi, lóciak nem hagynánk kárba veszni eze­ket a csodálatos értékeinket, és összefogással tennénk valamit a falunkért, ahogyan tette ezt pár évvel ezelőtt Finta Lajos atyánk. Nagylóc szívében van a mi kis templomunk, amire fiatalok és idősek egyaránt büszkék lehet­nek, hiszen már 1888 óta áll, és nem fogtak ki rajta az idők ziva­taros századai sem. Finta Lajos atya - aki több évig szolgálta fa­lunkat - nem akarta megvárni, amíg életveszélyessé válik az épü­let, így néhány elszánt, segítőkész emberrel - és némi támogatással - hozzálátott a templom felújítá­sához. Több más mellett ezért is igazán hálásak lehetünk neki. Mindannyiunknak nagyon hi­ányzik, hiszen már nem él közös­ségünkben, mert a hivatása Dél- Amerikába szólította. A faluról talán az idősebbek jó­val többet tudnának mesélni, mint például az én dédikém is, hiszen gyerekkora óta a faluban él, ides­tova 95 éve. Ő megélte az első és a második vüágháborút, látta a fel­hők között elsuhanó bombázókat is. Ha valaki a régmúltban történt eseményekre vagy mondákra kí­váncsi, én azt ajánlanám: üljön le nagy-, vagy dédszülei mellé és hallgassa, amiket mesélnek, hi­szen a múltat ismernünk kell ah­hoz, hogy a jelent élni tudjuk. Tóth Nikoletta Táncsics Mihály Közgazdasági Szakközépiskola, 12. D

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom