Nógrád Megyei Hírlap, 2006. október (17. évfolyam, 231-255. szám)
2006-10-16 / 243. szám
4 2006. OKTÓBER 16., HÉTFŐ NÓGRÁD MEGYE Hetvenéves lenne a helyőrség * A 70 EVE ALAKULT» HELYŐRSÉG EHÉKÉPE HUNYADI JANOS JdJjlOTTU A ÍÍTSÁa IAISSaK .*2006 wfptoibeM. * Rétság. A város laktanyájának története 1934-re nyúlik vissza. A térségben tartott hadgyakorlatot ugyanis meglátogatta Horthy Miklós, Magyarország kormányzója. A látottakkal olyany- nyira elégedett volt, hogy elhatározta: megajándékozza a járást egy laktanyával. Diósjenő és Rétság vetélkedett a lehetőségért. A Börzsöny menti falu látszott alkalmasabbnak, a kettes út miatt mégis Rétság mellett döntöttek. Megindult az építkezés, s 1936-ra már be is költözhettek az első katonák. A rétsági katonák két alkalommal is a történelmi események középpontjába kerültek. Elsőként, amikor a második világháborúban Gorgyijevkánál megütköztek az ellenséggel, s ahonnan fájdalmas veszteséggel tértek haza. A másodiknak ötvenedik évfordulójára épp most emlékezünk. A rétsági katonák 1956 októberében a laktanyába hozták a felsőpetényi házi őrizetéből kiszabadult Mindszenty Jó- zsef hercegprímást. A helyőrségben töltött éjszaka után a bíborost Budapestre kísérték Pálinkás (Pallavicini) Antal vezetésével, ki az idő tájt a rétsági alakulat törzsfőnöke volt. Tettéért a forradalom bukása után halállal kellett fizetnie. Hat évtizeden át a honvédség meghatározó jelentőségű volt a település életében. Együtt élt vele, részese volt életének, segítette. Sok ezer katona ismerte meg, s emlékezik országszerte ifjúkora meghatározó rétsági életszakaszára. Ha bármerre megyünk az országban, Rétság neve hallatán még mindig a katonaemlékek bukkannak elő. Aztán villámcsapásként jött egy évtizede a hír az alakulat megszűnéséről. Sokan az utolsó pillanatig nem akarták elhinni. Még hónapokkal a bezárás előtt is volt felelős magas rangú katonai vezető, aki úgy nyilatkozott, hogy „Rétságnak, a katonavárosnak van jövője”. A hat évtizedet nem lehet kitörölni. A honvédhagyományok tovább élnek az ittmaradt, pályát változtató katonákban, a civil lakosság gondolataiban, a gyakorta visszajárókban. Talán szimbolikusnak is tekinthetjük, hogy épp azon a napon, amikor a laktanya szimbólumát, a bejáratnál talpazaton elhelyezett T34-es tankot is elszállították, egy civil szervezet alakult. A Rétsági 31. Hunyadi János Gépesített Lövészdandár Baráti Kör. A honvédhagyományok ápolói. Tagjai az ország minden részéről érkezve időről időre találkoznak, hogy felelevenítsék a rétsági emlékeiket. A napokban egy szép ünnepséggel emlékeztek a hetven évvel ezelőtti eseményekre. Emléktáblát avattak a névadó Hunyadi iános tiszteletére, rajta Rosengart Béla képzőművész domborművével. Az ünnepségen a Honvéd Művészegyüttes működött közre. A résztvevők egy szép emlékkel tértek haza, s egy ajándékkal is, hiszen a szervezők ez alkalommal egy kis könyvben jelentették meg a rétsági katonák történetét. v.j. SalgÓtarjáiy'Sziigy. Nemrég tartották meg az európai madár- megfigyelő napokat kontinensünk 35 országában. Minden eddiginél többen, négy és fél ezren figyelték a vonuló madarakat hazánkban. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MMTE) idén 184 helyszínen szervezte meg a madármegfigyelést, s a 4414 résztvevő 174 faj 336 ezer 852 egyedét regisztrálta. A sok helyszínes rendezvénysorozatból Nógrád megye sem maradhatott ki: a Medves- fennsík, valamint a Szügy és Mohora között húzódó Berekalja víztározó madárvilágával ismerkedhettek az érdeklődők, előbbi helyszínen 30-an, utóbbin 31-en. A Berekalja partján a Cserhát Természeti és Kulturális Értéke- ~ iért Alapítvány szerevezésében | megtartott rendezvényre Nagy- J orosziból is érkezett 11 vendég 1 Bódis Bertalan biológiatanár vezetésével, a közeli Szügyből pedig az általános iskola biológiaszakkörének tagjai látogattak a helyszínre, Benke Csaba irányítása mellett. A jelenlévők Kagyerják Pál madarász, az Ipoly Erdő Zrt, erdészének szakavatott útmutatása szerint ismerkedhettek a tó, a környező nádasok, a mezők és az erdők szárnyas lakóival, 24 faj 206 példányát azonosítva. A résztvevők egy csoportja Dikasz Endre vezetésével túrát tett a Nagykő nevű magaslatra, ahol egy kilátó romjai hevernek. A résztvevők egy része a Berekalja víztározó partján felállított sátornál Csibajtanyán találkoztak a legjobb íjászok Nem sündisznó, vaddisznó: csak éppen nyíllövések érték a célt Néhány napja a Mátrasze-léhez tartozó, szép fekvésű Csibajtanyán mérték össze tudásukat a vadászíjászok. Idén már negyedszer rendezték meg ezt az országos versenyt, amelyen a résztvevők többnyire családostól érkeztek - és családi csapatokat alkotva versenyeztek. A Mátraszele község önkormányzata, a Nógrád Megyei íjász Szövetség és a Mátra Szakoktatás Kft. által támogatott megmérettetésen 120 induló vett részt. A terepen elhelyezett, műanyagból készült 16 állatfigurára egy-egy lövést adhattak le a versenyzők, de két kört mentek a területen. A rendező Tarján íjász Egyesület a családias hangulatú versenyen igen szép eredményt ért el: 3D Hunter kategóriában Králik Zoltán, az egyesület versenyzője állhatott a dobogó legfelsőbb fokára. A csigás, irányzók nélküli kategória győztese Nagy György, az ugyancsak Salgótarjáni Skorpió Sportegyesület versenyzője lett, a második helyet Puskás László, a Tarján íjász Egyesület tagja szerezte meg. A csigás íjakkal versenyző hölgyek között a rendezők színeiben induló Tolmácsi Betti második lett. A senior kategóriában Szilvási József (Skorpió SE) a dobogó harmadik fokára állhatott. A tradicionális íjak kategóriájában a hölgyek között Szilágyi Péterné (Tarján íjász Egyesület) harmadik helyezést szerzett. A vándorkupát a legmagasabb pontszámot elérő Zeitler Zoltán, a Rákosmenti íjász Egyesület tagja vihette haza. Volt, aki korhű, korai magyar ruhába öltözve versenyzett A Tarján íjász Egyesület tagjai a pályán: családostól versenyeztek a résztvevők Készülődő íjászok Madármegfigyelők szép napjai
