Nógrád Megyei Hírlap, 2006. július (17. évfolyam, 152-177. szám)
2006-07-25 / 172. szám
2 2006. JULIUS 25., KEDD SZÉCSÉNYI NAPLÓ Benczúrfahrai látogatás Szécsény két társtelepülése, Benczúrfalva és Pösténypuszta. Az önkormányzat mind a két helyet a város szerves részének tekinti. Az oldal összeállításunkban Benczúrfalvát mutatjuk be, augusztusban Pösténypusztára látogatunk el. Dolány-Benczúrfalva. a várostól 4 kilométerre lévő Benczúrfalvát 1963-ban csatolták Szécsényhez. Mikszáth Kálmán - akivel Benczúr Gyula jó barátságban volt - amikor megtudta, hogy a festő egy kis vidéki falucskában szeretne letelepedni, azt tanácsolta neki, hogy válassza Horpácsot. Mivel ott nem sikerült megfelelő telket vagy házat vásárolni, így 1910-ben megvette Pejácsovich Miklós dolányi kis barokk kastélyát. Ettől kezdve minden nyáron ott dolgozott a magtárból átalakított műteremben. Végső nyugvóhelyét is Dolányban jelölte meg - 1920. július lÁán halt meg. Halála után egy pár évvel később a község nevét Dolányról Ben- czúrfalvára változtatták. Idős Szabó István Kossuth-díjas szobrászművész családjával 1954-ben telepedett le Ben- czúrfalván, ahol haláláig, 1992-ig élt és alkotott. Napjainkban a műteremben fia, ifj. Szabó István szobrászművész dolgozik. A településen, amely egy szép kis völgyben húzódik meg őszinte, nyíltszívű emberek élnek. Ahogy elmondták, valamikor évtizedekkel ezelőtt jóval többen voltak, az élet is pezsgőbb volt. A fiatalok egy része elvándorolt a községből, természetesen az ellenkezőjére is tudtak példát mondani, nem egy család Szécsényből költözött ki Benczúrfalvára. Tisztességgel tették a dolgukat Paulusz Gyulával és feleségével a falu szélén a névtelen utcában lévő családi házukban beszélgettünk, és idéztük fel az elmúlt évtizedek történéseit.- A mi életünkben nem volt semmi szenzáció, tisztességgel tettük a dolgunkat. Most nyugdíjasként csendben éljük az életünket - mondta a feleség, aki Ludányhalásziból került Benczúrfalvára, majd hozzátette: - Jó ez a kis közösség, szeretek itt élni, rendes, barátságos emberek lakják.- Valamikor a gyermekkoromban jóval többen éltek Benczúrfalván. Én még itt jártam iskolába. Volt kultúrhá- zunk, ahol rendszeresen filmvetítést is tartottak. Esténként, hét végeken összejöttünk és közösen szórakoztunk. Hangulatos, mozgalmas volt az élet - emlékezett vissza Paulusz Gyula. Annak idején Balassagyarmaton villanyszerelő-szakmát tanult. Villanyszerelőként részt vett a falvak villamosításában. Dolgozott a szécsényi vegyesipari vállalatnál, karbantartóként a téglagyárban, a szécsényi termelőszövetkezetben, a salgótarjáni BRG-ben, ahonnan nyugállományba vonult. Feleségével 1967-ben ismerkedett meg.- Ludányhalásziban az óvodában dolgoztam. Amikor férjhez mentem benczúrfalvai lakos lettem, innen jártam vissza dolgozni. Az akkori közlekedési viszonyok között nem is volt olyan egyszerű - újságolta. Paulusz Gyula mindig is szorgos, dolgos, takarékos ember volt. Már legénykorában szülői segítséggel családi házat épített, azt ahol ma is élnek.- Amikor a fiam megszületett, bármennyire is jól éreztem itt magam Benczúrfalván, Ludányhalásziba költöztünk az édesanyámhoz, így tudtuk a kisfiam felügyeletét megoldani, később visszajöttünk - mondta. A kisfiúból nagyfiú lett, családot alapított, ma Ludányhalásziban lakik. Alaptermészetük, hogy szeretnek másokon segíteni. Ha valakinek problémája van a lakásban a villannyal, Gyula bácsi megy és baráti alapon megjavítja azt; A temető felé vezető úton a fák gallyazásában is ott segítkezett.- Jólesik az, hogy az önkormányzat a polgármester asz- szonpyal az élen nem feledkezik meg Benczúfalváról. Gondolom, már mások is elmondták, hogy mi mindent tett és tettek a faluért. Mi tisztában vagyunk a város anyagi lehetőségével. Higgye el, már az is valami, ha meglátogatnak, meghallgatnak minket - vélekedett a férj. Paulusz Gyula és felesége évtizedeken át tisztességgel, becsülettel tették a dolgukat. Ma a nyugdíjas házaspárnak az egymás tisztelete, szeretete, fiuk és annak családja ad értelmet. Benczúrfalva is Szécsén Nyugodtan mondhatom, hogy önkormányzatunk Benczúrfalvát és Pösténypusztát is a város szerves részeként kezeli - kezdte a nyilatkozatát dr. Serfőzőné dr. Fábián Erzsébet polgármester. - Évente résztelepülési lakossági fórumot tartunk és az ott felmerült problémákat anyagi helyzetünk függvényében orvosoljuk. Benczúrfalva lakossága kérte, hogy hozassuk rendbe az orvosi rendelőhöz, illetve a közösségi házhoz vezető járdát. Ez megtörtént. A buszmegállóban av padka hiányában problémás volt, főleg az időseknek a fel- és leszállás. A padkát elkészítettük. Rendezett a temető. A kht. külön figyelmet fordít Benczúr Gyula sírjának gondozására. A ciklusban egy utat sikerült a községben helyreállítani. Daróczi Tibomé, a településrészi bizottság elnöke a testületi üléseinken rendszeresen foglalkozik a községben felvetődött problémákkal. Szívén viseli a kis település sorsát éppúgy, mint a bizottság benczúrfalvai kültagja, Kelecsényi László. Közösen a testülettel azon vagyunk, hogy az ott élők érezzék törődésünket, azt hogy odafigyelünk rájuk. Úgy gondlom, hogy amit a ciklus elején a benczúrfalvaiaknak megígértem, azt teljesítettem. Tudom, hogy gond az utak állapota. Amennyiben a következő ciklusban is bizalmat kapok a lakosságtól, mindent elkövetek azért, hogy Benczúrfalván is bevezessük a gázt. A másik társtelepülésünkön, Pösténypusztán erre most fog sor kerülni. A gázbevezetést követően rendbe tetetjük az utakat. Áldatlan állapot a kastély és környékének helyzete. Az épület és hozzátartozó park a magyar állam tulajdona, amely a Kincstári Vagyonigazgatóság kezelésében van. Úgy tudom, hogy az ingatlan eladásra kerül, reméljük, hogy új tulajdonosa rendbe hozatja az épületet és a parkot. Felmerült, hogy a település egyetlen üzlete bezárt, így Benczúrfalván hiányzik az alapélelmiszer-ellátás. Ebben az ügyben is több alkalommal tárgyaltam az áfész elnökével. Reményeink szerint az elnök úr megtalálja a megoldást, sikerül állandó kereskedelmi szolgáltatást biztosítani az ott élő lakosság számára. A település szószólója Kelecsényi László, akis település egyik meghatározó, agilis közéleti személye. Megalakulása óta tagja a településrészi bizottságnak.- Daróczi Tibomé személyében egy igen aktív, tettrekész elnöke van a bizottságunknak. A települést érintő problémákat megbeszéljük, ő azokat továbbítja a polgármester asszonynak, az önkormányzatnak. Azt mondhatom, hogy az utóbbi években a kéréseink több megértésre találtak. Elkészült a Rozmaring út, persze hozzátehetem, ott a Virág út, amely felújításra szorul. A temetőhöz vezető út áldatlan állapotán is javítottak azzal, hogy leszórták zúzott kővel. A községben nincs üzlet, kellene, még annak ellenére is, hogy a helyi járaton, ami nagyon jó dolog, az emberek be tudnak menni Szécsénybe bevásárolni. Azt is megértem, hogy kicsi a forgalma, a bérleti díjat nagyon nehéz kitermelni. Nálunk a domborzati viszonyok miatt nehézen lehet a tévé adását fogni. A kábeltévé ezen segítene. Ismét csak azt tudom mondani, hogy több család már parabola antennát szereltetett fel. Ami a gázt illeti, azt is kétoldalú dolog. Hiányzik, ugyanakkor megértem, hogy nálunk nagyon alacsony lenne a fogyasztás. Jó lenne egy kis játszótér. Az igények itt nálunk is megvannak, de az embernek tudomásul kell venni a lehetőségeket. Látogatás ifjabb Szabó Istvánnál Ifjabb Szabó István szobrászművész számára, aki 1947-től Budapesten él, Benczúrfalva jelentette és jelenti azt a helyet, ahová vissza tud vonulni. Az alkotó munkája mellett aktívan részt vett a művészethez kapcsolódó közéleti munkában. Amikor csendre, alkotói nyugalomra vágyott, Benczúrfalvára „menekült” a nyüzsgő fővárosi élet elől.- Gyakran dolgoztam itt apám mellett. Amikor ő 1992- ben végleg itthagyott minket, többet voltam Benczúrfalván mint Budapesten. Az utóbbi időben szinte állandó jelleggel itt vagyok. Édesanyámat, aki 101. életévében van, nem hagyhatjuk magára. Nővéremmel és feleségemmel felváltva mellette vagyunk - mondta. Ifj. Szabó István életének 79. évében is tele van alkotókedvvel. Sokat dolgozik. Amikor felkerestem, az udvaron egy köztéri kőszobron munkálkodott.- Apám alkotása. Még annak idején a nógrádgárdonyi tüdőszanatóriumnak ajándékoztam. Most, hogy a szanatórium megszűnt, a szobor visszakerült hozzám. Elég rossz állapotban van, restaurálnom kell - magyarázta. A beszélgetés a műteremben a szobrok „társaságában” folytatódott. Eszterházy lános mellszobra egy szlovákiai város polgármesterének, aki országgyűlési képviselő volt, a megrendelésére készült. A bronzszobor az alkotójával együtt arra vár, hogy az méltó helyre kerüljön. Hogy ez mikor lesz? A kérdésre Szabó István sem tudja a választ. Egy csodálatos szép diszkót tervét mutatta, amelytől a megrendelő és a zsűri is el volt ragadtatva. A terv csak terv maradt, mert a megrendelőnek nem volt pénze.- Két dolgot érzékelek. Egyfelől, hogy az önkormányzatoknak nincs vagy nagyon kevés pénzük van a köztéri alkotásokra. Másfelől a művészetek igencsak háttérbe kerültek - vélekedett. Szontagh Pál gipszszobrához lépett, tekintetéből már az optimizmus sugárzott, a pesszimizmus kiszállt a leikéből.- Ez a legújabb alkotásom. Most ezen dolgozom. A horpácsi Fundus Alapítvány megrendelésére készítem. Horpácson látható Mikszáth Kálmán és felesége szobra, bronzba öntve ez is oda kerül. Arany János és Madách Imre emléktáblájára mutat, amelyen a két nagy géniusz domborműve látható - a Mikszáth-társaság megrendelésére készítettem. Az elképzelések szerint Sziácson lesz felállítva, ahol Madách és Arany találkoztak, és gondolatot cseréltek Az ember tragédiájáról. Az előbb azt mondtam, hogy kevés a megrendelésem. A legtöbb munkám kegyeleti, a megrendelőtől csak az anyag árát és egyéb járulékos költséget kapom meg. Ebben is van valami jó. Azt tudom csinálni, ami érdekel, ami belülről foglalkoztat.- Mi az?- Megítélésem és mások vélemények szerint is jól sikerült a Horpácson lévő Mikszáth-szob- rom. Csesztvére valami hasonló Madách-szobrot szeretnék készíteni. Szabó István elsősorban köztéri szobrok alkotója, de több kisplasztikája is van. A szécsényi országgyűlés 300. évfordulójára készített emlékérméje a soproni érembiennálén első díjat kapott. Az alpokaljai városban hagyomány, hogy a díjazott művész munkáiból, a következő bienná- léig, kiállítást rendeznek. Ezen most az ő alkotásai láthatók. Benczúrfalvai magányában, csendben, szerényen dolgozik. A budapesti művésztársakkal tartja a kapcsolatot. Amikor a beszélgetésünk során a pénz került szóba, azt mondta: - Nem vagyok gazdag, nincs vagyonom. Én csendben megjegyeztem: gazdag. Igaz, hogy nincs pénze, de az az ember, akinek hazánk számtalan településén és az országhatáron kívül alkotások hirdetik nevét, a lelkében gazdag. Ez felülmúlja a pénzben mért gazdagságot. Megjegyzésemre elmosolyodott, majd kesernyés hangon megjegyezte: - Tudod, a közértben ezért nem adnak semmit... Másik munkája az apai örökség kezelése. A műterem galériájában ott vannak édesapja szobrai.- Mi lesz a sorsuk, nem tudom. Én nyitott vagyok, minden ésszerű megoldásra. Ez a gyűjtemény több darabból áll, mint a kisterenyei állandó kiállítás anyaga - mondta. Amikor elbúcsúztam tőle a nap már lemenőben volt. Nem hagyta abba a napi munkát, édesapja alkotásához ment, folytatta a restaurálást. Hogy gondolatai hol jártak, nem tudom, lehet hogy fent, Szontaghnál, Mikszáthnál, Ma- dáchnál és édesapjánál. Ifj. Szabó István a benczúrfalvai műtermében
