Nógrád Megyei Hírlap, 2006. szeptember (17. évfolyam, 205-230. szám)

2006-09-21 / 222. szám

SZÉCSÉNYFELFALÜ 2002-2006 2006. SZEPTEMBER 21., CSÜTÖRTÖK munkát. Pályázati pénzből foly­tatódott az épület korszerűsíté­se. Szeptember közepén adtuk át rendeltetésének a megújult orvosi rendelőt. A könyvtár és a fiatalok által használt helyiség felújításával folytatódik a közös­ségi házunk korszerűsítése. A szakemberek ígérete szerint a folyamatban lévő munkák szep­tember végére befejeződnek. Pályáztunk a Kossuth és az Arany János utcáink aszfaltozá­sára. A Kossuth utca felújításá­ra nyertünk, így most az a leg­korszerűbb utcánk. Természete­sen tovább pályázunk az útjaink helyreállítására. Megvalósult községünkben a szelektív hulla­dékgyűjtés. A lakosság él ezzel a lehetőséggel. A családok részére ingyen biztosítottunk egységes szeméttárolót. Az idén kiépítet­tük a kábeltelevízió-hálózatot. Nem önkormányzati pénzből - mi csak kismértékben járultunk hozzá - hanem vállalkozói támo­gatással, a lakosság adakozásá­ból, egyházi támogatással a teme­tőben 2004-ben felállításra és fel­szentelésre került egy kereszt. Apró dolog, de az idős emberek számára fontos, hogy a temetőbe vezető lépcsőhöz korlátot építet­tünk. Ugyanilyen apróság, in­kább csak odafigyelés, hogy csi­náltattunk egy kanna tar tót és lo­csolókat vásároltunk, így a síro­kon lévő virág locsolásához nem kell otthonról kannát hozni. Pár éve rendszeresen megtart­juk a falunapot, ahol együtt van a közösség apraja-nagyja, közö­sen szórakozunk. Karácsony tá­ján megrendezzük az idősek napját, ajándékkal kedveske­dünk nyugdíjasainknak. Egy est­ebéddel, itallal megvendégeljük Kuris Zoltán polgármester mielőtt összefoglalta az el­múlt négy év munkáját, visszatekintett az első ciklusra. Nem azért, mert ő volt a polgármester - tette ezt azért, mert Szécsényfelfalu a rendszerváltást követően „elvált” Endrefalvától, ismét az önállók útját járta, s 1990-től 1994-ig kialakították a falu intézményhálózatát.- A tanácsi rendszerben Endrefalvához tartoztunk, nem csak földrajzilag, fejlődés és egyéb ügyekben is oldalra eső kis falucska voltunk. Nem sokat törődtek velünk - kezdte a nyi­latkozatát a polgármester. - Az első ciklusban nagy tenni aka­rással, elszántsággal, egyfajta eufónikus hangulatban fogtunk hozzá saját sorsunk irányításá­endrefalvai bekötőút, amely álla­mi tulajdonban van. Kijártuk a közútkezelőnél a pár kilométer hosszúságú út felújítását. Szé­csényfelfalu zsákutcás település, ezt az utat főleg mi használjuk, s azok, akik hozzánk jönnek; a mi érdekünk volt tehát, hogy an­nak állapota jó legyen, ezért anyagilag mi is hozzájárultunk a munkálatokhoz. Azt mondha­őket és a gyermekek műsorral köszöntik a jelenlévőket. Aminek igazán örülök, hogy megfordult a falu elöregedési tendenciája. Az utóbbi években fiatal házasok döntöttek úgy, hogy Szécsényfelfaluban tele­pednek le. Házat vásárolnak, amelyet felújítanak, vagy újat építenek. Szécsényfelfalu zsák­utcás település, innen még a kol­dus is visszafordult. Ez hátrányt jelentett, bizonyos mértékig még jelent is. Lehet, hogy az elkövet­kezendő években mindezt eré­nyeinkre tudjuk fordítani. Egyre több budapesti, vagy nagyváros­ban lakó a csendre, a nyugalom­ra vágyva hétvégi pihenőháza­kat vásárol nálunk. Az idelátoga­tókat megfogja, hogy milyen szép, tiszta, virágos, rendezett a településünk. Neveztünk a Virá­gos Magyarországért mozga­lomba. Az itt élők rendben tart­ják a házuk előtt lévő virágos­kerteket, kis parkokat. A köz­hasznú munkásink a község parkjait, tereit, a temetőt, a fel­színi vizet elvezető árkokat keze­lik. Nálunk helyben kevés a munkalehetőség. A legnagyobb munkáltató az önkormányzat. Azon vagyok, hogy helybelieket alkalmazzak. A községben van egy építőipari kft., amely mun­kalehetőséget biztosít jó néhány személynek. Ezen a téren kitöré­si pont lehet a falusi vendéglá­tás. Jelenleg három család fog­lalkozik vele. Nyilván ezen a té­ren az önkormányzatunknak is vannak tennivalói, s nagyon sok a tennivalója a polgármesternek is. A lakosság minden problé­májával őt keresi fel, sokszor a szomszédok vitájában is dönte­ni kell. A falu vezetésével, irá­nyításával összefüggő teendő­ket, munkákat intéznünk kell. Tárgyalások, pályázatok írása, szervezés mind-mind időbe ke­rül. A jegyzőnk is helyettesítő, hetente egy napot van nálunk: a szabad idejében intézi ügyein­ket. Mindennap itt vagyok a hi­vatalban. Azt kell mondanom, hogy a költségvetés nem bír el egy függetlenített polgármes­tert. A hivatalunkban is csak há­rom köztisztviselő dolgozik. A munkájukat szorgalmasan, lel­kiismeretesen, nagy felelősség­gel végzik, jól ellátják. A szám­vevőszék semmilyen hiányossá­got nem állapított meg, csak azt, hogy kevés a három fő. Úgy gon­dolom, hogy a takarékosság te­rén nekünk, vezetőknek is jó példával kell élen járni. tóm, hogy a következő két cik­lusban is tovább gyarapodott községünk. 2002 és 2006 között nagyrészt pályázati pénzből tudtunk fej­leszteni, felújítani. Az előző cik­lusban elkezdődött a szennyvíz­csatorna-hálózat kiépítése, amit 2003-ban fejeztünk be. A köz­ségben nem volt internetezési le­hetőség. Az Informatikai és Hír­közlési Minisztériumhoz be­nyújtott pályázatunk sikeres volt, így tudtuk megvalósítani községünkben az internetezés lehetőségét. Az idősek otthoná­ban egy külön helyiségben he­lyeztük el a két gépet, a megkér­tem az otthon vezetőjét, hogy fi­gyeljen oda az internetezőkre. Az Európai Unióhoz való csatla­kozásunk alkalmából európai uniós parkot alakítottunk ki. Fel­avattuk a falu jelképeit, a címert és a zászlót. Felújítottuk a közös­ségi házat. Előbb 4 tetőszerkeze­tet kellett kicserélni, hogy meg­szüntessük a beázást. Saját erő­ből, összefogással, támogatással, például a Zalakerámiától csem­pét kaptunk, elsőként az épület­ben a fogorvosi rendelő „szüle­tett” újjá. Kuris László helyi kő­műves több napon át társadalmi munkában végezte a szakipari hoz. Kézbe vettük a helyi ügyek irányítását. Jóleső érzéssel ta­pasztaltam, hogy a falu lakossá­ga mellénk állt, ténylegesen is segített minket a különböző munkákban, például a szociális otthon kialakításában. Létrehoz­tuk a polgármesteri hivatalt, az önálló jegyzőséget, az emberek helyben tudták a hivatalos ügye­iket intézni. Megteremtettük az 1 -4. osztályos iskola működésé­nek feltételét. Volt napközink, ahová az Endrefalván tanuló fel­ső tagozatos diákjaink is jártak. Ez érdekes megoldás volt: Endrefalván tanultak, de a más­napi órákra a szécsényfelfalui napköziben készültek fel. Gyer­mekeink utazásának megköny- nyítésére saját erőből iskola­buszt vásároltunk. Lett óvodánk, idősek otthona, a fogorvos is a fa­luban rendel. Büszkék vagyunk arra, hogy egy 500 fős kis köz­ségnek van fogorvosi ellátása. A fogorvos, aki Karancsságról jár hozzánk rendelni, az iskolai fo­gászatot is ellátja. Megjegyzem, hogy az endrefalvai iskolások a mi buszunkon ide jönnek iskola­fogászatra. Megszerveztük a fa­lugondnoki hálózatot. 1994-ben felújítottuk útjaink jelentős ré­szét. Rossz állapotban volt az Idős emberek között Melegség, szeretet, béke jár­ja át az ízlésesen berendezett, hangulatos idősek napközis ott­honát. Melegség és szeretet, ami a klub lakóink a szívéből sugárzik.- Egyedül élek, a férjemet hat éve temettük el, nincs senkim itt a faluban. Megölne a magány, ha nem lenne ez a klub. Itt az emberekkel találkozom, beszél­getünk. Jól érzem közöttük ma­gam. Hálásak lehetünk az ön- kormányzatnak, hogy fenntart­ja, működteti a klubot - hálálko­dott Hruz Sándorné.- Én rokkantnyugdíjas va­gyok, a klub legfiatalabb tagja. Életkoromból, egyéniségemből adódóan szeretek viccelődni, amit a többiek jó néven vesznek, mert felvidítom őket - újságolta Oláh Attila.- Édesanyámmal közösen éve­ken át a klub lakói voltunk. Saj­nos ő már nincs közöttünk. So­hasem volt beteg, 92 éves volt, amikor elesett, combnyaktörése lett, s nemsokára meghalt. Reg­gel, amikor felkelek, elvégzem az otthoni munkát és jövök a klub­ba, ahol a társak között gyorsan eltelik az idő. Gyermekeim, uno­káim távolabb élnek, de hét vége­ken meglátogatnak. Én azt mon­dom: az Isten áldja meg azt, aki ilyen feltételt biztosít nekünk, ahol még az ételt is elénk teszik - hálálkodott Bódi Józsefné. A kis közösség legidősebb tag­ja a 92 éves Baranyi Józsefné.- Azon vagyunk, hogy az idő­sek napközi otthonának 19 lakó­ja jól érezze itt magát. Megtartjuk a névnapokat, beszélgetünk, s azt csináljuk, amihez kedvük van. Az ételt az óvoda konyhájáról hozzák, nálunk tálaló és mosoga­tó van - tájékoztatott Kuris Béláné, az otthon vezetője. Amikor elbúcsúztunk egy hölgy utánunkszólt, s azt mond­ta: „azt feltétlenül írják meg, hogy a vezetőnk egy tündér, aki szívén viseli sorsunkat, s kö­szönjük a falu vezetőinek, a pol­gármester úrnak, hogy gondol­nak ránk!” Munkában edződve Halmosi Györggyel, Gyuri bá­csival, a falu legidősebb embe­rével életének „könyvében” la­pozgatunk, a falu jelenéről be­szélgetünk. Életét végigkísérte a komoly munka. Alig töltötte be a tíz évet, amikor az uradalomnál dolgozott. A bányához került, majd a katonaévek következtek. A katonaságnál felfigyeltek te­hetségére, szorgalmára, így ke­rült 1939-ben a királyi rendőr­ség állományába. Következett a háború. Azt követően a királyi rendőrségi előélete miatt nem jó szemmel néztek rá, azt mond­ták: bűnös. Rabként kezelték, nem is jöhetett haza, Pető- fibányán dolgozott. 1951-ben ha­zatérhetett falujába és Salgótar­jánban, a síküveggyárban dol­gozott 1975-ig. A nyugdíjasévek alatt sem tétlenkedett, évekig dolgozott az erdészetnél, a ko­máromi állami gazdaságban, Budapesten. A rendszerváltást követőn re­habilitálták, előléptették törzs- zászlóssá.- Azt mondom, hogy 1990 óta sokat fejlődött Szécsényfelfalu. Büszke vagyok arra, hogy ilyen rendezett, tiszta községben élhe­tek. Tudom, hogy ez nem jön ma­gától. A falu vezetői, élükön a pol­gármesterrel sokat tettek és tesz­nek Szécsényfelfaluért. Istennek legyen hála, annak ellenére, hogy 92 év nyomja a vállam, még mindig jól bírom magam.

Next

/
Oldalképek
Tartalom