Nógrád Megyei Hírlap, 2006. július (17. évfolyam, 152-177. szám)
2006-07-08 / 158. szám
2006. JÚLIUS 8., SZOMBAT 11 NÓGRÁD MEGYE Fodor László és Baba megérkezése a kovácshoz Lekerül a régi, törött patkó a ló lábáról Percek alatt felizzik a vas és Fodor Mátyás méretre igazítja a patkót Múltidéző mesterség - így készült Baba vascipője Különleges szakma a patkolókovácsé! Kétféle, kívülálló számára homlokegyenest eltérő munkát végez, hiszen kezei között tűzben, üllőn, kalapácsütésektől formálódik a patkó, amire ma már vídiamagvas sarkakat is hegesztenek, hogy az aszfalt ne koptassa el idő előtt a „lócipőt”. Igen kemény és rideg anyagokkal dolgozik hát, amelyek csak izzásig hevítve adják meg magukat az emberi akaratnak. Ugyanakkor munkájának fontosabbik alanya élőlény, fájdalmakkal és érzelmekkel, egyéniséggel és alkalmanként némi makrancossággal... A kovács a rideg anyag megmunkálása mellett a ló patáját is ápolja, amihez bizony érteni kell, nem is kicsit, mert egy rossz mozdulat vagy félreütött patkószög akár tönkre is teheti az állatot. Aztán ugye, a szakma szeretete nélkül nem is lehet ezt csinálni, mert nehéz munka, csakis a gyakorlatban sajátítható el, ráadásként a ló szeretete, alapos ismerete nélkül nem is megy. Etes. A községben élő Fodor Mátyás egyike Nógrád megye utolsó patkolókovácsainak. Amint mondja, Hugyagtól Vizslásig terjed a működési körzete, ami testvérek között is van vagy 50 kilométer. Egyébként a legelső patkót 1961-ben tette fel egy helybeli kovácsmester műhelyében, ahol tanuló volt. Akkor még 70 pár igáslovat tartottak Etesen, nagy részüket az 1958-ban megszervezett termelőszövetkezetben. Akkor úgy tűnt, a patkolókovácsnak mindig lesz munkája, de a gépesítés pár év alatt gyökeresen átalakította a mező- gazdaságot. Fodor Mátyás is az Acélgyárban helyezkedett el, munka mellett pedig otthon patkolta az egyre fogyatkozó négylábúakat.- Sokszor elhozzák ide, Etesre a lovakat, néha hat-nyolc is áll az udvaromban - mondja. - Most már azért gyakoribb, hogy házhoz megyek, mert a távolabbi lovardákból körülményes a lovakat ide szállítani. Hogyan oldom meg? Készítettem magamnak hordozható kohót, semmi más nem kell hozzá, csak a 220 Volt. A szerszám nem olyan sok - az összes holmim elfér egy utánfutón. A nagy üllőt nem viszem, de van helyette egy kicsi, az is elegendő. A patkót ma már készen veszem, csak utána kell igazítani, amennyire a pata mérete igényli. A patkószög is bolti, svédek gyártják egy szabadalmuk alapján és nagyon jó minőségű. A patkót persze magam is megcsinálom. Meddig tart ki a patkó a ló lábán? Azt nem lehet megmondani! Előírás szerint a rendőr- meg a katonalovakat hat hetente patkolják. Ez a körömápolás miatt fontos, egyébként nem kellene ilyen gyakran. Az, hogy meddig tart a patkó, leginkább a pata szerkezetétől, felépítésétől függ, meg attól, hogy mennyit jár a ló aszfalton, betonon, de az sem mindegy, hogy igás ló-e, vagy hátas. Egy erős igásló súlya, ugye, átlagosan lehet hathét mázsa. A szekérre is felpakolnak több mázsányi terhet, aztán, különösen hegynek fölfelé, a ló jól oda is csapja a lábát, hogy el tudja húzni a kocsit. Az aszfalt koptatja a legjobban a patkóvasat, ezért kerülnek a vídiamagos sarkak a két végére. Az nem kopik, legfeljebb, ha törik, mert nagyon rideg anyag! Körülötte az acélt megeszi a föld - mutat egy szinte szabályos félgömbbé kopott patkósarkot, aminek közepén látni a kis négyszögletes vídiamagot.- Az ugró lovakra meg a lehető legvékonyabb patkót teszik, mert akár egy milliméter is számíthat, hogy a versenyen leveri-e a rudat, vagy nem. Ezek között már olyan is van, amelyiket nem szögelik, hanem csak ragasztják. Ezek nem tartósak, de hát nem is az a céljuk, a verseny után lecserélik... Közben megérkezik a helybeli Fodor László. Szekerét Baba húzza, ma már az egyetlen ló az etesi gazdaságban.- Volt másik lovam is, de eladtam - mondja Fodor László. - Van traktorunk, a szénát behordani, a földekre a trágyát kivinni, azt a néhány kertet megszántani elég Baba egyedül is. Olyan ló ez, mint a neve! Barátságos, nyugodt, kezes állat. Csikókorában vettem Ságújfaluban tíz éve, magam neveltem... Babának soha nem volt csikaja. A fedeztetés drága, 15 ezer forintot kér el érte a mén gazdája egyetlen alkalomra, ráadásul ennyi még nem is garantálja a sikert... Az igazi ok mégsem ez:- Felneveltem én tizenhat csikót, de az nagyon sok munkával jár! Olyanok, mint a kisgyerek, úgy is kell vigyázni rájuk, meg bánni velük. Sok szeretet és türelem, aztán felnőve jó ló lesz belőlük! Ez a szemlélet azonban a régi gazdálkodók fogyásával eltűnőben van.- Nem lehet ezt másképpen csinálni, csak úgy, ha az ember szereti a jószágot! - mondja Fodor László. - Tizenöt éve, amikor a földekre árverezni lehetett, sokan belevágtak a gazdálkodásba, mert azt hitték, megéri. A többség azóta feladta, mert az állattartást nem lehet a bevételek meg a kiadások szerint számolni! Az nagyon ritka, ha minden úgy sikerül, ahogyan az ember eltervezi! Az egyik év jobb, a másik rosszabb. Az állattal meg mindig van valami baj. Most is azért jöttünk, mert Babának eltörött a patkója, ki kell cserélni. A kép előterében látható kéziszerszámok kellenek a patkoláshoz Azt mondom én, hogy ez a hagyományos állattartás megszűnik majd. Nem most, nem húsz év múlva, de el fog tűnni. Az öregek abbahagyják, kihalnak, a fiatalok már nem szívesen csinálják, mert nehéz ebből megélni. Nekem a lányom is, a vöm is sokat segít a munka mellett, de nem biztos, hogy akarnak majd nyugdíj után is az állatokkal, a földdel foglalkozni.- Van pedig mindenféle jószág a ház körül, a galambtól a lóig - folytatja Fodor László. - Voltak egyszer nálunk Budapestről, a vakok intézetéből és hangfelvételeket csináltak az állatokkal, hogy abból tanuljanak a gyerekek. Még a fecskefiókák hangját is felvették az istállóban. Mondták, jó lenne, ha a ló nyerítését is sikerülne, de hát arra nem lehet megkérni a Babát... Akkor még két lovam volt, kivezettem hát a másikat az istállóból, aztán, amikor nem látta a társát, elnyerítette magát, így sikerült a felvétel. Fodor Mátyás időközben előkészítette a szerszámokat és kezdődik a munka. Fodor László tartja Baba bal első lábát, a kovács kihúzza a patkószegeket, majd harapófogóval leveszi a törött patkó két darabját. Ezután következhet a pata tisztítása és alakítása. Amint Fodor Mátyás mondja, olyan ez a lónak, mint az embernek a pedikűr! Először vésővel faragja le a túlnőtt szaruanyagot, azután egy speciális, borotvaéles szerszámmal vékonyítja tovább, amikor pedig nagyjából rendbe tette a patát, jöhet az új patkó. Előre gyártott ez is, de igazítani kell rajta egy keveset. A kohóban percek alatt felizzik az acél, Fodor Mátyás ráver párat a kalapáccsal, aztán egy kis hűlés után már illesztheti is Baba patájára. A patkó még forró, sűrű füst csap fel a pörkölődő szaruból, szinte eltűnik mögötte a ló lábát tartó Fodor László...- Kellemetlen a szaga, de jó a nátha ellen! - állítja nevetve a kovács. Amint megtudjuk tőle, a forró vasat azért kell a patára szorítani, hogy az égett részek megmutassák, hol kell még faragni a szaruból. A méretre igazított patkóra felhegeszti a vídiamagvas sarkokat, aztán megmutatja a patkószög kiképzését: az egyik fele szögletes, a másik domború, s mindig úgy kell beverni, hogy a pata széle felé húzzon és ne érjen elevent. Minden művelet gyorsan elkészül, fel lehet szögelni a patkót. Talán ez a legnehezebb része a munkának, hiszen a legnagyobb elővigyázat mellett is előfordulhat nyilazás, amikor a szög élő szövetet ér a pata alatt.- Nem látni a vért, mert kifelé nem folyik. Aztán akár még vérmérgezést is okozhat, amibe a ló belepusztul - mondja Fodor Mátyás. Percek alatt helyére kerül azért a patkó, majd a mester visszahajlítja és levágja a hat szög hegyes végét. Ezután egy élezett harapófogóé a főszerep: a mester az acélpatkó körül lecsipkedi a túlnyúló szaruperemet. A végén egy kis utómunka a reszelővei és már készen is van a patkolókovács-műremek! Legalábbis Baba bal első lábán. Ezután következik a másik első lába, amin ugyanígy történik minden, de ott visszakerül a régi patkó: annak semmi baja. A ló most még nyugodtabban viselkedik, mert a másik lábán már rendben van a pata, a patkó, így biztosan áll rajta. Fodor Mátyás azt is megmutatja, hogyan jelöli a patkó szélén, hogyan került fel a patára. - A kopás szerint lehet váltogatni a ló lábain a patkót addig, amíg csak használható - magyarázza. Egyébként, amint megtudom a mestertől és a gazdától, ahány ló, annyiféle patkót kíván.- Van olyan is, hogy mind a négy lábára másfélét teszek fel - mondja Fodor Mátyás. - Fontos, hogy a vassal ne üsse a saját lábát, így a pata állásának megfelelően kell megcsinálni mindet. Babának nagyon szép, egyforma patái vannak, vele nincs gond! A két hátsó lábon nincs gond sem a patával, sem a patkóval, így végül egy kis olajozás következik, hogy Baba patái szép, csillogó egyformaságukkal mutassák: a derék igavonó éppen most esett át a lópedikűr és a patkolás fáradságos, nagy szakértelmet igénylő és igen összetett munkafolyamatán. Áldomás következik, majd Fodor László hazafelé indul. A mester a kapuból nézi, ahogyan Baba a szekeret felhúzza a templom előtti lejtőn.- Munka után a gazda meg a kovács nem ok nélkül ment ám el mindig a kocsmába! - mondja. - A sör is fontos, persze, hogy az, de akkor még van lehetőség helyrehozni, ha valami baj történt. Véletlenül, egyszer-egyszer a leggondosabb munkánál is előfordul, hogy rossz helyre megy egy patkószög. Több nem, de egy előfordulhat... Olyankor azt ki kell húzni, a seb pedig szépen begyógyul, a patkót pedig megtartja egy- gyel kevesebb szög is. Érdekes, hogy ilyenkor nem a ló lábát kell nézni, hanem a fejét! Ha valami baj van, akkor bólogat az állat... Búcsúzáskor a kapuban Fodor Mátyás elmesél még néhány érdekes, lóval, munkával kapcsolatos történetet. Kiderül, hogy néha egy-egy szamarat is megpatkol, mert Karancsságon és Ságújfaluban még tartanak párat. Aztán mesél egy pónilóról, amelyik a kötőféket elszakítva bejutott a kertbe és tövig legelte a szamócát. Aztán az is előfordul néha, hogy a különösképpen makrancos állat lábát felkötik, de hat ember kell, hogy mozdulatlanul tartsa, amíg a kovács dolgozik - csakhogy itt nincs több hely ezekre az érdekességekre... A forró acél alatt pörkölődlk a pata, de ez jelöli ki, hol kell faragni belőle Nagy figyelmet igényel a patkók felszögelése Az utolsó simítások reszelővei történnek, majd megolajozzák a patát
