Nógrád Megyei Hírlap, 2006. július (17. évfolyam, 152-177. szám)

2006-07-15 / 164. szám

4 2005. JÚLIUS 15., SZOMBAT KULTÚRA ígéretes pályakezdők a megyeházi galériában Az iskolagalériák létesítésének gondolata Nógrád me­gyében, konkrétan a Bolyai János Gimnáziumban fo­gant meg. A nyolcvan évvel ezelőtt született és 2000- ben elhunyt Czinke Ferenc grafikusművész, az intéz­mény tanára szervezte meg elsőként az ilyen típusú kiállítóhelyet 1967-ben. A Derkovits Gyuláról elneve­zett iskolagaléria példája gyorsan elterjedt megye-, sőt országszerte. Ugyancsak élen járt Salgótarján a mun­kahelyi galériák létrehozásában, működtetésében. Se szeri se száma azoknak az intézményeknek, hivata­loknak, amelyekben helyet kapott, illetve kap napja­inkban is egy-egy egyéni vagy csoportos kiállítás. Ezek sorában említhető Salgó­tarjánban, a megyeháza Rákóczi úti épületében kialakított galé­ria is. A megyei önkormányzat közgyűlési termének előterében 1998 decembere óta rendeznek tárlatokat, évente átlagban hár- mat-négyet. A kezdeményezők abból indultak ki, hogy ha a székházban különfé­le szervek, szerveze­tek képviseletében tanácskozó, de akár­csak megforduló, ügyeiket intéző ál­lampolgároknak csak egy kisebb há­nyada tekinti is meg ezeket a kiállításo­kat, az összességé­ben máris komoly nézőszámot eredmé­nyez, ami akár na­gyobb is lehet a kife­jezetten erre a célra létrehozott kiállító- helyeken rendezett tárlatok látogatóinak számánál. Persze lé­tezik egy másik lé­nyeges összefüggés is: ha a közszemlére tett műveknek akár­csak egy része tetszik is valaki­nek, vagy valakiknek, hacsak némelyik alkotás gondolkodtat­ja el, részesíti műélvezetben az oda látogatókat, máris érdemes volt a tárlatot megrendezni, a ta­lálkozás, a művészet és a közön­ség egymásra találásának lehe­tőségét megteremteni. A három fiatalt hasonló életpálya, de eltérő művészi karakter jellemzi Az első kiállítást a Nógrád me- I gyei középiskolai rajzversenyek | díjazott munkáiból rendezték, s | azóta is szinte kivétel nélkül me­gyei, vagy a megyéhez szorosan kötődő alkotók - zömükben kép­zőművészek, festők és grafiku­sok, de volt köztük több fotós, fényfestő, keramikus és más iparművész is - mutatkoztak itt be döntő többségükben önálló­an, de az is előfordult hogy vala­milyen csoport (például a bujáki művésztelep) tagjaként, vagy egy pályázat (példának okáért az „Új ezredév és az ifjúság”) si­keres szereplőjeként. Néhány­szor, bizonyos jubileumok (a me­gyei sportigazgatóság harminca­dik, az önkormányzati rendszer tizenötödik évfordulója) eseté­ben előfordult úgymond doku­mentumkiállítás is. 2005 márci­usában ez az intézmény adott otthon a Nógrád Megyei Hírlap sajtófotósai kiállításának. Ez év tavaszán Kun Cecília és Fürjesi Csaba festőművész, a Cered- Salgótarján nemzetközi művész­telep két vezetője tette itt is le név- illetve kézjegyét. A galéria művészeti menedzsere Kde Sza­bó Ágnes, a Madách Imre Gim­názium és Szakközépiskola ta­nára. A kiállítások megnyitását általában a megyei közgyűlés el­nöke vállalja magára. A közelmúltban, a június végi közgyűlés előtt a megyeházi ga­lériában éppen a harmincadik tárlat nyitotta meg kapuit. A „Ta­nítványok” című kiállítás kereté­ben három festő - Bakos Tama­ra, Csábi Ádám és Simon Réka - képei kerültek a falakra. Több közös vonás is rokonítja őket és indokolja, hogy együttes tárla­tuk legyen. Mindhárman szár­nyukat bontogató fiatalok, a pá­lyájuk elején állnak. Valameny- nyien Nógrád megyeiek, jó nevű művész-tanárok irányításával tették meg az első lépéseket. Az egri főiskolán tanulnak - mások mellett a Somoskőújfalun élő Föl­di Péter Munkácsy-díjas festő­művész tanár úr növendékei­ként - és készülnek - minden bizonnyal - az élethivatásként választott művészi pályára. Ter­mészetesen még igencsak ala­kul, formálódik alkotói karakte­rük, keresik egyéni hangjukat, de máris rendelkeznek sajátos, megkülönböztethető személyi­ségjegyekkel. Bakos Tamara Szécsényben, a balassagyarmati Rózsavölgyi Márk Művészeti Iskola tanulója volt, majd a salgótarjáni Ma­dách Imre Gimnáziumban Kele Szabó Ágnes keze alatt érlelő­dött tehetsége. Igen korán fel­hívta magára a figyelmet: tudni­illik megyei középiskolai rajz­versenyeken és országos művé­szeti versenyeken ért el szép he­lyezéseket, kapott díjakat. Mun­káira a belső expresszivitás és az emberi alakokhoz való vonzó­dás a jellemző. Szívesen készít aktokat, amelyeknek önvallo­másszerű üzenetük is van. Eled­dig inkább grafikai vénája mu­tatkozott meg, e kiállításon lát­ható művei viszont a festészet­hez, a színekhez való erős kötő­dését is bizonyítják. Csábi Ádám ugyancsak Szécsényből indult, az alapokkal szintén a Rózsavöl­gyi Márk Művészeti Iskolában Bakos Ferenc tanítványaként is­merkedett meg. Budapesten szobrászatot tanult, aztán került az egri főiskolára. Jelenleg újra a fővárosban szeretné folytatni tanulmányait: a képzőművésze­ti egyetemre felvételizik. Alkotá­sai erős festői vénát mutatnak. Képi világa meglepően érett, ér­zékeny a színek iránt, s külön­leges kompozíciós készség jel­lemző rá. Mindkettőjüknek Szé­csényben, 2004-ben volt az első kiállításuk. Simon Réka korábban a Ma­dách Imre Gimnázium tanulója volt, Kele Szabó Ágnes és Mol­nár Péter segítették kibontakoz­ni szakmai ambícióit. Szintén több díjjal ismerték el talentu­mát. Művei szorosan kötődnek a valósághoz, realisztikus stílus­jegyekkel jellemezhetők. Realiz­musa azonban nem öncélú: mély érzelemvilágot, gondolati gazdagságot sejtet illetve sugall. Az nyilván ma még nem tud­ható, hogy az elkövetkezendő években, évtizedekben melyi­kükből lesz jelentős alkotó. Jó lenne, ha akár mindhárman a nógrádi művészek körét, s a he­lyi képzőművészet értékeit gya­rapítanák. Akárhogyan is alakul majd sorsuk, az talán remélhető, hogy e közös kiállításukat - amely a tervek szerint őszig lesz látható a megyeházán - életpá­lyájuk egyik fontos állomása­ként tartják majd nyilván. Az vi­szont vitán felül áll, hogy az al­kalmi, vagy tudatos tárlatnézők egy újabb szép kiállítás élmé­nyével lettek gazdagabb. ■ Csongrády Béla Végre hozzánk is eljön a „lassúkezíí” Eric Clapton „hazatér” a Papp László arénába hangszerelést Nick Ingmantól, és Kick Floras is szerepel az al­bumon.- Szerettem volna egy stúdió­albumot, anélkül, hogy igazán tudatában lettem volna annak, hogy milyen is lesz - meséli Clapton a kreatív elképzelésről, melyek a Back Home hátterében bújnak meg. - Tulajdonképpen elfogadtuk, hogy sok időbe fog telni mire elkészülünk, de ami­kor megakadtunk, vagy úgy éreztük, hogy nem haladunk elég gyorsan, megálltunk, és megcsináltunk egy Robert Johnson-dalt. Ettől kiderült az ég és vissza tudtunk térni az új al­bum felvételeihez. Ennek végül az lett az eredménye, hogy első­ként egy teljes albumnyi Robert Johnson dalt vettünk fel, amit ta­valy „Me And Mr. Johnson” cí­men jelentettünk meg. Az egyik legelső önmeghatározásom a nyolcvanas évekig és a Journey- manig nyúlik vissza. Ez az al­bum zárja be a kört azzal, hogy beszél rólam, az egész utam ró 1 mint vándorló zenész és arról, hogy hol találtam ismét önma­gámra egy új család megalapítá­sával. Ez az, amiért ezt a címet választottam. A hazatérésről, és az ott maradásról mesél. Annak ellenére - teszi hozzá nevetve - hogy idén újra úton leszek és ze­nélni fogok magyarázza a több­szörös Grammy-díj nyertes mű­vész, aki remélhetőleg nem csak az új szerzeményeket fogja ját­szani, mert akadnak majd ren­getegen, akik az elmaradt múl­tat is meghallgatnák. JÓ MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Múlt heü rejtvényünk helyes megfejtése: „Azonnal szálljon ki, én vagyok a soros”. Szerencsés nyertesünk: Csatlós Noémi Szécsény, Táncsics M. u. 16. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését július 20-ig juttassák el szerkesztőségünkbe (St, Alkotmány út 9.), az 1000 Ft-os vásárlási utalvány szintén itt vehető át! A „The Back Home Tour” („Újra otthon...”) elnevezé­sű turnéja keretében végre hazánkba is ellátogat a legendás gitárfenomén, Eric „Slowhand” (lassúkezű) Clapton, a Yardbirs, a Cream és a Blind Faith egyko­ri frontembere, aki némi kitérő (Derek & the Dominos) később szólókarriert futott be és még most is sikert sikerre halmoz. Sok mindenkit szerettek vol­na személyesen is látni, hallgat­ni egykoron a hazai beat, pop, rock, blues rajongók, akik kö­zül végül - ha sokszor alaposan megkésve is - de legalább jó pá­ran eljöttek hozzánk. Eric Clapton, a briliáns blues és rock­gitáros sajnos nem volt köztük sohasem, ám most a Show Time jóvoltából lerója „tartozását”, jú­lius 18-án 20 órától a Papp Lász­ló Budapest Sportarénában mu­tatja be tavaly augusztus végén megjelent „hazatérő” (Back Home) albumát. Eric Clapton több mint 40 éves pályafutása során számos gyöngyszemmel ajándékozta meg a zenetörténelmet - és ezek felsorolásával helyhiány miatt meg sem próbálkozik a krónikás - és most ki tudja há­nyadik virágzásának idején öt év után itt van legújabb albuma, a Back Home című lemez. A ti­zenkét dalból ötnek Clapton a szerzője, természetesen Simon Climie közreműködésével. Az al­bumon hallhatóak feldolgozá­sok is George Harrisontól, a Spinnerstől vagy Stevie Won- dertől. A zenészek remek csa­pata áll Clapton mögött, olya­nok, akikkel az évek hosszú so­rán keresztül zenélt együtt. Köz­tük a dobos Steve Gadd, a basz- szusgitáros Nathan East, a gitá­ros Ändy Fairweather, Low és Doyle Bramhall II és a billentyűs Billy Preston, valamint Simon Climie. A vendégművészek kö­zött feltűnik Steve Winwood (szintetizátor), John Mayer (gi­tár), Robert Randolph (dobro), Chris Stainton (Fender Rhodes ) Stephen Marley (ütősök), Abra­ham Laboriel, ír (dobok), Pino Paladino (basszus) és Toby Bakes (billentyűsök). A Back Home-on hallhatunk vonós-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom