Nógrád Megyei Hírlap, 2006. október (17. évfolyam, 231-255. szám)
2006-10-18 / 245. szám
4 2006. OKTÓBER 18., SZERDA NÓGRÁD MEGYE A Zagyva eredete: Varga Ferenc madarász forrása A forrás avatásának ünnepélyes pillanatai Varga Ferenc zagyvarónai ornitológus alig három hónapja hunyt el. Emlékét és nevét a hét végétől immár földrajzi név is őrzi: a kakukkmadár életének talán Európa-szerte legszakavatottabb ismerőjéről nevezték el ugyanis a Zagyva folyó egyik forrását a Medves-fennsík nyugati peremén. Éppen ezen a helyen kutatott a leggyakrabban, ami persze nem csoda, hiszen zagyvarónai lakásához ez a bükkfákkal, kocsánytalan tölgyekkel, gyertyánokkal benőtt erdőség esett a legközelebb. Három nyelven - magyar mellett németül és angolul is - napvilágot látott tanulmánykötetében, a „Kakukkmegfigyelések a Zagyva forrásvidékén” címűben is jelentős részben itteni adatok szerepelnek. A fekete márványtáblával jelölt forrásház csordogáló erecskéjénél vagy hetven tisztelője, barátja, családtagja és természetvédő kollégája gyűlt össze, hogy emlékezzen a „madarászára. Merthogy Varga Ferenc szerényen mindig így titulálta magát, sosem volt ornitológus, kutató vagy szakértő... Barátságos őszi idő, a vénasszonyok nyarának talán egyik legszebb napja volt azon a délelőttön. A kőből épült forrásház körül gyülekezők, közöttük Salgótarján alpolgármestere, Eötvös Mihály, a hely méltóságához illő csendes beszélgetéssel várta a mindenféle hivalkodástól mentes ünnepség kezdetét - amin aztán vitéz Földi László, a Zagyvaforrás Egyesület elnöke köszöntötte a jelenlévőket a civil szervezet nevében.- Rendhagyó módon mindenkit külön is köszöntök - mondta - mert nehéz eldönteni, hogy kiket is kellene kiemelnem! így inkább mindannyian érezzék, érezzétek, hogy nagyon kedves számomra ennél az új forrásnál a találkozás. Ez valamilyen módon visszajelzi, hogy fontosat alkottunk!- Úgy ötven éve még azt mondták az öregek, a Medvest az Isten a szegényeknek teremtette - folytatta Földi László. - Abban az időben minden ide kötődött. Itt gyűjtötték a fát, itt szedték a szedret, a gombát, a makkot, a vadkörtét, itt válogatták a szenet a siferben, gyűjtötték a cserkövet a Rónai-oldalban, aztán itt dolgoztak a bányában, a földeken... De itt szövődtek szerelmek is! Mára változott a helyzet. Mi, helybeliek sajnos kissé távolabb kerültünk a Medvestől, ezzel a természettől, a megnyugvást adó erdők suhogásától, a csordogáló patakoktól, és az olyan szomjoltó forrásoktól is, mint ami mellett állunk. Pedig nagyon sokat mesél ám egy ilyen forrás! Elmondja, hogy már akkor is erre folydogált a hegyen, amikor még kőbaltát élesített ősünk, talán Mátyás király is benne mosta le Zagyvafő vára alatt a nyílvessző által okozott sebet. Aztán sok-sok bányász oltotta szomját a siktából hazafelé menet... Árról is szól, hogy egyszer csak elapadt, mert túlzottan beavatkoztunk a természet dolgaiba, de arról is, hogy volt egy madarász, aki felfedezte, hogy néhány méterre a régi forrástól új helyen fakadt fel a víz. Ezután nekiláttunk, megpróbáltuk. Sokan segítettek. Kik két kezük munkájával, kik anyaggal, ki pénzzel, és lám, ma felavathatjuk a forrást. Feri bácsi már nem élhette meg ezt a pillanatot, de most ideálmodjuk őt! Ezután az ünnepi beszédet mondó vitéz Földi László Augusztus végén című verse hangzott el, a Zagyva egyik új forrását. Szalonnasütés következett ezután, a szervezők nem csak a ha- rapnivalóról, hanem az italokról is gondoskodtak. Akárhogyan is volt, résztvevők együtt emlékeztek mindenki Feri bácsijára, s néhányan azt is kimondták, ami bizonyára megfordult a jelenlévők többségének fejében: A madarász nem csak szakmai tudásával, hanem igaz emberségével, véleményének őszinte kinyilatkoztatásaival, számtalan felvállalt konfliktusával is egy életen át a környék biológiai sokszínűségének megőrzéséért ténykedett. Tette ezt munkája mellett, szabad idejében, később nyugdíjasként is - amikor csak szerét ejthette. Utolsó éveiben figyelme egyre inkább a botanika felé fordult, hiszen a növények meghatározása, alaposabb szemrevételezése sokkal egyszerűbb, mint a madaraké. Terepbejárásai során olyan lágy szárú fajokat is talált, aminek előfordulása az ő adatai alapján bizonyosodott be a Medves-fennsíkon és peremvidékein. Varga Ferenc madarász forrása mellett ott árválkodik a régi Lehelforrás, ami kiszáradt pár éve. A valaha volt bányászat, bármiféle más emberi tevékenység, vagy a természet erői apasztották-e el? Nem tudjuk. Azt azonban igen, hogy az új forrás fakadása reményt ad. Igen, reményt arra, hogy Varga Ferenc és sok természetszerető társa nem dolgozott hiába a Medves-vidék értékeinek megmentéséért és mind szélesebb körben való megismertetéséért, azért, hogy a nógrádi megye- székhely zöld tüdeje, rekreációs övezete, fő idegenforgalmi vonzereje megmaradjon legalább olyannak, amilyen most. Egy nap földgolyónkért SaIgótarján-SaIgóbánya. a Földünkért világnap alkalmából október 20-án, pénteken délután a Karancs-Medves Természetvédelmi Alapítvány kis ünnepséget tart, méghozzá különleges helyszínen: a salgóbányai római katolikus templomhoz vezető út mellett, a volt Szent István-táró forrástúlfolyójánál. A 15 órakor kezdődő rendezvényen elsőként az illegális hulladéklerakó felszámolása után kialakított pihenőhelyet Stoszek Krisztina, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóságának munkatársa adja át. Ezután a Karancs- Medves Természetvédelmi Alapítvány rajzpályázatának eredményét Drexler Szilárd ismerteti. Végül a résztvevők Lévárdi György, az Ipoly Erdő Zrt. salgótarjáni erdészetvezetőjének kalauzolása mellett megtekintik a nemrég átadott salgóbányai Erdészház kiállításait. Egyházi kórusok találkoztak Salgótarján. Nógrád megye egyházi kórusai nemrégiben a megyeszékhelyen tartották találkozójukat. A kétévenkénti rendezvényre először 2002. őszén került sor. Virág László és felesége álmodták meg ezt az egyházi kórusmuzsikát népszerűsítő programot, ezzel lehetőséget biztosítva különböző felekezetű templomokban szolgáló kórusoknak az egymás előtti bemutatkozásra. Felkarolta ezt a kezdeményezést a városi és a megyei önkormányzat is. Az idén nem volt zavartalan a találkozót szervező Cantate Domino kórus felkészülése, hiszen súlyos betegsége miatt hiányzott karnagyunk felesége, mindannyiunk Etelkája, az előkészületi munkák lelke. Sajnos ő már nem élhette meg az idei, harmadik találkozót, de rá is emlékezve talán még bensőségesebb lett az a néhány óra, amelyet a kórusok együtt töltöttek. 2006. október 7-én - Szűz Mária, Magyarország főpatrónája napjának (október 8.) tiszteletére - került megrendezésre Nógrád megye egyházi kórusainak III. találkozója Salgótarjánban. Az ünnepi hangversenyen tíz kórus mutatkozott be és két és fél órán keresztül szebbnél szebb kórusművek hangzottak fel a salgótarjáni Szent lózsef- plébániatemplom falai között. A 176 résztvevő énekes a megye nyolc településéről érkezett. Balassagyarmatot az evangélikus gyülekezet kórusa és a római katolikus Szent Felicián énekkar képviselte. Különleges színfoltja volt a hangversenynek a berkenyéi német nemzetiségi vegyes kar és a nézsai Szent Iakab kórus szlovák nyelvű Mária-éneke. A nagy létszámú kórusok közül a „lubiláte Deo” kórus Karancs- ságról, a Szent Lőrinc-templom énekkara Pásztóról érkezett. Mellettük külön élmény volt hallgatni a néhány fős énekegyütteseket, az érsekvadkerti és a nagyoroszi scolát. A hangversenyt a salgótarjáni református gyülekezet kórusa, majd a találkozót szervező főplébániai „Cantate Domino” énekkar zárta. Ezek után a hálaadó ünnepi szentmisén - amelynek fő celeb- ránsa Varga László váci egyház- megyei zeneigazgató volt - a részt vevő kórusokból alakult több mint százfős énekkar énekelt. A nap zárásaként emléklapok átadására került sor és a szépen terített ünnepi asztal körül baráti beszélgetés és a jövő tervezge- tése folyt. Köszönet a sok-sok segítségért! Mindenkinek! Fries Gyuiáné Honismereti akadémia: 1956 emlékére : ifi- Äß. U it I 'if r /vjJÉI mm§ < Rétság. Ötödik éve immár, hogy a nyugat-nógrádi kisvárosban megrendezik azt az előadás-sorozatot, amelyben a térség múltjának mind jobb megismerését tűzték ki célul. Az előadók minden esetben a téma legjobb ismerői. Foglalkoztak már a környék várainak történetével, népszokásokkal, irodalomtörténeti érdekességekkel, a népi vallásosság hagyományaival, a századokkal ezelőtti boszorkányperekkel, hogy csak néhányat említsünk a legsikeresebb programokból. Az idei sorozatból természetesen nem maradhatott ki a fél évszázaddal ezelőtti eseményekre való visszaemlékezés. Az 1956- os forradalom méltatására, s ebben Rétság járási történések számbavételére a téma legkiválóbb ismerőjét, Tyekvicska Árpád levéltáros-történészt kérték fel. A jelenlévők közül néhányan saját élményeiket fűzték hozzá az előadáshoz. V.J. KICSIK ÉS NAGYOK SZÜRETI MULATSÁGA Rétság. Évek óta hagyomány a városban, hogy az óvodások szüreti felvonulást és táncházat rendeznek. Az elmúlt évben a városi nyugdíjasklub is - felidézve ifjúkoruk jó hangulatú hasonló eseményeit - szervezett egy jól sikerült felvonulást. Az idén úgy határoztak, hogy együttesen vonulnak végig a város utcáin. Szép számmal csatlakoztak hozzájuk lovasok, még hintó is akadt, melyben igazi bíró és bíróné is ült. A rétságiak a menet folyamán végigtapsolták jöttüket. A művelődési házhoz érve aztán táncra perdült a város apraja-nagyja. Perdült-fordult mindenki kifulladásig. Úgy tűnik, hogy ez alkalommal a nyugdíjasok bírták tovább, hisz az estét az általuk szervezett szüreti mulatság zárta.
