Nógrád Megyei Hírlap, 2006. szeptember (17. évfolyam, 205-230. szám)
2006-09-27 / 227. szám
2006. SZEPTEMBER 27., SZERDA 3 BÁTONYTERENYEI NAPLÓ Módosítás, hiánycsökkentés Bátonyterenye. a költségvetés harmadik számú módosítása jelentősen csökkentette a működési hiány mértékét, ami jelenleg 123,4 millió forint - az eredeti tervben még több mint 247,4 millió forint szerepelt. Ebben komoly szerepet játszott mind a sikeres önhikis pályázat, mind a következetes racionális gazdálkodás és az intézményeknél eszközölt szerkezet- átalakítás. A költségvetési főösz- szeg jelenleg 7,1 milliárd forint, míg 2002-ben 2,2 milliárd forint volt, az idei felhalmozási tartalék pedig több mint 280 millió forint. Az önkormányzat történetében a 2006-os volt az első olyan év, amikor a költségvetés tervezésekor az intézményi igényeket gyakorlatilag változtatás nélkül elfogadták. A megvalósított fejlesztéseknek is az a hatásuk, hogy a hiány fokozatosan csökken.- Az elsődleges cél azonban nem a hiány kompenzálására felvett működési hitel minimalizálása volt, hanem a fejlesztések, mert a város hosszú távú jövőjét azok határozzák meg - zárta szavait Vanya Gábor polgár- mester. A századik születésnapon Bátonyterenye. a jó szerencsét út 2-ben augusztus 20-án köszöntötték Vályi Józsefné Kovács Erzsiké nénit 100. születésapján. A jó egészségnek örvendő, rendszeresen olvasó, tévéző-rádiózó, szívesen, színesen beszélgető, a kertet, a virágokat változatlanul szerető Mami Borsodivánkán született, a földműveléssel foglalkozó szülei négy gyermeket neveltek. Tizenhárom éves korától már a Prónay-birrtokon dolgozott, itt ismerkedett meg későbbi férjével, aki pásztorember volt. 1928- ban kötöttek házasságot, Poroszlón vettek házat, itt éltek. A később a vasúthoz kerülő családfővel három gyermeket neveltek: Irma 1929-ben, József 1933-ban, Károly 1942-ben született. A fiúk a nagybátonyi vájáriskolába kerültek, majd itt alapítottak családot, s telepedtek le. József bányamester lett, Károly nyugdíjazásáig Katalin és Szorospatak bányaüzemeiben dolgozott, s mai napig tevékenykedik a bányászszakszervezetben. A nyolcvanas évek elején ő hozta ide szüleit, a tüdőproblémákkal küszködő édesapának jót tett a hegyvidéki levegő. Aztán jött az élet árnyas oldala: Erzsiké néni 1986-ban József fiát, 1995-ben férjét, 1998-ban Irma lányát veszítette el. Az évek során hat unoka, öt dédunoka egy ükunoka születésének örvendhetett, s aranyozza be most mindennapjait a velük való találkozás, beszélgetés. A szorgalmasan, tisztességben, kitartóan végigdolgozott évtizedek, a megélt fájdalmak, örömök, mind-mind, mindig, minden körülmények között az életet szerető-igenlő ember nagyszerűségét, helytállását bizonyítja, a maga egyszerűségében. A család odaadó szeretete-gon- doskodása, s környezete őszinte tisztelete teszi szebbé, örömtelibbé, boldogabbá a százegyedik év ünnep- és hétköznapjait. Jó egészséget, még sok-sok szép, derűs napot kívánunk Erzsiké néni! Kulturális örökség napja Kulturális örökségünk jegyében Bátonyterenyén több helyszínen, szinte minden korosztályt, generációt érintő programsor várta az érdeklődőket. Bátonyterenye. Szombaton kastélykerti sétával kezdődött a program, az őspark és élővilágának bemutatásával. Az Árpád úti palóc tájházban a palóc népviselettel ismerkedhettek meg. A Palóc népdalkor tagjai, valamint az érdeklődő gyermekek kisterenyei népviseletbe öltözve, illetve a helyszínen felöltözve mutatták be a díszes viseletét, annak minden egyes darabját. Csercsics Ivett Rimóc és Varsány környékéről hozott gyönyörű darabokat. A játszóházban babakészítés, csuhé, s különböző természetes anyagok felhasználása, fonástechnikák, régi gyermekjátékok megismerése zajlott jó hangulatban. Az érdeklődők között több külföldről érkezett vendég is volt, például Yu Yee Yu diáklány Hongkongból. A Gyürky-Solymossy-kastély- ban tartott tárlatvezetést ifi. Szabó István szobrászművész, megannyi érdekes-értékes információt megosztva az apai életmű, életút egy-egy mozzanatáról. Ezt követően a Debrecenből érkezett Divertimento fúvósötös (művészeti vezető Tóth József) adott hangversenyt. A művész tanárokból álló együttes egyik tagja: Sándor Tímea, a Kisterenyéről elszármazott zenepedagógus, aki nagy- nagy örömmel hozta el „művészetét” szülőhelyére. Műsorukon többek között Mozart, Bartók, Ágai Dénes művei szerepeltek. A barokk kor ruháinak bemutatása. Vasárnap a Maconkán tartott közös séta a Szent István-temp- lomban zárult, ahol Zachar Béla főtiszteletes, püspöki főtanácsos szólt a templom történetéről. Délután a kisterenyei temetőkertben tett séta után a római katolikus templom megtekintése, illetve dr. Szomszéd András nyugalmazott főlevéltáros előadása során ismerkedhettek meg az érdeklődők a templom történetével. Egy játszótér története 2002. ősze: készülünk az ön- kormányzati választásokra. Járjuk sorra az ismerősöket, barátokat, Mag Gyula, Szilágyi Gábor, Puskár Ferenc, Tarlósi Istvánná, Kisné Erika, s gyűjtjük azokat a javaslatokat, amelyeket célként lehet megfogalmazni a választásokon. Nyilván azért, mert fontos, sok ember sorsát érintő közügyét jelentenek. Dobó tér. Valamikor fontos bevásárlóközpontnak szánták. Puskár-vegyeskereskedés, Klucsik-élelmiszer, Gajd-hentesáru, Koledin-fodrászat. Id. Szabó István korpusza, a keresztény hívő emberek számára jelent több mint egy fél évszázada szemet gyönyörködtető, megnyugvást hirdető bizonyságot az emberi bűnök bocsánatára. Ebben az időben különösen Mag Gyula barátom győzködött erősen. Puskár Feri barátom erősítette a javaslatot és fel is ajánlotta, hogy ő a hintákhoz szükséges vasanyagot és a hegesztéseket is elvégzi. Mind a ketten itt nőttünk fel a téren és környékén, ismerjük az adottságokat. Az ötlet bennem is megfogalmazódott, de egy kicsit tartottam a játszótér megépítésétől. Azért, mert a Dobó és Honvéd út kereszteződésében több balesetet is megéltünk. Ismerve a gyermekek gondtalan játék közbeni viselkedését, tartottam az útról való véletlenszerű kiugrásuk által előidézett belesetektől. Az Európa Unió előírásai viszont köteleznek arra, hogy a játszótereket kerítéssel vegyék körbe. Ez jó is meg rossz is. Esztétikailag csúnya, de a gyermekek szempontjából nagyon hasznos. így került a képviselői programomba a Dobó téri játszótér. Megválasztásomtól természetesen ez a program kötelezettséget jelentett, amit én komolyan is vettem. Több képviselő-testületi ülésen kértem a játszótér megvalósítását, a szükséges források biztosítását, míg aztán 2004-ben javaslatom elfogadásra került. Ma már boldog tekintetű gyermekek töltik a szabad idejüket ezen a biztonságos, jó szórakozást biztosító játszótéren. Amit kérnék a 10 éven felüliektől: vigyázzanak, óvják a játékokat, a kerítést és a növényeket. Kutyát pedig ne vigyenek a kapun belülre! Köszönöm az ötletet, a biztatást és a megvalósulás lehetőségét. Időközben munkámat, a Dobó tér szépítését a sors is segítette: Ifj. Szabó István kezével és akaratával. Ugyanis felajánlotta a városnak édesapja által, az 1970- es években készült szobrát A kis huszár-t. Egy kérése volt: a kisterenyei településrészen kerüljön elhelyezésre. Hála és köszönet Pista bácsinak! Molnár József alpolgármester, a 9. sz. választókörzet képviselőjelöltje Ciklusprogram: (túl)teljesrtve Bátonyterenye. a képviselő-testület legutóbbi ülésén elfogadta a ciklusprogram megvalósításáról szóló beszámolót. A kitűzött célokat teljesítették, sok esetben túl is teljesítették a vállalt feladatokat. Jelentős mértékben növekedtek a fejlesztések, melyek aránya 70 százalékos részt képeztek a város 2006-os költségvetésében, szemben a 30 százalékos működési kiadásokkal. Mindez összegszerűen azt jelenti, hogy a 2,1 milliárd forintos működési büdzsé mellé több mint 5 milliárd forintos fejlesztési főösszeg kapcsolódott. A hitelállomány 2002-höz képest nagyságrendileg nem változott, 229 millió forint. A fejlesztések nem csupán építési beruházások voltak, hanem szervezeti korszerűsítések is, amelyeknek köszönhetően nem növekedtek a működési kiadások, sőt bizonyos esetekben csökkentek. Nem kellett sem az intézménybezárás, sem a létszámleépítés eszközéhez nyúlni, sőt új intézményekkel gyarapodott Bátonyterenye (ilyen például a roma idősek klubja), az oktatási intézményekben pedig lehetőséget teremtettek a pedagógusok számára a középfokú nyelvvizsga megszerzésére, s ezáltal ma már magas szinten, hatékonyan folyik az idegen nyelvi képzés. A városvezetés vallja: rombolás helyett építkezni és fejleszteni kell, ehhez rendelkezésre áll a szükséges személyi és szellemi állomány. Az elmúlt négy évben közel 180 pályázatot nyújtott be a város, illetve irányításával a Bátonyterenyei Kistérség Önkormányzatainak Többcélú Társulása, s ezáltal több mint 11,5 milliárd forintnyi fejlesztési forrás érkezett a térségbe.- Célunk az volt, hogy olyan várost építsünk ahol az emberek jól érzik magukat, s amit a szó legszorosabb értelmében otthonuknak tekintenek - fogalmazott Vanya Gábor polgármester. Tanévnyitó, elismerések A Váci Mihály Gimnázium szeptember 1-én tartott tanévnyitó ünnepségén az új év új feladatainak, tennivalóinak ismertetésén túl két fontos, a tanintézet életét, szellemiségét érzékeltető eseményre is sor került. Bátonyterenye. Molnár József igazgató tanévnyitó beszédét követően a Tóth Norbertné tanárnő vezetésével indult az első szakkör, s azóta folyamatos a munka. 1995 óta Orave.cz Lászlóné tanárnő segítségével dolgoznak a diákok, küldik be a (téli és nyári szünidőben is) megoldott feladataikat a rádióba és a Duna Tv-be. Az egyéves versenyben harmadik helyezést ért el a Gál Brigitta, Rauch Tamás, Szomszéd Eszter összetételű csapat. A Gundel szakközépiskolában 1. helyezést ért el a Gál Brigitta, Szomszéd Eszter, Cserháti Katalin, Dobos Gergely négyes (legyőzve a patinás Eötvös Gimnázium csapatát is.) Az utóbbi tíz évben a nyelvi kör harmadik alakalommal kapta meg a Ka- zinczy-jutalmat, múlt évben az újabb alapítású Péchy Blanka- jutalmat is. Az oklevél tanúsága szerint a 12. a osztály köre és a Bárczi Géza-kör is közösen részesült elismerésben. A gimnázium galériájában Ivitz László kiállítását nyitotta meg Zgolombiczky Erzsébet tanárnő. Az intézet volt tanára, igazgatója gyönyörű, értékes, rendkívül tartalmas anyaggal Tornyai János szép gondolatai nagyon találóan és valósan fogalmazták meg a kiállított képek bizonyította alkotó szándékot: „Én gyönyörű lélekkel csináltam őket, s úgy hiszem, hogy akadnak, akiknek szintén néminemű öröm lesz őket végignézni. Laikus és piktorok között egyaránt... Boldog volnék, ha meglátszanék rajtuk, hogy nem unatkozva, s nem garasért fabrikáltam össze őket, hanem lelki gyönyörűségből”. A sokak által ismert és tisztelt, végtelenül szerény művésztanár önarcképei, a 24 éves kortól 57 éves korig átívelő életszakasz (külsőségekben megjelenő) változásait bemutatva egyben változatlanok: a lélek meghatározó jelenlétében. A harmónia, derű, szépség ritka és megkapó pillanatait megjelenítő, a természet, a vidéki táj sajátos látásmódját érzékeltető, az emberi mozdulat jellegzetességeit megörökítő alkotások nyugalmat, a lélek, az érzelem gazdagságát mutatják. Halk emberi fájdalom, illanó boldogtalanság, szomorúság, magány sugallata mellett megtapasztalhatjuk a körülöttünk lévő világ be- és megmutatását úgy, ahogyan csak nagyon keveseknek adatik meg észrevenni, s meglátni. Igen igaza van a megnyitót mondó kolleganőnek: szerencsés az az iskola, ahol nevelők-diákok olyan sugárzó egyéniség közelében lehetnek, mint Ivitz László. A halk szavú, szerény, tehetségével soha nem hivalkodó, diákgenerációk lelkében-emlékezetében sokáig (örökre) megmaradó művész, pedagógus.
