Nógrád Megyei Hírlap, 2006. október (17. évfolyam, 231-255. szám)

2006-10-16 / 243. szám

4 2006. OKTÓBER 16., HÉTFŐ NÓGRÁD MEGYE Hetvenéves lenne a helyőrség * A 70 EVE ALAKULT» HELYŐRSÉG EHÉKÉPE HUNYADI JANOS JdJjlOTTU A ÍÍTSÁa IAISSaK .*2006 wfptoibeM. * Rétság. A város laktanyájának története 1934-re nyúlik vissza. A térségben tartott hadgyakor­latot ugyanis meglátogatta Hor­thy Miklós, Magyarország kor­mányzója. A látottakkal olyany- nyira elégedett volt, hogy elhatá­rozta: megajándékozza a járást egy laktanyával. Diósjenő és Rétság vetélkedett a lehetősé­gért. A Börzsöny menti falu lát­szott alkalmasabbnak, a kettes út miatt mégis Rétság mellett döntöttek. Megindult az építke­zés, s 1936-ra már be is költöz­hettek az első katonák. A rétsá­gi katonák két alkalommal is a történelmi események közép­pontjába kerültek. Elsőként, amikor a második világháború­ban Gorgyijevkánál megütköz­tek az ellenséggel, s ahonnan fáj­dalmas veszteséggel tértek ha­za. A másodiknak ötvenedik év­fordulójára épp most emléke­zünk. A rétsági katonák 1956 októberében a laktanyába hoz­ták a felsőpetényi házi őrizeté­ből kiszabadult Mindszenty Jó- zsef hercegprímást. A helyőrség­ben töltött éjszaka után a bíbo­rost Budapestre kísérték Pálin­kás (Pallavicini) Antal vezetésé­vel, ki az idő tájt a rétsági alaku­lat törzsfőnöke volt. Tettéért a forradalom bukása után halállal kellett fizetnie. Hat évtizeden át a honvédség meghatározó jelentőségű volt a település életében. Együtt élt ve­le, részese volt életének, segítet­te. Sok ezer katona ismerte meg, s emlékezik országszerte ifjúkora meghatározó rétsági életszakaszára. Ha bármerre megyünk az országban, Rétság neve hallatán még mindig a ka­tonaemlékek bukkannak elő. Aztán villámcsapásként jött egy évtizede a hír az alakulat megszűnéséről. Sokan az utolsó pillanatig nem akarták elhinni. Még hónapokkal a bezárás előtt is volt felelős magas rangú ka­tonai vezető, aki úgy nyilatko­zott, hogy „Rétságnak, a kato­navárosnak van jövője”. A hat évtizedet nem lehet ki­törölni. A honvédhagyományok tovább élnek az ittmaradt, pá­lyát változtató katonákban, a ci­vil lakosság gondolataiban, a gyakorta visszajárókban. Talán szimbolikusnak is tekinthetjük, hogy épp azon a napon, amikor a laktanya szimbólumát, a bejá­ratnál talpazaton elhelyezett T34-es tankot is elszállították, egy civil szervezet alakult. A Rétsági 31. Hunyadi János Gépe­sített Lövészdandár Baráti Kör. A honvédhagyományok ápolói. Tagjai az ország minden részéről érkezve időről időre találkoznak, hogy felelevenítsék a rétsági em­lékeiket. A napokban egy szép ünnepséggel emlékeztek a het­ven évvel ezelőtti eseményekre. Emléktáblát avattak a névadó Hunyadi iános tiszteletére, rajta Rosengart Béla képzőművész domborművével. Az ünnepsé­gen a Honvéd Művészegyüttes működött közre. A résztvevők egy szép emlékkel tértek haza, s egy ajándékkal is, hiszen a szer­vezők ez alkalommal egy kis könyvben jelentették meg a rét­sági katonák történetét. v.j. SalgÓtarjáiy'Sziigy. Nemrég tar­tották meg az európai madár- megfigyelő napokat kontinen­sünk 35 országában. Minden ed­diginél többen, négy és fél ezren figyelték a vonuló madarakat ha­zánkban. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MMTE) idén 184 helyszínen szervezte meg a madármegfi­gyelést, s a 4414 résztvevő 174 faj 336 ezer 852 egyedét regiszt­rálta. A sok helyszínes rendez­vénysorozatból Nógrád megye sem maradhatott ki: a Medves- fennsík, valamint a Szügy és Mohora között húzódó Berekal­ja víztározó madárvilágával is­merkedhettek az érdeklődők, előbbi helyszínen 30-an, utób­bin 31-en. A Berekalja partján a Cserhát Természeti és Kulturális Értéke- ~ iért Alapítvány szerevezésében | megtartott rendezvényre Nagy- J orosziból is érkezett 11 vendég 1 Bódis Bertalan biológiatanár ve­zetésével, a közeli Szügyből pe­dig az általános iskola biológia­szakkörének tagjai látogattak a helyszínre, Benke Csaba irányí­tása mellett. A jelenlévők Kagyerják Pál madarász, az Ipoly Erdő Zrt, er­dészének szakavatott útmutatá­sa szerint ismerkedhettek a tó, a környező nádasok, a mezők és az erdők szárnyas lakóival, 24 faj 206 példányát azonosítva. A résztvevők egy csoportja Dikasz Endre vezetésével túrát tett a Nagykő nevű magaslatra, ahol egy kilátó romjai hevernek. A résztvevők egy része a Berekalja víztározó partján felállított sátornál Csibajtanyán találkoztak a legjobb íjászok Nem sündisznó, vaddisznó: csak éppen nyíllövések érték a célt Néhány napja a Mátrasze-léhez tarto­zó, szép fekvésű Csibajtanyán mérték össze tudásukat a vadászíjászok. Idén már negyedszer rendezték meg ezt az országos versenyt, amelyen a résztve­vők többnyire családostól érkeztek - és családi csapatokat alkotva versenyez­tek. A Mátraszele község önkormányza­ta, a Nógrád Megyei íjász Szövetség és a Mátra Szakoktatás Kft. által támoga­tott megmérettetésen 120 induló vett részt. A terepen elhelyezett, műanyag­ból készült 16 állatfigurára egy-egy lö­vést adhattak le a versenyzők, de két kört mentek a területen. A rendező Tar­ján íjász Egyesület a családias hangu­latú versenyen igen szép eredményt ért el: 3D Hunter kategóriában Králik Zol­tán, az egyesület versenyzője állhatott a dobogó legfelsőbb fokára. A csigás, irányzók nélküli kategória győztese Nagy György, az ugyancsak Salgótarjá­ni Skorpió Sportegyesület versenyzője lett, a második helyet Puskás László, a Tarján íjász Egyesület tagja szerezte meg. A csigás íjakkal versenyző höl­gyek között a rendezők színeiben indu­ló Tolmácsi Betti második lett. A senior kategóriában Szilvási József (Skorpió SE) a dobogó harmadik fokára állhatott. A tradicionális íjak kategóriájában a hölgyek között Szilágyi Péterné (Tarján íjász Egyesület) harmadik helyezést szerzett. A vándorkupát a legmagasabb pont­számot elérő Zeitler Zoltán, a Rákosmenti íjász Egyesület tagja vihet­te haza. Volt, aki korhű, korai magyar ruhába öltözve versenyzett A Tarján íjász Egyesület tagjai a pályán: családostól versenyeztek a résztvevők Készülődő íjászok Madármegfigyelők szép napjai

Next

/
Oldalképek
Tartalom