Nógrád Megyei Hírlap, 2006. július (17. évfolyam, 152-177. szám)

2006-07-28 / 175. szám

2 2006. JULIUS 28., PENTEK BÁTONYTERENYEI NAPLÓ Még egyszer, az erdőben szóló muzsikáról Az értékes szép, a maradandó, a követendő, a meg­szokottól eltérő, ugyanakkor magától értetődően ter­mészetes emlegetése soha sem veszít időszerűségé­ből. Még ha egy meghatározott dátumhoz kötődik, akkor sem. A július 1 -9-ig tartó „Muzsikál az erdő” (Mátrai művészeti napok) rendezvénysorozat ilyen. Bátonyterenye júliusi (egész évi) kulturális-művésze­ti életének egyik meghatározója.-o­A természet, az erdő emberei kezdeményezte, a művészet, a ze­ne, s művelői által kivitelezett most már hagyománnyá váló rendezvénysorozat túllépett a vá­ros és az azt övező erdőségek ha­tárán. Nem csak földrajzi érte­lemben, hiszen Galyatető, Kozárd, vagy a már korábbi, kö­zelebbi helyszínek (Pásztó, Ka­zár, Mátraverebély és a Mátra északi oldalán lévő települések: Nemti Dorogháza, Szuha, Mátraalmás, Mátramindszent) helyszínei ezt egyértelműsítik, hanem a szellemi értékek szárnyra kelése okán is. A komolyzene világában „be- fészkelődött” hírnevét jelzi: a Liszt Ferenc Zeneakadémián megtartott sajtótájékoztató, hogy dr. Batta András, az zeneakadé­mia rektora is megtisztelte a ren­dezvényt. Az ország távoli-köze­li pontjáról egyaránt érkeztek a rajongók. S ami még ettől is fon­tosabb számunkra: a művészet, a zene népszerűsítése mellett le­hetőség nyílt a helyi hagyomá­nyok felelevenítő-továbbéltető megmentésére. Újabb és újabb tehetségek, eddig „elrejtőzött” ér­tékek megmutatására, a mai vi­lágban egyre ritkábban, s nehe­zebben tapasztalható összefogás­sal, s elhivatott, jó értelemben fa­natikus emberek részvételével. S bár kétségtelen kedvezőtlen (egyre nehezebb) a kultúra, a művészet támogatása, kapcsola­tok, mecénások megkeresése, megfelelő, eredményre számot tartó ötletek megvalósítása, az idén is sikerült megszólaltatni az erdőben a muzsikát Rendkívül nívós, tartalmas produkciókkal, régi-jó ismerősökkel, s újabbak megismerésével. S jelen lehetett a népi kultúra sokszínűsége, a tánc, a népviselet, a népdal, a me­se, a népi étkek, s a tárgyi emlé­kek egyaránt. Tizenhárom helyszínen, ki­lenc napon keresztül a zenei él­mény (erdei és templomi kon­certek) mellett erdei kirándulá­sok, gasztronómiai programok, falusi vendéglátás, ismeretter­jesztő előadások, kirándulások szerepeltek a választható prog­ramok között. Erdei zenei tábor működött Mátramindszenten, az itt tanultakat meg is hallgat­hatták a záró rendezvény részt­vevői a kiskunlacházai ifjúsági fúvószenekar előadásában. Új­szerű volt a nyitó rendezvény helyszíne: a maconkai tó mesés kis szigetén felállított szabadté­ri színpadon fellépő művészek, táncosok csodálatos természeti környezetben szórakoztathatták az érdeklődőket. A Szabó Lajos erdőmérnök vezette, Breznyán István művé­szeti vezető közreműködésével zajló, a támogatók, a szervezés­ben részt vevők az idén is iga­zán szép munkát végeztek, em­lékezetes, maradandó nyári él­mény megélésére teremtettek lehetőséget. Továbbtanulás ponthatárok nélkül Érettségire épülő szak­képzések indulnak állami támogatással fiatoknak és felnőtteknek a J. L. SEAGULL Szakképző Is­kolában szeptembertől. Salgótarján. Nyelvvizsgát, ál­lamilag elismert szakképesítést szerezhetnek tandíjmentesen azok a 18-22 év közötti érettségi­zett fiatalok, akik első szak- képesítésüket szerzik meg a sek középfokú, emeltszintű vagy felsőfokú szakképesítést nyújta­nak. Ez év őszétől már három fel­sőoktatási intézmény, a pécsi tu­dományegyetem, a nyíregyházi főiskola és a szolnoki főiskola fel­sőfokú szakképzései közül vá­Erettségire épülő szakképzések indulnak állami támogatással fiatoknak és felnőtteknek a J. L. salgótarjáni J. L. SEAGULL Szakképző Iskolában szeptembertől. SEAGULL Szak­képző Iskolában. Jó lehetőséget jelentenek az ingyenes továbbta­nulásra azoknak, akiket költség- térítéses képzésre vettek fel va­lamelyik felsőfokú intézménybe és azoknak is, akik szakmát, vagy nyelvet szeretnének tanul­ni. A továbbtanulás és az elhe­lyezkedés során egyaránt hasz­nosítható készségek, nyelvtudás és szakképesítés megszerzésére nyújtanak lehetőséget az iskola 1, illetve 2 éves képzései. Az is­kola képzési kínálatában olyan képzéseket találhatunk, melyek­kel az álláshirdetésekben is ta­lálkozhatunk: logisztikai ügyin­téző, multimédia-fejlesztő, iroda­vezető, marketing- és reklám- ügyintéző, gyógypedagógiai asz- szisztens, rendszerinforma­tikus, jogi asszisztens. A képzé­laszthatnak az érdeklődők nap­pali és felnőttoktatásban. A szak­képzések nappali tagozaton 120 óra ingyenes idegen nyelvi kép­zést is tartalmaznak. Szeptem­bertől immáron négy nyelv, a francia, a spanyol az angol és a német közül választhatnak a di­ákok. Jó lehetőséget kínál a nyelvvizsga megszerzéshez az iskola szuperintenzív idegen nyelvi tanév elnevezésű képzé­se, mely 420 idegen nyelvi órát is tartalmaz. A képzésekről, a je­lentkezés módjáról bővebben az iskola » honlapján (www.seagull.hu) olvashatnak az érdeklődők. Augusztusban minden pénteken 11 órától tart az iskola tájékoztatót képzési kí­nálatáról. Vili. Nógrád Megyei Hirlap&átisz-BSHE Tóparti randevú és kupa A maconkai versenynaptár minden „műfajban” évről évre rangos versenyek sorát tudja felmutatni, hála a terület adottságainak és halállományának, melyek számos más tényezővel együtt már világcsúcsokat is eredményeztek. Ezeken a megmérettetéseken viszont a profik mellett már szinte lehetetlen egy jó értelem­ben vett átlagos horgásznak díjazott helyezést elérni. Talán ezért is üdítő színfolt lehet a NMH-Grátisz- BSHE Tóparti randevú és kupa. Horog Annak idején, amikor a Tó­parti randevú, mint rendezvény keretében elkezdtük e versenyt, még egyszerű volt a helyzet. A hírlap egyfajta összefogóként egyben arra is vállalkozott, hogy segítője lesz az akkor kialakuló- félben lévő ambiciózus maconkai reformoknak, fejlesz­tési elképzeléseknek. 8 évvel ez­előtt úgy indult a dolog, hogy évente egyszer legalább talál­kozzanak azok, akik szeretik, vagy picit magukénak is érzik a vízterületet. Kötetlenül, lehető­leg családostul, és persze nem feltétlenül „csak” a verseny eredményeiért. Ezen összejöve­tel keretében már az első évtől párhuzamosan egy főzőverseny is megrendezésre került, ahol folyamatosan bizonyíthatónak tűnt számunkra az is, hogy mi­lyen gasztronómiai értéke van a maconkai halaknak, vagy a környék vadjainak és gombater­mésének a bográcsban, a kon- dérban, a nyárson, vagy más mesteri módon elkészítve. A kezdetekben bizony más volt itt a horgászat, de a horgász­élét is. Aztán szerencsére elin­dulhattak az egyre komolyabb fejlesztések. Szinte napról nap­ra változik valami, ma is épül- szépül a terület! így utólag is visszatekintve, jó volt átélni év­ről évre a fejlődés kézzelfogha­tó bizonyítékait, a növekvő fogá­si átlagot, az egyre változato­sabb halfaunát, kapcsoltan az egyre „zöldebb”, rendezettebb környezetet, és a növekvő vízfe­lületet. Ezen kis kitérőt azért tet­tem meg, mert az idén is érde­kes volt a vízparton a barátok­kal, ismerősökkel egy pici idő­utazásként visszaemlékezni az első ilyen rendezvényre, mely­nek konkrét főzési helyszínén pl. már évek óta a Rekord-tórész- let halóriásokkal telepített vize hullámzik... A víztározó idegenforgalmi felfutásával párhuzamosan ter­mészetesen aztán egyre több lett a résztvevő is, és lassan bő­vülni kezdtek a kísérő progra­mok. Ma már kerékpáros- és fu­tóversenyek, sőt akár zenei ren­dezvények is megjelennek ezen a napon, amikor is a mi értel­mezésünkben nem magunkat, hanem a szeretett vizet, a ter­mészetet, annak szépségét és változatosságát ünnepeljük. Egy-két dolog viszont szerencsé­re változatlan maradt és remél­hetőleg marad a jövőben is. Ilyen ez a verseny is, amely már fogalmilag is több, mint Maconka második legrégebbi versenysorozata. Ezen a versenyen előnevezés nélkül változatlanul mindenki, és gyakorlatilag minden horgá­szati módszerrel elindulhat, ha kell a díjak és a díjazások, vala­mint az ajándékok a verseny közben is(!) igazodnak a státu­sokhoz és a módszerekhez! így sem a nevezési díj, sem a sza­bályzati kötelmek nem jelent­hetnek komoly akadályt, és itt a szervezői szándék szerint tény­leg a részvétel az elsődleges, ahol megéri a jó értelemben vett amatőrnek is lenni... A nevezési díj a verseny tá­mogatóinak ajándékaként a fel­nőttek és az ifik részére évek óta mindössze 1250 forint, és ez már a finom ebédet is tartalmaz­za. Akinek egyébként még volt rá kapacitása, ezen túl a szige­ten készülő mesterműveket is megkóstolhatta, mindenkit szí­vesen láttak. A gyermekek most is ingyen jöhettek, mert valami­kor csak el kell kezdeni, ráadá­sul kiderülhet a tehetség is, ezért a kupa már évek óta egyút­tal egyesületi válogatóverseny is. Jó dolog az is, amikor a haj­nalban más tervekkel megérke­ző vendéghorgászok benevez­nek a versenyre és a család al­kalmi szurkolótáborrá alakul át. Némi töprengés után az ez évi időpont július 1. (szombat) lett, és a konkrét helyszín szokáso­san a maconkai víztározó mély­vízi versenypályája, illetve a gyermekeknek a csónakkikötői, a hölgyeknek pedig az ún. nyá­ri kikötői rész. A töprengést főleg az okozta, hogy az elmúlt évek többsége mindig esős versenyt hozott, a konkrét időpontok többhetes mozgásától szinte teljesen füg­getlenül. Nos, úgy nézett ki, hogy ez a helyzet az idén sem változik, mert az előző napok in­tenzív zivatarokat és okozatként árhullámokat is hoztak a Mátra déli térségében, így Maconkán is. Szerencsére megúsztuk, és majd „csak” este kezdett újra ömleni a helyszínen tovább az eső. Lehet, hogy végre megválto­zik a trend? 8.00-kor indult el a verseny, majd a tervezett 4,5 óra horgász­idő után, 12.30-kor került sor a lefújásra, melyet a mérlegelés követett. Hullámzó eredmények születtek a közel félszáz ver­senyzőnél, de e versenyen nem feltétlen a nagyobb pontyokra való célzott horgászat lett a be­futó, ami már kezd Maconkán idő- és helyfüggetlen általános helyi taktikává válni. Végül az ismételten finomra sikerült ebéd befejeztével sort kerítet­tünk magára az eredményhir­detésre is. Az abszolút első Varga Sán­dornak 15 580 gramm kellett a győzelemhez, és ezt döntően ap­ró balinokkal érte el! Tari István második helye viszont 3 dara­bos, 14 700 grammos mutatóval a legnagyobb halat is tartalmaz­ta, és ez egy 9020 grammos tük­rös volt. A harmadik hely Illés László részéről 14 480 grammal szintén szinte tisztán balinos. A negyedik - és különdíjas - Kelemen Gábor 13 420 grammos „amatőr” fogása pedig a pálya legsekélyebb pontján döntően kisebb keszegekből, kárászok­ból. Ezután megint pontos és pontyos horgászok következtek. Na így tegyen igazságot az el­méletek között az ember... A szervezők és a rendezők ér­tékelve a látottakat végül ez év­ben összesen 15 díjat osztottak ki, mintegy 300 000 forint ér­tékben. A legjobbak kupát, vala­mint értékes tárgyjutalmakat is kaptak. Díjazásra került az ab­szolút 1—Dl. helyezett, a legna­gyobb hal kifogója, a legjobb fel­nőtt-, női, ifi és gyermekhor­gász. A versenyzők számának, és így a pálya kijelölésének függvényében a rendezők továb­bi díjakat adtak ki a szektorgyőztesek, a további he­lyezettek, az adott horgászati módszer legjobbjai, valamint a legváltozatosabb zsákmány tu­lajdonosa számára. Az ún. profi versenyhorgászok és az amatő­rök a versenyen külön is értéke­lésre kerültek. így a már nevezetteken kívül különdíjat kapott Juhász Gergely és Tömör Balázs, az ifjúsági ka­tegóriában Bakos Attila. Női el­ső Papp Éva, második Mészáros Gyuláné, harmadik Orosz Ferencné. A gyermekeknél aranyérmes a komoly tehetség­nek tartott Teplán Olivér, aki a déli parti sekély pályán is 5980 gramm keszeget tudott fogni, ezüstérmes Kuborczik Dávid és végül bronzos lett Deák Dóra. Különdíjat kapott még a gyer­mekkategóriában Dánosok Ba­lázs. A díjakat Dérer István, a BSHE elnöke, valamint e sorok írója adta át a versenyzőknek. A verseny után a horgászat napijegy megváltásával az álta­lános szabályok szerint folytat­ható volt, sokan éltek is a lehe­tőséggel. Mások nézelődtek, sé­táltak, vagy az I. szigeten a tánc­gálát tekintették meg. Ami min­ket illet, a verseny, kapcsoltan az e napi több száz vendég lát­ványa ismét arra ösztönzött, hogy továbbra érdemes hinni olyan dolgokban is, melyek eredménye pénzügyileg nem kell, hogy mérhető legyen... Kö­szönet érte az önzetlen támoga­tóknak, közülük kiemelten Letovai Zoltánnak, Asztalos Lász­lónak, Pankotay Gellértnek, a versenyzőknek, és persze az ez­úttal kíméletes időjárásnak is! Találkozunk a partokon, illetve a következő Tóparti randevún!

Next

/
Oldalképek
Tartalom