Nógrád Megyei Hírlap, 2006. július (17. évfolyam, 152-177. szám)

2006-07-01 / 152. szám

4 2005. JÚLIUS 1., SZOMBAT KULTÚRA Példaszerű pedagógus-életpályák A minap látott napvilágot a „Tanáregyéniségek a Madáchban” című, „Tények és emlékek” alcímet viselő (vissza)emlékezés-kötet a Ma- dách-hagyomány Ápoló Egyesület kiadásában, a szervezet elnöké­nek, dr. Csongrády Bélának a szerkesztésében. A törékeny, méreté­ben kicsinyre tervezett, tartalmában mégis gazdag és hiánypótló kö­tetben Salgótarján legrégebbi középiskolájához, a mai Madách Imre Gimnáziumhoz és annak jogelődeihez kötődő tíz jelentős tanáregyé­niség életútjának, munkásságának részleteit ismerhetjük meg. Az öt szerző - mint ahogyan a könyv al­címe is jelzi - tényekre, illetve saját sze­mélyes kapcsolataikra vagy mások emlé­keire hagyatkozva dolgozta fel az „elsők” biográfiáját. A szerkesztő - mint a több­részesre tervezett sorozat jelen első köte­tében az előszó címében is jelezte - sze­rint azért kerültek a kiválasztott szemé­lyek a kezdő kötetbe, mert ők az „Elsők a legjobbak között”, az ő pályaképüket sike­rült legelőbb feldolgozni. Kiemelkedő életpályák, tudós tanárok, nagy ívű kutatómunkák, nagyhatású pe­dagógusi munkásság, polihisztor szemé­lyiségek - ezek azok a vonások, amelyek majd mindegyik tanáregyéniséget jellem­zik, s amelyek miatt e sorozat első köteté­be beválasztattak. Dr. Bozó Gyula nyugalmazott középisko­lai tanár, iskolaigazgató elsősorban saját személyes kapcsolataira, visszaemléke­zéseire alapozva írta meg a matematika- tanítás, a logikus gondolkodás mesteré­nek, Bácskay Jánosnak az életútját. A klasszikus műveltségű Bugán Józsefhez kollegiális viszony fűzte a szerzőt, de sze­mélyes ismerőseként üsztelte a népi kol­légiumot alapító Mikuska Imrét és a költő tanár-tanár költő (Cs.) Nagy Istvánt is, aki­nek két, 1956-ban a Palócfóldben megje­lent versét a kötet utolsó lapján is olvashat- juk. Bozó Gyula szeretetteljes, meghitt hangon szóló írásaiban a magánembert és a tanárt, a nagyhatású egyéniséget egy­aránt láttatja, mégis biográfiáinak közép­pontjában a lelkes jjedagógus áll. A sze­mélyes ismeretségből származó történe­tek, emlékek teszik színessé a bemuta­tott tanáregyéniségek portréját. Csongrády Béla a dunántúli születésű Györffy Dezsőről, az alkotás, az értékte­remtés hitvallójáról ír elsőként, kiemelve Tanáregyéniségek a Madáchban (I.) Tények és emlékek Fayl Frigyes: Hurka Pécskő (Részlet az 1934-ben készült tusrajzból) A kötetet a Madách-hagyomany Ápoló Egye­sület adta ki életútjától a geológiával, a nyelvészet és a folklór bizonyos területével tudományos szinten foglalkozó tudós-tanári vonást. Or­szágos elismertségének tanúbizonysága egyfelől, hogy Mádl Ferenc köztársasági elnök elismerő levélben fejezte ki a Györffy családnak a már elhunyt tudós-ta­nár iránti megbecsülését, s szülőföldjén, Köveskálon tudományos munkássága el­ismeréseként emléktábla jelzi munkás­ságának jelentőségét Csongrády Béla má­sik visszaemlékezésében a még nemrégi­ben közöttünk élt Kmetyi Ferenc gimnázi­umigazgató pályájáról ír, kiemelve életé­ből azt a momentumot, amely máig ható érvényű, tudniillik, hogy igazgatása ide­jén az ő és munkatársai - közülük elsősor­ban Mikuska Imre - közbenjárására ne­vezték el a gimnáziumot az ötvenes évek elején a nógrádiak halhatatlan költőjéről, Madách Imréről. Ezért is kapta a Kmetyi Ferencről szóló írás „A névadó igazgató” címet Herold László, aki maga is e gimnázium falai között töltötte alkotó éveinek nagy részét tanárként és igazgatóként, s aki a közelmúltban kapott országosan elismert, Eötvös-díjat, kollegiális viszonyának em­lékeit eleveníti fel a Czakó Györgyös dr. Ra­vasz Dezső sorsának, gimnáziumhoz kö­tődésének megrajzolásában. Az erdélyi származású Czakó György, saját, kifejező szavaival „a művelődésügy repülőterének egy hangárszerelője”, a történelem-föld­rajz szakos tanár a Németh László-i érte­lemben vett értelmiség egyik képviselője volt városunkban, s él tovább tanítványai és tanártársai emlékében. Herold László másik írásától megtudhatjuk, hogy a Ma­dách Imre Gimnázium szép emlékű igaz­gatója, a jeles vezetőként tisztelt Ravasz Dezső élete a sok-sok családi fájdalom, a személyes megpróbáltatások mellett a munkában teljesedett ki. Dr. Matits Ferenc művészettörténész, a Nógrádi Történeti Múzeum igazgatóhe­lyettese, a festőművész-rajztanár Fayl Fri­Györffy Dezső nemcsak kiváló tanár volt, tu­dós elmeként is maradandót alkotott gyes alkotói munkásságát domborította ki dokumentumokon, illetve mások vissza­emlékezésén alapuló írásában. Fayl Fri­gyes művészi tehetségét bizonyítja, hogy elvégezte a budapesti Képzőművészeti Akadémiát, hallgatója volt a Szépművé- szeü Akadémiának, számos kiállításán bizonyíthatta elhivatottságát, amiért mű­vészeti díjjal is jutalmazták. A most meg­jelent kötet címlapját Fayl Frigyesnek egy 1934-ben készült tusrajza, a „Hurka Pécskő” részlete illusztrálja. A gimnázi­um is őrzi nevét: galériájának Fayl Fri­gyes a névadója. Ő volt az illusztrátora an­nak a természetleíró könyvnek, amelyet dr. (Damay) Domyay Béla, a bemutatott személyiségek közül talán a nagyközön­ség számára legismertebb tudós-tanár publikált, s akinek alakját dr. SzvircsekFe­renc történész, címzetes igazgató formáz­ta meg a jelen kötetben munkái, tudomá­nyos tevékenysége tükrében. Domyay Bé­la neve a legtöbb nógrádi számára isme­rősen cseng; a salgói menedékház, a róla elnevezett általános iskola őrzi nevét, mell­szobra a salgótarjáni városháza előtti pan­teonban emlékeztet emberi-tudósi nagy­ságára. Bizonyára sokan nem is tudják, hogy tudományos kutatásaiból számos publikációja jelent meg változatos tudo­mányterületeken: a történelemtudomány­ban, a helyismeret és a muzeológia terü­letén, a biológiatudományban, a földtan­ban, az állattanban, a geológiában, a nyel­vészetben egyaránt jeleset alkotott. A bemutatott tíz tanáregyéniség pá­lyaképében megrajzolt, az iskola falain túlmutató tevékenységük, a humánus vonások, ember- és gyermekszeretetük, pedagógiai érzékük méltó az utókor em­lékezetére. Elismerés illeti a kötet szerző­it, akik emlékezetük és a dokumentu­mok felhasználásával bemutatták azo­kat az egykor élt jeles madáchos pedagó­gusokat, akiknek egyénisége, valamint a megyének, a városnak, az iskolának, di­ákjaiknak sokat adó tehetsége példaként áll előttünk. Rövid ideig magam is tagja voltam a Madách Imre Gimnázium tantestületé­nek, így lehetőségem adódott betekinte­ni annak mai életébe. Megnyugtató és felemelő, hogy ma is tanítanak és nevel­nek ott hivatásszerető, felelős, alkotó ta­náregyéniségek, művész-tanárok, kuta­tók, a diákokat tudományos szinten ösz- szefogó és kutatásra ösztönző mentor-pe­dagógusok, vagy épp a sportban jeleske­dő kollégák, akik tudásuk legjavával okítják és buzdítják a jóra diákjaikat. A kötetben bemutatott pedagógusok példá­jából - akik közül többen betöltötték az iskola igazgatói posztját is - láttuk, hogy a jó vezetőnek felelősségteljes feladata, évekre kiható, sorsfordító szerepe lehet. Egy gimnázium tantestületét összefogó vezetőnek a tanáregyéniségek fel- és ki­emelése ma is feladata lenne, az elefánt­csonttoronyból kitekintve saját értékeik megmutatása egy oktatási intézmény megbecsülését, kulturális hatókörének kiszélesítését eredményezheti. Ezúton ajánlom jó szívvel e kötetet a patinás gim­náziumhoz bármely módon, egykor vagy ma kötődő olvasónak, a madáchosok kö­zösségének. ■ Dr. Gréczi-Zsoldos Enikő „Fekete felhők mitológiája” Ezzel a talányos, szép címmel nyílott meg a Pásztói Múzeumban a Budapes­ten élő Sulyok Gabriella, Munkács-dí- jas grafikusművész kiállítása. A tárlat elnevezése azokra az évekre utal, ame­lyeket a művész 1965 és 70 között Bagdadban eltöltött. Nemcsak képző- művészeti főiskolát végzett, hanem filmrendezőnek és operatőrnek is ta­nult, s Irakban a régészeti múzeum­ban kiadványsorozatot rajzolt az ókori keleti kosztümökről. Kivételes rajzkészségét - amely mindennemű grafikai és festészeti tevékenység alapja, s amelyet annak idején Főnyi Géza és Barcsay Jenő tanítvá­Sulyok Gabriella kiállítását Földi Péter nyitotta meg. Köszöntőt mondott Sisák Imre polgármester (középen) is. nyaként mélyített el - a pásztói kiállítás is vissza­igazolja. Erről beszélt szakmai megnyitójában Föl­di Péter festőművész is, aki szintén Munkácsy-dí- jas és elismerései sorában a Magyar Köztársaság Érdemes Művésze kitüntetés is szerepel. Elmond­ta, hogy neki Sulyok Gabriella alkotásairól az ára­dás szó jut elsőként eszébe. A papír felületén egy olyan pulzáló, lüktető ritmus, egy olyan organikus formaképzés jelenik meg, amely a bennünk lap­pangó és kivételes pillanatokban kiáradó különle­ges teremtőerő kifejezésére hivatott. A finom vo­nalak örvénylése, a szűkszavú, de érzéki, burján­zó jelek a nézőt is magukkal sodorják. Annál is in­kább, mert e képekről evidens módon a női lélek érzékenysége, érzelemgazdagsága is visszakö­szön, a fekete-fehér és szürke árnyalatú rajzok, rézkarcok a végtelen tér és idő, a teremtés bizta­tó, örök ígéretét is hordozzák. Sulyok Gabriella az ég és a föld találkozása mentén próbálja meghatá­rozni saját létét és művészetét. Művei láttán Földi Péter bizonyára nem véletlenül idézte fel azt az él­ményét, amelyet a folyó - jelesül a Duna - magá­tól értetődő mozgása, állandó természetes változá­sa kiváltott benne. A vendégművészt és a megnyitón megjelenteket köszöntötte Sisák Imre polgármester is. Örömét fe­jezte ki, hogy Sulyok Gabriella - akivel Budapesten, az Ernst Múzeumban ismerkedett meg - tárlatával megtisztelte Pásztót. Hír János, a múzeum igazga­tója köszönetét fejezte ki a Rajeczky Benjamin Ze­neiskola növedékeinek - Tamás Viktóriának és Babják Eszternek - a közreműködésükért, Lángos Gyulának, az Állami Nyomda helyi gyáregysége igazgatójának a kiállítás önzetlen támogatásáért, Shah Gabriella művészettörténésznek a kurátori munkáért, valamint Brunda Tibornak és Maksó Évá­nak a tárlat létrejöttéhez nyújtott segítségéért. A ki­állítás szeptember 15-ig tekinthető meg. Sulyok Gabriella pásztói kiállításával folytató­dott az a gyakorlat, hogy a megye múzeumaiban nemcsak korábbi korok értékeit teszik közkinccsé, hanem helyet adnak a kortárs képzőművészek be­mutatkozásának is. A megnyitóünnepséget DVD- n Shah Timor örökítette meg. ■ Cs. B. Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Maguk még nem hallottak a szabad orvosválasztásról?” Szerencsés nyer­tesünk: Simon Zsófia Cered, Arany J. út Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését legkésőbb július ó-ig juttassák el szerkesztőségünkbe (St, Alkotmány út 9.), az 1000 Ft-os vásárlási utalvány szintén itt vehető át!

Next

/
Oldalképek
Tartalom