Nógrád Megyei Hírlap, 2006. augusztus (17. évfolyam, 178-204. szám)

2006-08-22 / 196. szám

2006. AUGUSZTUS 22., KEDD 3 NÓGRÁD MEGYE Mindennapi pazarlásunk A száraz kenyérrel hivatalosan állatot nem lehet etetni, de zsemlemorzsaként sem hasznosítható HÍRSÁV Kirándulás Bátonyterenye. Az ópusztaszeri nemzeti parkba szervez kirándu­lást az Ady Endre Művelődési Központ. Kellő számú érdeklődő esetén szeptember 23-án, szom­baton a kirándulók megtekinthe­tik például a Feszty körképet és az emlékparkot. A programról bővebb információt az intéz­ményben lehet kérni, a jelentke­zési határidő: augusztus 31. Megszépültek Varsány. A nyári szünidő alatt kisebb felújítási munkálatokat végeztek el a helyi iskola épüle­tében és az óvodában. Festése­ken, javításokon kívül szükség volt padló és fal burkolására is a két intézményben. Szilvaszombat Kétbodony. Mintegy ötven cso­portot várnak az augusztus 26-i szilvaszombatra, melyet negye­dik alkalommal rendeznek meg a helyiek. Szakácsmesterségben jártas vendégekre, dolgos kezek­re szükségük is lesz a rendezők­nek, terveik szerint ugyanis ez alkalommal húszezer gombócot készítenek, s emellett gulyást is főznek. Az ételeket zsűrizik és díjazzák. Ebéd után, 14 órától néptánccsoportok, hagyomány- őrző együttesek lépnek fel. Újul az idősek otthona Cered. A területfejlesztési tanács sikeres pályázatának köszönhe­tően 10 millió forintból újul meg a helyi idősek otthona. A szerke­zetmegerősítést, a belső festést és a vízvezetékrendszer felújítá­sát egy helyi vállalkozó végzi, aki ceredieket foglalkoztat. Az önkormányzat egymillió forin­tos önerővel járult hozzá a júni­us óta zajló munkálatokhoz. A nyár folyamán a 24 idősnek ott­hont adó intézmény részlegesen üzemelt. A tervek szerint őszre elkészülnek. Fogadónap Salgótarján. Augusztus 22-én, kedden 15 órakor Morovnyán Tiborné egészség- és nyugdíj- biztosítási ügyekben várja az érdeklődőket az MSZP városi irodáján (Kossuth L. út 8.). (Folytatás az 1. oldalról) Van tehát a mindennapinak az első útja, amelynek során megrendelésre, nagy mennyi­ségben viszik a kisebb-nagyobb üzletekbe. S a második, amely valójában méltatlan hozzá és az emberhez, s aminek oka az, hogy feleslegesnek bizonyul, mert többet rendeltek belőle, vagy a fogyasztás hullámzása miatt az üzlet nyakán marad. Egy-egy helyen nem túl sok, de összességében olykor mázsa­szám lesz belőle lejárt szavatos­ságú termék, amivel kezdeniük kell valamit. Az egyik salgótarjáni kereske­delmi óriáscég vezetője például elmondta, hogy mivel pékáruból önellátók, saját sütőüzemmel rendelkeznek, gyorsabban tud­nak alkalmazkodni a fogyasztás hullámzásához, következéskép­pen kevés ilyen feleslegük kelet­kezik. Ami összegyűlik, azt tö­mörítés és egyéb eljárás után külön cégre bízzák. Más áruház­láncok egységeinek valójában nincs gondja arra, mi lesz a más­napos kenyérrel, mert - amint szerződtek - aki hozta, az meg is szabadítja őket a selejtté minő­sült sütőipari termékektől. Akad köztük olyan is, ahol leárazással értékesítik, ha többet rendelnek annál, mint ami elfogy. Jó néhány üzletvezető azon­ban arról számolt be: nem egyenletes a kereslet, egyszer több, máskor kevesebb kifli, ke­nyér, zsömle fogy és Isten ments, hogy kifogyjon, mert akkor az­tán jön a panaszáradat, a felhá­borodás, a „micsoda dolog, hogy nem lehet kenyeret kapni!?” A háziasszonyok egy része is háborog, ha azt hallja: kidobják a kenyeret a kukába, mások épp ellenkezőleg, amondóak: sze­métbe megy a romlott cukrász- sütemény, savanyúság és a pár­szor használt olaj is, miért kell ezen felháborodni? Egyesek úgy vélik, lehetne ke­resni a nagybani kenyérfelesleg hasznosítására valami megol­dást. Ott vannak például a sertés­telepek. Az ötlettől azonban óva int az állategészségügyi hatóság szakembere, mondván: uniós normák és egészségügyi szabály­zók tiltják a takarmányozásra va­ló felhasználást. (Mellesleg falun minden további nélkül odaadják a disznóknak a megszáradt ke­nyeret.) Morzsát készíteni belőle szintén csak házilag ajánlatos. A kör tehát bezárult. A drága kenyér a szeméttelepen, a löld gyomrában landol, mert szigo­rúak az előírások és változó a fogyasztói társadalom éhsége. S nem kérdés, kinek a kárára. Mindannyiunkéra. A jelenün­kére és a jövőnkére. Talán eljön még az az idő, hogy fontossá vá­lik mindenki számára: alapélel­miszer ne váljon a pazarlás martalékává. Mert az a pazarlót minősíti. Rekviem a kiskertekért MEG NEM UNOM NÉZEGETNI A BÁJOS KIS KERTVÁROSI, falusi portá­kat. A „cukormázas” házikókat, nővéreiket, a terebélyesebb há­zakat, a régies parasztlakokat, a rövidre nyírt pázsittal, pompás virágágyakkal, muskátliözönnel, csinos játszóudvarral, jól fésült bokrokkal és kutyával. Elképzelem, milyen lehet az élet e dísz­letek mögött. Mert valami hiányzik a csinos udvarok, elegáns kerítések mellékéről. S ez a valami a konyhakert, a „kiskert” a zöldségágyásokkal, káposztafejekkel, futóbabligetekkel, kapor- és rozmaringszigetekkel, burgonyabokrokkal. sajnálom, hogy eltünedeznek a megművelt földdarabkák, szo­morú ez az eltávolodás, a nagyszerű, kétkezi teremtésről való lemondás. A túlságosan megfáradt idősek, betegek ilyen hoz­záállása elfogadható, de a fizikailag ép fiatalabbak kihátrálása érthetetlen. Ez azt jelenti, hogy nem óhajtunk részt venni a magvetés, a palántanevelés, a kedves, hasznos és finom zöldfé­lék cseperedésének csodájában. A paradicsom- és zellerillatú földi „paradicsomok” fáradságos éltetésében, a megannyi gyom­tól és betegségtől való megóvásában. Kis vesződségekben, ap­ró örömökben, jóleső hajladozásokban és cipekedésekben. S a gyerekeinket sem tanítjuk meg arra, miért öröm a saját tőről, harmatosán szedett paprika, az indák közt bujkáló uborka, a zsenge kukoricacső leszedése. számolgatunk és mellőzzük a testet-lelket erősítő munkálko­dást, a vetést, betakarítást, s a „megéri vagy nem éri meg”- szemszögéből nézve a világra hipermarketek polcain választjuk ki a gyanúsan makulátlan küllemű, gumiszerű paradicsomot, a fóliába fülledt zöldséget, paradicsomot. Pedig ezek behozata­lára mi is szolgáltatunk okot kiskertjeink parlagosításával, szeb­ben mondva füvesítésével, amely ad azért - igaz, sokkal kevés­bé örömteli - munkát az elektromos fűnyírók üzemeltetőinek. Mihalik Júlia A jövő növénye a szója? Szenográdi F. Balassagyarmat/Szécsény. a té­eszrendszer idején több gazdaság is próbálkozott a megyében, he­lyenként 100-200 hektáros nagyságrendben is szójatermesz- téssel, a termésátlagok a legtöbb évben elmaradtak az elvárások­tól. A hazai szójatermesztés így a több napfényes órával, illetve na­gyobb hőösszeggel rendelkező déli megyékre korlátozódott. Többéves kitartó munka ered­ményeként sikerült olyan szója- fajtákat kinemesíteni, amelyek tenyészideje átlagosan mindösz- sze 130 nap. Ez már bőségesen elegendő ahhoz, hogy a nógrádi körülmények közt is deszikkálás nélkül legyen betakarítható. Augusztus 23-án, szerdán az OMMI balassagyarmati növény­védő állomáson tíz órakor kezdő­dő szakmai tanácskozáson a szó­ja megyei termesztéséről lesz szó. A szervezők, a Saatbau Linz Hungária Kft. munkatársai vár­ják a gazdákat. A tanácskozást követően a résztvevők ellátogat­nak Szécsénybe Mosó Ottó mező- gazdasági vállalkozó birtokára, ahol, megnézik hat szójafajta termesztését. „Vállalkozások határok nélkür Schveiczer Bátonyterenye. Ezen a héten befe­jeződik a Bátonyterenyei Lakás­gazdálkodási Kht. 15 hónapja el­indult az „Üzleti infrastruktúra, innováció és humánerőforrás­fejlesztés a határ mentén” Phare CBC 2003 által támogatott „Vál­lalkozói központ kialakítása Bátonyterenyén” elnevezésű programja. A program a füleki és a bátonyterenyei önkormány­zat partnerségével, úgynevezett tükörprojektként valósult meg a két városban. Teljes költsége net­tó 321 270 euró, amelynek 90 százalékát a Phare és a magyar állam finanszírozta. A program keretében az év elején befejeződött a vállalkozói központ felújítása. A Bátony­terenye központjában található kétszintes épületben ó darab üz­lethelyiséget, 27 irodát, 3 külön­böző méretű konferenciatermet, valamint korszerű számítógépes oktatótermet alakítottak ki. Az üzlethelyiségek már száz száza­lékban gazdára találtak, csak­úgy, mint az irodák többsége. Je­lenleg 6 darab bútorozott, szá­mítógéppel, telefonnal, inter­nettel felszerelt iroda várja az ér­deklődő vállalkozókat. Az épület mozgáskorlátozottak számára is megközelíthető, saját belső par­kolóval, valamint 24 órás bizton­sági szolgálattal rendelkezik. A program keretében szerve­zik mind Füleken, mind Bá­tonyterenyén a mikro-, kis- és középvállalkozások számára nyújtott tanácsadást. A tanács­adói napokon a szlovák és ma­gyar szakértőket elsősorban cégalapítási, adózási, jogi, köz- beszerzési, forrásszerzési kér­désekkel, problémákkal keres­ték fel a két kistérség vállalko­zói. A program keretén belül a szakértők ingyenesen álltak a cégek rendelkezésére. Közbe­szerzési eljárások gyakorlati kérdései, valamint kkv-k for­rásszerzési lehetőségei témák­ban szemináriumot is szervez­tek a vállalkozások számára. A programot záró konferenciát | tegnap Bátonyterenyén rendezték £ meg: a rendezvényen - melyet Kovács Ferenc, a lakásgazdálkodá­si kht. ügyvezető igazgatója nyi­tott meg, majd Vanya Gábor pol­gármester üdvözölte a résztvevő­ket - mind a szlovák, mind a ma­gyar fél bemutatja a projekt ta­pasztalatait A vállalkozói központ a záró eseményre egy cédét állított össze, amelyen minden konferen­cia és szeminárium anyaga, vala­mint a vállalkozókat érintő fonto­sabb törvények és rendeletek megtalálhatóak. A vállalkozói inkubációt, mint a helyi gazdaságfejlesztés egyik eszközét Vámos Anita projektasszisztens mutatta be előadásában. Ezt követően a füleki és a bátonyterenyei vál­lalkozói központokkal ismer­kedhettek meg az érdeklődők Fehér László és Makrai Edina projektasszisztensek jóvoltából. Utóbbi létesítmény szolgáltatá­sait Kovács Ferenc vázolta fel a jelenlévőknek. Ma Füleken, a művelődési köz­pontban is megrendezik a „Vál­lalkozások határok nélkül” című nemzetközi konferenciát, s egyúttal a felvidéki város vállal­kozói központját is megnyitják. A nemzetközi konferencia előadói (balról jobbra): Kovács Ferenc, Makrai Edina, Vámos Anita és Fehér László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom