Nógrád Megyei Hírlap, 2006. augusztus (17. évfolyam, 178-204. szám)
2006-08-26 / 200. szám
4 2006. AUGUSZTUS 26., SZÓMBA KULTÚRA Akik őszintén jót akarnak „Keserédes” címmel írt „többirányba szurkáló” bökverset Petrőczi Éva szinte a salgótarjáni olvasóknak, amikor júniusban itt, az innen származó rádiós szerkesztő, Liptay Katalin közreműködésével bemutatta „Didó utolsó üzenete” című új kötetét. Az ironikus írást az a konfliktus ihlette, amely a költő műveinek kedvező fogadtatása és a hivatalos elhallgatása, mondhatni el nem ismerése között feszül. A vers és a szerző általi kommentár a Palócföld legfrissebb, idei negyedik számának elülső borítóján is napvilágot látott. A hátsó borítóbelsőn Hír János, pásztói múzeujnigazgató mutatkozik be abból az alkalomból, hogy a lap közli „Vándorúton Északkelet-Brazíliában” című tanulmányigényű élménybeszámolóját. E két kiemelés között - mint rendesen - ezúttal is számos érdekes, szellemi izgalmat okozó iromány, illetve olvasmány kapott helyet. Ízelítő, kedvcsináló gyanánt sokfelől idézhetnénk, de Nógrádban értelemszerűen nagyobb figyelmet kell fordítanunk a szorosabban, vagy lazábban ide kapcsolódó - kapcsolható - opusokra. így például már a címük - „Palóc tükör” illetve „Jeles palócok” ” szerint is rólunk, nekünk szóló rovatok írásaira. Az eló'bbiben jelent meg Gáspár István Gábor párizsi interjúja egy műfordítóval, Chantal PhiUppepel, aki 2005-ben kapta meg a Nicole Bagarry-Karátson-díjat Szabó Magda „Az ajtó” című regényének franciára ültetéséért. E kétségkívül örvendetes ténynek nincs helyi vonatkozása, annál inkább annak, hogy az interjú- alany két kötettel a kezében érkezett a boulevard Saint-Michel szökőkútjánál megbeszélt randevúra: „az egyik egy Mikszáth-összes, a másik A tót atyafiak francia változata”volt. Chantal Philippe eredetileg kórustagként, majd nyelvészként kezdett magyarul tanulni, s Németh László „Gyász” című regénye volt az első, amelyet lefordított. „Arra gondoltam, hogy Mikszáth műveit jobban meg kellene ismertetni a francia közönséggel” - mondja A tót atyafiakról, amelynek nyersfordítása Magyarországon, a nyíregyházi főiskola egyik tanárának közvetítésével jelent meg könyv alakban. A Mikszáth-pendrive-ot talizmánként a nyakában viseli Chantal Philippe, akinek különleges egyénisége jól visszatükröződik Gáspár István Gábor tolla nyomán. Egy félig - apai ágon - palócról, de igazán jelesről szól a mátraballai Solymár József író 2005-ben elkezdett sorozatának e helyütt közölt írása. A főszereplő, Sára Sándor nem tipikus azért sem, mert faluja, a Pest megyei Túra valamelyest kívül esik a közismerten Palócországnak nevezett tájegység határain. Annál inkább jó érzés azt megtudni, hogy a Kos- suth-díjas filmrendezőt és operatőrt, a Duna Televízió volt elnök-főigazgatóját szoros kötelék fűzi a palócsághoz. Hiszen egy olyan művészről van szó, aki komoly érdemeket szerzett mind a film- készítésben, mind a tévé irányításában s akit a szerző joggal aposztrofál az „üldözöttek krónikásaként”. Ugyanis Sára Sándor fotografálta vagy éppen rendezte - többek között - az olyan filmeket mint a „Feldobott kő”, az „Egyedül”, a „Cigányok”, az „Oda-vissza”, a „Sír az út előttem”, a „Pergőtűz", a „Csonka Bereg”, a „Magyar nők a Gulágon”, a „Nehézsor- súak”. A „Pályamunkások”-at közösen készítették jó barátjával, a pásztói gyökerű Gaál Istvánnal Előtte együtt krampá- csoltak Szurdokpüskökinél. S akkor még nem is szóltunk a nagy sikerű játékfilmről, a „Sodrásban”-ról, amelyben az egyik szerepet a szintén pásztói kötődésű grafikusművészre, Csohány Kálmánra osztották. A „Szindbád” - amelyet Huszárik Zoltán rendezett és Sára Sándor fényképezett - kapcsán azt jegyzi meg Solymár József, hogy az író, Krúdy Gyula családja a Felvidékről származott, az ifjú Krúdy pedig Mikszáth Kálmán nyomain indult el az alkotói pályán. „Vagyunk, akik eljátszunk a gondolattal, a Karancs a mi palóc Parnasszusunk. Nem tudom, hogy ki hogyan osztaná ki az istenek és istennők szerepét, de hogy Dionü- szoszt Sárán kívül senki meg nem személyesítheti, ahhoz ragaszkodom" - írja Solymár József szemléletesen utalván ezzel Sára Sándor emberi vonásaira: élet- szeretetére, borbarátságára, vadászszenvedélyére. Hír János, Gaál István és Csohány Kálmán kapcsán már megemlíttetett Pásztó, ugyanehhez a városhoz kapcsolódik Baráthi Ottó írása is, amely annak apropóján született, hogy a Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése az idén Ma- dách-díjat adományozott a Mátra-alji Muzsla néptáncegyüttesnek a magyar népi kultúra ápolásában, gazdagításában betöltött szerepének elismeréseként. A szerző alapos forrásanyag, sajtóvisszhang birtokában, mások mellett Horváth István egykori táncos, korábbi társadalmi vezető, Tóth Lászlóné, az együttes mostani vezetője és Ágoston László koreográfus visszaemlékezéseire alapozva dolgozza fel az 1983-ban alakult tánccsoport lassan negyedszázados - jelentős szakmai és közönségsikerrel, hazai és nemzetközi turnékkal, fesztiválszereplésekkel, de boüadozásokkal, anyagi gondokkal is teli - történetét. Baráthi Ottó terjedelmes és tartalmas, dokumentumértékű írása végén - nagyon helyesen - kitér a Muzslát kísérő együttesekre is, amelyek korábbi és jelenlegi összetételét Jankura Miklós zenekarvezető mutatja be. A Palócföld szerkesztősége az idei második számban indította útjára az „’56 ötven éve” című évfordulós rovatot. Az itt és most tallózott negyedik számban a Salgótarjánban élő Fancsikné Csaba Mária „Forradalom és rendszerváltás...” címmel teszi közzé írását, amelyben a legújabb kori magyar történelem két legfontosabb szakaszában, az 1956-ban és 1989-ben kibontakozott társadalmi eseménysorozat összefüggéseit elemzi személyes emlékek, benyomások, nem titkolt érzelmek alapján, tehát szubjektív megközelítésben. A dolgozat a sajátosan eredeti, egyéni gondolatmenet következtében eleve érdekfeszítő, e jellege azonban még tovább fokozódik azáltal, hogy helyileg csupa közismert szereplője van mind a közélet, mind a kulturális, művészeti élet területéről. Különösen tanulságosak és meg- szívlelendőek a szerző befejező sorai: „Mostanában sokat tűnődök. Nem tudom, mi történt velünk. Oly szépen kezdődött minden és én még mindig nem hiszem el, hogy ha akarnánk, ne tudnánk legyőzni legalább önmagunkat: hatalomvágyunIfj. Szabó István: Bartók Béla. A salgótarjáni Balassi Bálint Megyei Könyvtárban látható szobor fotója a Palócföld 2006/4-es szám hátlapjáról. kát, sérelmeinket, indulatainkat, önző és egyéni és pártérdekeinket. Nem hiszem el, hogy akik őszintén jót akarnak, ne lennének képesek megérteni: emberhez méltó életet teremteni csak együtt lehet És ha ez így van, akkor mit számít az, hogy kinek milyen a vallása, hite vagy a származása ...remélhető, hogy az ellentéteket lassan majd békévé oldja a történelem. ” ■ Csongrády Béla Fődíjas az Ipoly néptáncegyüttes Szép ajándékban részesült az idén éppen harmincéves Ipoly néptáncegyüttes, amely a csehországi Sumperkben rendezett fesztiválon megkapta a fődíjat. A mihálygergei táncosok ezt megelőzően Lengyelországban arattak közönségsikert. A mihálygergei táncosok sodró lendülete sikert aratott mind a lengyel-, mind a csehországi fesztiválon Az elmúlt napokban egy turné keretében két fesztiválon is részt vett az Ipoly, illetve a Tücsök nevű kísérőzenekar. Először a Wroclav melletti Olesnica város, illetve járás háromnapos kulturális rendezvénysorozatán szerepeltek. Ide a szlovákiai Klenoc községgel - amely testvértelepülése Mihálygergének - kaptak meghívást. Különösen a Monti csárdás tetszett a közönségnek, amelynek előadása során a Tücsök és a szintén vendég szlovák zenekar cimbalmosa - magyar részről Egyed Péter - négykezest játszott a hangszeren. A jövő évi hasonló programra máris meginvitálták a mihálygergeiket Tizenhatodik alkalommal rendeztek fesztivált az észak-morva- országi, Olomuchoz közeli Sumperkben, ahol a cseh és morva csoportok mellett nyolc külföldi együttes is részt vett. Köztük volt az Ipoly is, amelyet a nógrádi nemzetközi folklórfesztiválon az úgynevezett visegrádi országok között kialakult jó együttműködés, baráti kapcsolat alapján hívtak meg. A közönségdíjat az az Új-Zéland Cook-szigeteki tánc- együttes nyerte, amelyik július végén a nógrádi fesztiválnak is szívesen látott vendége volt valamennyi magyar és szlovák helyszínen. A rendezők által odaítélt fődíj viszont az Ipolynak jutott. Az értékelés szempontrendszerében mintegy hetven százalékban játszott szerepet a szakmai - tánc, zene, koreográfia - teljesítmény, a további harminc százalékban az általános viselkedés- kultúrát, a szervezőkkel, rendezőkkel és nem utolsósorban a közönséggel való kapcsolatteremtést, kommunikációt ítélték meg. A rangos díj megszerzésében értelemszerűen nagy szerepe volt Tan Antal koreográíusi tevékenységének is. Az ötnapos fesztivál során az Ipoly minden nap színpadon volt, de azért jutott idő kirándulásra is. Ennek keretében látogatták meg azt a környékbeli üzemet is, ahol - Csehországban egyedüliként - még mindig a több évszázados hagyományú kézi gyártással állítanak elő különböző papírtermékeket Mint dr. Egyed Ferdinánd, az Ipoly vezetője elmondta, a jól sikerült, díjat is eredményező turné újabb lendületet ad mind a táncosoknak, mind a zenészeknek, hogy méltóképpen készüljenek fel az együttes november közepén tartandó jubileumi rendezvényére. Örülnek a díjnak és gratulálnak egy másik Nógrád megyei táncegyüttesnek, a pásztói Muzslának, amelyik a lengyel- országi Beszkidek-fesztiválon szerezte meg ugyancsak a fődíjat Jó másfél évtizeddel ezelőtt - 1990-ben - az Ipoly már részesült ebben az elismerésben. ■ Cs. B. JO MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Ne aggódj mama, melegen vagyok öltözve. ” Szerencsés nyertesünk: Bagi Erzsébet Szécsény-Pösténypuszta, Május út 1. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését augusztus 31-ig juttassák el szerkesztőségünkbe (St, Alkotmány út 9.), az 1000 Ft-os vásárlási utalvány szintén itt vehető át! wm~ * ;4 0,0 \ —1 . A ■ o T1 A /Y A '♦A T CENTRUMÁBAN l A T e. BORÍTÓKOSÁR L A C\ 'A LA rJ V TnJ A kJ ÄT~ L A HÉTFŐT KÖVETI T-■'t' X K <LT U t A A a T NÉMA GIDA ! & *~G T !-A
