Nógrád Megyei Hírlap, 2006. október (17. évfolyam, 231-255. szám)
2006-10-03 / 232. szám
4 2006. OKTÓBER 3., KEDD NÓGRÁD MEGYE SPORTNAPOT TARTOTT A KERESZTÉNY ISKOLA Szeptember 29-én a balassagyarmati Szent Imre Keresztény Általános Iskola és Gimnázium „Mozdulj Szent Imre” elnevezéssel sportnapot szervezett az iskola tanulóinak. Mintegy 400 diák kezdte a napot 8 órakor közös futással. A közös futás után váltóversenyek, röp- és kosárlabda, valamint focimérkőzések zajlottak a Nádor utcai pályán és az iskola sportpályáin. A Szent Imre tantestülete is aktív sportolással részt vett a rendezvényben. Madách örökében Vitéz Kata „Merre tovább Ádám?” - próbálta megfejteni a Madách- szimpózium egyik előadója, Striker Sándor, aki a Tragédia főhőséből kiindulva vázolta fel korunk társadalomrajzát. De nem ez volt az egyetlen előadás, ami túlmutatott Madách drámai költeményén a Madách Irodalmi Társaság hagyományos szimpóziumának őszi ülésszakán Csesztvén és Balassagyarmaton. Tizenhat előadó lépett a közönség elé ezen a két napon, hogy Madáchról és műveiről beszéljen különféle megvilágításban. Legyen szó éppen a Tragédia első színre viteléről vagy az irodalmár epikus verseiről. Szabó Zsuzsa Madách Imre horoszkópját készítette és mutatta be, amiből a többi között az is kiderült, hogy az írónak milyen meghatározó volt kapcsolata édesanyjával. S a csillagok azt is megjósolták, hogy a mama mennyire nem kedveli majd leendő menyét. Bene Zoltán saját felméréseire épített olvasásszociológiai vázlata arról szólt, hogy mennyire nem olvasnak manapság a gyerekek, vagy többnyire silány minőségű könyveket, nem várható hát el tőlük, hogy majd középiskolásként megértsék Az ember zragédiáját. Az olvasási kultúráért szerinte elsősorban a családi környezet felel. Arról is beszámolt, hogy Madáchot az olvasott felnőttek is többnyire egykötetes íróként tarják számon. Az előadások mellett egy kirándulás szerepelt a programban, Alsósztregovára. Szent lmré$ jutalomkirándulás Mint minden évben, idén is különleges alkalom miatt gyülekeztünk szeptember 21-én kora hajnalban Balassagyarmaton az iskolánk előtt. A Szent Imre keresztény iskola jutalomkirándulásán vettünk részt, ahová az intézmény tantestülete kísért el bennünket. Szüléinktől - akikkel a csomagjainkat kihoztuk az indulás helyszínére - elbúcsúztunk és elindultunk „felfedezni” Horvátországot. Az út néha már hihetetlenül hosszúnak tűnt, de a jó hangulat kárpótolta az utazás kellemetlenségét. A „táborhelyünk” Umagban volt. Miután megérkeztünk, már besötétedett, szálláshelyeinket - amik jól felszerelt és igényes lakókocsik voltak - elfoglaltuk, majd a lakópark éttermében étkeztünk. Bőséges vacsorát szolgáltak fel nekünk, ami nagyon ízlett. Még aznap egy esti séta alkalmával feltérképeztük a környéket, meglepődtünk, milyen kellemes helyet kaptunk otthonunkként. A tengerpart nem volt messze, ezenkívül a közelben játszótér is akadt. A második napon már kirándulni indultunk. Hajóval közelítettük meg a Brijuni Nemzeti Parkot. Volt szerencsénk megtekinteni egy hírhedt történelmi helyszínt: Titomagánrezidenci- áját és a hozzá tartozó vadasparkot. Továbbhaladtunk, ezúttal Pulába. Megtekintettük a római amfiteátrumot, ami a világ- örökség része. Mindenki előkapta villámgyorsan a fényképezőgépét, hogy egymás után készíthessünk jobbnál jobb képeket. A nézelődés után hazatértünk Umagba. Másnap reggel ismét útra keltünk és felsétáltunk a Szent Euphémia templomba, amely Rovinj legmagasabb pontján fekszik. A templom oltára felejthetetlenül gyönyörű, kilátójából pedig az egész romantikus hangulatú város és a tengerpart is látható. Mikor visszaértünk a szállásra belevettük magunkat a tenger hullámaiba. Picit meglepődtünk, hogy milyen hideg a víz. Többen ezért jobbnak látták, ha csak a partról nézik a végtelen kék tengert. Az utolsó reggelen fájó szívvel pakoltuk be csomagjainkat a buszba. Hazafelé útba ejtettük és megcsodáltuk a plitvicei tavakat. Közel három órán át sétálgattunk a tiszta vizű tavak és vízesései között. Ezután buszra szálltunk és éjfél körül Balassagyarmatra érkeztünk. A szüléink persze már nagyon vártak minket, bár a mi szívünk még visszahúzott Horvátországba. Reméljük nem csak jövő évben, hanem később is részt vehetünk iskolatársainkkal és tanárainkkal a Szent Imre keresztény iskola immár hagyománnyá vált jutalomkirándulásain. ■ Diósi Bettina, 9. a Márton madara és Mária lilioma... Zöld dombon álló, szárnyait kitáró liba, csőrében feje fölé hajló fehér liliom. A pajzs felső ívéhez szürke színű falkorona simul... - Szanda címerében benne foglaltatik múltja, hitvilága, s társközségéhez főződő viszonya, egyszóval: históriája. Schveiczer Krisztián szanda. A címer megalkotása során sajátos probléma megoldása várt a tervezőre, Feren- czy Kristófra: két község egységét kellett egy képben megjeleníteni - hiszen Szandához kapcsolódik a szandaváraljai településrész is - ami a heraldikában igen ritka, a magyar települések címereiben pedig szinte példa nélküli. Katolikus község lévén a szimbólumokat a templomok védőszentjeinek azonosítójegyeiben kell keressük. A probléma azonban tovább fokozódik azzal, hogy a szentek közül Mária a vallási hierarchiában feljebb való, mint Márton. Előbbi az imádott, utóbbi az imádó - tehát pont a települési rang fordítottja. Az idő múlásával azonban a probléma megoldódott, hiszen a SZANDA rajz adja magát. A Szent Mártont azaz, Szandát szimbolizáló kitárt szárnyú liba őrzi társközségét, a csőrébe vett liliomot, Máriát, azaz Szandaváralját. A madár fejét előre biccentve hajol meg az egyébként rangban felette álló Jézus anyja előtt, de a hangsúly mégis az övé. A lehajtott fej tiszteletet, míg a mozdulat erőt és tekintélyt sugall - így lesz kapcsolatuk egyértelmű. A pajzsfőhöz félkörívben stilizált falkorona simul, amely félreérthetetlenül az erőd szimbóluma. A három bástya a várhegyen valaha volt épületek megjelenítője, nevezetesen a nyugati csúcson állt földvár, a Szent Péter hegyén állt templom és a keleti csúcson megmaradt vár bástyájának emléke. Végkövetkeztetésként elmondható: a címer minden szempontból megjeleníti a múltat, örök emléket állítva az itt élt generációknak, amit a fennmaradt bástya napjainkban is hirdet a ma itt élőknek. Mária forrásából merítve megtisztulhatunk, ekképpen erőt és reményt adhatunk az elkövetkezendőknek, mint Szent Márton, aki köpenyét adta az Úrnak saját önzetlenségéből... Főtéren kezd a kör Salgótarján. A főtér és a József Attila Művelődési és Konferenciaközpont bejárásával kezdi szerdai összejövetelét a Salgótarjáni Polgári Kör. A civil szervezet a városközponti beruházások kapcsán vendégül látja a város főépítészét, a városüzemeltetési osztály vezetőjét, a beruházás képviselőjét, valamint a leendő működtető cég vezetőjét. Ezt követően az októberi beszélgetésnek továbbra is a megyei könyvtár ad otthont. Állati hulladék kezelése Salgótarján. A napokban kapta meg az értesítést az önkormányzat arról, hogy az állati hulladék kezelésére idén benyújtott kistérségi pályázat 77,9 millió forint támogatást nyert így 4,1 milliós saját erő felhasználásával, összesen 82 millióból a salgótarjáni kistérségben az uniós normáknak megfelelően történhet az állati hulladék megsemmisítése. A beruházást a térségi kommunális hulladéklerakó telepen fogják megvalósítani. Balról jobbra: Prouza Tibor, Pájer Zoltán, Gaál Ferenc, Berze Gábor és Koruhely János Hatvan év távlatából Pájer Zoltán Életünket végigkísérik az emlékek, amelyek sokszorozódnak a múló évek, évtizedek során. Ifjúságunk már messze jár, de velünk maradt akkori álmaink, vágyaink gyakorta felidéződnek. Különösen olyan alkalommal, amelyet számunkra a hatvanéves érettségi találkozónk jelentett. A jubileumi eseményre a következő szavakkal invitáltuk egykori társainkat: „Ha még szeretnél találkozni volt salgótarjáni osztálytársaiddal, vár a kis csoport 2006. szeptember 16-án a Czikora étterembe az utolsó osztálytalálkozónkra. ” Sajnos a harminchármas osztálylétszámból már csak tízen élnek. Közülük is csak öten jöttek el, a többiek betegségükre hivatkozva lemondták a találkozót. Berze Gábor, Gaál Ferenc, Koruhely János, Prouza Tibor és jómagam tettünk eleget a meghívásnak, hogy újra lássuk egymást s, hogy fehérasztal mellett elbeszélgessünk. A volt iskolánkba már nem mehettünk el, mert helyére egy áruházat és egy üzletsort építettek. A baráti összejövetelen fiatalságunkra, iskolánkra, távol levő és végleg eltávozott osztálytársainkra és természetesen tanárainkra is emlékeztünk. Egyperces néma felállással tisztelegtünk Csapó Kálmán igazgató, Görgé- nyi Frigyes osztályfőnök, Geszti Dezső történelemtanár és elhunyt diáktársaink emléke előtt. Geszti Dezső nagyon szerette azokat a tanulókat, akik sportoltak is. Később a tanár úr lett az SBTC ifjúsági labdarúgó- csapatának az intézője. Az osztálytalálkozón röviden számot adtunk arról, hogy mi történt velünk az elmúlt hatvan év során. A jelenlévők elmondták, hogy a kereskedelmi középiskolában - a mai Táncsics Mihály Közgazdasági Szakközépiskola jogelődjében - olyan képesítést kaptak, amivel el tudtak helyezkedni, tovább tudtak tanulni. így lehettek főkönyvelők, vállalatigazgatók, jogászok, banki és pénzügyi szakemberek, sportvezetők. Egykori osztálytársaink manapság is aktív életet élnek. Sokan családjuknak, gyermekeiknek, unokáiknak köszönhetik, hogy számukra a nyugdíjaskor nem jelent tétlenséget. A kellemes beszélgetés, együttlét után elkezdődött a búcsúzkodás. Utoljára voltunk így együtt. Abban a reményben köszöntünk el egymástól, hogy emlékeinkben tovább éltetjük közös élményeinket.
