Nógrád Megyei Hírlap, 2006. augusztus (17. évfolyam, 178-204. szám)

2006-08-24 / 198. szám

4 PF. 9 6 2006. AUGUSZTUS 24., CSÜTÖRTÖK A Hírlap postájából A Pf. 96 - A Hírlap postájából - az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. Hogyan terjed a parlagfű? Összefogás, vagy megosztottság? Avagy búcsú egy képviselőjelölttől Salgótarján és környéke né­hány éve még csaknem teljesen mentes volt a parlagfűtől. Az el­ső telepek nem a külterületeken, hanem a belváros és a lakótele­pek ritkábban kaszált parkrész­leteiben, a bérházak környékén jelentek meg. Ennek oka akkor ismeretlen volt, azóta azonban bebizonyosodott, hogy mindez a parlagfű magjával erősen fertő­zött alföldi területekről származó madáreledel magkeverékeknek köszönhető, amelyeket egyre na­gyobb tömegben használunk fel a téli (és helytelenül most már a tavaszi hónapokban is ésszerűt­lenül folytatott) madáretetéshez. Aki e hobbinak hódol, a mada­rakra is és a szomszédjaira is le­gyen tekintettel, időnként seper­je tisztára az etetők környékét és az ablakpárkányok alatti terüle­tet, s ha mindennek ellenére nyár derekán megjelennek a szemre ugyan még tetszetősnek is mondható, üde zöld, magas szárú növények, azokat szálan­ként ki kell tépni, vagy a többi gazzal együtt rendszeresen le kell kaszálni. Legújabban egy másik terjedé­si mód is tapasztalható. A park-és útépítési munkák során megboly­gatott földben, az oda szállított fe­kete humuszban bőségesen jelen­lévő parlagfűmagvak könnyen megtapadnak, intenzíven növe­kednek és gyarapodnak. A park­építőknek, vagy gondozóknak er­re az első néhány évben jobban oda kellene figyelniük, s ha lehet, az első növényeket gyomlálással el kell távolítani, vagy ha ez már nem lehetséges, a rendszeres ka­szálás segíthet. Nem egyszer elő­fordul azonban, hogy a kaszálás után éppen a fák, bokrok tövénél marad ott egy-egy szépen kifejlett példány, amely csakis annak „kö­szönhető”, hogy a parlagfű még a szakemberek körében sem min­dig kerül felismerésre. Mindkét példa arra utal, hogy meglepő módon éppen azok ter­jesztik ezt a sok kellemetlensé­get, allergiás megbetegedéseket okozó növényt, akiknek talán a legkevésbé áll szándékukban. Minthogy azonban „a pokolba ve­zető út is jó szándékkal van kikö­vezve”, a megelőzés érdekében nekik is tisztában kell lenniük te­vékenységük nem várt mellékha­tásaival. F.J. Salgótarján Néhány nappal ezelőtt volt alkalmam beszélni arról, hogy az ideológiai különbségek még mindig akadályozzák a váro­sért, környezetükért tenni aka­ró emberek összefogását, és ez nemcsak az együttműködni nem képes szervezetekre, ha­nem sajnos magukra az embe­rekre is vonatkoztatható. A lap múlt hét csütörtöki szá­mában megismerhettük volt képviselőjelölt társunk dönté­sét és ehhez kapcsolódó gondo­latait. Bár arról beszélt, hogy „városunk olyan mérhetetlen szakadék szélére sodródott, hogy ezt csak közös összefogás­sal lehet megmenteni”, ennek ellenére rendhagyó módon for­dított hátat egy éppen ezt az összefogást megvalósítani ké­szülő civil szervezetnek. A Százszorszebb Salgótarjá­nért Lokálpatrióta Egyesület egy valós - nem csak a jobb- vagy a baloldalra vonatkozó - összefo­gásban gondolkodott és gondol­kodik, s ennek megfelelően ke­reste meg, kérte fel a képviselő- jelöltjeit. Lehet, hogy éppen itt van a lényegi különbség? Termé­szetesen a cikkben elvárt össze­fogás, vonatkoztatható csak a jobboldalon lévő szerveződések­re is - és így a Centrum támoga­tása miatt, maga a döntés is ért­hetőbbé válik - de ebben az eset­ben nemhogy valódi összefogás­ról nem lehet beszélni, hanem kifejezetten a jelenlegi megosz­tottság fenntartása a valós cél. Arról nem is beszélve, hogy az összefogás alapfeltétele a kompromisszum megléte, amely a jobboldal vezető pártjá­ra az önkormányzati választá­sok előkészítésénél sem a jelö­lő szervezetek közötti egyezte­tésben, sem egy esetleges kö­zös polgármesterjelölt kiválasz­tásánál nem volt jellemző. Az egyike voltam azoknak, akik a képviselőjelöltek megke­resésénél javasolták a szemé­lyét. Megismertem, mint em­bert, mint a hivatását nagysze­rűen gyakorló orvost, mint a vá­ros jövőjéért aggódó lokálpatri­ótát és arra a következtetésre jutottam, hogy - hangsúlyozni szeretném - bármilyen is le­gyen politikai hovatartozása, ott lenne a helye az önkormányza­ti testületben. Ennek oka pedig, hogy hiszem, hogy az emberen van a hangsúly, nem pedig az őt támogató, jelölő szervezeten. Ő éppen azért felelt volna -meg képviselőként, mert maga is hitte, hogy nem a pártszékhá- zakban kell eldőlniük a helyi kérdéseknek. Legnagyobb saj­nálatomra - talán rossz tanács­ra hallgatva - most visszalépé­sével mégis ezt támogatta. Tolnai Sándor Salgótarján Források és munkahelyek Köszönet a szolgálatkészségért Szili Katalin az elmúlt hét vé­gén Salgótarjánban hangsú­lyozta, hogy a Magyar Szocia­lista Pártnak egy polgármester­jelöltje van Salgótarjánban: Dó­ra Ottó. A választópolgárok el tudják majd dönteni, melyik je­lölt mögött áll olyan erő, amely garantálhatja a fejlesztési for­rásokat, a munkahelyterem­tést. A Szabad Demokraták Szö­vetsége salgótarjáni szervezete úgy gondolja, hogy Magyaror­szág, Magyarország demokrati­Szili Katalin a szocialista bel- háborúktól hangos Salgótarján­ban tett látogatása során arro­gáns, de egyben félelemmel ve­gyített, továbbá tájékozatlansá­gáról tanúbizonyságot adó kije­lentésre ragadtatta el magát augusztus 19-én. Szili Katalin úgy fogalmazott: „A választópol­gárok el tudják majd dönteni, melyik jelölt mögött áll olyan erő, amely garantálhatja a fej­lesztési forrásokat, a munka­helyteremtést.” Szili Katalin kijelentése arro­gáns, mert Veres János pénzügy- miniszter szabolcsi polgármes­terek előtt tett kijelentéséhez ha­sonlóan ő is burkolt fenyegetést fogalmaz meg az emberek szá­mára, azt üzenve, hogyha Salgó­tarján fejlesztési forrásokat akar, akkor csak és kizárólag a szoci­alisták jelöltjére szabad szavaz­ni. Elfogadhatatlan az a fajta de­mokráciafelfogás, amely a féle­lemkeltést helyezi politikájának középpontjába, amely az embe­rek szándékos megtévesztésén keresztül igyekszik hatalmi be­ágyazottságát megszilárdítani. Szili Katalin kijelentése féle­lemmel vegyített, mert a felleg­várnak tartott salgótarjáni szoci­alisták marakodása felhívta az emberek figyelmét arra, hogy nagyon nagy a baj az MSZP há­za táján. Salgótarjánt tizenkét éve ve­zetik a szocialisták. Az emberek szándékos becsapását jelenti, kus berendezkedése, a magyar Országgyűlés és a magyar kor­mány működése és döntéshoza­tali mechanizmusa nagyság­rendekkel fejlettebb, mint Szili Katalin szombati, Salgótarján­ban elhangzott mondatai mö­gött fellelhető gondolkodásmód. Hogy az Európai Uniót már ne is említsük. Az Országgyűlés elnökeként Szili Katalinnak illene tudnia, hogy a fejlesztési forrásokat Ma­gyarországon nem a szocialista párt biztosíthatja és a munka­hogy a vezető MSZP-s politiku­sok mossák kezeiket, és azt állít­ják, hogy minden, ami rossz volt az elmúlt tizenkét évben az egy ember bűne, és minden, ami jó volt, az pedig az egykori pártpénztáros, Boldvai László és körének érdeme. Szili Katalin szerepvállalása azt a célt szol­gálta, hogy ismét ne essen szó az elmúlt tizenkét szocialista év ne­gatívumairól, a drámai munka- nélküliségről, a leépülésről, az elszegényedésről, illetve ezt, ha szükséges, kössék a várost je­lenleg vezető baloldali polgár- mesterhez, miközben a szocia­listák új polgármesterjelöltje mint egy ma született bárány jelenjen meg a választók előtt és a felvirágoztatás kizárólagos esélyeseként pozícionálják. Az elmúlt tizenkét év minden kín­ja és keserve azonban egyetlen tollvonással nem kitörölhető, átháríthatatlan és egyetemlege­sen felel érte minden helyi szo­cialista vezető. Szili Katalin sajnos tájékozat­lan is, hiszen az MSZP új polgár­mesterjelöltjéhez kívánja kötni a munkahelyteremtés lehetősé­gét, ahhoz az emberhez, akinek négyéves megyei közgyűlési el­nöki időszakában több ezer fővel nőtt a regisztrált munkanélküli­ek száma megyénkben. A 2002-es kormányváltás óta jelentős létszámleépítés volt a rétsági TDK-nál, a Nógrád Volán Rt.-nél, a salgótarjáni öblösüveg­helyteremtést sem a szocialista párt garantálhatja. Ennek - egy kicsit ugyan ké­sei - felismeréséhez egyébként elég lett volna körülnéznie Nóg­rád megyében és Salgótarján­ban, utána pedig megkérdeznie saját pártját, hogy mit is csinált az elmúlt négy évben „olyan erő­ként, amely garantálhatja a munkahelyteremtést”. Az SZDSZ salgótarjáni szerve­zete nevében: Ercsényi Ferenc frakcióvezető gyárban, a szécsényi elektroni­kai üzemnél és gyertyagyárnál, önkormányzatainknál, a megyei kórháznál. Kivonult a Sole Rt. Pásztóról, a Hammeri Hungária Bátonyterenyéről, bezárták a nagyoroszi laktanyát, megszün­tették Nógrád megye kiemelt te­rületfejlesztési támogatását, ki- üresítették a megyei vállalkozás- fejlesztési alapítványt és a jelen­tős zöld- vagy barnamezős beru­házások is elkerülték Nógrádot. Tizenhat évvel a rendszervál­tozás után hazánk egyik leghát­rányosabb helyzetű megyei jogú városában nem direkt pártuta­sításokra, megtévesztésen ala­puló politikai stílusra, még csak nem is az MSZP-t jellemző hatal­mi harcra van szükség, hanem összefogásra, közös cselekvésre, elhivatottságra és végül, de nem utolsósorban a mindenkori kor­mányok párthovatartozás nélkü­li támogatására. A Fidesz-KDNP választási szövetség és Székyné dr. Sztrémi Melinda polgármes­terjelölt készen áll arra, hogy Salgótarján egészének és min­den lakójának sikeres vezetője­ként, a fejlesztési források leg­hatékonyabb felhasználásával valóban fejlődési pályára állítsa Magyarország egyik legszebb fekvésű települését! Becsó Zsolt országgyűlési képviselő, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség salgótarjáni elnöke A salgótarjáni Szent Lázár Megyei Kórház neurológiai osz­tályáról szeretnénk pár elismerő szót írni a lap hasábjain. Min­den elismerésünk Eiler Ilona fő­orvos asszonynak, aki kimagas­ló tudásával, a betegekre való odafigyeléssel, kedvességével mindent megtesz betegei gyógy­ulásáért. Csodálattal adózunk az itt dol­gozó ápoló és ápolónők odaadó, 2006. július 28-án „Buszpá­lyaudvar: műszaki problémák a felújításnál” címmel jelent meg egy cikk, amelynek vég­következtetésével egyetértek és azt folytatni szeretném. Augusztus 10-én tizenket- ten álltunk a Bajcsy-Zsi- linszky úti 3-as megállóban. Háromnegyed 12-kor ránkzú­dult az égi áldás, hideg, szeles esővel. Mellettünk állt egy fi­atal anyuka pici babájával. Mivel csak nálam volt eser­nyő, szóltam az anyukának, hogy jöjjön a babával az eser­nyő alá. Három felnőtt közre­fogtuk a pici babát, hogy se az eső, se a szél ne érje. A felnőt­tek hátán csurgott a víz, amíg Az utóbbi években többször olvastam a Nógrád megyei lap­ban dr. Förster Kálmán (aki a Horthy-rendszerben volt váro­sunk polgármestere), valamint Szilárdi Ödön földbirtokos építő tevékenységeiről. Tisztelt magu­kat baloldalinak minősítő jelen­legi városvezetők! Jót tenne el­hivatottságuknak, ha néhány el­ismerő nyilatkozatot tennének azokról a városlakókról, akik be­indították az életet 1945-ben: a bányászokról, gyári munkások­ról, akik tették azt korgó gyo­morral, de szilárd meggyőződés­sel, lelkesedéssel. Feltétlen meg megállás nélküli munkájáért. Mindig kedvesen, szolgálatké­szen foglalkoznak a betegekkel. A lehetőségektől telhetőén még a „problémás” betegek kívánsá­gait is mosolyogva teljesítik. Az itt dolgozók kedves mosolya, ud­varias, biztató szavai a gyógy­szerek mellett sokban segítik a betegek gyógyulását. Végül, de nem utolsósorban a tisztaságról is szót kell ejtenénk. be nem állt a busz. A gépkocsi- vezető látta a pici babát és ki­nyitotta a középső ajtót, hogy fel tudjanak lépni a buszra. (Az anyuka és a pici baba másik buszra várt). Az autóbusz in­dulása előtt leléptek a buszról - hogy a továbbiakban mi lett velük nem tudom, csak azt, hogy a hölgy egy nejlontasakot tett a fejére és továbbra is áz­tak az esőben. Hogy milyen eső esett? A buszra való fellépésünk után pillanatok alatt tócsában to­tyogtunk, mert a gépkocsive­zető nem engedte meg - jogo­san - hogy az átázott ruhában leüljünk. Való igaz, hogy lég­kondicionált irodákban nem kellene emlékezni azokról a vá­rosvezetőkről, akik nem olyan magas illetményekkel a zsebük­ben, de aktívan dolgoztak a vá­ros lakásállományának gyarapí­tásáért, a kultúra terjesztéséért. Ez a város ebben az időszakban érte el azt a színvonalat, amely illik a címhez. Nagy Miklós pol­gármester, volt bányász, Galajda János gyári munkás, Sándor Elemér, Berkes József, Lengyel József értelmiségiek. Lehetne to­vább sorolni az eredményesen tevékenykedő vezetőket. Igaz, ők nem tartottak lelkesítő beszéde­ket a doni halálkanyarba A takarítónők szorgos munká­val igyekszenek tisztán tartani az osztály helyiségeit. Munká­juk nem egyszerű, hiszen mi be­tegek néha bizony „illetlenül” vi­selkedünk. Köszönetünket fejez­zük ki az osztály minden dolgo­zójának a betegekért végzett munkájukért. a 225-ös szoba augusztus 20-t is a kórházban töltött betegei gondolják végig, hogy az a sok szerencsétlen utas mit áll ki, míg várja a megfelelő autó­buszt. Javaslom a beruházó és kivi­telező vezetőinek: inkognitó­ban jöjjenek ki és győződjenek meg arról, hogy mit jelent 40 fokos hőségben, vagy zivatar idején a fedetlen megállókban várakozni. Milliós kocsikban sokkal kulturáltabb az utazás, mint az időjárásnak kitéve tö­megközlekedéssel. A kivitele­ző konzorciumnak üzenem, hogy a megértésünk és a türel­münk már fogytán van. T. F-né (pontos név és cím a szerkesztőségben) kényszerített munkásoknak, pa­rasztoknak, megbélyegzett munkaszolgálatosoknak, a tar­talékos tiszt néptanítóknak. A végkifejlet ismert. Merem remélni, nem minő­sülne bűncselekménynek, ha megemlítenék a nógrádi tröszt igazgatójának nevét is: Pothornik Józsefét, aki a bányá­szok Józsi bácsija” volt. Sokat tett a munkásokért, a sportért. Régen hangzott a hajrá SBTC! Jó reggelt szocialisták, baloldaliak - valamennyien. Ozsvárt Barnabás Salgótarján Reagálás Szili Katalin megosztó szavaira Csak dr. Förster Kálmán?! Kiszolgáltatottság a buszmegállóban

Next

/
Oldalképek
Tartalom