Nógrád Megyei Hírlap, 2006. július (17. évfolyam, 152-177. szám)
2006-07-31 / 177. szám
7 2006. JÚLIUS 31., HÉTFŐ ELETMOD Szakíts, ha bírsz - de lehetőleg jól válságban Ha párunk visszavonul, ne erőszakoskodjunk. Az csak olaj a tűzre. Ami elromlott, azt nem érdemes tovább erőltetni. Amikor csak az egyik fél akarja életben tartani a kapcsolatot, előbb-utóbb eltűnik minden meghittség. Szakítani nem kellemes, sőt többnyire fájdalmas dolog. A jó szakítás titka: minél kevesebb sérülést okozni egymásnak. Ezért ne vádaskodjunk - inkább beszéljünk ügyesbajos dolgainkról. Rados Virág Rita és Zoltán tavasszal ismerkedett meg. Kapcsolatuk nyár elején már úgy lángolt, mint a fáklya. Mindketten azt hitték: győzelmi táncot járhatnak. Ám a szerelem kérészéletűnek bizonyult. Egy telefonon kibontakozó vita nyomán úgy esett szét, mint a rétestészta. „Legyen egyelőre vége” - mondta Zoltán, mire Rita sértett büszkeséggel vágott vissza: „Csak semmi egyelőre! Ennyi volt!” Azóta nem találkoztak. Mindketten a sebeiket nyalogatják - és vágynak egymásra. Rita volt az, aki végül valamelyik este felvette a telefont, de Zoltán nem akart vele találkozni. „Az ideális szakítás tulajdonképpen nem is szakítás” - mondja Dr. Belső Nóra pszichiáter. A kapcsolat egyszerűen eljut egy olyan pontra, ahonnan már nincs tovább közös út. És ami a fő: tudjuk vagy sejtjük, hogy ennek megvan az oka, amit képesek vagyunk megbeszélni egymással. Nyugodtan, vádaskodás nélkül. Mert ha a másik vélt vagy valós hibáit vágjuk párunk fejéhez, akkor mi se számítsunk megértésre. Sokkal inkább arra, hogy ő is támadásba lendül, és mi szintén pellengérre leszünk állítva. Vagy ami talán még rosz- szabb: visszavonul, és úgy be- gubózik, mint a sündisznó. „A megbeszéléskor mind a két fél csak a saját érzéseit és hibáit vegye számba” - tanácsolja szakértőnk. Lehet úgy kezdeni: „Ha te ezt csinálod, én úgy érzem, hogy...” A hasonló eszmecserék nyomán mindketten gyakran sorozatos „ahaélményt” élnek át. „Nahát, nem is gondoltam volna, ez vagy az a tettem ennyire rossz hatással van rá.” Az ilyen pozitív konfrontációk (összeütközések) nagyon építő hatásúak. A másik által jobban megismerhetjük önmagunkat, elsajátíthatjuk az alkalmazkodás képességét, amely minden kapcsolat feltétele. Kiderülhet az is: nem megy együtt. Egyszerűen azért, mert képtelenek vagyunk párunknak ezt vagy azt a tulajdonságát elfogadni. Az elmaradt beszélgetés miatt a szakítás komoly sebeket hagyhat. Általában az a fél sínyli meg, akit otthagytak. Azt éli át, hogy ő nem kell, őrá nincsen szükség. Csökkent értékűnek, kiszolgáltatottnak érzi magát. „A Szakíts, ha bírsz című mozi pontosan a párkapcsolat eme fontos mozzanatát boncolgatja - ajánlja a filmet a pszichiáter. - A cikk elején felvázolt szituáció egyébként tipikus - teszi hozzá Belső Nóra. - A dacból kiköpött mondatokkal csínján kell bánni. Főleg, ha a nő mondja a férfinak. A teremtés koronája nehezebben éli meg, hogy kirúgták. Hiszen ő, a támasz, mégsem kell a nőnek. Ez mélyen megsebzi őt, sérti az énképét, személyisége integritását.” Megtörténhet, hogy a nő később mégis kinyitja a férfi orra előtt a becsapott ajtót Ha az mégsem sétál boldogan vissza, annak megvan az oka. Elsősorban az, hogy felteszi magának a kérdést: „Kell-e nekem egy olyan kapcsolat, amelyben megtörténhet, hogy kirúgnak?” Még akkor is így reagál, ha a szíve mélyén tudja: a gyászos végkimenetel afféle akció-reakció cselekvéssorozat eredménye volt. „Békén kell hagyni ilyenkor a másikat” - vélekedik a pszichiáter. Lehet, csak időre van szüksége, hogy megeméssze a történteket. Hiszen abból, hogy a nő levetkőzte büszkeségét, a jó szándékot látta. Rita tehát nyugodtan mondhatja: „tudomásul veszem, hogy most nem akarsz velem találkozni. De remélem, ez változni fog”. Feltéve, ha fontos neki a kapcsolat. Amennyiben pedig a férfi tartja magát a „nemhez”, azt is el kell fogadni. Az erőszakoskodás különben sem célravezető. Attól a másik csak még maka- csabbul tartja a saját állásait. Akár az öszvér, amelyet hiába ösztökélnek, nem mozdul. A szakítással végződő és a működő kapcsolatok lényeges közös vonása: mindenhez ketten kellenek. Léteznek persze egyenlőtlen viszonyok, amelyeket csak az egyik fél akar életben tartani. Játszmákkal, ügyeskedéssel, fifi- kával. A másik ilyenkor többnyire azért marad, mert nem képes nemet mondani. Fél a változástól, esetleg belekényelmesedett a szituációba. Az ilyen papírmasé kapcsolatokban nincs meghittség. Egyik a másiknak nem a lelki társa. Egyszerű a megoldás: eleve nem Ülünk össze mit tegyünk, ha nem boldogulunk a kapcsolati válsággal? Ilyenkor érdemes párterapeutához fordulni, aki átsegít bennünket a buktatókon. Készüljünk fel rá azonban, hogy a terápia többféleképpen zárulhat. Jó esetben megtanulunk kommunikálni egymással, és kölcsönösen elfogadjuk egymást olyannak, amilyenek vagyunk. Ha közös úton járunk, némiképp persze idomulunk is egymáshoz. De előfordulhat az is, hogy útjaink elválnak. Vagy azért, mert ellenkező irányban változtunk, vagy pedig mert eleve nem illettünk össze. Anya lett a barátnőm, de a barátnőmé még? cserbenhagyva A helyzet kulcsa: próbáljuk meg a másik megváltozott életét elfogadni A kisbaba minden idejüket leköti A családok életébe bepillantást nyerő szakemberek szerint nem szabad leírni a régi barátságot csak azért, mert a másiknak gyermeke született. Próbáljuk inkább beleélni magunkat az ő helyzetébe: hiszen az újdonsült mama egész élete megváltozott, új szerepében meg akar felelni a különböző elvárásoknak. Lehet, hogy emiatt tényleg kevés energiája marad régi kapcsolataira. A problémát inkább az jelenti, hogy a gyermek egyszer felnő, és „ nem igényli majd annyira az any- | ja társaságát. Akkor pedig na- | gyón jó, ha a régi barát teljes váll- | szélességgel áll mellettünk. § „Úgyhogy nyugodtan tartsuk a kapcsolatot a kismamákkal, még akkor is ha néha tehernek érezzük magunkat” - tanácsolja a védőnő. Járjunk hozzájuk, ahányszor csak hívnak. A tolerancia mindig meghálálja magát. Az újdonsült anyukák örülni fognak, hogy barátnőjük akkor sem hagyta faképnél őkét, amikor nyilvánvalóan kevesebb energiát fordítottak rájuk. Akadnak asszonyok, akik nagyon meg akarnak felelni az anyaságról alkotott képnek. Félnek tőle, hogy valamit nem csinálnak jól, ezért túlzásba viszik az odafigyelést. Ezt Belső Nóra pszichiáter - gyakorló anyaként - maga is tapasztalja. Némelyek még a gondolattól is lelkifurdalást éreznek, hogy gyermeküket mondjuk a nagymamára hagyva barátnőjükkel beüljenek egy kávéra. Úgy érzik, 24 órából 24-et kell őrködniük a gyerek felett, mert akkor jó anyák. Más kérdés, hogy ez a gyermeknek nem feltétlenül jó, és az anya sem attól jó anya, ha állandóan haptákban áll. A barátnőben pedig egyfajta értetlenség fogalmazódhat meg: ugyan miért dőlne össze a világ, ha meginnának együtt egy kapucsínót? Neki ugyanis nincs gyereke, és élményszinten képtelen magáévá tenni mindazt a felelősséget. Gondolhatunk arra is: ha a barátság ezen a helyzeten áll vagy bukik, akkor nem valami értékes. De a pszichiáter szerint mindenképpen érdemes beszélgetni a problémáról. Mindkét fél részéről. A nehézségek ellenére megpróbálhatunk olyan nyugodt körülményeket teremteni, amikor ez sikerülhet. Elmondhatjuk egymásnak vélt vagy valós sérelmeinket. De szigorúan hibázta- tás nélkül, csak a saját érzéseinknél maradva. Ne halmozzuk magunkba fojtva a bántalmakat, sérelmeket. A barátságba bele kell férnie annak is, hogy ezeket megosztjuk egymással. Különben az egész kapcsolat a levegőben lebeg. ■ R. V. ■ Amikor a gyerek felnő, jól jönnek a kitartó, régi barátok. Jóval kevesebben házasodnak idén az Év első három hónapjában a házasságkötések száma megegyezett az elmúlt évivel, azonban áprilisban és májusban visszaesett - állapította meg a Központi Statisztikai Hivatal. Az első öt hónapban 13131 házasságkötés történt, ami 7,3 százalékkal kevesebb a tavalyinál. Az asztma és a terhesség nem befolyásolja a terhesség lefolyását az asztma, de a kezeletlen légúti panasz gondot okozhat. Az asztmával élőknek nem kell lemondaniuk a gyermek- vállalásról, de a folyamatos orvosi kontroll duplán indokolt, nehogy a kilenc hónap alatt légszomjjal, oxigénhiánnyal járó rohamok alakuljanak ki. Brad Pitt szerint a birfiztetés igazi kihívás Pitt imádja az apaszerepet is amióta apa, már nem csak magával foglalkozik Brad Pitt. A színész életét megváltoztatta, hogy párjával, Angelina Jolie-val közös babájuk mellett két fogadott gyermeket is nevel. „A világ legnagyobb kihívása apának lenni: ha sikerül megbüfiztetnem a kislányomat, úgy érzem, hatalmas dolgot vittem véghez” - nyilatkozta a sztár. Mick Jagger házakat vásárol barátnőinek A nőfalás sok férfi szerint kellemes, ám nem éppen tárcakímélő tevékenység. Erről mesélhetne Mick Jagger is, aki még mindig népszerű a hölgyek körében. Legutóbb 8,2 millió fonttal (3,2 milliárd forinttal) könnyítette bankszámláit: volt feleségének, Jerry Halinak egy karib-tengeri szigeten vett házat, jelenle gi kedvesének, L’Wren Scottnak pedig London leg elegánsabb negyedében. @ TOVÁBBI ÉRDEKESSÉGEI www.reggel.hu 1
