Nógrád Megyei Hírlap, 2006. augusztus (17. évfolyam, 178-204. szám)

2006-08-14 / 189. szám

12 2006. AUGUSZTUS 12., SZOMBAT SPORTTÜKÖR Vereséggel kezdett a Gyarmat LABDARÚGÁS NB III, Mátra-csoport, 1. forduló Sok gondot okozott a védőknek Akiről mar régen hallottunk - Balázs Elek A Somoskőújfaluban élő Balázs Elek Salgóbányán kez­dett el futballozni 1962-ben, a katonasága idején a Debreceni Bocskai Honvédban folytatta, majd a So­moskőújfalu csapatában szerepelt 1976-ig. Az egykori remek, szélvészgyors középcsatár sok kellemetlen percet szerzett védőinek, nehezen tudták tartani, így nem véletlen, hogy sokszor betalált az ellenfelek háló­jába. Az aktív játék befejezése után mintegy tíz évig még a salgótarjáni kispályás bajnokságban szerepelt. A mai napig is szurkol egykori csapatának, a Somosi SE-nek. Maglód - Balassagyarmat 3-1 (0-1) Maglód, 800 néző, vezette: dr. Kreisz (Gelb, Szanyi) Maglód: Retezi - Molnár, Gráczki, Rakita, Balogh B. - Baranyai, Balogh J., Tóth, Gohér (Hajdú) - Madarász (Tabányi), Révai (Baranyai). Edző: Peller Gábor. Balassagyarmat: Geregai - Gaál, Schuchmann, Földvári, Szenográdi - Széles B., László - Lovász, Mohácsi, Zolnyán- szki (Cserni) - Ivitz. Edző: Len key Gábor. Gl: Baranyai (75, 77. - mind­kettőt 11-esből), Tabányi (89.), ill Zolnyánszki (43.). Sárga lap: Hajdú, Baranyai, ill. Mohácsi, Geregai. Jók: Retezi, Gráczki, Baranyai, Balogh J., ill. Gere­gai, Lovász, László, Mohácsi. 43. perc: Mohácsi indította a jobb oldalon Lovászt, aki az alapvonalról középre gurított, és az érkező Zolnyánszki 12 méterről a jobb alsó sarokba lőtte a labdát. 0-1. 75. perc: Hajdúk buktatta a 16-oson belül. A megítélt bün­tetőből Baranyai a bal alsó sa­rokba lőtte a labdát. 1-1. 77. perc: Hajdú lesről indult el, majd hosszan szöktette ma­gát, a labda már elhagyta az alapvonalat, amikor Födvári mellett elesett. A asz- szisztens meglepetésre 11-est jelzett. A büntetőből Baranyai ezúttal a jobb első sarokba he­lyezte a labdát. 2-1. 89. perc: Tabányi lesről indul­va bevezette a labdát a 16-oson belülre, majd azt 12 méterről bal alsó sarokba vágta. 3-1. A mérkőzésen a Maglód lépett fel támadólag, majd tíz perc el­teltével a vendégek is lábra kap­tak. Mindkét kapu előtt adód­tak helyzetek, a félidő hajrájá­ban Zolnyánszki szerzett veze­tést a vendégeknek. Fordulás után a hazaiak mindent megtet­tek az egyenlítésért, mely sike­rült is nekik, majd két ajándék­góllal eldöntötték a három pont sorsát. Peller Gábor: - Úgy érzem, megérdemelten tartottuk itt­hon a három pontot. Második félidőben végig mi irányítot­tunk. Lenkey Gábor: - Kiderült, ez nem megyei I. osztály bár a pá­lya egyes tartozékai arra emlé­keztettek minket. Azonban csak magunkat okolhatjuk, hogy ez a mérkőzés így ala­kult. Gratulálok azon játékosok­nak, akik most mutatkoztak be. ■ Kanyó Ferenc További eredmények: Nagykáta SE - Mezőkövesdi SE 1-1, Putnok VSE - ESMTK 1-1, Dunakeszi VSE - RAFC 1-1, FC Dabas - Veresegyház VSK 3-1, Gyöngyös AK - Ózd FC 2-2, Felsőzsolca VSC - Tú­ra VSK 1-4. Totóeredmények 1. Hamburg-Bielefeld 1-1 X 2. Leverkusen - Aachen 3-01 3. Mainz-Bochum 2-11 4. Mönchengladbach - Cottbus 2-01 5. Schalke-Frankfurt 1-1 X 6. VfB Stuttgart - Nürnberg 0-32 7. Wolfsburg-Hertha BSC 0-0x 8. Cardiff-Coventry 1-01 9. Leicester-Ipswich 3-11 10. Sheffield Wed - Bumley 1-1X 11. Southampton - West Bromwich 04) x 12. Sunderland - Plymouth 2-32 13. Crystal Palace-Leeds 1-01 14. Hannover - Bremen lapz. után 2-42- A szüleimmel Salgóbányán éltünk, így ott is kezdtem el fut­ballozni 12 éves koromban az if­júsági csapatban - eleveníti fel a múltat Balázs Elek, aki 1950. au­gusztus 2-án született Salgótar­jánban. - Vadászi László a taná­rom, egyben az edzőm is volt. Balázs Elek a felnőtt csapatba 1965-ben került be (akkor tava­szi-őszi bajnoki évad volt - szerk.), a Salgóbánya ekkor újonc volt a megyei I. osztály­ban, igaz, egy év után búcsúz­tak, de a rá következő évben is­mét feljutottak. Gólerőssége ré­vén meghatározó játékosa lett a csapatnak, amelynek 1967-től Túrán István lett az edzője egy évig. Az 1968-as évadban négy gólt szerzett, de októberben be­vonult katonának Debrecenbe.- A Debreceni Bocskai Hon­véd NB Ill-as csapatában játszot­tam, csapattársam volt az MTK- s Koritár Lajos is - folytatta. - Katonaságom második évében az elfoglaltságom miatt nem fut­balloztam. Leszerelésem után 1970 őszén több ajánlatom volt, így Aszódról is, de végül Somos­kőújfalu csapatát választottam. Tóth István edzősége alatt remek gárda jött össze. Évről évre jött fel a csapat a tabellán. Sok emlékezetes mecs­Baiázs Elek eset játszottunk, az egyiken a Romhány ellen 9-1-re nyertünk hazai pályán, melyből hatot én szereztem. Az 1972-73-as bajnoki évad­ban elsők lettek a megyei I. osz­tályban, három ponttal megelőz­ve az St. ZIM együttesét. Ebben a szezonban Balázs 20 gólt szer­zett, a góllövőlistán a negyedik lett.- A bajnoki címet egységes csapattal értük el - emelte ki. - Jó csapatszellem volt, igazi ba­rátok voltunk. A bajnoki címért végig nagy csatát vívtunk az St. ZIM együttesével. A 27. forduló­ban Forgáchtelepen játszottunk ellenük, két pont volt az elő­nyünk. Ők vezettek az első fél­időben 1-0-ra, majd fordulás után a 48. percben az én gólpas- szommal egyenlített Séber József, így három fordulóval a vége előtt szinte biztosra vált az arany­érem. A mérkőzés után azt mondta Tóth István edzőnk, akit emberileg és szakmailag is nagyra tartottunk, hogy hétfőre mindenki vegyen ki szabadsá­got. Azon a napon Eresztvényben, a Dornyay- turistaházban ünnepelt az egész csapat. A feljutással történelmet ír­tak az egyesület életében, hiszen az 1973-74-es bajnokságban az NB III Északközép-csoportjában szerepeltek, igaz, egy év után búcsúztak. Azonban máig is ez a legjobb eredmény az 1930-ban alakult klub történetében. A gól­vágó Balázs a Nemzeti Bajnok­ságban 9 gólt szerzett.- Nagy élmény volt számunk­ra az NB IH-ban játszani. Több meccsen szoros küzdelemben maradtunk alul, de nem volt rutinunk, így végül kiestünk. Emlékezetes számomra a Pásztó elleni 4-1-es hazai siker, mely­ből három gólt én szereztem. Ezt követően a Somoskőújfa­lu csapata újra a megyei I. osz­tályban folytatta. A kiváló csa­tár még két évig játszott, majd fi­atalon, mindössze 26 évesen ab­bahagyta az aktív játékot.- Megnősültem 1973-ban, majd 1975-ben elkezdtünk épít­kezni, így nem volt időm edzés­re járni és hétvégeken játszani. Ezért abbahagytam a játékot. A pályafutásom során sok jó játé­kossal játszottam. Többek között Salgóbányán Smida Antallal, Smida Ernővel, Smida Lászlóval, Macsuda Tivadarral, Macsuda Andrással, Macsuda Jánossal, Földi Jánossal, Somoskőújfalu­ban Séber Józseffel, Eisler Ferenc­cel, Berta Tiborral, Babják Jen& vei, Szabó Ottóval, Bozó Ferenc­cel, Kakuk Józseffel, Gabora Já­nossal, Rozgondi Pállal, de sorol­hatnám tovább a neveket. Az aktív játék befejezése után a salgótarjáni kispályás bajnokságban szerepelt mint­egy tíz évig. A somosi meccsek­re, ha ideje engedte, akkor is le­járt. Azonban az utolsó bő tíz évben a munkája miatt nem tu­dott meccsre járni, de szurkolt a csapatért. Még a hetvenes években a KPM javítóműhelyének mű­vezetője volt, majd 1988-tól ma­gánvállalkozóként dolgozik. 1998-tól a szolnoki GYIVI salgó­tarjáni üdülőjének a gondnoka, főállású alkalmazottként.- Feleségemnek, Máriának nagyon sokat köszönhetek, hi­szen amikor futballoztam, min­denben mellettem volt, de ugyanezt tette a munkámra vo­natkozóan is hangsúlyozta. - Két gyermekünk van. Attila 32 éves, egy söripari cégnél dolgo­zik. Somoson kezdett focizni, sok csapatban megfordult, az NB II-ig jutott. Öröm számom­ra, hogy most visszatért neVelő- egyesületébe futballozni. Nős, két gyermekük van, Benjámin 3 éves, még Kira pár hetes. Férjnél van Orsolya lányunk, aki 29 éves, jogászként végzett, és a Nógrád Megyei Közgyűlés Hivatalának munkatársa.- Hogy összességében elége­dett vagyok-e a sportpályafutá­sommal? - kérdez vissza. - Ta­lán többre is vihettem volna, ha eligazolok. Továbbá hamar abba­hagytam a játékot. Azonban elé­gedett vagyok, hiszen szép éve­ket töltöttem el a futballpályán és jó barátokat szereztem. ■ Balogh Tibor „Katasztrófa, ami itthon folyik’' vívás - Beszélgetés az USA-ban élő Gasparin Jánossal meccsen, 8- 1-es vezetésnél lesé­rült. Túl van élete első felnőtt vi­lágkupa-versenyén, jelenleg a magyar válogatottal készül a bu­dapesti junior-világkupára, amire katasztrofális. Ez tükröződik a ma­gyar gazdaságon is. Van pár magyar kollégám, akik­kel telefonon tartom a kapcsola­tot, ők néha hazahívnák, de már Régi ismerőst köszönhetett az, aki mostanában a sal­gótarjáni sportcsarnokban járt. Gasparin János, a több éve az USA-ban élő, korábbi „Sesés” vívóedző vá­logatott kerettag fiát, ifjabb Gasparin Jánost - vagy ahogy azt az óceánon túl írják, Janos Gasparin Junior- t - készíti fel a budapesti vívó-világkupára. A papa volt már az amerikai válogatott edzője, jelenleg a Fencing Institute of Texas mesteredzője. Az egyik edzés előtt vele beszélgettünk pályafutásáról és arról, hogyan látja az itteni sportéletet az USA-ból. A budapesti világkupára készíti fel az apa (szemben) a fiát Gasparin János 1960-ban kez­dett el vívni az SKSE-ben. Itt nyert vidékbajnoki címet 1969-ben és volt korosztályos válogatott is, majd egy rövid NB I-es pécsi kité­rő után az edzősködést is elkezdte a tarjáni női szakosztálynál. A női tőrcsapat az ő irányítása alatt nyer­te meg 1981-ben az NB I-et, ami egyúttal első osztályú meghívót is jelentett. A vívók aztán anyagi problémák miatt 1990-ben kivál­tak az SKSE-ből és megalapították a Viktória Vívó Egyesületet, ami­nek ekkor már három első osztá­lyú csapata is volt a különböző korosztályokban, és 1992-ben a párbajtőrcsapat ezüstérmet nyert a magyar bajnokságban. Mégsem úgy alakult minden, ahogy azt sze­rették volna.- Hiába jöttek az eredmények, az egyesület nem kapta meg azt a támogatást, ami az első osztályhoz elég lett volna - emlékezett vissza kicsit keserédesen az edző. -1994­ben meghívtak Amerikába, két évig Nebraskában edzősködtem, mellette pedig tanítottam is a ví­vást a helyi egyetemen. Az egyesü­let akkoriban nem osztott, nem szorzott az amerikai vívóéletben, de ezalatt a két év alatt a harma­dik helyig toltam fel a csapatot-Nem is tervezte, hogy hazajön?- Akkor a feleségemmel még úgy gondoltuk, hogy csak két-há- rom évre megyünk ki, de épphogy kitettem a lábam Salgótarjánból, megszűntették az egész sportágat a városban, még a vívótermet is el­adták, ezzel túladtak azon a bázi­son, ahová vissza tudtam volna jönni.- Amerikában hogy alakult a sorsa?- Később az ohaioi egyetemtől kaptam egy meghívást, hogy ta­nítsak náluk, és egyúttal vállaljam el a helyi egyesület vezetőedzői ál­lását is. Ekkor indult az igazi kar­rierem, a tanítványaim világbaj­noki érmeket és bajnoki címeket szereztek. 1997-től 2001-ig az amerikai válogatott egyik edzője voltam, egy amerikai kollégám­mal a női szakágat vittük. Több nagy eredményt is elértünk, de nekem személy szerint az egyik legkedvesebb élményem az volt, amikor Keszthelyen több világbaj­noki bronzérmet is nyertünk.- Hogyan került Dallasba?- Ohaiot egy két és fél éves ka­liforniai edzősködés követte, de ott csak az egyetemi vívással foglal­koztam, ami nem elégített ki iga­zán. Jelenlegi egyesületemhez, a Fencing Institute of Texashoz egy kint élő magyar család hívott. A mai napig ott dolgozok műit mes­teredző és rengeteg ügyes kis kö­lyökkel foglalkozhatok.- Ha jól tudom, az egész család­ja a vívásnak él- A feleségem, Gasparinné Kenessey Katalin 2003-ban meg­nyerte az amerikai bajnokságot és az orvostanhallgató fiam is „ott van a spiccen”. Idén a pennsyl­vaniai egyetemet képviselve ezüstérmet nyertek az egyetemi bajnokságban és 39 csapatból - kevéssel elmaradva a győztes portlaniektől másodikak lettek a bajnokságban is. Egyéniben pe­dig a 16-ba kerülésről döntő egy németországi edzőtáborral is készül.- Milyen eredmény várható a fi­atalembertől?- Majd meglátjuk, eddig jó úton halad. Volt egy kétéves kihagyása, számomra érthetetlen módon nem szeretett vívni, de idén már a 300 fős mezőnyből a kilencedik helyig jutott az amerikai ranglis­tán.- És ön mennyire követi a ma­gyar vívóélet eseményeit?- Az interneten nyomon szok­tam követni az eredményeket és kicsit szomorú vagyok. Ahogy lá­tom, nem csak a vívás, de az egész magyar sportélet haldoklik. Akad kivétel, mint például a vízilabda, de az egyéni sportágak helyzete nem kívánok ismét magyar vívó­edző lenni.- Ennyire látványos a különbség a két ország között?- Azt tudni kell, hogy a magyar vívás még a mai napig a világ éL vonalába tartozik. Ha megnézi, hogy az amerikai vívás elmúlt öt­ven évében kik nyertek érmeket az USA-nak, azt láthatja, hogy dur­ván a 70%-uknak magyar vívó­mesterük volt. A jelen azonban egészen más.- Most csak a fia felkészítése mi­att jöttek haza?- Nem, már régóta terveztük, hogy hazalátogatunk, három és fél éve nem láttam az öcsémet, a szü­lőket és két unokámat ■ Bakos László Gasparin János (Jobbról) és fia a Salgótarjáni Városi Sportcsarnokban

Next

/
Oldalképek
Tartalom