Nógrád Megyei Hírlap, 2006. augusztus (17. évfolyam, 178-204. szám)

2006-08-05 / 182. szám

2006. AUGUSZTUS 5., SZOMBAT 7 NÓGRÁDI BULVÁR - Sztárinteriú - DÉTÁR ENIKŐ „Évekbe telt, mire megtanultam kezelni az érzelmeimet” Azonnal felveszi a telefont, amikor hívom, pedig nem jel­zi ki a számomat. Ritka ez a szórakoztatóiparban, ma­napság ugyanis már csak annak emelik fel a kagylót a sztárok, akiket ismernek. Détár Enikővel azonban még soha nem találkoztam, ennek ellenére rendkívül közvet­len. Bár előző nap jött haza külföldről, s már egy forgatá­son, illetve egy fárasztó színházi próbán is túl van, en­nek ellenére azt mondja, ha ráérek, menjek be hozzá es­te a színházba, s két jelenés között beszélgethetünk az öltözőben. Naná, hogy bemegyek...- Le sem tagadhatnád, hogy fá­radt vagy.- Nagyon. Tegnap jöttünk haza külföldről, ma már forgattam is, s most szintén itt ülök a próbán.- Nem lesz ennek rossz vége? Hi­szen szemmel láthatólag újra inten­zíven hajtod magad- Ne fesd az ördögöt a falra! Nem lesz rossz vége! Különben is, bí­rom a tempót. Hidd el, ha most még vidéken lenne egy fellépésem, akkor zokszó nélkül autóba ülnék és levezetnék akár 300 kilométert is. És biztos, hogy hibátlanul meg­csinálnám a műsort.- Ebben nem kételkedem. Nem tudsz, vagy nem akarsz nemet mon­dani a felkérésekre?- Talán gyáva vagyok... Nincs meg bennem a kellő önbizalom, hogy azt tudjam mondani, én már megengedhetem magamnak, hogy lemondjak munkákat. Nem gondolom ugyanis, hogy annyira fontos lennék, hogy kiengedjek a kezem közül bizonyos felkérése­ket, lehetőségeket. Örülök, hogy negyven felett ennyi elfoglaltsá­gom van.-Azt mondják, ez a vidéki embe­rek sajátos tulajdonsága, hogy so­ha, semmilyen felkérést nem utasí- tanakvissza.- Ez valóban így van. Eger mel­lett nevelkedtem Kerecsenden, egy kis faluban. Azokban az em­berekben, akik ilyen kis közös­ségből jöttek a nagyvárosba, való­ban van egy kis komplexus, állan­dóan bizonyítani akarnak. Még magam, a mai napig is, holott az elmúlt évtizedek alatt remekül be­illeszkedtem. Hiába tűnik úgy, hogy nagyon laza vagyok, mégis bennem van ez az úgynevezett „közép-kelet-európai depresszió”. Nem olyan könnyű ez a pálya, na­gyon keményen dolgozni kell ah­hoz, hogy újabb és újabb lehetősé­geket kapj.- Pedig most tényleg nem lenne okod panaszra.- Ha arra gondolsz, hogy a tévé­ben, és a színházban is elkényez­tetnek, akkor igazad van. A szín­ház a szerelmem, és a Reflektor stábja ezt tökéletesen elfogadja. Tudják, hogy a színpad az első, s a kamera csak második. Hol van még egy olyan munkahely, ahol ezt ennyire tolerálnák? Különben is, ennyi idősen bekerülni a médiába...- ...mennyi idősen?- Nem titkolom a koromat, 42 éves vagyok. Bárhogy nézzük, a kereskedelmi csatornák azért nem a negyvenes korosztályról szólnak. 39 évesen kerültem a televízióhoz úgy, hogy ott nap mint nap megje­lenjek. A főszerkesztőm nagyon jó fej a csatornánál, mindig azt mond­ja, hogy Enikő, tiszteljük a koro­dat, de nem reklámozzuk...-Zavar az évek múlása?- Néha igen, néha nem. Tulaj­donképpen büszke vagyok rá. Ezt a koromat most épp’ szeretem. Ta­lán azért, mert úgy érzem, most minden klappol az életemben. Boldog vagyok a családommal, örömömet lelem a szakmában, nincs bajom.- Nem félsz a holnaptól?- Most abban a periódusban va­gyok, hogy nem. Köszönöm, jól va­gyok! A „korom ellenére” ezerrel pörgők; imádom a gyerekeimet, hálát adok a sorsnak, hogy meg­ajándékozott a fiammal és a lá­nyommal. Jó, hogy annak idején egy percet sem gondolkodtunk azon a férjemmel, hogy megtart­suk-e a babánkat, vagy sem. Pedig se lakásunk, se pénzünk nem volt. Klassz, hogy akkor nem foglalkoz­tunk semmilyen külső tényezővel, hanem a szívünkre hallgattunk. Boldog vagyok, hogy így alakult az életem. Gondolj csak bele: ha az el­múlt években kizárólag a karrie­rem építésével foglalkoztam volna, akkor most azon kellene törnöm a fejem, hogy mikor akarok gyere­ket vállalni, s majd mi lesz aztán a szakmai életemmel. De ezen már rég túl vagyok. Azt hiszem, alapjá­ban véve egy szerencsés ember va­gyok.-És boldog is?- Jaj, nagyon nehezet kérdeztél! Olyan megfoghatatlan ez a boldog­ság! Eleve nem hiszek a tökéletes boldogságban. Boldog pillanatok­ban hiszek az életben, amelyek megadatnak nekem.-Melyik volta legutolsó ilyen bol­dogpillanatod?- Legutóbb amikor a repülőn ül­tünk, s a gép ablakából megpillan­tottuk a tengert. Ugyanakkor az is nagyon boldog pillanat, amikor be­jövök a színházba, s rápillantok a nevemre az öltözőm ajtaján. Noha már évek óta ki van írva, mégsem Tízéves az Apocalyptica! A finn Apocalyptica pályafutása tíz évvel ezelőtt in­dult. Már az Apocalyptica Plays Metallica By Four Celli című debütáló album óriási sikert aratott, és a zenekar Finnországon kívül is hatalmas rajongótá­bort szerzett. A sikertörténet aztán az Inquisition Symphony-val folytató­dott, melyet a Cult című album követett. 2003-ban jelent meg a Reflections című lemez, majd 2005-ben az Apocalyptica című al­bum, melynek sikeréhez a két fantasztikus kislemezdal is hoz­zájárult: a Bittersweet és a Life Burns. Hogy méltó módón meg­ünnepeljék 10 éves fennállásukat, egy csokorba szedték kedvenc dalaikat. Az Amplified - A Decade Of Reinventing The Cello című albumon hallható lesz többek között az Enter Sandman, a Harmageddon, Bittersweet és a Seemann. A rajongóknak két új számmal szeretnének kedveskedni: a Repressed című dallal és az Angel Of Death instrumentális változatával. Ízelítőül a dalok sorrendje: Enter Sandman, Harmageddon, Nothing Else Matters, Refuse /Resist, Somewhere Around Nothing, Betrayal, Farewell, Creeping Death, Hall Of the Mountain King, One, Heat, Cohkka, Kaamos, Deathzone, Angel of Death, Repressed, Path, Bittersweet, Hope, Quutamo, Faraway, Life Burns, Seeman. tudok vele betelni. 36 éves voltam, mire saját öltözőm lett egy szín­házban. Addig csak vándoroltam egyik helyről a másikra, hol itt ját­szottam, hol ott. Noha most is csak állandó vendég vagyok a Madách- ban, mégis jó érzés, hogy saját öl­tözőm és saját fiókom van. Nyil­ván, ha ezt a főiskola után rögtön megkaptam volna, akkor nem tar­tanám ilyen nagy ajándéknak. Bol­dog pillanat, amikor bemegyek a tévébe, és azok a legboldogabbak, amikor ránézek a gyerekeimre.- Gigi és Zsebi jó gyerekek?- Hihetetlenül jó fejek. Persze emberek ők is, akiknek vannak jobb, illetve rosszabb napjaik, de alapjában véve jó gyerekek.-Alányodmár kamasz. Mennyi­vel masabb most ő kamaszként, mint amilyen Te voltál annak ide­jén?- Babonás vagyok, úgyhogy gyorsan lekopogom: sokkal fegyel­mezettebb kamasz, mint amilyen én voltam. Én nem voltam ennyire kezelhető. Imádjuk egymást, igazi barátnők vagyunk. Szerencsére hallgat is rám, nincs vele gond.-Ha már a múltnál tartunk: ami­kor gyerekként, esetleg kamaszként tervezted az életedet, ilyennek kép­zelted, ahogyan azt ma megéled?- Furcsa ez, mert máig előttem van, ahogyan Kerecsenden ülök a biciklin, tekerek a falu főutcáján, közben pedig álmodozom magam­ban. Tudod miről álmodoztam? Hogy nagy drámai filmszínésznő leszek. Aztán a drámából nem lett semmi, hiszen a musical felé sod­ródtam. Oda is csak azért, mert az akkori fiúm, akivel a főiskola előtt jártam, azt mondta, menjek musi­cal szakra, mert az jól állna nekem. Oda mentem, de igazán bele sem gondoltam, hogy milyen lesz. Ab­ból a szempontból későn érő típus voltam mindig, hogy mindent évekkel később tanultam meg, Szöveg: SÁNDOR ANDRÁS Ötleteit, észrevételeit a nogradibuIvar@chello.hu e- mail címen várjuk. Ajánljon figyelmünkbe újabb „áldozatokat”, találja ki, kivel folytatódjon a Nóg­rádi Bulvár! radio 100.4 mint más. Hiába jártam musical szakra, a főiskola elvégzése után csak öt évvel később keveredtem a Rockszínházba, ahol megtanultam elfogadhatóan énekelni, s balett­órákra is jártam. Szintén évekbe telt, mire megtanultam kezelni, s kordában tartani a viharos érzel­meimet. Manapság például már nem mennék be zokogva a munka­helyemre azért, mert pocsék na­pom volt. Ezeket már mind reme­kül tudom kezelni. Megbékéltem a vüággal, s nem vágyakozom azu­tán, ami nem lett az enyém.- Mikor jártál utoljára Eger kör­nyékén?- Talán fél éve. Egy musicalestet adtunk a városban.- Milyen érzések kavarognak benned, amikor ott vagy?- Nézd, engem már nem köt oda semmi, nagyon régen eljöt­tem, s az anyukám sem ott él. Nyilván közelebb áll hozzám, mint bármelyik más magyaror­szági város, de nincs már bennem különösebb kötődés. Az viszont jó érzés volt, amikor a már előbb em­lített est végén odajött hozzám egy lány. Kiderült, hogy az általános iskola alsó tagozatában ő volt a legjobb barátnőm. Nagyon meg­örültem neki, rögtön telefonszá­mot cseréltünk. Megbeszéltük, hogy ezentúl tartani fogjuk a kap­csolatot. Legalább lesz egy szál, ami újra Egerhez köt majd.- Sokan tudják a telefonszámo­dat?- Igen. Általában elérhető va­gyok az embereknek. Nem is sze­retnék titokzatos, megközelíthe­tetlen művész lenni, akihez csak managereken keresztül lehet hoz­záférni. A természetességben, a közvetlenségben és az emberség­ben hiszek. POP PLUSZ ROCK POP PLUSZ ROCK POP PLUSZ ROCK POP PLUSZ ROCK SEBEÖK JÁNOS-MEL0REPP író, publicista, gondolkodó, természetvédő, a bioszféra médiuma, showman. A Big Brother házban lett népszerű. Azóta felkap­ta a média, különös sapkáival, vastag kere­Melorepp című korong közel egy éven át készült, 15 felvételt tartlamaz. Máris leszö­gezhetjük: Sebeők új értelmet kölcsönzött a műfajnak. (Universal) NBAYFURTADO-IOOSE Az I'm Like A Bird cím? számmal ismertté vált kanadai énekesnő a 2003-ban megje­lent Folklore után új albummal jelentkezik, melyre nagy hatást gyakorolt a hip-hop és PTPwniHtii a punk zene vUága. J Vendégművészek: Pharrell Williams a Neptunesból, Jelle- stone, Swollen Bk - Members és K'naan. ^ « A produceri munká­I kát a neves hip-hop producer, Timba­land látta el. Első kislemezdal: Maneater. (Universal) SRAMU KÍNOS - 8RAMU8AR A Sramli Kings dalai a már jól ismert oszt­rák és német népzene alapjait hordozzák, s elsődleges szempont a dallamosság és zenei érthetőség. A dalokban eredeti hang- szerelések is, mint pl. gitár, baritonkürt, trombita, harmonika megszólalnak, ám modernebb köntösben, mint a hagyomá­nyos sváb zene. A történetek egyszerűek, vidámak. A férfi és a nő kapcsolatáról, a sörről és sok egyéb történetről szó, termé­szetesen humoros és néhol pikáns szöve­gezéssel, nem elrejtve a német és osztrák mentalitást és életvitelt. 2003 tavaszán je­lent meg első albumuk Kiálts az égbe cím­mel, ami komoly szakmai- és közönségsi­kereket ért el, még a rádiók egy része is szí­vesen játszotta dalaikat. 2004 őszén már ismét reflektorfénybe álltak Ich Liebe Dich című második lemezükkel, melynek sike­re még a debütáló korongot is meghalad­ta: arany státust ért el. És most itt a Sramlibár! Garantáljuk, hogy az együttes harmadik nagylemeze sem fog csalódást okozni a modem tiroli népzene kedvelői­nek, hiszen az ed­dig is megszokott pikáns, pörgős és roppant vidám stílusukhoz hűen ismét nagyot al­kotott a két fiatal. Ezúttal egy igazi nyári albumot ké­szítettek, amely elengedhetetlen kelléke a nyári sörpartilóiak. (Universal) TOKIO HOTEL - SCHREI Végre nálunk is kapható a tinik kedvenc ze­nekarának albuma! A Bill, Tom, Gustav és Georg alkotta német punkrock együttes ha­zánkban is hatalmas rajongótáborral ren­delkezik. A mindössze 16 éves énekes-dal­szerző, Bili és ikertestvére, Tom jelenleg a legnagyobb tinisztár. Debütáló albumukon egy profi hamburgi producer- és dalszöveg­író-csapattal dolgoztak együtt, akik koráb­ban a Mötley Crue, Falco és a Corrs lemezein is közreműködtek. Schrei című albu­muk Németor­szágban már dup­la platina! (Universal) JÁTÉK! JÁTÉK! JÁTÉK! Három héttel ezelőtti rejtvényünk helyes megfejtése: TNT. CD-k és kazetták közül válogathat szerkesztőségünkben: Balogh Anna (Salgótarján) és Gaál Mariann (Balassagyarmat). Mai kérdésünk:- Ki volt a Generál együttes énekese Charlie előtt? Beküldési határidő: augusztus 11. Címünk: Nógrád Megyei Hírlap, „Pop Plusz Rock” 3100 Salgótarján, Alkotmány út 9. E-mail címünk: nogradibulvar@chello.hu

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom